A DR SZÁMÍTÓGÉPES MEGVALÓSÍTÁSA
Nem sok szó esett eddig a DR-ek gyakorlati megvalósításáról. Ezalatt konkrétan arra gondolok, hogy vajon lehet-e olyan fizikai segédeszközt találni, amely a DR-ek kezelésének terheit nagymértékben leveszi a vállunkról és segít a probléma megoldásában is. Nos, ilyen eszköz létezik, és szerintem az előző mondat olvasásánál több olvasóban is felmerült a számítógép gondolata, mint egy célszerűen szóba jövő lehetőség. Valóban, a DR-ek leghatékonyabb fizikai kezelése számítógépekkel valósítható meg, ahol a DR-ek szimbólumainak növekvő sorozatát a számítógép tárolja. Ez még mindenki számára nyilvánvaló. Az új a DR kezelésének szemléletmódja, nevezetesen az, hogy ebben a rendszerben nem algoritmikusan kell gondolkodni, hanem egy szupergráfos látást kell magunkévá tenni ahhoz, hogy igazán hatékonyak legyünk a DR-ek kezelésében.
A szupergráfos szemléletmód a szimbólumok (ezentúl, mint elemek) és szabályok (ezentúl, mint kapcsolatok) jellegéből adódik, és azt jelenti, hogy a számítógépet (és annak minden részét) akár hardware, akár software rész, továbbá azok minden nemű kapcsolatát, elemeknek és kapcsolatoknak kell tekinteni. Az elemeknek önmagukban nincs jelentősége. Az elemek és az azok közötti kapcsolatok rendszere adja ki végül az adott számítógép és annak működésének hű leírását.
Persze tudjuk, hogy a kapcsolatok is elemekben vannak megfogalmazva, és a kapcsolat egy általános fogalom, amelynek számtalan konkrét jelentése lehet. Pl.: oka, előzménye, megelőzi, része, neve, közvetlen kapcsolatban áll valamivel, gépi kódja, forráskódja, képe stb., amelyek szintén elemekben vannak megfogalmazva. Ezért lett a neve szupergráf, mivel jóval több, mint egy általános gráf vagy egy hipergráf. Ha a gráfbeli csúcspontoknak az elemeket feleltetjük meg, a gráfbeli éleknek meg a kapcsolatokat, akkor itt egy gráfbeli csúcspont jelenthet egy élet is vagy egy részgráfot is. Egy él itt csatlakozhat egy másik élhez, de akár egy másik részgráfhoz is. Sőt első szinten nézve a gráfot, az egyetlen csúcspontnak mutatkozik, ami természetesen igaz is.
A fentiek alapján DR-ben programozni a következőket jelenti.: Meg kell adni egy kiindulási elemet, majd ezt az elemet a rendszer részévé kell tenni, további elemek és kapcsolatok megadásával. Ezt lehet később menet közben is, mivel nagy valószínűséggel senki sem képes arra, hogy egyből teljesen le tudjon írni egy adott elemhez kötött teljes kapcsolódási rendszert. Utána a megfelelően felparaméterezett kereső eljárás segítségével -esetleg interaktívan, a programozóval együttműködve- bejárjuk a szupergráfot azzal a céllal, hogy egy olyan terminális elemhez jussunk el, ami a probléma megoldását jelenti. A keresési eljárás a szabályokat használja a továbblépésekhez. A keresési eljárás felparaméterezése (ami esetleg a programozó interaktív közreműködése által menet közben többször változhat) azt jelenti, hogy valami módon meghatározzuk azokat a szabály típusokat és csoportokat, amelyek felhasználhatóak a keresés során, valamint azt a stratégiát, ami alapján a keresés történik. Pl.: mélységi vagy szélességi, egy vagy több megoldás keresése, stb. Természetesen valamilyen logikai leírással a keresés leállási feltételét is meg kell fogalmazni.
Mindössze annyi maradt még hátra, hogy a DR számítógépes megvalósításának lehetőségeit értékeljük, amelyhez előbb leírjuk a DR-t megvalósító számítógépes környezetet.
A DR-t kezelő környezet két részre osztható. Az egyik rész a tárkezelő, amely a szimbólumok növekvő sorozatának kezelését biztosítja, azaz a meglevő szimbólumok keresését, böngészését és új szimbólumok felvételét a tárba. Induláskor a tár az üres szimbólumot tartalmazza. A másik rész egy olyan interpretert (értelmezőt) tartalmaz, amely egy hatékony, DR-beli keresésre kihegyezett interaktív keresési eljárást valósít meg, vagy annak leírását teszi lehetővé valamilyen egyszerű algoritmikus nyelv által. Az egész számítógépen csak egy DR kialakítása célszerű, hogy az információ ne legyen se szétszabdalva se feleslegesen duplikálva. A DR-ben minden algoritmikusan kezelhető probléma megoldható, mivel minden számítógépes program megírható benne. Ehhez az szükséges, hogy az adott probléma DR-beli kapcsolatrendszere egészen a gépikódig követhető legyen.
