NEGYEDIK RÉSZ - ÖNELEMZÉS
 

1. BEVEZETÉS

A most következõ gondolatok célja, hogy azok összerakásával és a hiányzó részek kiegészítésével a Világot értsük meg. Mivel a gondolatok leírása magyar nyelven történik, ezért párhuzamosan a magyar nyelv titkaira is fény fog derülni. A nyelv titkai pedig nem mások, mint szavainak és nyelvtanának pontos megismerése és megértése (!). Ezért ha a Világot megfejtjük, akkor a magyar nyelvet is megfejtjük. És ez visszafele is igaz. Ha a magyar nyelvet megfejtjük, akkor a Világot is megfejtjük.
Tehát a nyelv önmaga nagyon fontos! Fontos benne az, hogy a Világ titkait mennyire pontosan hordja magában. Ez az, ami (szerintünk) egy nyelv minõségét megadja. Természetesen a nyelv kora jó közelítést ad erre, mivel minél öregebb egy nyelv, valószínûleg annál több tudást is hordoz a Világról (amelyben, azt leírni próbálva keletkezett).
 

2. A JELÖLÉS RENDSZER

Mivel a nyelv titkaira fog egyben fény derülni, ezért a köznapi értelemben használt szavak eredeti fényükben újra meghatározódnak a gondolatok ismertetése közepette. Ezért az általunk alkalmazott fogalmak írásképére itt a következõ formai szabályok érvényesek.: Abban a részben, ahol egy hang, hangsor jelentésének a meghatározása van, ott az adott hang, hangsor csupa nagybetûvel van írva. Az azt követõ további részekben az így meghatározott hangnak, hangsornak csak az elsõ betûje nagybetû, a többi betûje kisbetû.
Azon szavak, amelyek a normálisnak megfelelõ írásképben vannak, azok mint segéd szavak vannak jelen, és a köznapi értelmükben próbálják a meghatározandó szavak jelentését jobban közérthetõvé tenni. Tehát nem az ilyen szavak határozzák meg egy-egy szó jelentését, hanem csak a megértést segítik. A meghatározásban szereplõ szavak csak azon szavak lehetnek, amelyek már eleve meghatározottak.
Ahol esetleg olyan meghatározás található, amiben van meg nem határozott szó, az nem tekinthetõ teljesnek, csakis ideiglenesnek. A célunk az, hogy az ilyen megbúvó szavak jelentésére is elõbb-utóbb fény derüljön. Így elképzelhetõ az, hogy a meghatározások nem következetesen egymás után találhatók meg, hanem idõrendi sorrendben, ahogy megszülettek. Néha egyes szavak szintén nagybetûvel vannak írva - holott nem meghatározott szavak -, a lényeg kiemelése miatt.
 

3. A

Az A az elsõ betûje / hangja csaknem minden ABC-nek. Ésszerûnek tûnik az a gondolat, hogy ez a hangok, hangsorok alapja. Hogy ez így van-e, az majd úgyis ki fog derülni. Tehát az A az az egyedüli (!) hang, aminek nincs meghatározása, ha úgy tetszik önmagát határozza meg. (Az A jelentése: A.)
Logikus feltevés az elõzõ gondolat figyelembe vételével az alábbi: Az egész világnak egy (!) valami az alapja. Legtalálóbban ennek a neve az A lehetne. Rengeteg neve volt / van / lesz ennek az A-nak a történelem során: Isten, Krisna, Allah, Manitou, A Létezõ ... stb.
Azért, hogy ne legyen (túlzottan) misztikus felhangja az írásnak - és hogy közérthetõbb formája legyen - ezért a legcélravezetõbb a Létezõ használata az A helyett a gondolatok további részében. Célszerûen, hogy a meghatározott szavakkal össze ne téveszthetõ legyen ez a szó (ami nem más, mint egy hivatkozás - legalábbis egyenlõre), ezért ennek az írásképe a következõkben: A !LÉTEZÕ.
 

4. A !LÉTEZŐ

A !LÉTEZÕ tehát az alapfogalom. A !LÉTEZÕ a kiindulási pont (és a cél is). Ezért más sem a !LÉTEZÕn kívül, sem azon belül nincs. Tehát csak a !LÉTEZÕ van (!), más nincs.
További következmények: A !LÉTEZÕnek nincs semmilyen jellemzõje, nem bontható részeire, minden része önmaga. A !LÉTEZÕn kívül a !LÉTEZÕ van. A világ és annak minden része a !LÉTEZÕ maga. Minden dolog a !LÉTEZÕben gyökerezik, mindennek a !LÉTEZÕ a kiinduló pontja, mindennek a !LÉTEZÕ az oka és okozata, célja, minden a !LÉTEZÕbõl indul ki és minden a !LÉTEZÕbe tér vissza.
 

