LÉTFILOZÓFIÁM
 

   Az alábbiakban leírom a Mindenség megismerésének útján eddig megtett néhány lépésem, valamint azok emberi hátterét annak reményében, hogy mindez hasznosnak bizonyul számotokra a gondolkodás és megismerés hosszú útján. Az alábbiakban leírtak jelenlegi tudásom és meggyõzõdésem szerint helyesek, de természetesen semmilyen garancia sincs arra, hogy a jövõbeli tudásunk alapján is annak bizonyulnak majd. Persze az is kérdés, hogy mi helyes egyáltalán. Én bízom benne, hogy idõvel és kitartással megismerhetõk az alapvetõ kérdések és az arra adható helyes válaszok.
   Hogyan is kezdõdött az egész? Abban a kivételes szerencsében lehetett részem, hogy elemi tanulmányaim kezdetén túlnyomó többségében fizikakönyveken tanulhattam meg olvasni. Olvasmányaim már korai általános iskolás koromban belém oltották a Mindenség megértésének vágyát, ami tovább fokozta a minden emberben természetes módon meglévõ megismerési vágyat. Azóta is egyetlen kérdésem van.: Pontosan hogy mûködik a Mindenség?
   Középiskolás koromig abban a hitben éltem, hogy a modern fizika részletes megismerésével mindent megtudhatok, ami a történések mögött rejlik. Hittem abban, hogy ezáltal majd megérthetem a dolgok valódi okát. Azonban hamar áthatolhatatlannak tûnõ falakba ütköztem a tudás megszerzésének társadalmilag széles körben elfogadott útján. Az elsõ akadály pusztán emberi természetû volt. Pontosabban arról van szó, hogy a sokkal nagyobb tudással rendelkezõ embertársaim (tanárok, fizikusok) szóba sem álltak velem e témákban, mondván, hogy úgysem érteném meg, amit mondanának. Még azzal is találkoztam, hogy megpróbálták kifejezetten elvenni a kedvem a gondolkodástól és a kutatástól. Általában esélyt sem adtak számomra, tisztelet a kevés kivételnek. Néhány barátomnak is több keserû emléke származott már ebbõl. Szerencsére ez a részben társadalmi eredetû probléma iskolai végzettségem és korom elõrehaladtával, önállóságom fokozódásával nagyrészt tovatûnni látszik.
   Az igazi kiábrándulást az jelentette számomra, amikor a középiskola vége felé rájöttem, hogy addigi elképzeléseimmel ellentétben a modern fizika nem ad számomra megnyugtató magyarázatot a Mindenség alapvetõ mûködési elvére vonatkozóan. Ez a véleményem egyetemi tanulmányaim során tovább erõsödött, azonban felismertem a fizikusok által elért gyakorlati eredmények mögött meghúzódó kitartó munkát, az elért eredmények társadalmi és gazdasági hasznosságát és a rossz felhasználásból eredõ károkat. Ezt a szöveget sem írhatnám be a számítógépbe az õ kitartó munkájuk nélkül. Nagyon sok szép elméleti konstrukció született, azonban továbbra is hiányolom a valódi filozófiai alapokat. Sajnos a társadalomban és a hivatalos tudomány körében sokhelyütt a tekintély és a pénz sokkal nagyobb úr a tényeknél, kísérleti eredményeknél.
   A Mindenség mûködik, méghozzá elég jól. Tapasztalataim szerint ami jól mûködik, annak alapja logikus és érthetõ. Az idõk során egyre inkább meggyõzõdésemmé válik, hogy a Mindenség mûködésére található egy egyszerû, mindenki számára átlátható, tiszta és világos magyarázat. Márpedig tapasztalataim szerint az egyszerû dolgok szoktak igazak lenni, ahogy azt az Occam borotvája elnevezésû tudományos tételbõl már rég megismerhettük.
   Egyetemi tanulmányaim során igen sokszor hosszasan elmélkedtem a Mindenség megismerésén és megismerhetõségén. Két évi hiábavaló erõlködés és gondolati próbálkozás után meggyõzõdésemmé vált, hogyha megtalálom a megfelelõ kérdéseket, akkor már félig sikerült megválaszolnom azokat. Ettõl kezdve a kutatásaim egyenletes, azonban igen lassú haladást mutatnak. Valamely általam ismeretlen okból sohasem tudok egy lépésnél többet elõrelépni, de ez ma már elfogadottá vált számomra.
   A megismerés minden egyes lépése egyetlen apró változás a szemléletmódomban. Tapasztalataim szerint a szemléletmód nem más, mint tapasztalataink fogalmi kategóriákba történõ csoportosítása. Tudásunk átadása során - amit kommunikációnak nevezünk - ezen fogalmi kategóriákat igyekszünk minél pontosabban szavakba és mondatokba önteni egymásnak. A Mindenség megismerése során kizárólag saját tapasztalatainkra és a mások által átadott fogalmi kategóriákra számíthatunk. Igazából minden más, ami nem saját tapasztalat, csak hit kérdése.
   Például a radioaktív sugárzás nem látszik, érzékszervekkel nem érzékelhetõ, mégis hatással van az élõ szervezetre. Hit kérdése, hogy a dozimétert kézbentartó tudósnak elhisszük-e, hogy tényleg létezik az, amit mér. Persze elhisszük, mert létezik olyan közismert és széles körben elfogadott fogalom, hogy radioaktivitás. Sokat hallottunk róla és körülbelüli fogalmunk alakult ki annak veszélyeirõl. Ennek ellenére többnyire nem tudjuk, hogy pontosan mi is a radioaktív sugárzás. De mi lenne akkor, ha valaki ezzel a mondattal nem engedne be a lakásunkba.: "Most mértük, hogy a házban a levegõ kvantumszáma életveszélyes mértékben eltér a normálistól, ezért ma nem mehet haza!" Elhinnénk neki, amit állít? Itt kerül elõ a bizalom kérdése, de ebbe most nem megyek bele részletesen.

