A szorgalmi időszak szépen végetért, a csoportot visszaadtam, mindenki egyben élte túl a fasza Excel kurzust. A végére teljesen megtanulták a dolgokat, amit kiszabtam nekik. Vagy erről már írtam? Többet kéne blogolni, és akkor emlékeznék, mit írtam már ide, és mit nem.
Mindegy, írom, ami jön.
Ilyen vacak félévem rég volt.
Hálózati Oprendeszerekből is szégyen szemre négyes lettem, mert elszúrtam a zh-t. Pedig a beadandót nagy kedvvel csináltam meg OpenBSD-n, ez ötös is lett. Nagyon nem lepődnék meg, ha nem lennék soha komoly programozó. No, nem mert nem szeretem csinálni, de méginkább szeretek RJ-45-öt bepattintani, DHCP-t konfigurálni, frissíteni, beállítani, próbálgatni, hibátkeresni, és találni. Úgy érzem, ehhez van igazán érzékem. Elkódolgatok, nem azt mondom, de nincs sok tehetségem hozzá, és kreativitásom. Na meg, tapasztalatból mondhatom, hogy iszonyatosan odaillőnek éreztem magam a légkonditól hideg, ventillátoroktól sivító teremben, ahol fel kell emelni a hangot, ha beszélni kell valakihez, és minden rackben van tíz, milliókat érő pizzásdoboz.
Arra jöttem rá, hogy imádok megoldani, összeszervezni. Technikai, és szociális téren is. Technikai téren falom a problémákat. Ha meg kell oldani valamit, hozzám sem nagyon lehet szólni, és nem is nagyon érdemes, mert vihar van odabent, és születik a megoldás. Olvasom a doksit, a vikipédiát, guglizom az emberiség onlájn elérhető tudáskupacát, és Megoldok.
Valahogy úgy érzem magam ilyenkor, mint a Ponyvaregényben a megoldóember. Ha megoldás kell, akkor csöndet, és mindenki csinálja, amit mondok.
Szeretek megoldani. Valósidőben, azonnal, tétre.

Nehezen lehet idevezetni, pedig ide tartozik, mekkora állat jó volt az a kéttszer fél nap Mátó (Atya) Péter féle szeánsz. Ugyanez, ez az útról letérés, a tankönyv bezárása, amit az előbb írtam. Friss, pengeéles, kegyetlenül geek tudomány, amit ott megkaptunk. Ha ezt mind tudnám, ami ott elhangzott, de büszke lennék. Esküszöm, minden szombatom odaadnám egy ilyen kurzusért, minden héten. De fasza lenne. Sebaj, lesz még egy félév belőle.
Többször voltam már előadásán, ez a fickó tényleg képes jószerivel bármennyit beszélni úgy, hogy témánál marad, és egy perc üresjárát, vatta, helykitöltő nincs.
Az első szomabton csak egy jó teherautónyi pizzát kellett volna rendelni, meg sok kólát, és nyomhattuk volna estig, csakhát mindekinek valami mennivalója volt. Amikor a ródsóval voltak itt, akkor is az volt az utasítás, hogy addig adjon elő, míg meg nem halunk.
És olyan jó, hogy csak néhányónknak esnek a Monty Python, és hasonló poénok. ESR beleírhatán a Hacker Howto-ba, hogy “olvass sok Douglas Adams-et, és nézz Flying Circust”.
Szerintem igazán bölcs dolog, ha az ember megtalálja a mestereit, akiktől tanulhat, és akikre felnézhet. Ezt azt hiszem, a japánoktól kell megtanulnunk.

Szóval, tanultam eleget idén is, lassan már gyümölcsözni is kezd a dolog. Paul is visszaírt, a gitáros fickó, hogy köszöni a képet, maradunk kapcsolatban, majd szól, ha van valami, tehát a fotós hobbim is kellemesen ellát lelki üzemanyaggal.
A sulival lesz valami, a fejemre nem estem. Ha egy kicsit csúszok a befejezéssel, majd elmegyek dolgozni valamit.

