A  BUBORÉK  HASONLAT
 

   Ha elfogadjuk, hogy a tömeg mögött valójában a semmi "húzódik meg", akkor kézenfekvõ a tömegre a következõ fizikai modell: A létezési közeg legyen a víz, míg a tömeg legyen a vízben egy buborék. A buborék ugye a vízhez képest semmi (vagy legalábbis elhanyagolható), pl. a sûrûség vagy a tömeg tekintetében. Viszont ha van egy vízáramlás (vagy vízhullám), aminek az irányvonalában fekszik a buborék, akkor az áramlás nem hatol át a buborékon, hanem azt vagy eltolja vagy megkerüli. Tehát a buborék ellenáll a
vízáramlásnak, azaz tömege van a definíciónk értelmében. Nézzük, hogy mi van akkor, ha több buborék van egy tartály vízben:

1. A víz a buborékokra meglehetõsen nagy nyomást fejt ki.
2. A  rendszer (víz+buborékok) olyan állapotra törekszik, amely energia minimumot jelent.

   Az 1.-es értelmében a 2.-es cél elérése érdekében a víz a buborékokat elmozdíthatja. Az energia minimumot a rendszer akkor tudja felvenni, ha a buborékok a lehetõ legközelebb vannak egymáshoz. Mit jelent ez? Egy külsõ szemlélõ úgy láthatja, hogy a buborékok vonzzák egymást, mivel egymás felé mozdulnak el, holott a víz (vagy a vákuum, ami az abszolút létezési térnek felel meg) hatalmas kényszerítõ ereje az, ami a buborékokat (tömegeket) egymás felé mozdítja. Ez tehát a tömegvonzás alapja.
   Ezzel a három test problémára is kapunk egy inverz megoldási módszert: A három tömegpont egymás vonzásából eredõ pályájának számítására induljunk ki egy olyan modellbõl, amelyben nem a tömegpontok vonzzák egymást, hanem a tér kényszeríti a tömegpontokat egymás felé.

Készült: 1999.11.07.

Vissza a tartalomhoz

Következõ írás