   Kutatásaimat a következõ erkölcsi normák irányítják:

1. Minden elért eredményrõl lehetõség szerint rövid idõn belül informálok minél több ismerõs gondolkodót, hogy felhasználhassák azokat kutatásaik elõsegítésére és eredményeik ellenõrzésére.

2. Nem helyezem a kutatásaimat pénzügyi alapokra, nem fogadok el támogatást "szabadalmi jogokért" cserébe. Véleményem szerint ez is a hosszú élet egyik titka!
   Eredményeimet és az azokból esetleg születõ technológiákat semmilyen körülmények között nem állítom egyetlen, monopol helyzetben lévõ cég szolgálatába, elzárva ezzel azt az emberiség nagy része elõl.

3. Kutatási eredményeimet igyekszem az emberek javára fordítani, hadászati alkalmazását minden rendelkezésre álló eszközzel megakadályozni.
   Kutatási területeim és jelenlegi ismereteim elsõsorban a következõ tudományágakra korlátozódnak: fizika, kozmológia, csillagászat, matematika, számításelmélet, programozás.

   Többévi kitartó elmélkedés során az alábbi alapfeltevéseket kellett megtennem ahhoz, hogy kutatásaimat egyáltalán értelmesnek tekinthessem.:
- Létezem és ezáltal része vagyok a Mindenségnek, így a Mindenséget csak belülrõl tanulmányozhatom és szubjektíven fogalmazhatom meg önmagam és mások számára. Ha ezt nem jelenteném ki, akkor abba az önellentmondásba ütköznék, hogy nem létezem és mégis itt írogálom a számítógépbe ezt a szöveget.
- Az emberi elme képes felépíteni a Mindenség megértéséhez szükséges fogalomrendszert és azt képes más emberek számára beszéd vagy írás formájában továbbadni. Röviden szólva a Mindenséget képes vagyok megérteni és az eredményeimet át tudom adni másoknak. Ha ezt nem tenném fel, akkor erõfeszítéseim értelmét kérdõjelezném meg.

   A fentiek elfogadása mellett az alábbi kérdéseket tettem fel, majd idõvel a most közvetlenül utánuk olvasható válaszokra jutottam.:

1. Mi az az alapvetõ fogalom, amely az egész Mindenségben közös, azonos, mindenben fellelhetõ, amely nélkül semmi sincsen és semmit sem lehet kijelenteni és ami mindenben jelen van?
   Ez a fogalom maga a létezés. Minden emberi nyelvben megtalálható létige formájában. Minden programozási nyelv ismeri deklaráció és / vagy definíció formájában. Alapvetõ a matematikában és minden más tudományban. A gyakorlati oktatásban sajnos hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla, hiszen "olyan magától értetõdõ" a jelentése. Sok-sok filozófus foglalkozott vele huzamosabb ideig mindhiába, hiszen a lét fogalmát egyik más fogalomból sem tudták levezetni, más fogalmak segítségével definiálni. Ígyhát kellõ okát látom annak, hogy a létezést a Mindenség alapvetõ fogalmának tekintsem.

