SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA AZ ŰRHAJÓZÁSBAN MA ÉS HOLNAP
 

   A világűr jelenlegi és jövőbeni emberes kutatásához nélkülözhetetlen a csoportlélektan eredményeinek felhasználása. Az űrhajók, űrállomások, később pedig a más bolygókra telepített kolóniák személyzetének a földi körülményektől eltérő, idegen, különleges és veszélyes környezetben kell nehéz és nagy figyelmet, elméleti és gyakorlati szaktudást igénylő munkát végeznie. Ezen tevékenységük során az asztronauták fizikailag el vannak szigetelve az emberi társadalomtól, a közösség nagyobbik részétől. Interperszonális kapcsolataik az otthon maradottakkal jelentős mértékben beszűkülnek. Az elszigetelt csoportokon belül kialakuló magatartásformák megváltozásának kutatására az elmúlt évtizedekben már több tudományos kísérletet végeztek és végeznek ma is. Gondolok itt elsősorban az atom tengeralattjárók és a sarkvidéki kutatóállomások hónapokon át elszigetelten élő személyzetére vagy a nagy feltűnést keltett Bioszféra-2 expedícióra.
Ezen írásomban szeretném bemutatni mindazon tényezőket és rizikófaktorokat, melyek együttesen, többé kevésbé befolyásolják, illetve megszabják, megszabhatják az emberek viselkedését egy űrbéli küldetés során. A legénység összeválogatásakor ezek a tényezők egyre fontosabbá válnak, ahogy a világűrbeli tartózkodás ideje nő. A kiválogatás kritériumainak és módszereinek tehát igazodniuk kell a csoportlélektan egyre fejlődő eredményeihez, melyek alkalmazása nagymértékben megnövelheti egy küldetés sikerességének mértékét.
 

A Mir ûrállomás és az amerikai ûrsikló
 

Az egyén viselkedését befolyásoló, illetve meghatározó legfontosabb tényezők a következők.:

1. Maga az egyén. Az illető egészségi állapota és a személyisége, a mindennapi életben szerzett tapasztalatai, a családi háttere beleértve a gyermekkori, meghatározó fontosságú élményeket, az érzelmi életének kiegyensúlyozottsága, valamint a lelki tisztasága és spirituális fejlettsége. Az intelligenciaszintje, a szélsőséges helyzetekhez való alkalmazkodó képessége, rugalmassága és tudati immunitása, a személyiség irányultsága: az extrovertált és introvertált, valamint a szociális és individuális tulajdonságok aránya, továbbá az önuralom és a koncentrációs készség és képesség. Az egyén világról alkotott képe: milyen vallású, esetleg materialista, értékrendjében milyen mértékben szerepel az eszmei, tudás, pénz, hatalom és sikerorientáltság. Rendkívül fontos még a humorérzék, a kombinatorikai készség és a kreativitás, valamint a másokkal való kapcsolatteremtésben való jártasság.

2. A csoport. A legénység kiválogatása után az összeszoktatás, a csoport belső hierarchiájának kiépítése és a feladatkörök behatárolása, a munkamegosztás, valamint az egymásra támaszkodás. A kölcsönös bizalom és barátság kialakulása mellett fontos még a csoporton belüli fegyelem és a hatékony konfliktuskezelés, a csoport belső és külső ingerekre adott reakcióidejének csökkentése, ami veszélyhelyzetben létfontosságú, a döntések meghozatalának módja, lásd: egyszemélyi vagy csoportos, és a kollektív felelősségvállalás. A legnagyobb hatásköre és egyben felelőssége természetesen a parancsnoknak vagy vezető testületnek van a közösségen belül. Mindezen tényezőket befolyásolja a csoport összetétele, tagjainak személyes tulajdonságai szerint. Ilyenek még az első pontban említetteken kívül az életkor, nem, nemzetiség, beszélt nyelvek, kulturális háttér és ezek minél változatosabb megjelenése a csoporton belül. A heterogén összetételű csoportok ugyanis rugalmasabban reagálnak az őket érő hatásokra, viszont a homogén csoportokban a belső fegyelem és hierarchia, a szervezettség mértéke a nagyobb. Meg kell találni a kettő között az egyensúlyt, hogy a kedvező tulajdonságok egyszerre érvényesülhessenek a küldetés céljától és a lehetséges problémáktól függően.