Szoktak ilyekor fogadni.
Hát, én inkább csak elvárásokat fogalmazok meg magammal szemben.
Eljárok majd gyúrni, meg futni.
Többet fotózok, mert a Nikon csak ott ül a táskában. A 365 nap projektról már lemaradtam, de talán majd jövőre.
Sokat tanulok.
Sokat postolok. (Flickr, plurk, blogom, JPG)
Sok jó könyvet elolvasok.
Sok jó filmet megnézek.
Bicajjal járok, amint kisüt a tavasz.

Kábé ennyi elég lesz, meg majd még úgyis jönnek dolgok. Írok még ma egyet, vagy kettőt is. Stay tuned…

Amit mellegsleg megtanultam, míg kotortam a kódokat, meg a doksikat, és előkészítettem a környezetet, azok a következők:
Nem kell összemocskolni a rendszert make install-lal, mert semmivel sem kerül több időbe, mint szabványos deb csomagot készíteni.
Egyszerűen fel kell telepíteni ami kell, hogy húzza a függőségeit -esetünkben a WxWidgets, és a WxMaxima-, majd pontosan ezeket eltávolítani, és a módosított forrásból deb-et csinálni, és lehető legkényelmesebb módon feltelepíteni ezeket.
Repót kikerülni rossz dolog.

Másrészt,
komoly dolog egy ilyenbe megpróbálni beleszállni zöld füllel. Az érdemi munkát rengeteg kutatás, alapvetés, triviális dologok megtanulása előzi meg. Mindez szépen látszik abban, hogy ezeddig egy sor kód nem született, vagy módosult. Mégsem nevezném szájkaratének az eddigieket, mert rengeteget tanultam, tapasztaltam eddig is. A lényeg, haladok, és előre.
Ez jó.

A környezet változásáról.
Mint sejthető a fentiekből, beálltam a main stream-be, Ubuntu-ra váltottam. A Gentoo elment egy olyan irányba, amibe én már nem akarok menni. A régi kedves Gentársak hiába mondják, hogy semmi változás, de ha megnézzük, hanyatlás van. Apró kis lakmuszok mutatják ezt, mint a vezetőség teljes passzivitása, alapítványi gondok, és a többi.
Mindemellet a működést is összevissza kavarják, és elveszti lassan a Gentoo minden tulajdonságát, ami régebben előnye volt.
Ha az ember félreteszi a forradalmi hevületét, akkor látja mindezt. Nem tudok már bízni a Gentoo-ban, elválnak útjaink. Időlegesen biztosan.
A KDE-t is próbálgattam, az új 4-es sorozatot, és a már említett a forradalmi hévet elrakva azt kell látnia az szemlélőnek, hogy a stabilnak mondott 4.2 instabil, és bugware, és feature-szegény, kiforratlan, megkockáztatom, rosszul kitalált, túl nagyot akar lépni. Nem jó.
Szép, okos, de még nem jó. Nem temetném, de sok idő míg ki lehet engeni egyedül az utcára.

Nem szerettem az Ubuntu indulásakor az elvet, amit követ.
Most ott tartok, hogy valahogy én is arra kavarodtam, amerre az Ubuntu annakidején indult. Annakidején úgy véltem, elkorcsosítja a opensource világot rengeteg bepumpált pénz, de tévedtem. Míg az Ubuntu szépen lassan fejlődget, okosodik, sok disztró stagnál, semmi újat nem hoz, csak az elvárhatót.

Remélhetőleg hamarost jelentkezek valami fejleménnyel Wx ügyben, elfoglaltságomtól függően.