5. A LÉT

Egy valami akkor Létezik, ha a világnak Van olyan része, amelynek a szóbanforgó valami egy eleme. (Az elem mögötti tartalom részvilágokként különbözõ lehet.)
 

6. A MEGNYILVÁNULÁS

Ha bármilyen dolgot elemezni kívánunk, szükséges, hogy az a számunkra MEGNYILVÁNULJON. Különben olyan, mintha az nem is létezne a számunkra. Egy valami MEGNYILVÁNUL egy másik valami számára, ha az elsõ valami a másik valamivel eggyé válik. A megnyilvánult állapot: a MEGNYILVÁNULÁS. A megnyilvánulásban szereplõ két valami: A szemlélõ és a megnyilvánuló. A meghatározás következményeképpen a megnyilvánulás kölcsönös. Tehát csak a nézõponttól függ, hogy egy valami szemlélõ vagy megnyilvánuló.
Két valami egymás számára MEGNYILVÁNULATLAN, ha nem nyilvánulnak meg egymás számára. Amennyiben a két valami ugyanaz, akkor az mindig MEGNYILVÁNUL (önmaga számára). Ekkor a szemlélõ és a megnyilvánuló mindig ugyanaz egy ZÁRT megnyilvánulásban. Tehát minden valami önmaga számára egy megnyilvánulás.
Idáig mindössze egy "valamink" volt, mégpedig a !LÉTEZÕ. Ez a fentiek értelmében MEGNYILVÁNUL önmaga számára, de csak önmaga számára. Ezért a !LÉTEZÕ elemzése csak a !LÉTEZÕbõl indulhat ki.
Az elemzésünk valóban egy ÖNELEMZÉS, mert mi, akik elemezni kívánjuk a !LÉTEZÕt, szintén a !LÉTEZÕ Világának részei vagyunk. De mivel a !LÉTEZÕ minden része önmaga, ezért mi magunk is a !LÉTEZÕ vagyunk. Tehát általunk IS (!) a !LÉTEZÕ egy ÖNELEMZÉSe történik.
(Azért IS, mert nem csak az emberek, hanem az állatok, a növények, az ásványok, az atomok és a naprendszerek, a galaxisok szintjén is ugyanez megtörténhet, csak esetleg másképp.)
Tehát az egész elemzési folyamat, azaz a tanulmány egy ÖNELEMZÉS is egyben. Az ÖNELEMZÉS folytán a !LÉTEZÕnek KÉT szerepe van: szemlélõ és megfigyelõ (geometriai terminológiával: NÉZÕPONT és TÁRGYPONT).
 

7. A VALAMI ÉS A SEMMI

Az emberi agy számára VALAMI csak az lehet, ami egy másik VALAMItõl legalább egy jellemzõjében KÜLÖNBÖZIK.
Ugyanis az agy ELLENTÉTEKBEN képes csak gondolkodni - megkülönböztet. Az olyan VALAMIk, amik egymástól semmiben sem különböznek, azok azonosak az agy számára. Ennek oka az lehet, hogy az agy maga is poláris felépítésû, ami abból következik, hogy az õt körülvevõ fizikai világ is poláris. Tehát õ sem lehet másmilyen. Az agy olyan VALAMIvel ezért nem is képes mit kezdeni, ami ebbe a poláris rendszerbe nem építhetõ be. Számára az olyan VALAMI, ami az ellentétek világába nem illeszthetõ be, az SEMMI, azaz az agy számára nem is létezik. Az agy számára annak van LÉTE (legalább gondolatban) amirõl a maga ellentétes világában fogalmat képes alkotni, azaz VALAMI a számára. Ez visszafelé is igaz: VALAMIk csak az ellentétek világában alakulhatnak ki.
Tehát az ellentétek világában a Létezõbõl VALAMIk lesznek. Ez azt is jelenti, hogy a Létezõ az ellentétek világában semmilyen vonatkozásban sem VALAMI, azaz SEMMI, hiszen az ellentétek világán túl van.
 

