ÖTÖDIK RÉSZ - GRÁF ELMÉLET
 

1. EGYSÉGBŐL KÉTSÉG

A korábbiakból kiderült az, hogy a Pont szintén TRANSZCENDENS LÉTEZÕ, ebbõl kifolyólag a !LÉTEZÕ modellezéséhez tökéletesen megfelelõ. Hiszen a Pont a !LÉTEZÕ maga valójában. Ezért legyen a kiindulásunk továbbra is a Pont. A GONDOLAT a továbblépéshez az, hogy a VÉGTELENt lelassítjuk gondolatban VÉGESRE.
Ezzel megszûnik az Egység GONDja is, azaz hogy hogyan tovább ebbõl az állapotból. Tehát a GOND GONDOLATOT szül, azaz GONDOL. Egyébként a végesség nagyon is meghatározó a GONDOLAT számára, mivel neki a végtelenség nem létezik (felfoghatatlan), azzal nem képes mit kezdeni. Ha a GONDOLAT a végtelenségrõl valami (bármi) képet alkot, annak mindig véges jellemzõi vannak.
A Pontot, mint távolságot nézve nulla hosszú. Ezért abban a pillanatban, ahogy a Pontból elindulunk, hogy a Pontba érjünk, már meg is érkeztünk. A sebességünk tehát végtelen. A gondolati vizsgálódásunkhoz ezt a sebességet lelassítjuk tetszõlegesen nagy, de mindenképpen Véges sebességre. Ekkor két Pontot kapunk. A KezdõPontot és a VégPontot. A kettõ Pont egymástól nem különbözik, a szerepük így felcserélhetõ. Tehát bármelyik Pont KezdõPont és VégPont is egyben.
A sebesség a Megnyilvánulásra vonatkozik. Ez a ponton belül állandóan jelen van: Önmegnyilvánulás. Véges sebesség esetén a megnyilvánulás periódikus. A két pont között a Fény halad, mint a megnyilvánulás hordozója. Ez a modellünkben nem a fizikai fény, hanem az ÕSFÉNY, a rendszerben meglévõ dinamizmus, az élet fénye. Ez egy ÜRES FÉNY. A két Pont között mindkét irányban halad, mivel mind a kettõ Pont a Fény forrása és elnyelõje is egyben.
A fentiek alapján a Pont két dolgot csinál látszólag.:
   1. Fényt ad a másik Pont számára (sugározza).
   2. Fényt kap a másik Ponttól (észleli).
Az elõzõ két dolgot együtt nézve adódik az, hogy a Pont valójában a köztük haladó Fényt TÜKRÖZI. Ebbõl következik, hogy a köztük haladó Fényt lehet úgy is jellemezni, hogy hányszoros tükrözõdésen esett át. Ez utóbbi mérõszám látszólagos csupán, mivel az üres Fény tükrözöttje is üres Fény. Minõségi változás (pl.: információ tartalmát tekintve) nem történik. Tehát az aktuálisan haladó Fény tükrözöttségi száma lehet: 0, 1, 2, 3, ... De lehet: ..., -3, -2, -1, 0 is! Vagyis a múlt, a jelen és a jövõ sugarai mind egyszerre vannak jelen. Csak az egymásutániságuk és az ebbõl adódó sorrendjük a biztos: ..., -3, -2, -1, 0, 1, 2, 3, ... Azaz pl.: A 2-szeres tükrözöttségû Fény a következõ tükrözõdés után 3-szoros tükrözöttségû lesz és a megelõzõ tükrözõdés elõtt 1-szeres tükrözöttségû volt.
A jelen kiválasztása is önkényes, mivel az ÕSFÉNY sohasem változik. A szó értelme is mutatja: JEL-en! Azaz a jelen nem más, mint egy megjelzett helye valaminek. Tehát ha az egyik Pontból nézve a Fényt megjelöljük, mint aktuálisat, és mindent ahhoz viszonyítunk, megszületik a múlt és a jövõ. Mindez persze egy helyen, egy idõben. Az idõ, mint az ÕSFÉNY tükrözõdési sorrendje relatív, mivel csupán a jelen kiválasztásától függ, és látszólagos, mert valójában a Fényben a múlt, jelen, jövõ sugarai mind egyszerre jelen vannak.
A helyzetet az alábbi ábra jól szemlélteti: (Itt az idõ fentrõl lefelé haladva értendõ)
 

Fény (i-1) Fény (j-1)
         * ------>------- * <= EGYSZERRE => * ------<------- *
KezdõPont                    VégPont                           VégPont                      KezdõPont

Fény (i) Fény (j)
       * ------<------- * <= EGYSZERRE => * ------>------- *
VégPont                      KezdõPont                      KezdõPont                    VégPont

Fény (i+1) Fény (j+1)
         * ------>------- * <= EGYSZERRE => * ------<------- *
KezdõPont                    VégPont                           VégPont                       KezdõPont
 

És az "i." és "j." fénysugárban valamennyi Fény benne van: ..., -3, -2, -1, 0, 1, 2, 3, ...
 