A másik probléma az, hogy szintén a wxWidgets alapú programok esetén Windows-on van zárójel kiemelés, Linux-on meg nincs. (Illetve, hogy pontos legyek, a kiemelés a wxMaxima dolga, a zárójelek színezésével van a gond, ami a wxWidgets hibája.) Hogy miért? Nyúlért. Nem értem. Túrtam a kódot, túrtam a kódot, és nem, és nem. Nincs. Valószínű valami Linux jellegzetesség lesz. Ehhez kell ám a szakértelem, és a rutin. Az egyik wxW függvény egyszerűen nem úgy működik, ahogy kéne.
De ez is pihen most, sajnos. Pihen, de nem lesz elfelejtve.
Írok, amint fejlemény van. Hetek, talán hónapok kérdése, ha a vizsgaidőszak is a nyakamra esik.

Megvan tehát a program, ki tudom nyerni a fordítandó string-eket .po-ba, ezt tudom konvertálni .mo-ba.
Ami hátra van, az a locale-ok kezelése a programban, és a katalógusok betöltése(.mo), és használta. Jelen pillanatban ez meg eleg ködös, de a kövekező nekifutásra remélem összehozom. Igazából elég kevés a példakód, a dokumentáció sem magyarázza agyon a dolgokat. A php.net még mindig irányadó lehet, online-dokumentáció terén, remek leírásokkal, és sok példakóddal.
Itt van a fejemeben minden, ami kell a megoldáshoz, de valahogy nem áll össze.
Holnapra megérik biztosan.

(A mai kutakodás vicces tanulsága, az i18n, és a l10n varázsszavak megfejtése volt. Évek óta itt voltak előttem, használtam őket, de mindig ott dolgozott bennem, hogy mi a fenét jelenthetnek. Nos, a gettext doksiból véletleten kiderült. Az internationaliztion 18 karakter, a localization meg 10, úgyhogy lusták vagyunk leírni. Meghagyjuk az első, és az utolsó karaktert, és közéírjuk az adott számot. Az emberi találékonyságnál csak a lustaság ölt nagyobb méreteket.)

Előzmények:
A wxWidgets projekt, I.-rész

Aki idáig eljutott az olvasással, annak gratulálok. Nem lehetett könnyű végigolvasni. Főleg, hogy fáradtan nincs erőm értelmesen fogalmazni, csak hablatyolok. Főleg, hogy olyan témáról írtam, ami rajtam kívül nem sokakat érint, és érdekel.
And now, for something completely different.
Könnyedebb témák, mindennapok.
Megkezdtem a bicajszezont, ha megfelelő idő lesz, holnap azzal megyek suliba. 300 felett a gázolaj a legolcsóbb kimérésnél is, inkább tekerek.
Tegnap mentem ki egy kicsit, egy tizest belehajtottam, és majd szét akart robbani a fejem, mert nem találtam egy jó sapkát, így egy az egyben hűtött a szél. Nem volt a legszebb élmény, kínlódtam rendesen.

Jött a suliba egy srác, Debrecenből menekült ide PTI-re.
Összehaverkodtunk, mert mellettem ült, mindenfélét kérdezett, mert semmit nem tudott itt újoncként. Kiderült, hogy linuxjúzer ő is, és olyan geek, mint én. Azóta állandóan eszmecsere mindenféle geek dolgokról, igazán jó társaság, szimpatikus fickó. Végre nem csak arról lehet beszégetni a csoptárssakkal, hogy kinek mennyivel jön a torrent, meg milyen játék, mennyi fps-sel fut.

