Ha a világ szimmetrikus, akkor a szimmetria
leleplezi
a dolgok lényegét, vagyis azt, hogy minden dolog
ugyanarra
az egy dologra vezethetõ vissza, azaz minden
egylényegû
- azonos. Ez pedig a rendszer vesztét okozza: összeomlik
és
visszazuhan az õsmindenség állapotába. De
ha
a világ asszimetrikus torzítású
"üvegén"
keresztül látszik önmaga számára, akkor
elkerülhetõ ez az összeomlás és a
világ
stabil állapotba kerül. Ennek az ára azonban az,
hogy
ez a világ már nem a valódi világot mutatja
(a torzítás miatt), tehát egy látszat
világ
lesz.
Ilyenkor érhet minket például olyan
meglepetés, hogy kergetünk egy illúziót, de
soha
el nem érjük azt. Ugyanis az illúzió
mögött
ugyan az a valóság van, amelyet mi is hordozunk.
Elérve
az illúziót ezért úgy tûnik, hogy
semmi
sem változott (én itt vagyok, az illúzió
meg
ott), mivel az illúzió ugyanazt a tartalmat hordozza, ami
bennünk is van, és ilyenkor az illúzió
úgy
tûnik, hogy tova száll,
és mi meg újra az elérhetetlen nyomába
eredhetünk...
Ha a látszat világában
szimmetriára
lelünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az nem
tökéletesen
szimmetrikus, és az asszimetriát okozó dolgot
meglelve
és elemezve könnyen rájöhetünk arra, hogy
mi is biztosítja a dolog létezését illetve
mûködését. Az asszimetriát okozó
dolog mögött általában mindig egy
LÁTSZÓLAGOS
paradoxon áll. Pl.: A tömeg látszólagos
paradoxonja
az, hogy az valójában nem is létezik.
Készült: 1999.11.