(Tachionika haladóknak)
A tachionika az időfizikának az az ága, mely a
tachionok szerkezetével, tulajdonságaival foglalkozik. A
tachion szó "sebes vándort" jelent. Ez egy olyan,
emanációs
sebességnél (RV>E) gyorsabban mozgó
időforrás,
és annak hátrahagyott múlttere, amely teljesen
transzcendens.
Nincs tömege, sebességét az őt taszító
más időforrások hullámterének
köszönheti.
Ebben az írásomban igyekeztem összefoglalni mindazt,
amit jelenleg a teremtő tachionról (RV=3,16) és a
benne
kialakuló teremtési tartományokról tudunk.
Ahhoz, hogy beszélhessünk a témáról,
célszerűnek
látszott elnevezni a tachion fontosabb részeit,
lásd:
az 1. ábrán.
A tachion kúp alakú geometriája,
időszerkezetének
tulajdonságait tekintve, alapvetően három részre
tagolható. A csúcsán található a
fejzóna,
amelynek hegyén száguld előre a jelenpont (Bindu,
okforrás, Isten). ő árasztja maga köré
azokat az időszférákat, eseményhorizontokat,
melyek nyomban le is maradnak mögötte, mivel a
tágulásuk
üteme (E=1) kisebb a jelen haladási
sebességénél.
A fejzónában, a jelen mögött van a
fejbuborék,
amely a diszkrét leképzésű időfizikai
modellben az első múltszférának felel meg.
A fejzóna legfontosabb tulajdonsága, hogy benne a
relatív
idősűrűség egy, és hátrafelé
addig tart, amíg a táguló múltszféra
bele nem ér a mögöttes (régebbi)
múltszférák
hullámterébe.
A fejzóna mögött kezdődik a toronyzóna.
Ennek belsejében már kettős a relatív
idősűrűség,
mert az ide belépő megfigyelőt egyszerre mindig a
két különböző időpillanatban
kibocsátásra
került múltszférák érik el,
érintik
meg. A toronyzóna alkotónak nevezett felszíne, a
kúp
alakú palást csak egyszeres idősűrűségű
mindenhol, mivel bármely pontjához csak egy olyan
gömböt
lehet rajzolni, amely érinti azt és origója a
primer
időszálra esik.
A toronyzónában végighúzódó
primer időszál a jelenpont haladási útvonala,
mely egészen a tachion
fenékzónájának
középpontjáig nyúlik visszafelé a
múltba.
A fenékzónában ismét egyszeresre
csökken
az idősűrűség, mert annak origójából
nem vezet tovább időszál. Vagyis nincsenek
régebbi,
nagyobb múltszférák mögötte.
Ezért
a fenékzóna bármely belső és felületi
pontjához ismét csak egy gömb rajzolható
érintőlegesen.
A toronyzónát kitöltő időközeg
neve toronyvíz, a fenékzónát
kitöltőé
pedig farvíz. Ezek együttesen alkotják a tachion
múltterét,
melyet a misztikában "az Isten háta mögötti
helynek"
is nevezünk.
A toronyzónában kialakuló konvex (domború)
felületű időzónákat lencséknek nevezzük.
Ezek két eltérő méretű és korú
múltszféra metszetei, melyek a toronyzóna
csúcsán
keletkeznek és egyre növekednek a gömbök
tágulásának
megfelelően. A misztikában mandorlának (dicsfény)
is hívják őket, alakjuk a mandulára
hasonlít.
Soha nem szimmetrikus a két oldaluk, mivel a két
különböző
méretű múltszférának eltérő
a felületi görbültsége.
Növekedésüknek
abban a fázisában (egy nagyon rövid
időtartományban),
amikor az origóik távolsága 5-13 impulzusra esik a
jelentől, teremtési lencséknek nevezzük őket.
A teremtés egyik szent pillanata az, amikor a tachion
csúcsán
rohanó jelenpontot valamely külső erő
körpályára,
visszakanyarodásra kényszeríti, s így
eléri
a saját múltterének felszínét.
