Ha elfogadjuk, hogy a tömeg mögött
valójában
a semmi "húzódik meg", akkor kézenfekvõ a
tömegre
a következõ fizikai modell: A létezési
közeg
legyen a víz, míg a tömeg legyen a vízben egy
buborék. A buborék ugye a vízhez képest
semmi
(vagy legalábbis elhanyagolható), pl. a
sûrûség
vagy a tömeg tekintetében. Viszont ha van egy
vízáramlás
(vagy vízhullám), aminek az irányvonalában
fekszik a buborék, akkor az áramlás nem hatol
át
a buborékon, hanem azt vagy eltolja vagy megkerüli.
Tehát
a buborék ellenáll a
vízáramlásnak, azaz tömege van a
definíciónk
értelmében. Nézzük, hogy mi van akkor, ha
több
buborék van egy tartály vízben:
1. A víz a buborékokra
meglehetõsen
nagy nyomást fejt ki.
2. A rendszer
(víz+buborékok)
olyan állapotra törekszik, amely energia minimumot jelent.
Az 1.-es értelmében a 2.-es cél
elérése
érdekében a víz a buborékokat
elmozdíthatja.
Az energia minimumot a rendszer akkor tudja felvenni, ha a
buborékok
a lehetõ legközelebb vannak egymáshoz. Mit jelent
ez?
Egy külsõ szemlélõ úgy
láthatja,
hogy a buborékok vonzzák egymást, mivel
egymás
felé mozdulnak el, holott a víz (vagy a vákuum,
ami
az abszolút létezési térnek felel meg)
hatalmas
kényszerítõ ereje az, ami a buborékokat
(tömegeket)
egymás felé mozdítja. Ez tehát a
tömegvonzás
alapja.
Ezzel a három test problémára is
kapunk egy inverz megoldási módszert: A három
tömegpont
egymás vonzásából eredõ
pályájának
számítására induljunk ki egy olyan
modellbõl,
amelyben nem a tömegpontok vonzzák egymást, hanem a
tér kényszeríti a tömegpontokat egymás
felé.
Készült: 1999.11.07.