Valamelyik nap jó ég volt, kimentünk csillagászni. Láttam egy műhold-átvonulást, elég komoly volt, csak lestem. Szép fényes, egyenletesen, és igen gyorsan mozgott, majd elhalványult. Igazi, “whoa”, élmény. Talán Iridium műhold volt, azok ilyen fényesek. Óriási fényvisszaverő antennái, vagy napkollektorai vannak, és pont jó szögben állnak. Ki is lehet ezt nyomozni, hogy mikor merre csillannak be, de nekem véletlen jött össze. Van erre valahol egy oldal is, meg program, ami megmondja, mikor es hol lehet látni.
Itt egy pár videó, vannak igen jók.
Mostmár össze lehet párosítani a Nikont a távcsővel, így tulajdonképpen lett egy 900-as teleobjektívem, ami azért elég durva. Najó, nem az enyém, de néha majd elkérem, mert kár volna kihagyni. Jó, ez egy csillagászati távcső, nem fotóobjektív, de hellyel-közzel használható. Nem praktikus, mert nincs rajta fogantyú, mint a nagy teléken, de valahogy majd kipróbálom kézből mindenképp, mert óriási lehetőség. Állvány csak csillagászati van hozzá, az meg ugye ilyen “hülye” pályán mozog, ami a csillagászoknak kell. Nem értek hozzá. Sajnos.
Csak példaként, egy 800-as tele. Nehéz elolvasni egy kicsit a számot. És ez egy olcsó Sigma. Nem rossz, csak nem a legjobb. És nem is 900-as.
Szóval, remek kis lehetőség, egy ilyen szörnyet kipróbálni.

Ennyi kábé, van mivel foglalkoznom, rövid a nap, és ez jó. És a nyelvtanfolyás még el sem kezdődött.
Még így is minden második gondolatom tudjátok-kin jár.

Most aztán meg szunya, mert kicsit kivagyok, ilyen ez a hetfő. Sűrű egy nap. Főleg így, hogy van ez a programozós dolog. Jóleső fáradtsággal teszek be néhány Futurama-t.
Reggelre 11 fok, napsütés rendel.

Elkanyarodtam.
De ha már politika… Észrevette valaki, hogy teljesen véletlenül, szépen egyenként elszakítják, vagy valamilyen más módon megszüntetik a vonalakat a Szuezi-csatornában?
Volt az első…
Egyiptom kiesett egy pár órácskára az Internetből, sebaj. A másodikról nem hallottam, aztán a mikor már a harmadik kábelről jött a hír a Slashdot-on, akkor esett le az egész mocskos hazudozás, maszatolás, ami megint megy. Szép lassan tökvéletlen megtalálták a -az egyiptomi források szerint nem létező- hajók azokat a kábeleket, amiket el kellet szakítani. Srááácok, tényleg ennyi próbálkozásba tellet, vagy csak szórakoztok ott a Pentagonban? Pénteken az ötödiket sikerült eltalálni. Eddig évek alatt egyet sem szakítottak el, most két alatt ötöt. Nevetséges ez az egész.
Ki találja ki, melyik ország szakadt le az Internetról, hm?
Úúgyvan. Irán.
Itt szépen látszik jelen pillanatban, 2008 Február 6.-án, hogy az iráni fő router 100% packetlossal érhető el, azaz sehogyse. Nincs kanóc az Internet, és Irán közt. (Frissülő adatok, lehet, hogy már változik a helyzet, mikor olvasod.)

Visszatérve a sulihoz, tanulok majd még Delphi-t is, nagyon örülök neki. Annakidején már vizsgáztam belőle. Bementem a vizsgára, másfél óra volt rá. Egy óra alatt megtanultam, negyedóra alatt megírtam, és be is adtam. Ötös. Szerdán ennyi lesz, reggeltől tizenegyig Dephi. Nagyszerű. Viszem a saját gépem, van rajta Simpsons, ülök a hátsó sorba.

Ami viszont ennél komolyabb rossz hír, az az, hogy az egyik kedvenc tanárom itthagyott minket, a DE-re ment tanítani, ahogy a pletykákat hallom.
Francba is, de fog hiánynozi, hogy “hihető ez?”, meg a szemlesütve elmondott kicsinek tűnő, ám belegondolva egy kis gógyival, nagyon súlyos poénok.
Kár, mert remek tanár, türelmes, alapos, precíz volt velünk. Aki nem akarta, az nem értette csak meg az anyagot nála. Vizsgaidőszak utolsó előtti napján még bent volt, az első tanítási nap már nem. Azt mondják, mindenkit meglepett, hirtelen lépett. Nem mondom, meg tudom érteni, egyébként.
Azt hiszem, a szimpátia nem volt kölcsönös köztünk, de én így is kedveltem a tanárurat.
Viszlát, sok sikert, K.Á.!

