AZ IDŐFIZIKA MATEMATIKAI MODELLJE(és egy kozmológiai hipotézis)
Elõzetes a témakörben megjelenõ szakdolgozatból.
Készült: 1996. október.
ELŐSZÓ
Ezen dolgozatom célja, hogy a számtalan helyrõl hozzám érkezett információk közül, az értékesek megtartásával, és azoknak egy merõben új rendszerezésével, egy olyan matematikai modellt dolgozzak ki, amely segíti a most még gyerekcipõben járó idõfizika mélyebb és tudományosabb megismerését és megértését.
Mind az itt bemutatott matematikai modell egyszerûsége -annak újszerûsége ellenére is-, mind pedig a dolgozat könnyen érthetõ kialakítása, remélem nagyban hozzásegíti az idõfizika népszerûsítését és széles körben való elterjedését.
Mindenkinek köszönöm azt a sok jó ötletet és észrevételt, amivel segített nekem ezt a nem könnyûnek ígérkezõ vállalkozást teljesíteni. Sokan, akik beszélgettek velem, talán észre fogják venni azokat a gondolatokat, amelyeket esetleg épp õk mondtak nekem. Számomra minden egyes ilyen gondolat, akár mások mondták nekem, akár olvastam valahol, mind-mind egy-egy gyöngyszem volt.
Az én érdemi részem tehát a felismerések sokasága volt, amelyek elvezettek oda, hogy most már képes vagyok az egészet átlátni és amelyben gyönyörûen látszanak a részek kapcsolatai. Egy matematikai-logikai gyöngyszemet magamnak is sikerült találni, amely a modell egy sarkalatos pontja; általa sikerült a matematikai modellbe dinamizmust vinni. Konkrétan a modell dinamizmusát az elemek és szabályok azonos módon való kezelésével sikerült elérni. Nélküle szintén nem lett volna meg a kívánt eredmény. Ezzel a gondolattal még nem találkoztam a tudomány egyik területén sem. És egy olyan problémát oldott meg, amely nekem (és másoknak is) igen erõs fejtörést okozott sokáig.
Talán meglepõdhet az olvasó, hogy miért írtam többes számban a dolgozatomat, ha egyszer én alkottam meg. Ennek több oka van. Talán a legfontosabb az, hogy így tudom a legjobban vissza adni azt, hogy rajtam kívül még rengeteg más ember gondolatai, kérdései és töprengései is benne vannak az írásomban. És remélem, hogy õ hozzájuk is eljutnak írásomon keresztül a kérdéseikre a válaszok.
Külön köszönöm a munkám és érdeklõdésem irányában nyújtott segítségüket és szeretetüket mestereimnek: Kisfaludy György idõfizikusnak és Gál Zsuzsa sámán papnõnek.
BEVEZETŐ
Az olvasóban jogosan felmerülhet a kérdés, hogy egy új tudomány leírásához miért szükséges egy új matematikai modellt is kitalálni. A megoldás roppant egyszerû, csak egy kicsit körül kell nézni. A történelem során mindig akkor vált szükségessé a meglevõ matematikai modellek, és megközelítések váltása vagy éppen az eszközök bõvítése, amikor kiderült, hogy a régi paradigmák (szabályok) alapján már nem lehet a felbukkanó új fizikai, biológiai vagy bármilyen más tudományos területeket és jelenségeket leírni. Ilyen volt például a differenciál számítás bevezetése, de hasonló horderejû a hiperbolikus geometria felfedezése és bevezetése az atomfizika területén. Itt is ugyanez történt. Sokáig eszünkbe sem jutott, hogy esetleg valami új megközelítést kellene kitalálni. Sok-sok próbálkozás elõzte meg ezt a merész ötletet. Rengeteg matematikai modell kivizsgálása és ötvözésüknek a kísérlete elõzte meg az új matematikai modell kialakulásának a gondolatát.
Természetesen az új matematikai modell leírására tökéletesen megfelelnek a régi matematika eszközei is, gondolok itt ezalatt elsõsorban a matematikai logikára, a halmazelméletre és a számítástechnikai nyelvészetre. A tételek bizonyítása is az eddig megszokott módon történik, azonban ebben az írásban a kimondott tételek többsége nincs bebizonyítva (terjedelmi okokból). De ha valaki vesz némi fáradtságot, akkor könnyedén be tudja bizonyítani azokat magának.
A cél nem volt kicsi. Egy kalap alá akartuk venni, és tárgyalni az eddig egymásnak oly idegennek tûnõ területeket, mint például: kozmológia, atomfizika, tértechnológia, parajelenségek, ufó kutatások, pszichológia.
