ELSŐ RÉSZ - A PONT
 

1. BEVEZETŐ

Valamibõl ki kellene indulnunk. A kérdés, hogy mi legyen az? Valami olyasminek kell lennie, ami egyszerû és egyben nagyszerû ahhoz, hogy belõle akár Univerzumokat - azok teljes felépítésében - lehessen levezetni, illetve generálni.
Ha ez a kezdeti dolog - amit ezentúl Bindu néven említünk - bonyolult felépítésû, akkor elõbb-utóbb felmerül annak a kérdése, hogy ez a Bindu vajon mibõl, hogyan és minek a hatására alakult ki. Tehát kezdetben nem szabad, hogy részeire lehessen ezt bontani, a részeket valahogy megkülönböztetni, azaz analizálni a Bindu-t. Ezért szükséges, hogy bármely része egyben az egész is legyen, attól elválaszthatatlanul és megkülönböztethetetlenül.
Ennek megfelelõen a Bindu fizikai értelemben nem lehet valami. Transzcendens létûnek kell lennie, mivel minden fizikai dolognak legalább meghatározható fizikai kiterjedése van, ami alapján részeire lehet bontani (azon kívül idõbeli létezése is, stb.). Egy lehetséges megoldás erre a követelményre nézve: a Pont. A Pont definíciója a késõbbi félreértések elkerülése végett a következõ.: Egy dolog akkor Pont, ha a beágyazó környezetétõl / rendszerétõl függetlenül a beágyazó rendszer minden jellemzõ mértékére nézve a fent említett dolog mértéke nulla. Most a mérték definíciójának nyugodtan vehetjük mind a természetes jelentését, mind pedig a matematikai meghatározását (szemléletmód kérdése csupán az eltérés).
Azaz akármilyen beágyazó környezetet veszünk, annak számára a Pont nem létezik! Semmi sem függ a Ponttól és semmitõl sem függ a Pont. Nincs semmi rá hatással és õ sem hat semmire. Semmi nem lép vele kölcsönhatásba és õ sem lép semmivel sem kölcsönhatásba. Leszögezhetjük tehát, hogy egy Pont csak önmaga számára létezik! Érdekes, hogy a Pont egyszerre létezik is, meg nem is a rendszerünkben.: Létezik mert ott van - meghatározható pontosan, de nem létezik mert semmi sem változik jelenlétével, még a Pont maga sem.
Mindössze (!) csak azt kell igazolni, hogy legalább a mi Univerzumunk származtatható belõle. Ugyanis egy Pont transzcendens létû a fentiek alapján, és nyilvánvalóan a Pont minden része csak Pont lehet, ami meg nem más, mint az eredeti Pont, mert más Pont nincs a Ponton belül. Vágjunk bele!
 

2. AZ ALAPOK

Ezentúl a Pont beágyazó környezetének egy (N+1) dimenziós matematikai teret veszünk (amire abszolút nincs szükség, illetve független tõle), hogy a gondolatmenet jól követhetõ és magyarázható legyen. Az (N+1)-dik dimenzió az idõ lesz (mint idõszál), szintén a képszerû tárgyalásmód végett, illetve az analógiák (hasonlatosságok) elõvételéhez. Hangsúlyozom, hogy minden bevezetett régi és új fogalom virtuális - nézõpont kérdése mindössze. Legyünk tudatában minden szó elolvasásakor annak, hogy minden leírás csak egy Pontra vonatkozik.
A Pont minden jellemzõje egy valamilyen Pont, akár helyzetét, de akár az idejét (!) nézzük. Mivel a Ponton kívül nincs semmi (persze a Pont számára), ezért minden vizsgálatunknak a Pontból, mint nézõpontból kell kiindulnia és csak a Pontra vonatkozhat. Ezért a Ponton az egyidejûség uralkodik, mivel a Pontból vizsgálva a Pontot, az mindig ugyanaz a Pont, változatlanul. Ezt az utolsó mondatot érdemes egy kicsit végig gondolni. Ha a Ponthoz több idõpont rendelhetõ vagy idõtartomány, akkor már nem is egy Pontról van szó, hiszen az egyes idõpontok Pontjai legalább idõben különböznek. Ugyanígy bármely más jellemzõjérõl is ugyanez látható be.
Tehát van egy Pontunk, ami egy idõpont is egyben és amin kívül nincs is más idõpont. Ez az idõpont az örök jelen, mivel soha nem keletkezett, és soha el nem múlik - egyszerûen csak van! Ennek az a következménye, amennyiben a gondolatmenet helyes, hogy akkor az Univerzum is egy Pont (ami nem más, mint az eredeti Pont - a Bindu), és az egyidejûség uralkodik a rendszer egészén. Megjegyzésem a misztikusoknak.: Ezért lehetséges az, hogy magasabb dimenziójú világokban elképzelhetõ legyen az - az állítások alapján -, hogy onnan szemlélve a világot, minden történést egyidejûleg érzékelnek az entitások. Ezért például az általunk megélt idõnek kell, hogy legyen struktúrája (szerkezete), aminek valami virtuális (látszólagos) relatív idõkülönbségek alkotják az alapját.
 