A minap korán kellet volna keljek, és mivel korán kell kelni, aludni kéne, tehát nem tudok, így meghalgattam Norah Jones összes számát a Deezer-en. Olyan jó, hogy nincs agyonhype-olva, és így szép halkan lett a kétezres évek egyik legzseniálisabb énekesnője. Olyan zenével, mintha a természet játszana a hangszereken. A zongora olyan, mintha az ereszből csöpögő víz nyomkodná a billentyűket, de tényleg. Annyira érzik rajta New York. Olyan, mintha a Scenes form a Memory minden egyes számát még kifejtenék egy album formájában.
Érdemes meghallgatni. És kit érdekel, kinek a lánya, és hogy a 9. legjobban kereső énekesnő.
Nagyon-nagyon nem tudom, miért vannak oda azért a crackwhore Amy Winehouse-ért?!

Lehet, hogy költözök innen. Utálom ezt az atw-t, még akkor is ha ingyenes. Találtam jobb ingyenes helyet. Sokkalt többet ad, semmi reklám, és nagyon profi az egész. Lesz elég hely a fotóimnak, lehet több adatbázist használni, undsoweiter, ecetetrá, satöbbi.
Csak azt kéne megoldanom, hogy kinyerjem innen az adatbázist olyan formában, hogy a másik szolgáltatónál csak be kelljen tölteni. Egyelőre úgy néz ki, hogy szép kriksz-krkasz lesz az ékezetes betűkből, akármit csinálok. Márpedig muszáj átemelnem az adatbázist. Nem tudom, hogy hogy, de megoldom ígérem.
Majd idejében szólok az új helyről, hogy tudjátok.

Ilyen csapongós, politizálós lett a mai poszt, utlólag is bocsánatot kérek előre. Az zipsylon és yé cserékért, és az esetleg hiányzó ekezetekert is. Olvassatok napirajzot, hallgassatok Norah Jones-t, és álmodjatok Maserati Granturismo-ról!

Egyébként, a szokásos második félévi náthámat töltöm. Idén korán jött.
Tavaly ilyenkor csak hazaugrottunk egy teára, de olyan vacakul voltam, hogy inkább maradtunk. Összebújva aludtunk egy órácskát, és sokkal jobban lettem, magam is meglepődtem.
Ez sincs már.
Olyan régen volt. Csakúgy száguldanak bele az setét múltba a dolgaim, amiket szerettem. Túl költői, tudom. Akkor költő vagyok.

