GONDOLATOK A LÉTEZÉS MATEMATIKÁJÁHOZ
Ebben az írásunkban a létezés tulajdonságainak matematikai megfogalmazását kiséreltük meg, a teremtés információ geometriai szerkezetének vizsgálatával. A mûködõ matematikai modellt ekkor még nem állítottuk fel, csupán megfogalmaztuk az addigi felismeréseinket és összefoglaltuk a késõbbi munkához szükséges szabályokat, alaptörvényeket.
1. A megnyilvánulatlan létezõ a megnyilvánulás lehetõsége.
2. A megnyilvánulás a létezõ képeinek végtelen halmaza, a Teljes Gráf.
3. A szemlélõ (mint felismerõ) egy matematikai leképzés a létezõ képeinek halmazáról a létezõ képeinek halmazára, vagyis egy függvény.
4. A sajátidõ a szemlélõ (leképzés) folytonos alkalmazása a létezõ képeinek halmazára.
5. A Világ a létezõ által látott létezõ képhalmaz, amely a sajátidõ alapján változik.
6. A Világ úgy fejlõdik, hogy folyamatosan veszít az általánosságából, vagyis konkrétizálódik. Biteket vesztünk egy folytonos értékrõl. Ilyen pl. az x^2 függvénynél az elõjel elvesztése, mely nem visszafordítható folyamat.
7. Azért egyirányú a sajátidõ, mert a leképzés nem invertálható (megfordítható). Pontosabban szólva az a sajátidõ irányított, amelyik leképzése nem invertálható.
8. Az információ maga a negatív entrópia.
9. A Világban a szemlélõ által megfigyelhetõ, stabilnak látszó "dolgok" a leképzés különös attraktorai. A "dolgok" stabilitási (behúzási) tartománya ezen különös attraktorok vonzási területe.
10. A (Heisenberg-féle) határozatlansági reláció az attraktorok statisztikus megfigyelhetõségi problémájából fakad.
11. Az attraktorok egymásba ágyazódnak, befolyásolva egymást, ezért minél nagyobb egy attraktor, annál instabilabb a mûködése, de annál tovább tart amíg lecseng, azaz kifut a behúzási tartományából és a szemlélõ átkerül egy másik attraktor vonzáskörzetébe. Ezért lesz minden rendszer halandó, véges ideig létezõ a teremtésben.
12. A tudomány feladata nem más, mint a mi szemlélõinknek megfelelõ függvények, leképzések minél pontosabb meghatározása. Ez lesz az önismeret.
13. A dimenziószám káoszelméleti úton történö (statisztikus, közelítõ) meghatározása történhet a térbeli csillagtérképbõl, a galaxisok eloszlásából vagy az anyag szerkezetébõl, pl. kristályrácsok, stb.
14. A konzervatív erõtereket (gravitációs tér, elektromágneses tér) azért találtuk ki, hogy könnyû legyen modellezni a Világot. Azonban ezzel beszûkítettük a leírás lehetõségét az amúgy nem létezõ lineáris, zárt, veszteségmentes rendszerekre. Az elmélet körén belül ezért önmagával lehet bizonyítani, hogy pl. nem lehet örökmozgót építeni.
15. A Világ veszteséges, hiszen folyamatosan információ "vész el" belõle a sajátidõ egyirányú haladása miatt. Emiatt egyetlen részrendszere sem modellezhetõ zárt, veszteségmentes módon.
16. A sajátidõ két egymás utáni, véges idõtartamra lévõ idõpontja azért követi meghatározott sorrendben egymást, mert a hozzájuk tartozó információ (negatív rendezetlenség) eltér, nevezetesen a késöbbi idõpontban kisebb az információtartalom.
17. A jövõtérbõl beáradó "jövõ szerkezet" a jelenponton átfolyva elveszti a szerkezeti információját, ezért egyirányú az idõ áramlása a jelenen keresztül. (Idõfizikai szemlélet)
18. A szemlélõ esetünkben megfelel egy idõfizikai jelenpontnak (Bindu).
19. "Kölcsönhatás" nélkül egy jelenpont önmagában véve változatlan, örök a Világával együtt.
20. A szemlélõk leképzéseibõl álló "függvénytér" minden pontja megfelel egy idõfizikai jelenpontnak.
21. A kölcsönhatás értelmezése matematikailag az, hogy két különbözõ szemlélõ két sajátidõben ekvivalens lesz.
22. A kölcsönhatás a két vagy több dolog közötti elkülönültség végleges elvesztése, amely irreverzibilis (visszafordíthatatlan) folyamat. Példa: A gyermek a születésekor még csupa potenciális lehetõség, melyet a környezet, a nevelés csak beszûkít. A halál az, amikor "mattot kap" az ember az élet nevû sakkjátszmában, vagyis holtpontra jut a rendszere. Lépnie kellene, de nem tud hová, viszont maradnia sem lehet az eddigi pozícióban.
23. Az idõ telési sebessége az információvesztés tendenciáját mutatja. A relatív idõsûrûség tehát nem más, mint az információvesztés relatív tendenciája.
24. Az információ nem más, mint a létezõ képeinek (idõbeli) elkülönülése (ez veszik el az idõ elõrehaladásával).
25. A felejtés az információ elzajosodása, amit a kölcsönhatások idéznek elõ.
26. A jel és a zaj egymástól általános esetben nem szeparálható el, mert a jel információtartalma nem korrelált (kölcsönös viszonyban lévõ a zajjal), így zajként kiszûrésre kerül.
Készült: 2001.06.20.