Lásd:
2. ábra. Hogy milyen látszólagos
következményei
lesznek a jelen önnön múltjába való
belépésének,
az attól függ, mely pontján éri el az
alkotó
felszínét. Ennek megfelelően három szalagszerű
felületre bontható az alkotó területe.
Az első szalag (mely valójában kúp) a
fejbuboréktól
a toronyzóna csúcsán át (2. szféra),
nagyjából a 4. múltszféráig terjed.
Ha itt lép be a múltjába a forrás, akkor
túlszalad
rajta, nincs elég ideje az előtte (a primer időszálon)
meglátott képnek körbemásolódni. Ez
tehát
a teremtésre alkalmatlan tartomány.
A második (teremtési) szalag az 5.
múltszférától
nagyjából a 13.-ig terjed. Az ehhez tartozó belső
teremtési lencsék kellően nagyok ahhoz, hogy bennük
a jelen által látott kép virtuális
megsokszorozódása
beindulhasson. Ez a másolódás eredményezi
az
első ciklikus forrásrendszer, a térkvantum
születését,
amit a misztikában monásznak, mindenhatónak vagy
térszeránnak
is neveznek. Ezen belül a legoptimálisabb terület a
8-9-10.
impulzushoz tartozó teremtési lencsékre esik. Az
RV=3,16
sebességgel haladó teremtő tachion
körpályán
haladva nagyjából a 8-9. múltszféra
között
éri el az alkotóját, mintegy 270 fokos
körív
megtétele után. Lásd: Az időszálak
szerkezete
című írást.
A harmadik szalag a 14. múltszférától
hátrafelé
terjedő felület, egészen a
fenékzónáig.
Ez már a teremtésre alkalmatlan tartomány, mert az
ide belépő jelen által látott
forrásképnek
túl nagy látszólagos utat kell megtennie az
időszálon
ahhoz, hogy másolódni kezdhessen. Tehát ebben az
esetben
sem alakul ki stabilan, több ciklusidőn keresztül
fennmaradó
másolódási struktúra. Lásd: a 3.
ábrát,
ahol a 16. szférát érinti a jelenpont.
A toronyzónában haladó jelenpont
mozgását
több tényező befolyásolja. Egyrészt a
múltszférák taszító hatása
fékezi,
másrészt az idő látszólagos mozgási
irányának megfordulása (negatív idő)
gyorsítja, befelé "szívja", vonzza a jelent. A
jelenpont
forgási iránya (balos vagy jobbos) a
múltszférákon
jelentkező érintőirányú sodró
hatásként nyilvánul meg, ami szintén
befolyásolja
a jelen mozgási irányát és
sebességét.
A tachion geometriai szerkezete az alkalmazott modell
típusától
(diszkrét vagy folytonos) és
mélységétől
(felszínes vagy aprólékos) szintén
függ.
A fenti ábrákon a múltszférákat
egyszerű,
szabályos gömbökkel ábrázoltuk. Viszont
a gyakorlatban a mozgó forrás által szakaszosan
keltett
időhullámok alakja a keltéskori elmozdulás
függvényében szintén megváltozik.
Emanációs
sebesség alatt (0<RV<1) nem gömb lesz, hanem
ellipszoid,
míg efölött (RV>1) cseppalakúra torzul.
A tachion keletkezése gyakorlatilag egyetlen pillanat
csupán,
mert az álló (vagy lassan mozgó) forrást
elérő
múltszférák azonnal, gyorsulás
nélkül
(ugrásszerűen) lökik meg azt. A teremtő tachion
mikrostruktúrális szerkezetéről a
Terembúrán
található még leírás. Ennek
címét
lásd a linkek között.
A "Mistic spirals" című, angol nyelvű könyvben
található az alábbi, valószínűleg
a középkorból származó kép.
Lásd:
4. ábra. Címe: Mount Purgatory - A
Tisztítótűz
Hegye. Megtalálható még: G. R. Wawe és T.
Z.
Marshal - Az energia titka című könyvének 49.
oldalán is (lásd: a könyvajánlóban).