Ennek megfelelõen az eredmény sem volt meglepõ. Kiderült, hogy ha a fenti témákat egy rendszerben szeretnénk kezelni, akkor nem csak ezeket, hanem minden eddigi tudományos és nem tudományos területet is magába kell foglalnia a rendszernek. Továbbá kiderült, a hagyományos axióma rendszerek nem segítenek. A statikus megközelítésû rendszer szemlélet helytelen. A megoldás csakis zárt rendszer lehet.
Az így kialakuló matematikai modell, amelyet Dinamikus Matematikának neveztünk el (DM), adta az alapját a Dinamikus Rendszernek (DR). A modell attól vált dinamikussá, hogy mind a matematikai struktúra elemei, mind pedig az azokon értelmezett szabályok az idõ függvényében dinamikusan változhatnak. Ez a legfontosabb jellemzõje a modellnek. Egy másik igen fontos jellemzõje az, hogy az elemek és szabályok száma minden idõpillanatban véges, de nem korlátos. Ez azt jelenti, hogy ebben a rendszerben szintaktikai szinten nem, csak szemantikai szinten jöhet elõ az aktuálisan végtelen fogalma, helyette a rendszer a potenciálisan végtelen fogalmának tesz eleget. Szemantikai szinten végülis bármit társíthatunk a modellhez, így akár az aktuálisan végtelen fogalmát is kezelni tudjuk benne.
A fenti DM-mel egy idõben alakult ki az a kozmológiai hipotézis, amely a második részben kerül bemutatásra. Érdekes volt így utólag megfigyelni, hogy nem sikerült külön-külön sem a matematikai modell összeállítása, sem a kiindulási rendszer megtalálása, ami rámutatott arra, hogy a két kutatási terület mennyire szorosan összefonódott rendszert alkot. Ha léptünk valamelyik irányba egy kicsit, akkor az kedvezett a másiknak is. Így történt, hogy amikor megszülettek az utolsó felismerések, akkor állt össze a kép mind a matematikai rendszerben, mind pedig a kiindulási rendszerben - azaz a kozmológiai hipotézisben.
Egy csapásra kiderült, hogy a forrás (BINDU) miért olyan, amilyen. Hogyan sokszorozódik meg egy idõforrás -azaz hogyan lesz egy forrásból több- és ezek milyen kapcsolatban vannak egymással. Hogyan alakulnak ki a "VIZEK"?
Kiderült egy másik logikusnak tûnõ sejtésünk oka is, hogy a "VIZEK" miért taszítják egymást, és a taszítás miatt a "VIZEK" káosza miért nem fut szét? Mi tartja õket együtt? Hogyan jön létre a tachion? Mi az, ami csavarodik a tachionban? Ezt hogyan és miért teszi?
Rengeteg kérdés oldódott meg egy csapásra. Fontos, hogy a kezdeti egyszerû kiindulási rendszeren semmit sem kellett közben változtatnunk a kérdések megválaszolásához. Továbbra is nemes egyszerûséggel válaszolt minden további feltett kérdésünkre: Mi is az idõ és mi a szerepe? Véges vagy végtelen a világ? Kicsi vagy nagy? Volt-e kezdete vagy sem? És lesz-e egyáltalán vége valamikor?
De vannak kérdések, amelyek most még nem derültek ki - idõ hiányában. Ezt igyekszik majd pótolni a jövõben elkészülõ szakdolgozat, amelyre a címben hivatkoztam. Itt kerülnek megválaszolásra az olyan komplexebb kérdések, mint például.:- Igaz-e a Hermészi mondás: amint a kicsi úgy a nagy, amint fent úgy alant és amint bent úgy kívül is. És mi az oka/alapja ennek a törvénynek?
- Hogyan alakul(nak)ki az univerzum(ok)?
- Létezik-e valamilyen karmester (Isten)?
- Milyen az univerzum tere és annak szerkezete?
- Hogyan születik a térben a fény és az anyag?
- Hogy alakul ki az élet, sõt hol kezdõdik az élet, milyen szinten?
- Létezik-e olyan valami, hogy lélek vagy szellem?
- Tényleg van reinkarnáció?
- És mi van a parajelenségekkel?
- No meg az ufó esetekkel?
- Lehet-e könnyen energiát "csinálni"?
- De elsõsorban mi az energia és hány fajta van belõle?
- Az utazásunknak tényleg korlátja a fénysebesség?
- Végülis hány fizikai kölcsönhatás van?
- És hogyan és mitõl mûködnek ezek?
TARTALOM
1. Definíciók
2. A modell leírása
2.1. Elemek és szabályok
2.2. A helyettesítési algoritmus
2.3. Egy egyszerû szemléltetõ példa1. A hipotézis
2. A kiindulási DR
3. Geometriai szemléltetések
3.1. A pont, mint a kör közepe
3.2. További szemléltetõ modellekA DR SZÁMÍTÓGÉPES MEGVALÓSÍTÁSA
Összegzés
Irodalomjegyzék
Fogalomtár