DON JUAN TANÍTÁSAINAK LÉNYEGEBővített anyag!
(Folytatás: 2. oldal)
13. A TANÍTÓ ÉS A JÓTEVŐ
Amikor a hétköznapi ember készen áll, az erő megajándékozza a tanítóval és tanítvánnyá válik. Amikor a tanítvány készen áll, az erő megajándékozza a jótevővel és varázslóvá lesz. A tanító beszél és vigyáz a tonáljára, a jótevő csak cselekszik és megmutatja a naguált neki.
Ha sohasem ejtene minket át senki, sohasem tanulnánk. A jótevő művészete az, hogy a szakadék szélére juttasson minket, továbbá kötelessége elvinni gyámoltját az erőhöz.
A tanító feladata elérni, hogy az értelem biztonságban érezze magát, mivel valójában az értelem is csak egy csomópont, tükör, ami valami rajta kívül állót ver vissza. Az értelem pusztán tükrözi a külső rendet, de semmit sem tud róla, így a tonálról sem. Gondolkodunk és beszélünk róla, követjük a külső rendet (tonál) anélkül, hogy értenénk hogyan tesszük vagy mi az a rend. Az akarattal is csak megfigyelhető a naguál, de meg nem érthető.
Az életünk során mindannyian kifejlesztünk egy irányt, ahová nézünk, ez válik a szellem szemének irányává. Az évek során ez az irány elhasználódik, gyengévé és kellemetlenné lesz, és mivel kötve vagyunk hozzá, mi is ilyenné válunk. A tanító a tanítvány nyakának elcsavarásával, és huzamos ideig való úgy tartásával új irányt ad neki.14. A ZSARNOKOCSKÁK
A vacak kis zsarnokocska egy kínzómester, aki vagy teljes mértékben a kezében tartja az ember életét, vagy képes annyira felbosszantani a harcost, hogy az elveszíti összpontosító képességét.
A tetterő elsődleges forrása, a világegyetem ura az első, akit a varázslók egyszerűen csak a "zsarnok"-nak neveznek. Az emberek hozzá képest csak vacak kis zsarnokocskák (pinches tiranos). Közülük a nyomorúságot okozók a pinches tiranitos-ok, a bosszantók a repinches tiranitók, a tucatemberek a pinches tiranitos chiquititos-ok.
A harcosok között ma is igen nagy a halandósági arány. Aki beadja a derekát a zsarnokoknak, megsemmisül a saját kudarcérzésétől, és attól a tudattól, hogy semmire sem jó. Akit legyőznek, vagy feladja a tudás szolgálatát vagy maga is vacak kis zsarnokocska lesz.
Az emberből úgy lesz vacak kis zsarnokocska, hogy képtelen megszabadulni a kényszertől, hogy az ismert világot manipulálja. A tökéletes vacak kis zsarnokocskának nincs egyetlen olyan tulajdonsága sem, amely ellensúlyozná gonoszságát.
Az időzítés az a tulajdonság, amellyel mindannak a kieresztését kormányozzuk, amit az ember visszatart. A béketűrés azt jelenti, hogy az ember lelkileg visszatartja azt, amiről harcosként tudja, hogy igazság szerint meg kellene történnie. Ez nem a másikkal való leszámolási szándékkal azonos.
Az egománia a mi valódi zsarnokunk. Folyamatosan dolgoznunk kell azon, hogy letaszítsuk a trónjáról.15. A SZÉL
A női harcosok a szelet, mint erőt keresik, mert hasonlítanak hozzájuk. A nők gyorsabban tanulnak, ha belekapcsolódnak a saját szelükbe.
A négy szél a következő:
1. Északi: a nappali zord szél, hideg vagy meleg vagy mindkettő, mely vak, falakat ledöntő és erős varázslót kíván (mint pl. dona Manuelita Soledad). Energikus, parancsoló és türelmetlen.
2. Keleti: a reggeli szellő, ami mindenhová behatol, néha szelíd és észrevétlen, máskor zsémbes és kellemetlen. Élénk, simulékony és ravasz.
3. Déli: az éjszakai forró szél, aminek ereje együtt jár a sötétséggel. Felmelegít, védelmez, beborít. Vidám, szemérmetlen és rámenős.
4. Nyugati: a délutáni hideg szél, ami szomorú és fárasztó, soha nem hagy békén. Megdermeszt és sírva fakaszt, ugyanakkor olyan mélysége van, hogy ajánlatos keresni. Szeszélyes, búskomor és folyton töprengő.
A nő rugalmasabb, mint a férfi, nagyon könnyen átváltozik egy varázsló erejének a segítségével, mert befogadó. A nők számára a menstruáció időszaka alkalmas rá, hogy azt kapuként használva átlépjenek a másik világba, a felnyitott akaratrésen át.
A férfi tanítványoknak le kell ugraniuk a szakadékba a beavatásuk végén, hacsak nem igazán nagyszerűek és jók, mert számukra ez a kapu a másik világba.
A férfiakat horogra kell csalni a tanítványsághoz, míg a nők szabadon mennek bele bármibe, ez az ő erejük és hátrányuk is. A férfiakat vezetni kell, a nőket visszatartani.16. A NEMZÉS
Az érzékeny lények nászakor a fényszövedéken belüli emanációk minden tőlük telhető erővel tudomást adományoznak annak az új lénynek, akit teremtenek. A harcos tudja, hogy az egyetlen igazi tetterő, ami a rendelkezésére áll, az életet adományozó nemzőerő. A látáshoz sok erő kell, tehát nem szabad szexre elpazarolni. Julian naguál szerint a nemi élet energia kérdése.
Minden egyes gyermek nemzésekor és nevelésekor láthatóan csökken a szülők tudomásának izzása, miközben a gyermeké nő. A nemzés aktusa a tudomás parazsának az adományozását szolgálja, vagyis az unalmas nemzésből fakadó gyereknek nem lesz elég energiája később a nemi élethez.