3. A célfeladat. A küldetés időtartama, a Földtől, illetve a kiindulási bázistól való eltávolodás nagysága, az elvégzendő célfeladatok fontossága, száma, bonyolultsága, veszélyei, a kockázati tényezők vállalása, a csoport orientáltságának meghatározása, lásd: eszmei, tudásbeli, gazdasági és politikai célok és ezek aránya, melyek együttesen befolyásolják a csoportot összetartó vezéreszmét.

4. A környezet. A legénység belső élettere a küldetés során és a külső környezet, az útvonal és a célterület beláthatósága, felderíthetősége és veszélyei. A belső élettér alapvetően két részre osztható: lakótérre és munkatérre. A lakótér tágassága, a személyzet tagjai közti megosztása a territoriális viselkedés szempontjából alapvető fontosságú. Az emberek viselkedését, hangulatát, igényeit befolyásoló körülmények még: a megvilágítás, a terület beláthatósága és az azon való tájékozódás megkönnyítése, a lakótér belső geometriai kiképzése, a formatervezés, a színek, a felhasznált anyagok gondos, harmonikus és változatos megválasztása, a használati tárgyak célszerűsége és esztétikája, a személyes holmik jelenléte, a ruházat, háziállatok és szobanövények, a levegő hőmérséklete, páratartalma, nyomása, összetétele és illata, stb.
Amennyiben a környezet nem megfelelő, az egyénre nehezedő pszichikai nyomás hosszabb távon rontja a teljesítőképességet és feszültségeket, konfliktusokat idéz elő a csoporton belül. Ennek kiküszöbölésére hatékony eszköznek bizonyulhat a jövőben a virtuális valóság használata, mellyel pótolható, legalábbis az egyén tudata számára sok környezeti szükséglet.
Példa: ha valakinek egy űrhajó fedélzetén kedve támad sétálni egy mezőn, valami szép tájon, elég föltennie a VV sisakot a fejére és a vágya máris teljesült. A pszichikai feszültségek oldására, pihenésre, szórakozásra, tanulásra, kommunikációra és munkavégzésre egyaránt használható ez a módszer.

5. Az életkörülmények az élettérben. Ide tartozik a napi és heti időbeosztás, a munkavégzés környezeti feltételei, a fizikai szükségletek, lásd: az étkezés változatossága és minősége, a tisztálkodás lehetősége, a mozgásigény kielégítése és a testi erőnlét fenntartása különösen az alacsony gravitációjú térben, a legénység egészségi állapotának folyamatos ellenőrzése, valamint a privát szféra kialakítása. A pihenés körülményei, a szabadidő eltöltésének hasznos és változatos módjai, a szaktudás ellenőrzése és szinten tartása, a tanulás, a kommunikációs lehetőség mértéke és formája az otthoniakkal, a mentálhigiéné, a kiegyensúlyozott érzelmi és szexuális élet, továbbá a társasági események: összejövetelek, rendezvények, stb. lehetősége. Az életkörülmények kialakításában fontos tényező még a változatosság mértéke és a biztonságérzetre való törekvés az egyén és a csoport szintjén egyaránt.