A képen lévő angol nyelvű szövegek legvalószínűbb fordítása a következő.:
The Earthly Paradise - a földi paradicsom
Upper purgatory - felső purgatórium
Middle purgatory - középső purgatórium
Disordered Love of Good - Az Isten megzavart szerelme
Excessive Love of Secondary Good - A második Isten
mértéktelen
szerelme
cornice - párkány
7. The Lustful - a kéjsóvár
6. The Gluttonous - a falánk
5. The Covetous - a kapzsi
Love Defective - Hiányos szerelem
4. The Slothful - a lusta
Lower purgatory - alsó purgatórium
Love of Neighbours' Harm - A rosszakaró barátok szerelme
(Love Perverted) - romlott, kicsavart szerelem
3. The Wrathful - a haragos
2. The Envious - az irigy, gonosz
1. The Proud - a gőgös, kevély
Peter's Gate - Péter Kapuja
steps - lépések
3. Satisfaction - megnyugvás, kielégítés
2. Contrition - bűnbánat, töredelem
1. Confession - beismerés, vallomás
Ante-purgatory - előcsarnok purgatórium
Salvation in articulo mortis - üdvösség
(megváltás)
a világos halálban
terrace - terasz, lépcsőzet
The Late Repentant - a késői bűnbánó
a.) The Indolent - a hanyag, közömbös
b.) The Unshriven - a fel nem oldozott, gyónás
nélküli
c.) The Preoccupied - a gondolatokba merült, szórakozott
The Excommunicate - a kiközösített, kiátkozott
Az ábrázolás tagadhatatlan hasonlóságokat mutat a teremtő tachion geometriai szerkezetével, bár jól látható, hogy a rajzolója valami konkrét hegyre, sziklacsúcsra gondolt, s nem pedig időgeometriára. Az egyes szintek (bűnök) csoportosítása és elnevezése precízen egybeesik a tachionéval, lásd: 5. ábra.
A 6. bűn, a falánkság talán a
toronyzóna
csúcsára utal, ahol a fejbuborékot "megeszik",
beolvasztják
a régebbi múltszférák, metszetet
képezve
vele. Az alsó purgatórium
párkányaitól
lefelé haladva olyan bűnökkel találkozunk, melyek
érzelmekkel kapcsolatosak. Ezek intenzitása egyre
csökken,
ahogy eljutunk a kicsavart szerelem
zónájától
a Péter Kapujáig. Az köztudomású, hogy
Szent Péter őrzi a mennyországba vezető kaput
a keresztény világképben. A csúcstól
lefelé haladva a kapu három zónája pont a
8-9-10.
impulzusra esik a tachionnál, ami nyilván nem
véletlen.
A 11-12-13. impulzusnak megfelelő 1. terasz az előcsarnokban
olyan részekből áll, melyek mind az időbeli
késedelemmel, elcsúszással hozhatók
asszociatív
kapcsolatba. 14. impulzustól lefelé haladva pedig
már
csak a kiközösítettek terasza található,
ami egyértelműen a teremtésre való
alkalmatlanságra,
az abból való kizárásra utal.
Bárki készítette ezt a szemléltető
ábrát, egészen biztos, hogy nem értette,
milyen
mélyebb, belső, ezoterikus jelentést hordoz a
felvázolt
logikai rendszer. A hegy felülnézeti képén
jól
látható, hogy sugárirányú
satírozással
külön kiemelték a Péter Kapuja
zónát
(teremtési szalagot), amely kulcsfontosságú
szerepet
játszik az univerzum születésében. Itt
még
a rendszer tengely körüli forgása is fel van
tüntetve,
spirál alakú ösvényként, amely a
csúcs
felé vezet. Ez egyben (valószínűleg) azt is
megadhatja, hogy mennyit fordulhat a rendszer egy
emanációs
impulzus ideje alatt.
Készült: 2001.09.25.
A témával kapcsolatban érdemes elolvasni az Eseményhorizonton a Tachionika c. írást a 2010-es év létfilozófiai írásai közt!