2. SOKSZOROZÓDÁS

Amit egyszer kijelentünk, illetve érvényes, az minden esetben továbbra is igaz lesz a késõbbiekben. Az elõzõ részben az taglaltatott, hogy az EGY KETTÕnek látszik gondolatban. De ha az EGY KETTÕ, akkor minden KETTÕ, a KETTÕ is KETTÕ ... Tehát a pontok száma rohamosan duplázódni kezd, meg sem áll a megszámlálhatóan végtelen sokaságig. Gondolatban mindenki bizonyítsa be, hogy ekkor is igaz az, hogy bármely két pont között fénysugár halad! (Teljes indukcióval könnyen belátható).
Nevezzük el a Fényt a könnyebb matematikai kezelhetõség érdekében ÉL-nek. Ekkor már csak egy kis felismerés szükséges ahhoz, hogy meglássuk a Pontokban és az Élekben a GRÁFOT! Méghozzá az így adódó GRÁF egy TELJES VÉGTELEN GRÁF.
Vegyük szemügyre egy pillanatra az ÉL-t. Ez egy több értelmû szó. Jelenti egyben az ÉLETET is! Tehát a Fény maga az ÉLET is egyben, az élet hordozója. Vagyis az ÉLET most, a Fény születésével keletkezik, amely önmagából kifolyólag állandó mozgásban van. Ez tartja fenn; a mozgás (tükrözõdés). Mozgás nélkül nincs élet.
Következmény: A GRÁF nem más, mint az ÉLET STRUKTÚRÁJA, felépítése. Az ÉLET dinamikus mûködésének egy statikus képe. Ennek alapján a GRÁFELMÉLET az ÉLET tudománya egyben. (Persze a klasszikus gráf elmélet csak a statikus oldalát vizsgálja a témának.)
Amikor a Fény eléri a végpontját, akkor egy pillanatra ismét egy Pont lesz valamennyi Pont. Egyébként a véges sebesség miatt N pontnak látszik. Ez a tükrözõdési pillanat a látszólagos világban elenyészõ (0 idõtartam, összegezve is) a Fényhaladási részhez képest.
A valóság viszont az, hogy az EGY pillanata az örök, és a látszólagos Fényhaladási rész valójában egy pillanat. Az igazság tehát pontosan fordítva van. A látszólagos világ a káprázat (Maya) világa, mivel benne élve a pillanat örökkévalóságnak látszik és az örökkévalóság pillanatnak.
 