A fogamzás pillanatától kezdve magának az életben levésnek a folyamata növeli és gazdagítja, vagyis műveli a tudomást.17. A LÁTÁS
A nézés: ahogyan a világot szokásosan érzékeljük. A látás: összetett folyamat, mely révén a tudó a dolgok lényegét képes érzékelni. A látott világ beépíthetetlen a nézett világképbe, így idővel megkérdőjelezi annak helytállóságát, teljességét és véglegességét.
Először megtanulsz gondolni a dolgokra, utána hozzáidomítod a szemed, hogy a nézésed megfeleljen a gondolataidnak. Magadat fontosnak gondolod, ezért fontosnak érzed. Ha látsz, nem gondolsz arra, amit nézel, így az lényegtelenné válik.
A látónak minden egyenlő, ezért lényegtelen. Sok tudó a halált választja, mert neki egyre megy. Don Juan az életet és a nevetést választja, mert az akarata nem hagyja őt meghalni, akármit lásson is. Amikor néz, akkor tud nevetni.
Az ember, mint forgó tojás alakú lény fényszövedékből áll. (AURA.) A köldök területéről kiinduló, hosszú szálköteggel, csápokkal meg lehet kapaszkodni pl. egy sziklafalon. Az erős embereknek fényes, hosszú csápjaik vannak, a gyengéknek rövidek, láthatatlanok. A csáp elárulja, hogy az ember beteg vagy egészséges, fukar vagy nagylelkű, hitszegő, és hogy lát-e! Aki lát, az mindenné lesz úgy, hogy semmivé lesz. Eltűnik, de mégis ott van és mindent elérhet, amit csak kíván. A látás a rendíthetetlen embereké. Tudd, hogy új világok végtelen sokasága vár ránk.
Ha megállítottad a világot, a következő lépés a látás. A látás egy reakció az olyan világ érzékszervi ingereire, amelyik kívül esik azon a leíráson, amelyet megtanultunk valóságosnak nevezni. A látás lehetővé teszi a dolgok végső természetének érzékelését. A tevés egyfajta behódolás, márpedig a látónak nem szabad behódolnia a látott dolognak. A látásnak közvetlennek kell lennie, mert a harcos nem vesztegetheti arra az idejét, hogy kiderítse, mit lát. Kezdetben a látás zavarba ejtő és könnyű eltévedni benne, később a harcos erősödésével közvetlen megismeréssé válik.
Azért nem tudjuk másként látni a világot, mint amilyennek a többi ember mondja, mert folyton ezt halljuk (szerintük hogy történnek a dolgok) és ezt nehéz leállítani. A varázslók világában beszélni lehet az állatokkal, ez az ő tevésük, de csak akkor látsz, ha a közönséges emberek és a varázslók világa közé állsz, a határvonalra.
Az erő növényei csak mankók. Az igazi az, amikor a test rájön, hogy önállóan képes látni.
A látás okozza azokat a nagy bizonyossággal tett kijelentéseket, melyekről senki sem tudja, hogyan születtek.
Hiába látsz, mint varázsló, ha nem kapsz jelzést, nem fogod megtudni, melyik utat válaszd. Amikor csendben vagy, észreveheted, hogy mindent valami más mond meg neked.
A világ szálai a látónak mindent átszövő, fénylő fehéres vonalak, melyek tüneményes bőségben vetítődnek rá mindenre vagy jönnek rajta keresztül (EZEK A FLUIDSZÁLAK, IDŐSZÁLAK.).
Az emberi lényeknek finom, izzó fény van a hasuk táján, és ezt minden külső dolog ide-oda rángatja. Amikor ez a rántás túl erős, pl. amikor szövetségesekkel vagy erővel rendelkező emberekkel találkozol, a fény zavarossá válik, megváltoztatja a színét vagy akár teljesen el is halványulhat. Ilyenkor csak a hányás segít.
A világ szálait szikrák és lángok kiszóródásával láthatod meg, amiket az ujjaidból árasztassz. A fonalat úgy kell két kézzel megragadni, hogy a csuklóid összeérjenek, különben leesel repülés közben (LEVITÁCIÓ.) és meghalsz. A fonalak húznak fel a levegőbe valahogy.
Az állatoknak halványsárga fénye van a látásban, az embereknek világosabb és fehéresebb halványsárga. A varázslóknak viszont borostyánszíne van, mint a tiszta méznek a napfényben. A legerősebb és leghatalmasabb varázslónők színe pedig zöldessárga. A közönséges emberi lények olyanok, mint egy fénylő tojás, míg a varázslók formája a két végén lekerekített sírkőre hasonlít.
A növények általában rózsaszínűek. A mérges növények sápadtsárgás rózsaszínűek, a gyógyfüvek fényes ibolyakékes rózsaszínűek. A varázserővel bíró növények fehéresek a piszkosfehértől a patyolatfehérig.
Az ember képes minden porcikájával látni, vagyis egész testével egyszerre érzékelni, mintha az egy óriási szem volna. Ezt a szemet, ami a formáját elhagyó harcos előtt megjelenik, ki lehet nyitni, mint valami ajtót, és akkor szabadon járkálhatsz ki-be a másik világba. Narancssárga fénynek is látszik.
A látás érzése a fej búbján kezdődik, majd végigfut a háton, körbe a derékon, be a méhbe. A test belsejében átható bizsergést kelt, ami felismeréssé változik. Ez a látás fiziológiája.
Mindenki lát, és mégis úgy döntünk, hogy ne emlékezzünk arra, amit látunk.
A szemlélődés a távolba látás.
Csak egy olyan varázsló engedheti meg magának, hogy másokon segítsen, aki forma nélküli és lát. Ha nem vagy ilyen, akkor minden erőfeszítésed csak önkényes cselekedet, amit egyedül a saját önérdeked vezérel.
A másik világból nézve ezt a világot az emberek nagynak, izzónak tűnnek, és olyan a látvány, mint egy vízzel locsolt üvegablakon való keresztülnézés. (AZ ELHUNYTAK LELKEI UGYANERRŐL SZÁMOLNAK BE A MÉDIUMI BESZÉLGETÉSEKBEN.)
