A  HARMADIK
 

   Egy valóságot modellezõ modell nem lehet azonos a valósággal, különben megkülönböztethetetlenek lennének. Tehát a modell kevesebb, mint a valóság, amit modellez. Ha a valóság és a modell elemi részei a pontok, akkor a valóság legalább egy ponttal több, mint a modellje. Minimális rendszer esetén a valóság is és a modell is legalább egy pontból áll.
   Ha a valóság is és a modell is csak egy pontot tartalmaz, akkor ez csak úgy lehetséges, hogy a valóság látszólagosan két pontból áll: A valóság pontja (önmagán kívül) tartalmazza a modellnek megfelelõ pontot is. A valóság pontja a vetítés (modellezés) során eltûnik és csak a modell pontja marad. A modell tehát nem tartalmazza a valóságot, annak ellenére, hogy azt modellezi. De az is igaz, hogy a modell tartalmazza a valóságot, mivel a vetítés a valóság pontját a modell pontjába képzi le...
   Mivel N db különbözô pont (N-1) dimenziós teret határoz meg, és mivel a vetítés során a pontok száma csökken, ezért a valóság dimenziószáma mindig magasabb, mint a modellé.

   Egy konkrét példa a fentiekre:
   Én magam, amikor modellezem a létezõt (pont, hurok stb.) akkor önmagamat modellezem, mivel én is a létezõ vagyok. Tehát ebben a felosztásban én vagyok a valóság és a gondolatban vagy papírra vetve analizált létezõ a modell. Na most a modellezett létezõ sohasem lehet teljesen pontos a valósággal kapcsolatban. Miért? A válasz pofon egyszerû; a modell nem tartalmaz engem, akit modellez, különben egyek lennénk - megkülönböztethetetlenül. Ebbõl számos tanulság vonható le:

1. Az eddig duálisnak leírt rendszer (pontok, élek, hurkok...) valójában nem duális. Van egy harmadik szereplõje is, amely a modellen keresztül közvetlenül nem nyilvánul meg: én magam. Egy a lényeg: A valódi rendszer, amire csak következtetni lehet, de nem modellezhetõ (én magam sohasem lehetek maradéktalanul benne a modellben), 3-as tagoltságú és nem duális. Pl.: Ha a rendszer fraktális képet mutat, akkor amíg a modell alapján ez egy 2 pontos szimmetriát mutat (pl.:bifurkációt) addig ez a valóságban 3 pontos
szimmetriát jelent (pl.: a Sierpinsky háromszög).

2. A duális rendszerünk (a modell) elsõ megközelítésben egy szubjektívan centralizált, kevert geometriájú (folytonos és diszkrét) 1 dimenziós egyenesnek (lét folyamnak) írható le. Ezzel szemben, mivel a harmadik szereplõ - én - szintén egy pont (a létezõnek megfelelõen) ezért az összvalóság (én+modell) egy ponttal és így egy dimenzióval is többet tartalmaz, amely ugye a vetítés (modellezés) során eltûnik. Tehát a valóság 2 dimenziós, amelyben a modell egy 1 dimenziós alteret alkot.

3. Az meg senkit se zavarjon, hogy egy pontú valóság esetén a valóság öntartalmazó halmaznak adódik (azonkívül, hogy a modellt is tartalmazza), mert így csak az jön ki, hogy a nulla dimenziós egy pont valójában végtelen sok pontot tartalmaz és így végtelen dimenziójú is egyszerre.

4. A modellek - amelyek duális természetûek - általában páros dimenziójúak szoktak lenni (de méginkább a 2 hatványainak megfelelõek). A valóság ezzel szemben gyakran páratlan dimenziójú szokott lenni (esetenként a 3 hatványainak megfelelõen). A modellek mindig empírikus jellegûek, amíg a valóságra csak következtetni lehet - az empírikus modell alapján.

Készült: 2000.02.01.

Vissza a tartalomhoz

Következõ írás