Innentől csak egy picike bővítés szükséges az interpreter képességeiben ahhoz, hogy a programok integrálhatóak legyenek a számítógép végrehajtási környezetébe. Legyen az interpreternek egy végrehajtó része, amely képes egy adott DR-beli elemre, mint gépi kódú rutinra a vezérlést átadni gépi szintű függvényhívás segítségével. Ennek egy konkrét megvalósítása lehet az, hogy miután megadtuk a végrehajtó egységnek egy elem nevét, akkor az megkeresi az első olyan (szabályok alapján) hozzá kapcsolódó elemet, amelyet egy bizonyos típusú szabály gépi kódú rutinnak minősít, és ha talált ilyet, akkor azt végrehajtja.
ÖSSZEGZÉS
A dolgozat előző fejezeteiben megismerkedhettünk azzal az új szemléletmóddal, amely az időfizikai kutatások -a világ megismerése- segítését és annak tudományos alapokra helyezését célozta meg. Az egész bemutatott elmélet legfontosabb gondolata az, hogy az absztrakt szimbólumok, és kapcsolatrendszereik matematikai világa valójában bennünk létezik, mi éltetjük azt. Ebben a világban teljes a szabadság, amely megengedi minden "vad" gondolat megvalósulását. A matematikai-tudományos megközelítések valódi célja az, hogy a segítségükkel le tudjuk írni a már megismert részeket, hogy ezáltal mások számára is érthetővé váljanak az eredmények. Tehát a matematikai leírás arra való, hogy általa egységes nyelvet beszélve tudjuk egymással megértetni a gondolatainkat. A tudományos megközelítés egy további előnye az, hogy segítségével könnyebb olyan szerkezeteket, gépeket kidolgozni, megvalósítani, amelyek a megismerési folyamatokat segítik.
Az a meglepő kijelentés, hogy a világ bennünk létezik azt takarja, hogy a DR-ekben megjelenő absztrakt (elméleti) szint a mi fizikai realitásunkban se nem bizonyítható, se nem cáfolható. Mivel ez a fizikai létterünk is egy szemléltető modellnek fogható fel, ahol mi vagyunk a szemlélők - a tanulni vágyók. Ebben a szemléltető közegben minden amit érzékelünk, valami módon az absztrakt valóság szimbólumait és kapcsolatait reprezentálja. Ugyanakkor vannak játékszabályok és korlátok, amelyeket mi hoztunk létre abból a célból, hogy rend legyen ebben a szemléltető modellben. Vagy talán a fontosabb célja az, hogy a kiválasztott korlátok mellett megfigyeljük egy adott rendszer képességeit és lehetőségeit?
A Nagy Megválaszolatlan Kérdés (számomra is) az, hogyan lehetséges, hogy azok, akik ezt a fizikai szemléltető közeget létrehozták (mi vagy valamiféle istenek), és a szabályait megalkották, miért nem képesek most arra -amikor benne vannak és a modellel azonosultak-, hogy a szimbólumokat, szabályokat és korlátokat módosítsák a kívánalmaiknak megfelelően. A megoldás kulcsa szerintem valahol az azonosulás megvalósításában rejlik, amely egyben kulcs az elveszett képesség visszaszerzésére is.
Remélem, hogy valamennyi olvasó számára hasznosnak fognak bizonyulni az itt leírtak, még ha nem is fog közülük mindenki a DR-ek világával szoros kapcsolatban állni az élete és munkája során. Szerintünk a legfontosabb a szemléletmód megértése, amely azt mondja, hogy bátran merjünk cselekedni úgy, ahogy azt az érzéseink súgják nekünk, és biztosak legyünk mindig abban, hogy tévedni meg egyszerűen nem lehet. Bármely módon állunk is neki céljaink eléréséhez, annak előbb vagy utóbb sikerülnie kell. A legnagyobb hibát meg csak azzal követhetjük el, ha lemondunk az elképzeléseinkről vagy hagyjuk magunkat eltéríteni azoktól.
Végül minden indoklás nélkül (a dolgozat elolvasása után ez már házi feladatnak tekinthető) néhány kimaradt kérdésre válaszolnánk.:
- Mi is az idő és mi a szerepe? Válasz: csak a számunkra létezik, a rendszerünk fejlődési/vizsgálódási állapotait reprezentálja és mint ilyen ezért teljesen szubjektív. A valós világban (a teljes DR-ben) nincs az időnek értelme. Később még számtalan más idő fogalom felvétele célszerű lehet pl.: zárt időrendszerek kialakításánál.
- Véges vagy végtelen a világ? Válasz: a valós világ végtelen, de a megismert világ mindig csak egy véges része a végtelen valóságnak.