6. A veszélyhelyzetek és konfliktusok, valamint ezek kezelhetősége. Az egyén és a csoport szélsőséges helyzetekkel szemben tanúsított magatartását nagymértékben befolyásoló tényezők: a fegyelem, az önuralom, a lelki, szellemi és fizikai megterhelés nagysága, az események átláthatósága és befolyásolhatósága, valamint az előre kidolgozott és begyakorolt akciótervek ismerete a válság megoldása során. A személyesen átélt, korábbi gyakorlati tapasztalatok nagyon sokat segíthetnek egy éles helyzetben, ahol a személyzet szinte teljes egészében magára van utalva. A csoport összehangolása és reakcióidejének csökkentése kulcsfontosságú, lásd: második pont. A csoportot belülről fenyegető veszélyek a küldetés időtartamától, az elszigeteltségtől, a magatartásminták megváltozásától és a külső veszélyektől függenek.
Belső veszélyek: a célfeladat, az értékrend, a vezéreszme, a környezet és a körülmények megváltozása, a demoralizálódás, a feszültségek és a stressz az egyénen belül és a csoportban, illetve a pszichikai nyomás feloldásának lehetetlensége. A lehetőségek és a mozgástér, a szabad akarat beszűkülésének következménye a csoport klikkekre bomlása, a dominanciára törekvés, a homogenizálódás, mely válaszreakció lehet a túlzott heterogenitásból eredő problémákra, és a hátrányos megkülönböztetés megjelenése az ítélkezés, a kiközösítés és a büntetés alkalmazásával. A problémák többsége az ember ösztönös viselkedéséből ered, ezek az önfenntartás, a szexualitás, a hatalomgyakorló és területszerző magatartás, valamint az agresszió.
Külső veszélyek: baleset, katasztrófahelyzet kialakulása, a hibaelhárítást akadályozó fizikai, technikai, informatikai tényezők, maga a világűr, mint az ember természetes környezetétől idegen és veszélyekkel teli közeg, más csoportokkal való konfliktus kialakulása, ezek akár földönkívüliek is lehetnek, illetve szélsőséges esetben egy háborús konfliktus az emberiségen belül, mely megoszthatja a különböző nemzetiségű űrhajósokat.
Az egyéni és csoportos agresszió szabályozása egy rendkívül kényes, összetett és fontos feladat, melyet erőszakkal, tehát agresszióval, parancsuralmi rendszerrel és büntetéssel nem lehet megoldani, különösen nem a világűrben. Ugyanakkor a szelídség és engedékenység túlzott mértékű előnyben részesítése sem válik az űrhajósok javára lévén, hogy az agresszió fontos részét képezi az életképességnek a külső környezettel szemben vívott harc során. A legjobb megoldás a legénység gondos kiválogatása teszteléssel, még a küldetés előtt, hogy az agresszív és békés tulajdonságok a lehető legkedvezőbb formában nyilvánulhassanak meg a csoporton belül, egymással egyensúlyban.

7. Egyéb, előre kiszámíthatatlan tényezők és körülmények, beláthatatlan események lehetősége. Az egyén és a csoport ezekhez való hozzáállásának javítása szimulált veszélyhelyzet gyakorlatokkal, az éberség szinten tartásával és a személyiség alapos felkészítésével valósítható meg. Az embereket immúnissá kell tenni a pánikkal, kapkodással, idegeskedéssel, fejetlenséggel, rettegéssel és az ezzel járó agresszióval, önzéssel és menekülési kényszerrel szemben. Az egyén életben maradása a világűrben a csoporttól és az embert kiszolgáló gépektől függ, tehát viselkedésében és értékrendjében mindig szem előtt kell tartania a többiek érdekeit és reakcióit.

Mindezen felsorolt szempontok alapján kell a szociálpszichológia módszereivel kiválogatni a lehető legalkalmasabb embereket az űrhajózáshoz, különösen a hosszú távú és nagy időtartamú küldetések esetén. A közeli-távoli jövőben minden bizonnyal megvalósulnak majd azok a tervek, melyek űrállomások és más égitestekre telepített bázisok, állandó vagy ideiglenesen kihelyezett kolóniák építését és fenntartását célozzák. Az űrhajósok ezen jövendő társadalma valószínűleg elkülönül majd valamelyest az anyabolygó "földhözragadt" emberiségétől, és ez az értékrendek és szokások megváltozásával, új viselkedésminták kialakulásával járhat. Az élő, hétköznapi kultúra, nyelv, stílus, életritmus megváltozása mellett például az ünnepek is reformon mehetnek keresztül előbb vagy utóbb. Az űrhajósoknak más dátumok lesznek majd fontosak, mint pl.: az ember egy adott bolygóra történő első lépésének évfordulói, a világűrben életüket vesztett hősi halottak emlékének napja, a földönkívüliekkel való első kapcsolatfelvétel dátuma, stb.
Az itt felvázolt szempontok egyértelművé teszik, hogy az űrutazások sikeressége nagy mértékben függ az emberi tényezőtől, az egyén és a csoport viszonyának rugalmasságától, s nem csupán a személyzet tudományos felkészültségétől, elméleti és gyakorlati szaktudásától. Az ember egy hihetetlenül érzékeny és kifinomult élőlény, melynek igényei és szükségletei nagymértékben befolyásolják a viselkedését és teljesítőképességét. A szociálpszichológiának az űrhajósok kiválasztása mellett az is feladata, hogy felkészítse az embereket a világűr, mint környezet által támasztott követelmények elviselésére. A felkészítés módszereinek folyamatos fejlesztését a gyakorlati tapasztalatoknak kell elősegíteniük, hogy általuk minél hatékonyabb lehessen az asztronauták kiképzése.

Készült: 1996.03.
Frissítve: 2011.12.12.

Vissza a tartalomhoz

Következõ írás