A kiindulási pont az ősmindenség,
amely minden jellemzővel bír - tehát ezért
leírhatatlan. Bármely kijelentés csak egy
részét
képes leírni, amely ezért csak
részigazság
lehet. A részigazság önmagában igaz, de a
teljesség
tükrében hamis állításnak bizonyul -
azaz
tévedésnek.
Ha kimondjuk azt az állítást, hogy
az ősmindenség, mint valami létező létezik,
akkor igazat mondunk és az ősmindenség új
minőségben
tűnik fel: a létezőként (Lásd bővebben:
"A szentháromság" című írást).
Mivel a létezés folyamata az
ősmindenségből
indult el úgy, hogy annak célja önmaga volt,
ezért
a létezésnek az ősmindenségbe kellene
visszatérnie.
Ez azonban nem lehetséges, mert ahogy a létezés
elindult,
az ősmindenség már nem az eredeti önmaga, hanem
a létező, és ez a létezés a
létezőben
fog záródni. De a létezés addig nem
fejeződhet
be, amíg el nem érte eredeti célját
(visszatérni
az ősmindenségbe), ezért a létezés
folyamata
örökké fog tartani (a létezés
számára),
mivel mindig csak a létezőbe fog visszajutni. Nincs ezzel
a dologgal semmi probléma: Elhagytuk az ősmindenséget
és egy önmagába zárt létezésbe
jutottunk, amivel megindokoltuk a létezés
örökké
tartó idejét.
A létezés örökké
tartó
oka kapcsán egy új minőséget fedezhetünk
fel: Az ősmindenségnek tömege van.: A létezés
az ősmindenség körül, mint egy farkába
harapó
kígyó (időkígyó) kergeti magát
szakadatlanul, mert eredeti célját (az
ősmindenséget)
nem érheti el. Tehát az ősmindenség
"ellenáll".
Ellenáll, mégpedig a létezés
folyamatának,
és a tömeg definíciószerűen nem más,
mint ellenállás: valami, amely valamely hatásnak
ellenáll.
Ez az egységnyi tömeg. Érdekes ennek a
levezetésnek
a következménye:
A tömeg nem létezik!
Hogy jön ki ez a látszólagos
paradoxon?
Nagyon egyszerűen: a keletkezett tömeg (amely az
ősmindenség
a létező szemszögéből) a létezésen
kívül áll, tehát a létezés
szemszögéből
nem létezik, tehát ez a semmi. ő a kör közepe
és a koordináta tengelyek origója, amely nem
elérhető
(Lásd bővebben: "A végtelen" és "A nulla"
című
írásokat).
Ne feledjük azonban azt, hogy az ősmindenséget
megint egy újabb jellemzővel ragadtuk meg (tömege van),
amely csak részigazság, tehát a dolognak lesznek
még
következményei...
Összefoglalva az eredményeket: az
egységnyi
létezőnek (együttesen a létezési kör
és az ősmindenség, mint a kör közepe)
egységnyi
tömege van. Az egységnyi létező belseje üres
(mint ahogy a külseje is), és a létezés a
létező
(egy dimenziós) felszínén zajlik (Lásd: "A
bindu topológiája" című írást).
Ez a felszín a létezéstől kergetve
állandóan
forog a közbezárt középpont (az
ősmindenség)
körül.
Készült: 1999.10.29.