3. A FORGÁSOK

Elérkezett az idõ ahhoz, hogy a meglévõ szuper nyugalomban lévõ és örökké változatlan Binduban valami virtuális dinamizmust vagy változást vagy változtatási képességet keressünk és találjunk, mert különben ebbõl soha sem lesz még egy habostorta sem, nemhogy univerzum.
Egy érdekes gondolat, ami ezen segíthet.: Ha egy tárgyat / dolgot megforgatunk egy saját pontja körül, akkor annak minden pontja valamilyen mozgást végez (forog) kivéve a középpontot, ami áll - változatlan, mintha semmi sem történt volna. Itt természetesen a matematikai értelemben vett középpontról van szó, aminek a mindennemû kiterjedése egy pont (nulla).
Ezentúl a könnyebb megértésért a Pontot úgy tekintjük, mint egy N dimenziós virtuális gömböt, aminek a sugara nulla. Ha tehát a gömb felszínének egy pontját - ami egyben az eredeti Pont is, hiszen a gömb felszínének minden egyes pontja ugyanaz a Pont - megforgatjuk egy két dimenziós síkban (körmozgás születik) akkor nem történik semmi. Ez utóbbit most jól gondoljuk végig! Hiszen a Pontot a saját pontja körül, mint középPont körül megforgatva ugyanazt a Pontot kapjuk és az is igaz, hogy bármekkora szöggel is forgatjuk el a Pontot, az eredeti Pont lesz mindig az eredmény.
Ez az idõ vonatkozásában is igaz, azaz egy Pont megforgatásához, illetve bármekkora szögû elforgatásához, hogy ismét az eredeti pontba - állapotba - jussunk, semekkora idõ elegendõ. Ezáltal a forgatás által kapott virtulis kör (sugara nulla) minden egyes pontja ugyanahhoz - az eredeti idõponthoz tartozik. Azonban ha a Pont az adott két dimenziós síkban forog egy irányban, akkor a másik irányban is forognia kell, mivel ekkor volna egy megkülönböztetett irányultsága a Pontnak. Az irányultság problémáját késõbb még részletezem.
Kettõs forgása viszont lehet a Pontnak, mivel csak egy pontról van szó és korábban tisztáztuk, hogy egy forgás semmiféle változással nem jár. Így a kettõs forgás sem változtat rajta, ennek alapján akár ellentétesek is lehetnek, mégsem oltják ki egymást. Ez utóbbi pontos megértését segíti az, ha megértjük, hogy a fizikai világban az ellentétes forgások miért oltják ki egymást.: Amennyiben egy fizikai dolog két ellentétes irányba forogna egyszerre úgy, hogy a forgások nem oltanák ki egymást, akkor a dolog egyszerre, azaz egy idõben (egy idõpontban) két térbeli helyen lenne a forgások által meghatározva. A dolog két realizációja (megjelenése) azonos, de helyileg (térbeli helyzetükben) különbözõek, ezáltal a fizikai világban eredendõen is különbözõek, de ez ellentmondásban van azzal, hogy azonosak. Itt látható be, hogy egy forgó pont esetében miért nincs ez az ellentmondás; ugyanis az ellentétes forgások a Pontot ugyanabba a Pontba viszik át (ráadásul ez az eredeti Pont is egyben), így helyzetileg is azonosak, tehát a pontok teljesen azonosak. Egyébként a két forgás már csak azért sem olthatja ki egymást a Ponton belül, mivel azok egymástól függetlenül (kölcsönhatás nélkül) léteznek. A kioltáshoz viszont kölcsönhatás kellene, de kölcsönhatások egyenlõre még nincsenek a rendszerünkben.
Visszatérve tehát: irányultsága nem lehet a Pontnak, hiszen ekkor két különben azonos Pont különbözhetne irányultságuk vagy nyugalmi helyzetük alapján, ami szintén ellentmondás. Kissé világosabban: A Pontok nem csak meghatározó jellemzõjük alapján (pl.: a térbeli helyzetük és idejük), hanem irányultságuk vagy nyugalmuk alapján is megkülönböztethetõek lennének, de két Pont megkülönböztethetõségének alapja csak az lehet, hogy azonosak-e vagy különbözõek (valamely eltérõ dimenzió jellemzõ alapján). Ugyanakkor a beágyazó rendszerektõl függetlenül egy Pont nyugalmi állapota vagy kettõs forgása ekvivalens (azonos) állapotok. (Csak felfogás, nézõpont kérdése: egy Pont kettõsen forog-e vagy nyugalomban van-e.) Minõségi változás mindössze a Ponton belül történhet - látszólagosan. Tehát mindössze a Ponttól függ (annak akaratától?!), hogy nyugalomban van-e vagy kettõs forgást végez.
Ugyanez elmondható a forgási síkról is: Az nem lehet, hogy a Pont egyes síkokban forog, másokban pedig nem. Itt is a forgási síkok alapján megkülönböztethetõségbe ütköznénk. Tehát ha egy (valamely két dimenzió által meghatározott) síkban forog, akkor az N dimenziós tér bármely két dimenziójában is forognia kell, ami összesen N*(N-1)/2 egymásra merõleges forgás síkot jelent. Összegezve matematikusan: A Pont N*(N-1)/2 merõleges síkban forog és valamennyi síkban mindkét lehetséges irányban, azaz összesen N*(N-1) forgás van a rendszerben. De ezek mind virtuálisak, mivel csak egy Pontról van szó, így egy idõpontról is. Pl.: Három dimenzióban X-Y, Y-Z, Z-X síkokban forog a Pont (N=3, N*(N-1)/2=3*2/2=3), és mivel minden síkban két irányban, így összesen hat forgás van jelen. Négy dimenzió esetén 4*3/2=6 forgás sík van összesen 12 forgással.
 

