A modell
A fotinók a térben - mint létezõk és nem mint részecskék - szabadon mozognak, látszólag rendezetlenül. A fotinók mozgását a fizikai tárgyak nem vagy csak igen kis mértékben befolyásolják. Amennyiben a fotinót valami "gerjesztett" állapotba viszi, akkor az hullámokat bocsájt ki magából. A fotinók hullámainak interferenciái, mint látható fény nyilvánulnak meg a számunkra. Ebben valószínûleg azon anyagi részecskék hatása is közbejátszik, amelyek a hullámtérbe esnek. A "gerjesztett" állapotot természetesen nagyon erõsen macskakörmözötten kell érteni, mert valószínûleg teljesen másról van itt szó. Ez utóbbit az is alátámasztja, hogy a fotinó nem egy fizikai realitás, tehát annak "gerjesztett" állapotáról értelmetlenség beszélni. Mivel õ maga az energia, ezért õ nem lehet semmilyen energia szinten. Ezért a késõbbiekben a "gerjesztett" állapot helyet az aktív állapotot fogom használni, ellentéteképpen pedig a passzív állapotot.
A hatás
Egy fotinó aktivizálása mindig valamilyen irányból történik. Ennek megfelelõen az aktív fotinó az aktivitást ebben az irányban adja tovább más fotinó(k)nak. Az aktivizálás, mint hullám terjed végig a fotinókon, amelynek terjedési sebessége a fénysebesség.
Megjegyzések, magyarázatok, következmények
Amikor egy fotinó aktívvá
válik,
akkor önmaga, mint szikrázó kis fehér
fénypont
láthatóvá válik. Ezt úgy
tapasztalhatjuk
meg közvetlenül, ha egy szép napsütéses
napon
belebambulunk a nagy semmibe, de nem egy sötét hely
felé
nézve. Ekkor a perifériális látási
tartományban
fel fognak tûnni ezek a gyorsan cikázó
fénypontok.
Direkt módon azért nem láthatóak, mert a
fényességük
jóval kisebb, mint az általuk létrehozott
fényinterferenciáké.
A perifériális tartományban meg azért
érzékelhetõek,
mert annak fényérzékenysége nagyobb, mint a
központi látási tartománynak.
A tömeg-hullám paradoxon ezáltal
megoldódik,
mivel tömegrõl szó sem esik. NEM a fotinó
mozgásával
terjed a fény, hanem a aktvizálási hullám
által.
Ami szintén nem egy fizikai dolog.
A titok, illetõleg a kulcskérdés
esetünkben az, hogyan lehet egy fotinót aktív
állapotba
hozni. Amennyiben a fenti modellünk (úgy
nagyjából)
jó, akkor ennek megválaszolása egyben a
civilizációnk
energia problémájának megoldását is
jelenti.: Közel ingyenes fény és hõ
elõállítása
válik lehetõvé korlátlan
mennyiségben,
akár házilagos szinten is valami kis
önfenntartó
szerkezettel (lásd: szabadenergia).
Ezáltal érthetõvé válik
az a néhányak által tapasztalt
élmény
(többnyire valami UFO-s élmény keretén
belül),
hogy zárt térben fényforrás
nélküli
fényt láttak. Ami nyilvánvaló akkor, ha a
fotinók
nincsenek korlátozva mozgásukban, létterükben
(csak sebességükben!), s így azok mindenütt
közel
azonos sûrûségben találhatók meg.
Így
nyugodtan lehet akár nappali világosságot is
létrehozni
egy zárt szobában.
Készült: 1994. - 1997.