2. Miben nyilvánul meg számomra a létezés?
   Kiürítem a gondolatokat az elmémbõl, majd kijelentem, hogy létezem. Beleélem magam ebbe a gondolatba és teljesen átérzem azt. Mivel meg tudtam tenni a fenti kijelentést, így akkor már léteznem kellett. Ez nem más, mint a lét önmagából történõ meghatározása, rekurzív definíciója. A lét tehát anélkül is meghatározható, hogy meg kellene mondanunk, hogy konkrétan mi is az, ami létezik. Végsõ soron a létfogalom csak önmagából, rekurzív módon határozható meg, hiszen a létén túl nincs is más tulajdonsága.

3. Hogyan vagyok képes saját létem felismerésére?
   Ha képes voltam kijelenteni a saját létezésemet, akkor képes kell, hogy legyek annak felismerésére is. Ha tudok a létezésemrõl, akkor egyben rendelkeznem kell önnön létem felismerésének képességével, ami egyfajta elemi érzékelést jelent. Így valósul meg a lét önmagába történõ visszacsatolása, az önfentartó, Önvaló létezés. Az elemi létezõ egyetlen "tevékenysége" a puszta léte, ami önmaga létének állandó felismerésébõl áll.

4. Mi a Mindenség legegyszerûbb elképzelhetõ építõköve?
   Ez az építõkõ az elemi létezõ. Az elemi létezõ a létén kívül minden más tulajdonságtól mentes önvaló létezõ. Csak a puszta léte van, nincs más tulajdonsága. Nincs rajta kívül, hiszen Õ minden, ami létezik. Így nincs értelme arról beszélni, hogy egy vagy több elemi létezõ létezik, hiszen ha több létezne, akkor sem lenne köztük semmilyen kapcsolat. Így számunkra csak egy létezik.

5. Mi a Mindenség?
   Az egy elemi létezõ önfelismerése által képeket alkot önmagáról, önmagában. Ezek a képek elsõ látásra beágyazott szerkezetet, végülis egy egydimenziós szálszerkezetet alkotnak, ahol a szál minden egyes pontja a létezõ egy képének, azaz a rekurzió egy szintjének felel meg. A matematikai pont ideális modell, hiszen a puszta létén és a modellben elfoglalt helyén túl semmilyen további tulajdonsága nincs. A szál létének felismerése újabb szálat eredményez, amelynek minden pontja egy-egy szálat jelképez. Az önfelismerés ezen kiterjesztése végtelen dimenziószámú euklidészi térre vezet, amely az elemi létezõ matematikai modellje. Az elemi létezõ eme teljes kifejtését Mindenségnek nevezzük. A Mindenség mindent magában foglal, ami számunkra létezett, létezik és létezni fog, hiszen önmagában idõtlen, állandó, minden lehetõséget magábafoglaló szerkezetnek tekintendõ. A Mindenség e matematikai modellje homogén, vagyis egyenletes sûrûséggel töltik ki az elemi létezõ képei.
- A megnyilvánulatlan létezõ.: A fent leírt Mindenség maga a megnyilvánulatlan létezõ, hiszen nincs más rajta kívül, ami számára megnyilvánulhatna. Rajta kívül nem definiálható semmilyen kölcsönhatás. Önmagán belül idõtlen és állandó, megnyilvánulás nélküli állapotban van.
- A megnyilvánult létezõ: A megnyilvánult létezõ a Mindenség, azaz a megnyilvánulatlan létezõ egy részhalmaza, amely már megnyilvánul, hiszen létezik "rajta kívül" a Mindenségre, mint teljes halmazra képzett komplementer halmaz képében. Ígyhát a Mindenség nem más, mint egyetlen elemi létezõ, amely önmaga felismerése által hozza létre önmaga számára egy visszacsatolt világ látszatát.