A bal oldali tudomás a normál tudatállapot, a jobb oldali az ember rejtelmes oldala, amit csak a látó varázsló ismer. A normál tudatállapotunk tele van dühhel, félelmekkel, s azzal a belső kényszerrel, hogy mindenre ésszerű magyarázatot találjunk. Ezért a hibáink azután is kitartanak mellettünk, hogy látó emberré válunk.
Ez az élet, amit most élünk, nem más, mint egy hosszú látomás. A látás a tudás egyik sajátos érzete. A látásnál is fontosabb, hogy a látó mit kezd azzal, amit lát.
Teljesen mindegy, milyen kifejezéseket használ valaki, ha egyszer az igazságot maga a látás bizonyítja. Amikor a látó valaminek nevet ad, soha nem egyszerű szófordulatról van szó, mivel a kifejezés a látásból ered, és mindazt magában foglalja, amire csak a látó ember képes. A neveket arra kell tartalékolni, ha valaki segítséget hív, amikor nagy bajban van, ezért a nevet kimondani komoly dolog. Ezért használj bizonyos dolgokra ideiglenes nevet.
A naguál kötelességei közé tartozik, hogy mindig jobb magyarázatokat keressen, új és új módon beszélve a látásról.
A látók szerint három kulcsfontosságú eljárás létezik: a rejtőzés, az álmodás és a szántszándék.
A látás azt jelenti, hogy felfedjük minden legbensőbb magját, megtapasztaljuk az ismeretlent, és egy pillantást vetünk a megismerhetetlenre, ezért a látás nem nyújt megnyugvást és vigaszt az embernek, hanem inkább összeroppantja a felfoghatatlan bonyolultságával.
A látók a mély, érzelemtől mentes felismeréseket tekintik a legértékesebbnek. A tudás harci ösvényén elmondhatatlan veszedelmek leselkednek azokra, akik a józan megértés híján vannak.
Látni nem szemmel kell! (HANEM LÉLEKKEL.) Az ember akkor lát, amikor a közönségesen nem használt emanációk a helyükre kerülnek, beigazulnak. Valami mindent megmagyaráz neki, egy hang a fülében megmondja, mi micsoda. Ugyanakkor a látás nem hallás! A látás hangja valami teljesen felfoghatatlan dolog. Talán a mindenekfölött álló teljesség hangja, aki az ember gyámolítója és az Ember mintájának (EZ AZ EMBERI FORMA.) nevezik, de ennek nincs hangja. Valószínűleg csak az emberre jellemző.
A létet nem lehet ésszel fölfogni, a látók tudása egymásnak ellentmondó tételekből áll. Az igazságok nyíltan ellentmondó tételek szerint vannak elrendezve. Az ellentmondásokat csak a mindenekfelett álló józanság érzésével lehet áthidalni.
A látók szerint az él, akinek tudomása van és az ezt előidéző emanációk egy gyűjtőedénybe vannak foglalva. A tudomás emanációi: ragaszkodás, bánat, öröm, harag, szeretet, stb.
A régi látók szerint a mi világunk alatt még hét szintje van a létezésnek, és ezeket velünk a víz mozgása köti össze. Lásd: patakba merített tükörbe bámulás varázslata. Az alsóbb szinteken élő lényekkel a vízen keresztül lehet kapcsolatba lépni. A tükör ablakként viselkedik, ami odacsalja a másik világ lényeit. A toltékok boszorkányságai végtelenül hatásosak, de többnyire halálos kimenetelűek. Az alattunk lévő szintek entitásai a szövetségesek, de nem mindegyiknek lehet hasznát venni.
A naguál-vágás a hangsúly eltolása a szokásos emanációkról a velük szomszédosakra. Ezzel a régi látók megronthatták az inasaikat, a befolyásuk alá vetve őket. Az igazi tanulás az emelt tudomás állapotában történik, amikor az inas tudata balra tolódik. A régi látók nagyon kis gyerekeket fogadtak föl inasnak, hogy ne ismerjenek más életet. (KÖNNYEBB LEGYEN TANÍTANI ŐKET.)
A látó és naguál erejével rendelkező ember a naguál-vágáskor megüti az inas gyújtópontját. Ez a fényszövedékben található. A megnyomása lehet homorulat, ami ideiglenes eltolást eredményez vagy hasadék, ami állandót.
Az öntükrözéssel megkeményített fényszövedékre egyáltalán nem hat a naguál-vágás. A horpadás mérete maximum a gubó egyharmada lehet.
Normál esetben a tudomás parazsa az érzékeny lények fényszövedékének felszínén látható, de az embernél a fejlődésével mélységet nyer, befelé terjeszkedik.
Az eltolódás a horpadás miatt növeli a megértés, az összpontosítás és a felejtés képességét. A látónak ezért erővel kell emlékeznie, magától kiemelve az emelkedett tudomás állapotában használt emanációkat.
A teljes tudomás állapota a megvilágosodás, amire csak látó képes. Ekkor az egész fénytojás kitörésszerűen felizzik, a héjának határai elmosódnak, a belső emanációk minden elképzelésen túl kiterjednek. Ekkor elemészti őt a belülről izzó tűz, összeolvadnak a szabad emanációkkal és elvitorláznak az örökkévalóságba. (A BUDDHA BELÉP A NIRVÁNÁBA.)
Az új látók legmagasabb rendű célja az, hogy szabadok legyenek és megtudják, mik vagyunk valójában. A szabadság azonban mindent elsöpör, s velejárója, hogy harcosainak céltudatosan kell keresniük a változást, az újat. Csak a kikezdhetetlenség számít, azaz a felszabadított tetterő, a szabad energia. Épp ezért don Juanék semmittevéssel töltik a napjaikat. Várnak, és tudják mire várnak: a megszabadulásra.
A misztérium titka az új látók szerint az észlelésben rejlik. Nem abban, amit észlelsz, hanem ami észlelésre késztet téged. Ahol megszűnik a kétely, abban a helyzetben, mélyen a bal oldalban az ember csak energiafoltokat lát.