4. A FORGÁS EREDMÉNYEI ILLETVE NYERESÉGEI

A továbbiakban már nem hangsúlyozom azt a fontos dolgot (de képzeletben mindig tegyük hozzá), hogy akár a forgás körökrõl, akár a Pontról, mint gömbrõl van szó, annak sugara nulla, azaz tényleges pontról van szó.
Elemezzük elõször a forgást.: A Pont forgása által kapott kör pontjai között idõsorrend alakul ki, aminek nyivánvaló alapja a forgás iránya. Egy Pont akkor korábbi egy másik Ponthoz képest, ha a hozzá tartozó forgásszög kisebb, mint a másiké (a forgásszög a forgás irányában növekszik). Fordítva nem lehet, mert ebben az esetben a nagyobb szögû Pontba a forgás során hamarabb jutottunk volna el, mint a kisebb szöghöz tartozó Pontba.
Összefoglalva: Ha kiválasztunk egy pontot a körön, akkor azon pontok, amelyek tõle a forgás irányában vannak késõbbiek, míg az ellentétes irányban lévõek korábbiak. Az abszolút értelemben vett nulla idõpont a nulla szöghöz tartozik és ez, mint a jelenpont, körbe-körbe jár a forgásnak megfelelõen. A jelenpont a kör minden egyes pontjába eljut és ott ciklikusan megismétlõdik (a forgás egy kör megtétele után nem fejezõdik be).
Ennek eredménye egy virtuális idõsorrend a kör pontjaira nézve, megtörve ezáltal az egyidejûséget! Persze szigorú látszólagosságról van szó, hiszen nem feledhetjük azt, hogy mindez egy Pont - egy idõpont valójában. Máris bármennyi (!) pontunk van az idõbeli különbözõségük alapján, ami azért kezdetnek nem rossz, bár továbbra is csak egy jelenpontunk van, ami azonban a kör valamennyi pontjában jelentkezik periódikusan. Több forgási sík esetén sem változik a helyzet. Valamennyi forgási síkban a fent említett dolog alakul ki, de a jelenpont továbbra is egy, mivel a forgások következtében egy (!) eredõ görbe alakul ki, aminek a vetületei az egyes forgási síkok körei.
Másodszor a kettõs forgást elemezve az derül ki, hogy hatására egy forgási síkot alapul véve a jelenpont megkettõzõdik, hiszen mindkét forgás a jelenpontot a saját forgási iránya alapján forgatja, mindössze két helyen a nulla szögnél és a félkörnek megfelelõ szögnél (180 fokban) azonosak. Filozófiailag is érdekes, hogy azon Pontok száma, ahol a jelenpontok azonosak, kettõ. Ez várhatóan késõbb is így lesz, és ezek a Pontok valamilyen értelemben mindig ellentétesek. Pl.: középpontos szimmetriát véve alapul, annak megfelelõen, hogy a jelenpontoknak is van egy jellemzõjük (minimum), ami ellentétes, amiben különböznek. Ebben az esetben ez a forgásuk iránya.
Vegyük észre, hogy az elektronika világában az áramköröket AC és DC szemüveggel nézhetjük (Tudom, hogy ezért a példáért a háziasszonyok pikkelni fognak rám, de jobb példa hirtelen nem jutott eszembe.). Úgy az egyes forgási síkokat is a jobbos illetve balos forgásnak megfelelõ szemüveggel nézhetjük, és akkor a jobbos illetve a balos forgást láthatjuk a rendszerben külön-külön. Tehát a rendszer (kör) minden egyes Pontja egyszerre tartozik mindkét forgáshoz. Minden, a körön lévõ Ponthoz két virtuális idõpont rendelhetõ: egy jobbos és egy balos a forgási irányoknak megfelelõen. Továbbá a kör pontjain a jelenpontok periódikus megjelenése is el van tolódva egymáshoz képest, de a periódusuk azonos.