Lesz sokminden a mai bejegyzésben. Kezdem zenével. Észrevettétek, hogy majd minden bejegyzésben van szó zenéről. Magamtól nem jutna eszembe, de így belegondolva, eléggé zenebuzi vagyok. Most szereztem be Ignite-ék legfrissebb, nyári anyagát, hát kérem, szuperlatívuszok repkednek a levegőben, hogy ez mennyire odabasz. Igazi kaliforniai hardcore muzsika, jóféle magyar vircsafttal megküldve. Telek Zoli, mennyire könnyű neked onnan messzeiről turbómagyarnak lenni. Igazából nem tudom felróni neki, mert nem azzal a bizonyos észosztós stílussal csinálja, hanem egyfajta gyermeki hazaszeret ez, jóértelemben. Ő az énekese az Ignite-nak, ha nem mondtam volna. Az új album intrójába bele van csempészve a MÁV szignál. Régebben meg megcsinálták az A csitári hegyek alatt című nótát, hc-re hangolva. Jobbos tüntéseken lehet gyakorta hallni, állítólag. Kár, nem kéne kisajátítani, nagy kedvencem. Miért nem játszik ilyet a rádió? Totál populáris dallamos rock’n'roll, kit zavarna? Van helyette pity-puty, meg ilyesmi színvonalú szemét. Ez kell a népnek. A francokat. Csak szemetet játszanak, jóhogy nem hallgatnak mást. Kinek nem inge, persze… Kereskedelmi rádiók öltözködhetnek.
Jóságos atyaúr. Eleve nagyon jó volt a U2 Sunday bloody Sunday dala, de ez az Ignite féle, óóhh, mekkora, te jó ég. Zoli bácsi, de nagy hangod van. Kötelező, tessék meghallgatni. Most, azonnal. Pont lement az egész album, ebben a pillanatban, és ismét nem telik el Ignite lemez népdal-feldolgozás nélkül. Igazi kaliforniai ízű, Elindultam kishazámból. Ejj, srácok, Telek Zoli, te magyarok magyara, mekkora isten zenét csináltok, iskolában kéne tanítani… Kicsordult a szememből a könny, mint a dalban.
Na, sokmindent igértem, aztán rájöttem, hogy semmi nem történt ma sem. Voltunk futni, kemény volt, beállt a lábam, nem bírtam ki a két kört, kell egy kis pihi, azt hiszem. Egyébként jólesett, nem arról van szó.

Telefonáltam ma, tudjátok kivel. Mennyire fontos dolog az emberi szó. A hülye sms-ek nem adnak semmit, csak vészmegoldás én mondom. Vidám volt, jó hírekkel szolgált számomra. Vidám lettem magam is, de borús a horizont. Menekülni viszont csak előre lehet, kihúzva magam, szívet, lelket beleadva, nincs más út. Ez most nagyon hősiesen meg zagyván hangzik. Aki érti, csókoltatom, aki nem, annak annyit, hogy amolyan önterápiás jelleggel spannolom magam itt néha, nem is kell vele foglalkozni.

Hosszú idők óta foglalkozom a notimmal is újra, illetve a rajta lévő kicsi Gentoo pingvinnel. Már elég náthás volt, nekiálltam meggyógyítani, mostmár alig áll a lábán szegény, de lassan összeáll egy olyan rendszer, amit megfelel igényeimnek. A fotókat is később rakom ide, mert még telepíteni kell egy Gimp-et , a szerkesztgetéshez, utómunkához. Majd, majd, majd…

Lassan ki kell találnom valamit szilveszterre. Holnap fel is hívom Sanyi barátom, hogy egy-két sör mellet szervezzünk már valami hejhuját. Ha minden igaz, akkor… …öö, mindegy, nem kiabáljuk el…

(ui.: Megint kutatok egy zene után, le merném fogadni, hogy ez is Bartók lesz. Majd le is írom, ha meglesz.)

Mátó Péter, Felhasználói szabad szoftverek című előadására előrébb is furakodtam. igen furakodtam, mert az eleje felé igen sokan voltak, valóban érdeklődő emberek. ki is néztem magamnak az ablakpárkányt, mivel szék már nem jutott.
érdekes volt, bár sok újdonságot nem mondott, lévén régen igyekszem már szabad szoftvert használni. előadónk megmutatta az ablakkezelőjét is, ha már beharangozta. hatékony, nagyon hatékony kis rendszer. kár, hogy nem néztem meg a hüledező arcokat, akik még nem láttak ilyen ablakkezelőt… bár a cím adott volt, sokfelé ágazott a téma, persze a szabaszoftverek világán belül. nagyon fura érzés a valóságban is ilyesmiről hallani, hisz manapság jórészt a netről szerez infót az ember.

ezután Csepinszky András bemutatóját hallhattuk a debreceni Unixlab-ról. kellemes kis klubnak néz ki, az előadás alapján, igencsak érdekel is, de én pc-n kívül még nem is sokat láttam más architectúrát, nem tudom, nézelődni vajon lehet náluk? máshoz nem igazán értek, sajnos.
esetleg a Gentoo-hoz, egy kicsit.