A régi látók az álmodó test tökéletesítésével a fizikai test tökéletes másolatára vágytak. Csak a szemet nem tudták lemásolni, mert az álmodó test szeme helyén a tudomás borostyánfényű parazsa izzik.
A látók körében két tanítási mód van.
1. Amikor a tanító mindent előre elmagyaráz. Ez a rendszer a szabadságnak, a választásnak és a megértésnek kedvez.
2. Amikor semmit sem magyaráz el, csak cselekszik, erőszakosan, hogy a harcos közvetlenül élje meg a látók fogalmait.
Nem szabad, hogy a látó ember tetteit bármiféle ésszerű előfeltevés megzavarja.
Az új látók az észlelés korlátjának áttörését használják végső próbaként, amikor normál tudatállapotban leugranak egy szakadékba, és még a becsapódás előtt törlik a köznapi világot, egy másikat állítva össze. Ez a tudomás legutolsó bástyája és nagy vakmerőség kell hozzá. (SÁMÁNPRÓBA.)
Az új látók elszöknek a Sas elöl, gyűjtőpontjukat a teljes szabadság álmodó helyzetébe víve. Először elviszik a gyűjtőpontot az ismeretlen határára, aztán visszatérnek az ismert határára, majd hirtelen eleresztik, és az ember teljes szövedékén átcikázva az egyszerre rendbe igazítja az összes benne található emanációt. Ettől egész testük elég a belülről izzó tűzben. (SPONTÁN ÉGÉSHEZ HASONLÓ JELENSÉG.)
A régi látók varázslók voltak és absztrakt gondolkodók, az új látók viszont harcosok és gyakorlatias emberek.
Josefina számára a látáskor a túlvilági Eligio átviszi őt egy ködfal szerű valamin, amelyen túl mindenféléket csinálnak, majd miután visszahozta, elfelejti, amit látott. (EZ A TIFERET FÁTYLA A ZSIDÓ MISZTIKÁBAN, EGY INFORMÁCIÓS ÁRNYÉKOLÓ ÉS SZŰRŐ RÉTEG AZ EGYES DIMENZIÓSZINTEK KÖZÖTT.)
Intenzitás: az átfogó észlelésnek az a képessége, hogy a megemelt tudatosság állapotában mindent egyszerre fogunk fel. (RÁADÁSUL NEM ELVONT FOGALMAK FORMÁJÁBAN, HANEM TÉNYLEGES VALÓJUKBAN ÉSZLELŐDNEK A DOLGOK.)
Ha az észlelésed emlékeit nem tudod rendszerbe helyezni, emlékezni sem tudsz rá. A lényed teljességét azzal szilárdítod meg, ha az emlékezéssel egyesíted a jobb és bal oldali tudomásodat.
A látás azért tűnik vizuális dolognak a harcos számára, mert a szemünkre van szükségünk ahhoz, hogy a szántszándékra fókuszáljunk. A szántszándék megragadása a szemmel a látás.
A hagyományos érzékelés akkor áll fenn, amikor a tiszta energia, a szántszándék megvilágítja a fénygubónkon belüli fényszálak egy kötegét, és ugyanakkor megvilágítja a fénygubónkon kívül a végtelenbe nyúló ugyanezen fényszálakat is. A rendkívüli érzékelés, a látás akkor következik be, amikor a szántszándék ereje által az energiamezők más kötege telítődik energiával és fénylik fel. Kritikus mennyiségű energiamező felfénylésekor a varázsló magukat az energiaszálakat látja.
A varázslás alapvető előfeltétele a dolgok energetikai lényegének érzékelése. Ez a látás, amit egész életen át tartó figyelemmel és gyakorlással kell elsajátítani. Mivel nem tudjuk az energiát közvetlenül érzékelni, feldolgozzuk, amit érzékelünk és egy mintához igazítjuk, ami az érzékelés társadalmi része. (AZ ÉRZÉKSZERVEINK JEL ELŐFELDOLGOZÓ ÉS SZŰRŐ, MINTÁKHOZ IGAZÍTÓ RENDSZERKÉNT FUNKCIONÁLNAK.) A látáshoz ezt kell leválasztani, mert szándékosan lecsökkenti azt a területet, amit érzékelhetnénk. Az embernek a túléléshez a társadalmi alapoknál kell megváltoztatnia az érzékelést.
A varázslás legfontosabb cselekedete az univerzum lényegének látása. Az univerzum esszenciája minden elképzelhető irányban a végtelenbe nyúló, ragyogó fonalakra emlékeztet, foszforeszkáló, izzó rostokra, melyeknek oly módon van tudomásuk önmagukról, hogy az az emberi elme számára felfoghatatlan. (A SZÁLAK TUDOMÁSA A RAJTUK ÁTFUTÓ INFORMÁCIÓNAK KÖSZÖNHETŐ.)
A látás csak energia kérdése.18. A SZÁNTSZÁNDÉK
A szántszándék hozza létre a világot és minden élőlény a rabja, azt csináltat velünk, amit akar. Cselekvésre kényszerít a világban, végül meghalásra. A harcos célja, hogy ezt a barátjává tegye.
Don Juan elő tudott hívni dolgokat azzal, hogy meghívta a szántszándékot. Repült, materializált, stb. Ezeknek mindnek ismernie kellett a szántszándékát ahhoz, hogy szándékolhassa őket. Silvio Manuel ezzel szemben a forrást csapolta meg azzal, hogy egy volt a szántszándékkal. Így nem voltak többé vágyai, mert a szántszándéknak nincs saját vágya, ezért legtöbbször semmit sem csinált.
Az ember a szemeivel szándékolja, hívja meg a szántszándékot.
A varázslóknak és a naguáloknak folyamatosan készenlétben kell állniuk, a szellem (szántszándék) megnyilatkozásaira várva, amik az előjelek, ómenek. Az intuíció a szántszándékhoz fűződő kapocs aktiválása. Ez közvetlen tudást ad, amivel helyesen értelmezhetők az előjelek, s hiba csak akkor következhet be, ha a személyes érzések is szerepet kapnak az értelmezésben.