3. 3D, KÖRÖK, SPIRÁLOK, BINDU

Van egy nevezetes tétel a gráfok körében. Egy gráf akkor és csak akkor sík (2D) gráf, ha nem tartalmaz részgráfként sem teljes 5 pontú gráfot (K5), sem a K3,3 gráfot. (Kuratowski tétele) Viszont ismeretes még az, hogy minden gráf ábrázolható az Euklidészi 3D térben. így a TELJES VÉGTELEN GRÁF is, ami 2D-ben nem is ábrázolható - a fenti tétel értelmében - anélkül, hogy élei ne kereszteznék egymást.
A K3,3 gráf felépítése a következõ.: A gráf 6 pontból áll és pontjai két hármas csoportra oszthatóak úgy, hogy a csoporton belül élek nincsenek, viszont bármely két különbözõ csoportbeli pont között van él. (Összesen 9 éle van a gráfnak). A K5-ös gráfnak: (5 alatt a 2)=10 éle van.
Ha megnézzük a GRÁFunkat (ezentúl a szóban forgó TELJES VÉGTELEN GRÁFra, mint a GRÁF-ra fogok hivatkozni), akkor kiderül, hogy nagyon szimmetrikus felépítésû. Ha valamelyiket megjelöljük, mint középpontot, akkor úgy néz ki az egész, mintha a többi pont egy körben lenne körülötte. A kör minden egyes pontjából él vezet a középpontba és a kör kerületén lévõ bármely két pont között szintén van él. A fentiek alapján a kerületi pontok nagyon sokféle kört adnak: végtelen sok pontot tartalmazó körtõl egészen a két pontot tartalmazó körig.
Ha a Fény tükrözõdéseit is nyomon követjük az immár dinamikus GRÁFon, akkor kétféle áramlási rendszer figyelhetõ meg.:
1. Sugárirányban (radiálisan) kifelé és befelé.
2. A kör kerülete mentén (tangenciálisan) mindkét irányba.
A fenti két áramlási rendszer kombinációiból számtalan struktúra adódik. De ezek közül a spirális mozgás nagyon soknak a jellemzõje lesz.
A Bindu körvonalai is kirajzolódhatnak már az élesszemû olvasónál.: A fent említett kör és középpont egyben a Bindu felülnézeti képét adja. A radiális áramlás okozza a Bindu középpontjából kifelé és befelé tartó áramlást. A tangenciális áramlásból következik a Bindu csavarodása. Ezen kettõs áramlás eredménye, eredõje lesz a kétféle forgásirány: balos és jobbos.
Az utóbbi állítások a vizsgálódásunk jelenlegi szakaszában még csak vázlatosak. Az eddigi ismereteinket a Binduról ez a GRÁF igencsak kiszélesíti. Benne valójában rengeteg részstruktúra és áramlás figyelhetõ meg, melyek további kutatását sokáig lehetne még folytatni.
 

4. INDOKLÁS

Hogy a fenti GRÁF mégis elfér egy pontban, azt az bizonyítja, hogy minden Pont a másik Pontnak szomszédja, a köztük lévõ távolság így 0. Az eredmény tehát A Pont. A Pontok között tükrözõdõ Fény pedig a köztük lévõ 0 távolságot hidalja át.
 

5. A MANDALA

A misztikusok kedvéért íme egy hétköznapibb leírása az eddig elhangzottaknak.: A mandalának, mint ábrázolásnak az alapja mindig egy körlap. A tibeti buddhista szerzetesek, akik ezeket készítik, azt állítják róla, hogy valójában térbeli és a világot ábrázolja. Minden mandalának van egy középpontja is. A mandala igen sok hasonlatosságot mutat a mi GRÁFunkkal. A GRÁFnak mintha egy misztikusabb ábrázolása volna.
A GRÁF is csak térben ábrázolható. Van középpontja és a középpont körül egy körben van a többi Pont (egy Pont szemszögébõl). Mondanom sem kell, hogy a GRÁF is a világot ábrázolja. Ennek a GRÁFnak is számtalan sok struktúrája, áramlási rendszere van csakúgy, mint a mandaláknak. Lehet, hogy a GRÁF-okat sem mi, ebben a században fedeztük fel... Úgy tûnik sokat lehetne tanulni a mandalák struktúráinak megfejtésébõl!

 

6. EREDMÉNYEK

A !LÉTEZÕrõl eddig megtudott dolgok összegzése a következõ.:

1. A LÉTEZÕ: VAN.
2. A neve: A.
3. Nincs valódi része; minden része önmaga, rajta kívül a !LÉTEZÕ van.
4. ÖNMEGNYILVÁNULT: szemlélõ és megnyilvánuló is egyben.
5. Rendelkezik a GONDOLAT princípiumával, ami az ÖNELEMZÉS eszköze.
6. GONDOLAT: A végtelen véges modellezése.
7. Az ÖNELEMZÖ !LÉTEZÕ: az ELME.
8. Az ELME célja: az ÖNMEGISMERÉS.
9. Az önelemzés folyamataképp alakul ki: a Világ.
10. A GONDOLAT szüli meg a kettõsséget, a Fényt, az életet, a mozgást.
11. Az élet, a Fény a tükrözõdések által marad meg, kelti a Világot.
12. A keletkezett káprázat Világ a fordítottja az EGYségnek: A pillanatból örökkévalóság lesz és az örökkévalóságból pillanat lesz.
13. A Fény mozgása hozza létre az idõt a TELJES VÉGTELEN GRÁFban.
14. Valójában azonban minden egy helyen és egy idõben van ebben a GRÁFban.
15. A jelen nem az idõ része, annak csak egy helyét határozza meg (jelöli).
 

Vissza az altartalomjegyzékhez

Hatodik rész