- Kicsi vagy nagy a világ? Válasz: a valós világ a fizikai létből szemlélve egy absztrakt világ és ezért semmilyen mértéke sincs.
- Volt-e a világnak kezdete és lesz-e vége? Válasz: a valós világnak idő hiányában se kezdete nem volt, se vége nem lesz.
IRODALOMJEGYZÉK
Bach Iván: Számítástechnikai nyelvészet.
Richard Bach: Sirály, Illúziók, Egy.
Jakob Böhme: A Földi és Égi misztérium igaz eredete.
Ékes Ákos: Szűrő verseskötet.
Elisabeth Haich: Beavatás I. - II.
Kisfaludy György: A teremtés üzenete, Az energia titka.
Lét-Tudat (Isteni tanítás könyve)
L. Ron Hubbard: Dianetika.
Szepes Mária: Smaragdtábla.
Wictor Charon - Szepes Mária: Academia Occulta.Kapcsolódó tématerületek:
- matematikai logika
- halmaz elmélet
- számítástechnikai nyelvészet
- szakértői rendszerek
- mesterséges intelligencia
- fraktálok
- filozófia
- vallások
- misztika
FOGALOMTÁR
- Algoritmus: Egy olyan feladatmegoldási módszer, amely adott, előre definiált elemi műveletek sorrendjét határozza meg a cél elérése érdekében.
- Axióma: Sarkigazság. Nem bizonyított alapszabály a tudományterületek különféle rendszereiben.
- Függvényhívás: A végrehajtás alatt álló műveletek megszakítása, és egy gépikódú rutin végrehajtása, ami után a korábbi műveletek végrehajtása folytatódni fog.
- Gépikód: A számítógép programozásának legalacsonyabb szintje, amely szinten minden számítógép programozható - persze mindegyiknek másképpen.
- Gépikódú rutin: Gépi kódú műveletek sorozata, amely egy jól meghatározható feladatot old meg a számítógép működésében. Egy realizált algoritmusnak is nevezhetjük.
- Gráfok, gráfelmélet: Egy olyan matematikai elmélet, amelyben két elem típus van: csúcs és él. Minden él két csúcsot köt össze.
- Halmaz: Adott szempontból kiválasztott elemek összessége.
- Hardware: A számítógép fizikai (elektronikai és mechanikai) részeinek összessége.
- Hipotézis: Csak részben igazolt tételeken alapuló tudományos feltevés, elmélet valamely jelenség megmagyarázására.
- Időfizika: a világ alkotóelemeit és alaptörvényeit kutató tudományág.
- Interpreter: értelmező.
- Konkatenáció: Szimbólumok egymáshoz fűzése.
- Kozmológia: A világmindenségnek, mint összefüggő egésznek a kialakulásával, okaival és a feltételezett kiindulási rendszerek szerkezetével foglalkozó tudományterület.
- Matematikai modell: Egy matematikai struktúrát kielégítő elemek halmaza.
- Matematikai struktúra: Egy halmaz, amely a struktúra elemeit tartalmazza, plusz az elemeken értelmezett relációk, műveletek és axiómák összessége.
- Megszámlálhatóan végtelen sok elemű halmaz: Pontosan annyi elemet tartalmaz, mint a természetes számok halmaza, azaz a halmaz valamennyi eleme kölcsönösen egyértelműen hozzárendelhető a természetes számokhoz. Másképp megfogalmazva: úgy rendelhetőek egymáshoz az elemek és számok, hogy a különböző elemekhez különböző számok tartozzanak, de valamennyi elemhez tartozzon egy szám és minden számhoz tartozzon egy elem.
- Precedencia: Elsőség, elsőbbség. A jelölések értelmezési sorrendje.
- Software: A számítógép lemezein, tárolóin levő programok és adatok összessége.
- Számítástechnikai nyelvészet: Egy olyan fiatal tudományág, amely az emberi nyelvek analógiájára a számítógépekkel való kommunikáció hatékony megvalósítására, és az algoritmikus problémák ilyen nyelveken történő hatékony megfogalmazására, megoldására törekszik, különféle konstruktív automaták segítségével.
- Szintaktikai szint: A matematikai leírás/megfogalmazás szintje. (szintaktika: mondattan)
- Szemantikai szint: A szintaktikai szint felett van; az egyes szintaktikai elemek mögöttes tartalmának a szintje. (szemantika: jelentéstan)
- Terminális: Végleges, valamilyen sor utolsó tagját alkotó, valaminek a végén lévő.
- Tranzitív reláció: Olyan egyenlőség, amely szerint, ha az első és a második elem, továbbá a második és a harmadik elem azonos viszonyban van egymással, akkor ez az első és a harmadik elem között is fennáll.
- Virtuális: Látszólagos.