AMI KÍVÜL VAN A VALÓSÁGON
(Az anyag és az élet csodája)
 

   Az egy dimenziós idõszállal leírtuk a létezést (lásd: Az idõ szerkezete címû írásomat a matematika rovatban). A teret annak perspektívája szüli, hogy a modellezõ nincs benne  a modellben (lásd: A harmadik címû írásomat), csak a képe, és ez fogja szülni az öntartalmazó, önhasonló, fraktális rendszert, amit a térdimenzióval írunk le.
   Az idõ és a tér definiálásával tehát leírtuk a teljes valóságot, a megnyilvánultat. Ennek szükségszerû következménye, hogy másnak (valós dolgoknak) már nem maradt hely a leírásban, vagyis innentõl a rendszerünk csak virtuális dolgokkal bõvíthetõ (fény, lélek, anyag, stb.).
   Kezdjük a bõvítést az anyaggal! "Az anyag nem létezik, de célszerû figyelembe venni." Ennek oka az, hogy az anyag látszatának használatával (bevezetésével) a világ mûködése könnyebben megérthetõ, kezelhetõ a szubjektumok (értelem) számára. Példa: a három dimenziós kocka két dimenziós vetülete egy bonyolult alakzatot ad, ezért két dimenzióban nehezebb azt vizsgálni és megérteni, mint három dimenzióban. Ha az anyag is egy két dimenziós vetületként jelentkezik a valóságban, és az értelem számára
kezelhetetlenül bonyolult a geometriája, felépítése, akkor könnyebben megérthetõ, ha három dimenziós alakzatként fogjuk fel.
   Ezzel egy új dologgal bõvítettük az univerzumot, vagyis egy új virtuális minõség lépett föl a rendszerben. Elképzelhetõ, hogy a harmadik dimenzió az anyag dimenziója a számunkra, amit sûrûségként észlelünk. Az anyag statikus rendszer, az élet viszont, mely elõszeretettel építi fel önmagát belõle, dinamikus. Mi hát az élet?
   Az élet éppúgy illúzió, mint az anyag. Virtuális, tehát nincs benne a valóságban, mert nem abban gyökerezik az eredete. Mivel nem található meg a valóságban, ezért nem is megfogható (értelemmel) és nem lehet megcsinálni úgy, ahogy azt ma a tudósok gondolják (élettelen anyagba nem lehet életet lehellni, életre késztetni a molekulákat az õslevesben). És persze nem is írtható ki lényegileg a valóságból. Az élet ugyanis a valóság okában, a létezésben gyökerezik.
   Ezért van az, hogy az élet minden megnyilvánulása maga a csoda és lényegében megmagyarázhatatlan a racionális értelem számára. A tudomány a mai napig nem magyarázta meg kielégítõ pontossággal, hogy mi az élet. Évszázadok óta kutatjuk, vizsgáljuk, boncoljuk, mérjük, analizáljuk és leírjuk, mégsem értjük a lényegét, az eredetét. Azt látjuk, hogy mozog és bizonyos törvényszerûségeknek engedelmeskedik, de nem értjük mindezek belsõ okát, szervezõerejét. Különben már rég tudnánk lombikban életet
csinálni.
   Mivel az élet a valóság egyik virtuális komponense, ezért valamilyen szinten mindig megmarad a rendszerben, abból ki nem írtható (próbáld meg kiradírozni az árnyékodat).
   Ugyanakkor élet csak a valóságban van, jelenik meg azáltal, hogy a létezõ szubjektumok a természetükbõl következõen hozzák bele (képzelik, teremtik bele) azt. Az életben tehát csak csodák vannak (például: intuíció, spontaneitás és rengeteg parajelenségnek elkönyvelt dolog). Csupán a realizáció, a nagyságrend és a megmutatkozás változik attól függõen, hogy a szubjektumok hogyan emelik ki a valóságból a csodát, vagyis mit tartanak annak. Példa: az ókorban a mágia természetesnek számított, ma a mobiltelefon az. De fordítva csoda lenne mindkettõ!

Készült: 2000.05.05.

Vissza a tartalomhoz

Következõ írás