Amikor a szellem szól hozzád csendes szavaival, bizonyosan azonnal tudni fogod, mi is ő. (Ő A VÍZSZELLEM VAGY SZENTLÉLEK INTELLIGENCIA ÉS FOGALOMNYELVEN BESZÉL, CSAK JELENIDŐT HASZNÁLVA.) A szellem az igazi játékos, mi csak egyszerűen eszközök vagyunk a kezében.
A szántszándék előcsarnoka az emelkedett tudomás. Az erről való tudás mindenki számára elérhető, de nem megmagyarázható.
A mi hatalmas közös tévedésünk az, hogy a szántszándékkal való kapcsolatunk tökéletesen semmibe véve éljük az életünket.
A paradicsomból való kiűzetés a szántszándék tudásának elveszítése. A varázslás egyfajta kisérlet arra, hogy helyreállítsuk a szántszándékról való tudásunkat, és hogy újra hasznát vegyük annak, anélkül, hogy behódolnánk neki. A varázslói történetek absztrakt magjai pedig a felismerés árnyalatai, a szántszándékról való tudásunk fokai.
Az ember feladta a csendes tudást az értelem világáért. Minél jobban ragaszkodik az értelem világához, annál tűnékenyebbé válik a szántszándék. (ENNEK KÓROS FORMÁI A MATERIALIZMUS, AZ ATEIZMUS.)
A varázslók úgy szándékoznak bármit is, aminek a szándékozásába belefognak, hogy egyszerűen szándékozzák azt. (EZ TAUTOLÓGIA, MÉGIS PONTOSAN KIFEJEZI A LÉNYEGET. A TITOK AZ ISMÉTLŐDÉS, A VISSZACSATOLÁS RÉVÉN.) A szándékozásra nincs technika. A használaton keresztül szándékozunk.
Az energiatested azonnal felfogja, hogy az egyetlen módja a szándékozásnak, hogy a szándékodat arra összpontosítod, amit szándékozni akarsz. Az álmodás célja az energiatest szándékozása. Az energiatested tudatára ébred, hogy elalszol. Szándékozni annyi, mint kívánni kívánság nélkül, tenni tevés nélkül. Ehhez képzelőerő, fegyelem és cél szükséges. A tested minden sejtjével érzed, hogy álmodó vagy.19. A SZÖVETSÉGES
A szövetséges egy segítő hatalom, mely képes az embert a saját korlátain felül emelni. Erőt ad és tanácsokat, hogy bármilyen dolgot végrehajthass. Elengedhetetlen feltétele a tudásnak.
A szövetséges alaktalan, mint tulajdonság fogható fel, megszelidíthető és a vele való kapcsolatnak szabálya van. A szabály rendíthetetlen, nem összeadódó, a szokványos valóságban, és a nem szokványos valóságban is igazolódik és speciális megegyezés hitelesíti. A szövetséges ugyanakkor erő, amit a brujo (varázsló) megzaboláz. Se nem jó, se nem rossz. A szövetséges ugyanolyannak néz ki ha nézed és ha látod, bármely formát is vegyen fel, míg az ember pl.: fénytojásnak látszik ha látod! Ugyanakkor egy varjúvá változott brujo a szövetségest csillogó vagy fakó süvegnek látja, és nehéznek, félelmetesnek tűnik varjúszemmel. A városokban az utcai járókelők között néha előfordulnak szövetségesek is, de ezt csak egy látó veheti észre.
A szellemsegítők sokféle alakot fölvehetnek, bár nem rendelkeznek saját akarattal. A segítő egy szellem a másik világban, aki diableróvá változtat ha megkéred rá. Ekkor (ODAÁT A MÁSIK VILÁGBAN.) megöl téged (MINT A SÁMÁNOKNÁL A DARABOKRA TÉPETÉS.) és úgy tanít. A segítő maga is lehet egy diableró vagy brujo, azaz szellem, aki átkerült a túloldalra. Könnyebb egy élő diablerónak segítőt szerezni, mint megszelidíteni egy szövetségest.
A kis füst (humito) olyan szövetséges, aki segít nézni és látni. (PIPÁVAL KELL BESZÍVNI A DOHÁNYKEVERÉKÉT.) Aki a kis füstöt akarja, feddhetetlen szándékkal és akarattal kell rendelkeznie, hogy visszatérhessen a látó utazásról és emlékezni tudjon mindenre.
A kis füst hatására az ember beszélhet, több ezer mérföldet utazhat, keresztülmehet a dolgokon, mégsem veszi észre. Eltűnteti a testet és teljesen szabaddá tesz, tökéletesen és feltétlenül. (TESTEN KÍVÜLI ÉLMÉNY.)
A varázsló mindenből kiolvas valamit. Nemcsak a hangok között vannak lyukak (szünetek), hanem minden dologban. Az élőlények (növények, állatok) elképzelhetetlen dolgokat közölnének velünk, ha lenne sebességünk felfogni az üzenetüket. A füst megadja ehhez a szükséges gyorsulást. Jó viszonyban kel lenni a világ minden élőlényével és bocsánatot kérni, mielőtt megölöd őket, s csak a szükségeset elvenni, különben amiket megöltél, ellened fordulnak és szerencsétlenséget hoznak rád.
A füst segít abban, hogy a varázsló lásson és kiismerje az embereket, mert a füstben minden előjön neki, amit rejteget az ember. A füsttel gyógyítani is lehet (füstfürdő), mert megtisztítja az ember fényességét. (AZ AURÁJÁT.) A füst mindent kihúz az emberből, tisztává és egyenessé tesz.
Háromféle lény (szellem) létezik: az egyik nem adhat semmit, mert semmilye sincs, a másik legfeljebb jól rád ijeszt, a harmadiknak viszont ajándékai vannak. Ő a szövetséges, a titkok átadója. A harcosnak meg kell ragadnia a szövetségest és küzdelemben a földre kell szorítania, bírkózni vele, félelem nélkül, míg át nem szívódik belé az ereje, s a szilárdsága. Ettől a szövetséges elernyed.