ismét Mátó Péter következett, Szabad szoftver és az IT biztonság előadásával.
igen nagy kategórát átölelő cím, mint utóbb kiderült, át is ölelte a kategóriát. előadónk azt az utasítást kapta, addig beszéljen, míg meg nem halunk. mivel minden témát szépen körbejártunk, valóban igen hosszúra nyúlt az előadás. ekkor már csak igen kis társaság maradt, olyan tíz fő. gondolom azért maradtak, mert érdekelte is őket a téma…
bár remek volt az egész roadshow, én ezt az előadást tenném a dobogó tetejére. sokat tanultam belőle, főleg, hogy néhol össze is vágott jelen félévemben futó, kódelmélet című tantárgyammal. hosszú volt, de igazán megérte, számomra emiatt volt érdemes elmenni, hisz nekem már nem kellett bemutatni a szabad szoftvert, jöhetett egy kicsit mélyebb víz is. ilyen előadás lehetne iskolai kereteken belül is. linux az van egy félév, de ez sokkal mélyebb, részletesebb volt. ínyemre való téma volt, gratulációim az előadónak.
és értettem ám a heringes viccet, művelt emeber kívülről tudja a Gyalog-galoppot

összefoglalva, kiváló rendezvény volt, Uraim, remélem lesz jövőre is, legalább ilyen jó. kicsit a helyi szervezésen van mit finomítani, de bőven jó volt így is.

mindenesetre, jó móka lesz kibontogatni a dobozokat, szagolni a “gyári” szagot, és összetákolni a gépet. úgyszintén, a telepítés is jó kis túrának ígérkezik: kinyomozni, mely modulok kellenek az új hardverekhez, leforgatni, felkonfigolni a Gentoot, feltenni az ut2004-et, rá a RedOrchestrát, és ámulni, hova fejlődött az ipar, mióta a legutóbbi gépet megvettük.
elég izmos kis gép lesz, nem lesz gond a szaggató játékokkal egy ideig, remélem. és a Gentoo is elég gyorsan fel fog települni, bár valószínű, hogy most is rámegy egy-két éjszaka az alaprendszer fordítására. lehet, hogy belövöm a distcc-t a jelenleg dolgozó gépemen, és így talán rövidül a fordítási idő valamennyit. ez is érdekes lesz, mivelhogy a nevén kívül semmit nem tudok erről a programmról.
majd az alakulóban lévő prohardveres Gentoo baráti kör segít.

belátom, nem a legjobb, legkényelmesebb honlap, amit valaha a hátán hordott a web, de működik, júzerbarát, és pehelysúlyú. na, és persze, szép. (kösz Rake)
a fizetségből, tudtam menni a Balcsira, jó kis őszi hangulatú nyaralásra, a nyár közepén. a vízbe bele sem mentünk, olyan hideg volt. az egyik szép reggelen még a stég megközelítése is gondokat okozott, olyan szembeszél fújt. legalább jó meleg volt aznap, majdnem 15 fok…

kb év elején dumáltuk le Misivel, egy kellemes HC-s bulin, hogy akkor csináljak a Fild-nek honlapot, ami olcsó, és mindent tud. fél év munka, és kulcsrakész volt a lap. ez alatt a félév alatt alig párszor változott a koncepció, és alig néhányszor írtam át az egészet, szóval volt vele szöszölés, az kétségtelen. végül teljesen kifordítottam az eredeti ötletet, és úgy írtam meg.
a fejlesztési munkálatok közben (hú, ez de fellengzős volt… ) akadt bőven mysql-szerver, apache, php gond bőven, mert ugye miért ne telepítsen a geek a jól bevált, és betonbiztos Slackware helyett friss ropogós Gentoo-t, amit konfigolhat, hangolhat naphosszat. no persze konfigolni, hangolni naphosszat jó, de a határidő az meg száguld az ember arcába, az a rohadt kis dög.