Természetesen ezek alól a korábban említett 0 és 180 fokos Pontok kivételek, ott a dualitás (kiegészítõ ellentétesség) eredményeként teljes szinkronitás alakul ki. Megjelent azonban elemi szinten, általánosságban véve (a forgások alapján) a dualitás, az ellentétek késõbbi kialakulásának lehetõsége, ami a változás illetve változtatás lehetõségét hordozza magában. Sok területen érdekes analógiákra bukkanhatunk az ellentétek világában. Számos esetben visszavezethetõ, hogy az ellentétes dolgok alapja, ami alapján ellentétük létrejön, az valami ellentétes forgáson alapszik. Mindjárt két példát is vehetünk.
Haladó létfilozófusok számára.: Az Atyák és az Anyák által fenntartott univerzumok alapvetõ különbsége a térszerkezetük ellentétes forgási iránya (az univerzumokat létrehozó tachionok ellentétes forgásúak), aminek megfelelõen a két rendszer tere és anyaga duális: egymást nullára kioltják, de a szó szoros értelmében.
Másik egyszerûbb példa.: Az elemi - szubatomi mágnest az elektron forgása hozza létre, a forgás síkjára merõlegesen. Két ilyen mágnes irányultságában (É-D) ellentétes, ha a létrehozó elektronok forgása ellentétes. A kettõs forgást kiterjesztve egy síkból több síkra arra a következtetésre juthatunk, hogy minden egyes új forgási sík bõvítésével a jelenpontok száma az eredeti kétszeresére nõ, hiszen az ellentétes forgatás miatt minden egyes jelenpontból kettõ lesz; egy jobbos és egy balos az új forgási dimenzióban. N dimenzió esetén az N*(N-1)/2 forgás sík által 2*(N*(N-1)/2) vagy 2^(N*(N-1)/2) (olvasd: kettõad ...) jelenpont alakul ki. Az így kialakult jelenpontok halmaza egy teljes multiduális (többszörös~) rendszert alkot, mivel a halmaz bármely jelenpont elemét alapul véve a forgások által mind a többi jelenpont legenerálható. Tehát nincs köztük kitüntetett. Megkülönböztethetõségük alapját csak a forgások adják.
Összegezve a kettõs forgások eredményét: Kettõ hatványainak megfelelõ számú, szimmetrikus elrendezõdésû jelenpontok kialakulása a Binduban, amelyek mindössze a forgásukban különböznek egymástól.
 

5. RELATÍV REALIZÁCIÓK

Vegyük a korábban elmondott forgási rendszer alapján kialakult struktúra egy Pontját. Nézzük meg, hogy számára egy másik Pont jelenléte mikor realizálódik. Itt is az a megoldás, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes, ezért két Pont között az idõtávolság a köztük lévõ távolságnak (az N dimenziós térben) megfelelõ forgásszög ideje. Tehát az, ha egy jelenpont egy bizonyos pontban van, mint információ egy másik Pont számára, egy bizonyos idõkéséssel érkezik el. Minél távolabb van, annál több idõ ez. Amikor a jelenpont egybe esik a vizsgálódás pontjával, akkor ez az idõ nulla, ami a vártnak megfelel. Ezen idõtávolságok Pontonként különbözõek lehetnek, de lehetnek köztük azonosak is.
 

Vissza az altartalomjegyzékhez

Második rész