A harcos csak akkor engedi magához a szövetségest, ha felkészült a találkozásra. A szövetségessel való birkózás megrázkódtatásának túlélése után egy ismeretlen földön találod magad, s többé nem juthatsz haza. Örökre elveszett minden, amit szerettél, gyűlöltél, kívántál, egyszóval az egész világod. Minden hátramarad. Ha a szövetségessel pörögsz, megváltozik a világról alkotott fogalmad, s mivel minden ettől a fogalomtól van, ha ez átalakul, a világ is megváltozik. Hátrahagysz mindent, ami számított neked és ez magányossá tesz.
Amíg el nem hagyod az emberi formádat, formával rendelkező teremtményeknek fogod látni a szövetségeseket, melyek igazából alaktalan, láthatatlan jelenlétek, erők. Amíg kötődsz az emberi formádhoz, csak ezt a formát tudod tükrözni, és mivel a szövetségesek a köldöködön keresztül közvetlenül az életerődből táplálkoznak, megbetegítenek, és ijesztő, ocsmány teremtményeknek látod őket.
Ha egy szövetséges az ablakon (A VARÁZSTÜKRÖN.) keresztül átjut a mi világunkba, sok bosszúságot tud okozni és nehezen megy vissza. Ha egy látó ember lekeveredik ezeknek a lényeknek a szintjére, könnyen odaveszhet ott.
A szövetségesek semmit sem képesek csinálni velünk, és mi sem tehetünk ővelük semmit, mert szakadék választ el bennünket egymástól. Épp ezért semmivel szemben nem tudnak védelmet nyújtani.
A használhatatlan szövetségesek, akikből végtelenül sok van azok, akikben a belső emanációknak nincs párja az ember emanációi között. Egy kevés, velünk rokon szövetségessel a látók energiacserét végezhetnek. Ez a bal oldali emanációk segítségével történik, amelyeket az átlagember sohasem használ. A szövetségesek el vannak zárva a jobb oldali tudomástól, az ésszerűségtől.
A látónak a szövetséges éteri, lenge, tündéri tulajdonságára van szüksége. Mesés rejtőző és őr válhat belőle. A szövetségesek az ember energiamezejének segítségével alakot tudnak ölteni. (TÜNDÉREK, KOBOLDOK, GNÓMOK, STB.)
A szövetségesek egyik jellegzetes tulajdonsága az, hogy sosem engedik alaposan megvizsgálni magukat. Tulajdonságukat tekintve olyanok, mint a villamos áram, míg a szerves lények hőhullámokra hasonlítanak. Amikor Carlos közelről megnézte őket, nem volt belső parazsuk, mozgásuk, egyszóval nem volt bennük élet.
A szövetségeseket mindennél jobban vonzza az állati félelem, mert az nekik megfelelő energiát bocsát ki. De hatékonyak még a szeretet, gyűlölet, búbánat érzései is. A szövetségesre azért van szüksége a naguálnak, hogy viszonozzák az érzéseit, a szeretetét, és ne maradjon kísérőtárs nélkül a Sas emanációinak végtelen birodalmában.
Mivel az élet és tudatosság kizárólag energia kérdése, nem csupán a szerves lények sajátsága. A földön vannak szervetlen fénytömegek, lények is, melyek hosszúak, gyertyaszerűek, de nem átlátszóak, míg a szerves lények gömbölyűek és sokkalta fényesebbek. A szerves lények élete és tudatossága rövid életű, mert sietésre lettek teremtve, míg a szervetlenek élete végtelenül hosszabb és a tudatosságuk végtelenül mélyebb és nyugodtabb. (EZEK A SZELLEMI VILÁGOK LÉNYEI, NÁLUNK KISÉRTET, DÉMON, JELENÉS, ANGYAL, SZELLEM, STB. NÉVEN ISMERTEK.)
Az érzékelést a varázslók az életben levés előfeltételének tekintik. A szervetlen lényeket a varázslók az álmodás segítségével csalogatják magukhoz. Azokat a más sebességgel mozgó energia választa el tőlünk, szervesektől, ezért türelmesen várni kell a válaszukra ha kérsz tőlük valamit.
A szervetlen lények időnként materializálódnak a hétköznapi világban, legtöbbször azonban láthatatlan jelenlétüket testi löket jelzi, borzongás, mely a csontvelőből jön. Álmodásban félelemlöketként érezhetők, ezért fontos, hogy a varázsló velük szemben az erő, önbizalom, határozottság és elkülönültség érzését árassza magából, ne a félelmet és morbiditást. (ÍGY MEGAKADÁLYOZHATOD, HOGY HÁBORGASSANAK, RÁD SZÁLLJANAK, AZAZ MEGSZÁLLJANAK.) A varázslók a szervetlen lényeket szövetségessé teszik, társulnak velük, barátkoznak.
A szövetségesek az ő nagyszerű tudatosságukkal óriási húzóerőt tudnak kifejteni az álmodókra, és könnyedén leírhatatlan világokba tudják szállítani őket. (EZ AZ ELRAGADTATÁS, AZ ÉGBE MENETEL, ANGYALOK RÉVÉN NÁLUNK.)
A szervetlen lényeket Castaneda 30 centiméter széles, 2 méter magas, földigilisztaszerű lénynek látta először álmodásban. Fizikailag érintkezve velük kétféle energiájút lehet érezni: vízre és tűzre emlékeztetőt, Carlos elektromos vízsugarakat érzett.
A szövetségesek a szolgaságot szeretik, a harcos a szabaságot. (PERSZE, MERT ÁLTALÁBAN SOKKAL TÖBBET TUDNAK A VILÁGRÓL NÁLUNK ÉS ENNEK SEGÍTSÉGÉVEL SZERETNÉNEK FELÜL KEREKEDNI RAJTUNK, HOGY A TERVEIKET MEGVALÓSÍTHASSÁK.) Szeretnek venni az embertől energiát. (INNEN ERED AZ ÖRDÖGI KISÉRTÉS IDEÁJA NÁLUNK: ADD EL MAGAD NEKI.)