8. A FENT EMLÍTETTEK PONTOSÍTOTT ÖSSZEGZÉSE

1. Az ELLENTÉTEK VILÁGA a Világ azon RÉSZE, amely VALAMIkbõl áll. VALAMI az, ami egy másik VALAMItõl megKÜLÖNBÖZTEThetõ. Tehát a VALAMI az ellentétek világának szülöttje. Azaz a !LÉTEZÕ az ellentétek világában VALAMIkre esik szét / VALAMIkként nyilvánul meg / VALAMIknek mutatkozik.
Következmények: Ha két VALAMI nem különbözik, akkor azonosak. A VALAMI ellentéte egy másik VALAMI. Minden VALAMInek van ellentettje! Egy VALAMI önmagában nem VALAMI. Kell legalább még egy VALAMI, hogy egymástól kölcsönösen megkülönböztethetõek legyenek.

2. A SEMMI szintén az ellentétek világának szülöttje. SEMMI az, ami az ellentétek világában NEM VALAMI. Azaz olyan "VALAMI" (nyelvi kifejezés nehézségei), ami bármely VALAMItõl MEGKÜLÖNBÖZTETHETETLEN.
Következmények: A !LÉTEZÕ az ellentétek világában SEMMI!

3. A FIZIKAI VILÁG az ELLENTÉTEK VILÁGÁNAK RÉSZE.
Következmény: Mivel minden fizikai dolog (lehet az csak egy absztrakt fogalom is) az ellentéteken alapszik, így az agy felépítésére és mûködésére is a polaritás jellemzõ. Tehát az agy KÜLÖNBÖZÕnek vagy AZONOSnak talál dolgokat. Azaz asszociatív mûködésû. Így számára is a !LÉTEZÕ SEMMI, nem létezik. Ezért ezentúl ha a !LÉTEZÕre hivatkozok az ellentétek világában, akkor azt TRANSZCENDENS LÉTEZÕnek fogom hívni.

4. A Pont is SEMMI. (Azaz TRANSZCENDENS LÉTEZÕ). Ezért is volt / van bajban a matematika a Pont fogalmával kapcsolatban. Kénytelen volt azt, mint alapfogalmat használni, mert egy olyan "VALAMI"-t, ami az ellentétek világában SEMMI, azt nem lehet definiálni az ellentétekre épülõ VALAMIkkel.
 

9. A GONDOLAT ÉS AZ ELME

Korábban említve volt az, hogy a !LÉTEZÕnek kell valamilyen sajátosággal bírnia, ami alapján képes magából a teljes Világot megvalósítani önmagában. Mi, akik elemezni kívánjuk a !LÉTEZÕt (a !LÉTEZÕben), csak olyan "dologgal", "eszközzel" nyúlhatunk hozzá az elemzés közben, amivel már õ is rendelkezik, méghozzá minden szinten. Így például semmilyen anyagi "eszköz" nem jöhet számításba. (pl.: erõk, energiák, elektromos / mágneses terek, idõ stb.) Egyetlen lehetséges "eszköz"-ünk: A GONDOLAT. (Indoklása, definíciója megtalálható késõbb.)
Így a GONDOLAT egyben az a sajátossága a !LÉTEZÕnek, amivel magából a teljes Világot megvalósítani képes (önmagában). A GONDOLATot semmi sem korlátozza a !LÉTEZÕben. A GONDOLAT csak a !LÉTEZÕben, a !LÉTEZÕrõl van. Leszögezhetjük tehát, hogy a GONDOLAT a !LÉTEZÕ princípiuma.
A korábbiak alapján a !LÉTEZÕ egy ÖNMEGNYILVÁNULÁS, és az általunk folytatott elemzés a !LÉTEZÕ egy ÖNELEMZÉSe. Az ÖNELEMZÉS a GONDOLAT által valósul meg. Általánosan az elemzés célja (és eredménye) a MEGISMERÉS. A tanulmányunknak is a Világ megismerése a célja.
 

10. RÉSZÖSSZEGZÉS

A !LÉTEZÕ célja az ÖNELEMZÉS által az ÖNMEGISMERÉS, eszköze hozzá a GONDOLAT. A GONDOLAT által ÖNELEMZÕ !LÉTEZÕ neve: az ELME. Az ELME célja az ÖNMEGISMERÉS. Az ELME az, aki ELEMEZ. Méghozzá az ELME önmagát ELEMZI. Az ELME kiindulási ELEME az ÖNELEMZÉSéhez önmaga. Ami az ELME ÖNELEMZÉSe folyamataképpen kialakul az a Világ. Mivel a csak létezõ !LÉTEZÕ önmagában csak !LÉTEZÕ, semmi más. Csak az ÖNELEMZÉSével válik valamivé - Világgá. Mivel a Világ létezik és csak a Világ létezik (tapasztalat alapján), ezért leszögezhetõ az, hogy a LÉTEZÕ EGYETLEN CÉLJA AZ ÖNMEGISMERÉS.
 

Vissza az altartalomjegyzékhez

Ötödik rész