6. Mi a megnyilvánulás?
   A megnyilvánulás a megnyilvánult létezõ halmazának terjeszkedése a Mindenségben. A megnyilvánulás során a megnyilvánult létezõ mintegy bekebelezi a Mindenségben található elemi létezõ képeket, így "térfogata" minden pillanatban nõ.

7. Mi a sajátidõ?
   A sajátidõ csak megnyilvánult létezõre értelmezhetõ fogalom, amely megadja az adott megnyilvánult létezõ változásának tendenciáját. A megnyilvánult létezõ változása nem más, mint a megnyilvánult létezõhöz tartozó képek halmazának bõvülése. A sajátidõ arányos a halmaz elemszámával, amely folyton csak bõvül, vagyis mintegy a megnyilvánult létezõ múltját alkotja. Így a sajátidõ, mint a múlt mennyiségének mértéke valóban idõ jellegû fogalom. A megnyilvánult létezõ jelene az éppen belekerülõ képek halmaza, jövõje a Mindenségre képzett komplementer halmaza. A sajátidõ minden megnyilvánult létezõ számára egységnyi tendenciával telik, hiszen csak önmagához képest mérhetõ. Az euklidészi térként modellezett Mindenségben a sajátidõ telésével a megnyilvánult létezõk minden irányban egyformán, tehát gömb alakban bõvülnek, mivel a Mindenséget az elemi létezõ képei egyenletesen töltik ki. A gömb belseje a múlt, felülete a jelen és ami a gömbön kívül van, az a jövõ. Tágulási sebessége azonos a sajátidõ telésének tendenciájával, azaz egységnyi.

8. Mi a kölcsönhatás?
   Eddig csak egy megnyilvánult létezõben gondolkodtunk, amely akadálytalanul tágulhat a teljes Mindenségben az idõk végezetéig. Azonban amint legalább két, véges távolságra lévõ létezõt veszünk fel, megváltozik ez az egyszerû kép. Feltételeztük, hogy a Mindenség terét modellünkben egységes, homogén sûrûséggel töltik ki az elemi létezõ képei. Amint a két létezõ táguló múlttere összeér, a két létezõ közötti kölcsönhatás a két megnyilvánult létezõ halmazainak metszeteként lesz definiálható.

9. Milyen nehézség merül fel a kölcsönhatások modellezése során?
   A megnyilvánult létezõk részhalmazainak metszetében minden pontban minden egyes elemi létezõ képét kétszer kell meghatároznunk, amit jelenlegi modellünk nem tesz lehetõvé. A megoldás a modell skalártérré történõ kiterjesztése, ahol a Mindenség geometriája azáltal alakítható, hogy minden egyes pontjában megadjuk a "lét sûrûségét". Ez a modell jogos, hiszen minden esetben található olyan leképzés, mellyel az így kapott skalártér megfelelõ átalakításokkal homogén térré nyújtható ki. Az új modell elõnye, hogy megtartható vele a táguló múltszférák gömb alakja, ami jelentõsen javít a modell használhatóságán és érthetõségén. A Mindenség megnyilvánuló részhalmazai ezen állapottér értékeinek halmazával jellemezhetõk. A Mindenség ezen modelljéhez életjátékszerû szimulációs program készíthetõ véges dimenziószámok esetén. A szabály a környezõ elemek összegzése, amely végtelen finomítás esetén a skalár értékek exponenciális növekedéséhez vezet.

10. Mi a stabilitás?
   A stabilítás a Mindenség egy részhalmazának, mint valamely szempont alapján felismerhetõ, összefüggõ egységének fennmaradása az önmagába való visszacsatoltsága által. Valamely létezõ akkor lehet stabil, tehát valamely jellemzõjét tekintve idõtõl független, változatlan, ha e jellemzõje valamely visszacsatoláson át állandósult. Az elemi létezõ esetén a jellemzõ maga a létezõ léte, melynek visszacsatolása az önfelismerés által adott. Ezért az elemi létezõ léte stabil.

   Jelenleg itt tartok a létfilozófiai kutatásban az alapoktól elindulva. Innentõl csak ötleteim vannak, melyeket elsõsorban a létfilozófia egyes elemei és a modern fizika, illetve az élet tapasztalatai közötti párhuzamok táplálnak. Szeretném minden ötletemet továbbadni és minél több gondolkodóval megvitatni. Hátha lesz belõle végre valami!

Készült: 2000.07.14.

Vissza a tartalomhoz

Következõ írás