A szervetlen lények tanítani szeretnék a szerveseket a világuk dolgaira. De túl magas árat kérnek ezért, az életünk, energiánk, hűségünk, egyszóval a szabadságunk. Felmérik az ember alaptermészetét, félelmeit, mohóságát, irigységét, stb. és megtanítják ezeket beteljesíteni. (EZ AZ ÖNMEGVALÓSÍTÁS, A SÁTÁN ÍGÉRTE HATALOM ÉS SIKER IDEÁJA EGYES VALLÁSOKBAN, A KÖNNYŰ ELŐREJUTÁS CSÁBÍTÓ ÍGÉRETE.)
A felderítőkből sokkal több van normál, átlagos álomban. Az álmodók álmai különös módon felderítőmentesek. Amikor megjelennek, arról lehet felismerni őket, hogy furcsaság és abszurditás veszi őket körül. Jelenlétüknek semmi értelme sincs.
Minél erősebb a korlát, annál nagyobb a támadás. A fák és a szervetlen lények belső sebessége felfoghatatlan számunkra, mert végtelenül lassabb, mint a miénk. A fák és a szervetlen lények is tovább élnek, mint mi. Arra teremtődtek, hogy ugyanazon a helyen maradjanak. (ITT MOST A FÁKRA ÉS A HELY SZELLEMÉRE, A KÖVEK SZELLEMÉRE GONDOL.) Mozdulatlanok, mégis mindent megmozgatnak maguk körül. A sötét vagy világos rúd és az álmodási megbízott hanga a kivetülésük, mint a felderítőik.
A szervetlen lények eléd teszik a legtitkosabb vágyaidat, hogy arra csábítsanak, válaszd az ő világukban való életet. A szervetlen lények birodalmának ördögi természete az, hogy könnyen lehet, ez az egyetlen menedék az álmodók számára egy ellenséges univerzumban.
A szervetlen lények a mi tudomásunkra vadásznak vagy bármilyen élőlény tudomására, aki a hálójukba kerül. Tudást adnak nekünk, de kicsikarják a fizetséget: teljes lényünket.
A régi varázslókat elgyengítette vak bizalmuk a szövetségeseik kivetítéseiben, hittek a hatalmukban. Elsiklottak a tény felett, hogy szövetségeseik, mint valami kozmikus moziban, világokon átvetített lényegtelen energiák voltak. A szervetlen lények úgy ejtenek csapdába, hogy keltenek benned egy érzést: különleges vagy és hatalmad van. A hatalom és a különlegesség verhetetlenek, mint lealjasító erők.
Elias naguál és életének szerelme, Amalia boszorka, elvesztek a szervetlen lények világában, ahová nem álmodásban mentek, hanem a fizikai testükkel. Rosendo naguál volt a tanítójuk. (CSAK NEHEZEN TUDTA ŐKET KISZABADÍTANI ONNAN.)
A felderítők energiája sistergő, mintha bugyborékolna, sülne. Minél messzebbről jönnek, annál nagyobb a sistergés. (ENNEK INFORMÁCIÓGEOMETRIAI OKA VAN, A TÁVOLABBRÓL ÉRKEZŐ FELDERÍTŐK, LELKEK INFORMÁCIÓTARTALMA NAGYON MÁS, ÉS EZ NEKÜNK HÁTTÉRZAJKÉNT, SISTERGÉSKÉNT JELENTKEZIK.) A felderítők mindig nagyon agresszívak és rendkívül merészek, mert csak így lehetnek fölényben a felderítéseik során. (A PARAFELDERÍTÉS NEM VALÓ FÉLÉNK LELKEKNEK.) Az álmodási figyelmet rajtuk tartani egyenértékű azzal, hogy nyomatékosan kérük őket, hogy a tudomásukat ránk fókuszálják.
A sistergő felderítők rózsaszínűek vagy pirosak, a harmadik típusú, aki szereti szülők vagy barátok képét magára ölteni, fénylő narancsszínű. A kék felderítő nem sistereg, de hullámzik. Ez nem létezik természetes állapotban a mi világunkban.
A szervetlen lények világába senki sem léphet be vagy ki a hozzájárulásuk nélkül, ráadásul ott a szavaknak ereje van, nem úgy, mint nálunk. (NÁLUNK IS VAN EREJE A SZÓNAK, CSAK A SZÁNDÉKOS KÖVETKEZETLENSÉGEINKKEL LERONTJUK EZT AZ ERŐT.) Ezért lehet oda csak felderítővel menni és ottragadni örökre.
Ugyanakkor az energia, ami ahhoz szükséges, hogy a varázslók a gyűjtőpontjukat elmozdítsák, a szervetlen lények birodalmából jön. Ők lerögzítve tartanak bennünket a mai napig, mert ők a forrás, amiből táplálkozni lehet, ezért kerestek menedéket a régi varázslók az ő világukban. (A SZELLEMI VILÁG TARTJA FENN EZT AZ ANYAGI VILÁGOT.) A más birodalmakba repüléshez, az energia látásához, az energiatest megformálásához a varázslóknak sötét és idegen energiatöltetekre van szükségük a szervetlen lényektől. Don Juanék viszont csak elveszik ezt az energiát, de nem engednek a befolyásuknak.20. A GÖRGETŐERŐ
A görgető egy kábé két méter átmérőjű, guruló tűzgömb, ami ha nekimegy az ember fényszövedékének, felnyithatja a lyukat rajta és az halálos. A görgetőerő a Sas emanációiból hömpölyög és állandóan hat ránk. Ezért látni halálosan veszélyes és csak álmodásban szabad. A görgetőerőn át oszt a Sas életet és tudomást, megtartja a teremtéseit, majd megöli, s az erő a Sas szájába görgeti a lényt.
A görgetőerő kifejezetten kellemes dolog, látszódik tűzköröknek vagy irizáló, szivárványszínekben sugárzó lepedékeknek.
A halál az, amikor a gyűjtőpont drasztikus eltolódása miatt a görgetőerő a fényszövedéket teljes hosszában szétrepeszti, a köldök magasságában található természetes hiba, rés segítségével, miáltal a fényszövedék összeroskad és visszakunkorodik önmagába. A görgetőerő nem lép a fényszövedéken belülre, csak előidézi annak összeroskadását. A halálkor az egész életen át elaltatott emanációk hirtelen beigazulásának ereje árasztja el az élőlényeket, ami aztán a résen át távozik. (LEPEREG ELŐTTED AZ ÉLETED FILMJE.)
A görgetőhatás kizárólag a pusztításra és a halálra vonatkozik, míg a körkörösség fenntartja az életet, a tudomást, a beteljesülést, a célt. A két erő egymásba van olvadva, de nem azonos. A körkörös erő egy egész kicsivel megelőzi a görgetőerőt, amikor elérnek bennünket.
A régi látók ahelyett, hogy megadták volna magukat a görgetőerő támadásainak, ráültek, és vitették magukat vele az emberi lehetőségek legszélső határáig. Az új látók egy adott pillanatban megnyitják a fényszövedéküket, amitől a görgetőerő elárasztja őket és nem meghalnak, hanem egy pillanat alatt tökéletesen szétbomlanak. Ez a belülről izzó tűz.21. A HALÁL
A halált keresni annyit jelent, hogy a semmit keresed. A halál sosem áll meg, csak néha eloltja fényeit, miközben vágtat felénk, s így látszólag eltűnik.
Ha nem gondolsz a halálra, az egész életed csupa zűrzavar lesz. Mert mi más van az embernek, mint élete meg halála.
Aki lát, annak nem kell harcosként vagy bármi másként élnie, mert látja a dolgok valóját és aszerint irányítja életét. Mire a tudás félelmetessé válik, az ember arra is rájön, hogy a halál pótolhatatlan társ, aki mindig karnyújtásnyira van tőle. Minden tudás attól lesz hatalom, hogy a halál ereje hatja át, megadva a végső lökést, bármihez érsz hozzá.
Tudd, hogy a halál körülötted ólálkodik, és nem lesz időd bármit magaddal vinni, ezért próbálj meg mindent vágyakozás nélkül, s szakadj el mindentől. Egyetlen menedéked a döntéseid ereje. Válj a választásaid mesterévé, mert a döntéseidért téged terhel a felelősség, nem kenheted másra. Válassz megbánás nélkül, mindig a legjobbat és tedd nagy kedvvel, lendülettel.
A halál a hason keresztül hatol az emberbe, az akarat résén át. Ez a terület az ember legfontosabb és legérzékenyebb része.
A halál örökös társunk, mindig a bal oldalunkon van, karnyújtásnyi távolságra, figyel minket, egészen addig a napig, amikor megérint. Amikor türelmetlen vagy, fordulj balra és kérj tanácsot a halálodtól. Rengeteg elpárolog a kicsinyességedből, ha a halálod feléd int vagy csak érzed, ott van és les. A halál az egyetlen bölcs tanácsadód, mert az ő érintésén kívül semmi sem számít. A halál figyelmeztetése borzongásként jelentkezik.
A döntéseinkért vállalt felelősség azt jelenti, hogy készek vagyunk meghalni értük. Nem fontos, mi az elhatározás tárgya, mert minden egyenlő. Nincs kicsi vagy nagy döntés, csak döntések vannak, melyeket elkerülhetetlen halálunk színe előtt hozunk.
Az embereket irányító erők vezetnek végig az életen és a halálhoz, ami ajándék lesz valaki másnak.
A halál nélkülözhetetlen összetevője annak, amit úgy hívok: muszáj hinni. A halál tudatossága nélkül minden közönséges és kisszerű. Ha a halálra készen élsz, nem eshetsz csapdába és nem érhet váratlan meglepetés.
Könnyebb egy közönséges embernek megölnie egy varázslót vagy egy varázslónak egy közönséges embert, mint egy varázslónak megölni egy másik varázslót.
A kétségbeesésünkkel szemben az egyetlen ellenszer a halálunk tudatosítása, mert ez a kulcs a varázsló látásmódjához.
Az emberi lények törékeny teremtmények, akiknek fényessége sok rétegből áll. Amikor látod őket, ezek szálaknak tűnnek, de azok igazából héjak, s bármilyen rázkódás elválaszthatja ezeket a rétegeket, és akár meg is ölheti ezzel az embert. (EZEK AZ AURA RÉTEGEI.) A halál látásakor a hagymahéjszerű rétegek elválnak egymástól. A fényességünk közepe, ami a naguálra irányuló figyelem, állandóan kifelé tör, meglazítva a rétegeket. A varázsló feladata az álmodás összehúzó ereje segítségével összetartani a saját rétegeit. Az álmodással összekötött kétféle figyelem a profi varázslót megvédi a haláltól.
A halál látásakor (HA LÁTOD VALAKI MÁS HALÁLÁT.) a haldokló személyes léte kristályködként, korlátlanul szétárad, s elkeveredik az élet és a halál. Nem érzel semmit, csak akkor fáj, ha nézed.
A látó számára az az igazság, hogy minden élőlény azért küszködik, hogy meghalhasson, de a tudomás útját állja a halálnak. Ugyanakkor a tudomás idézi elő a halált azzal, hogy ő a Sas eledele. A régi látók a szántszándék segítségével elkerülték a halált, ezért közüllük néhányan még ma is élnek. (ÉVSZÁZADOK ÓTA.) A halállal dacoló varázslók az összes emanációjukat eloltották, kivéve azokat, amelyek a szövetségesükhöz illettek.
Az új ciklus látói a teljes szabadság harcosai, akiket nem ér utol a halál, hanem maguk választják meg, mikor és hogyan távozzanak el ebből a világból. Ekkor belülről izzó tűz emészti el őket és eltűnnek a Föld színéről szó szerint.
A halál egy fekete folt, közvetlenül a bal vállunk fölött, ami látható, és pontosan az adott személy alakját és méretét veszi fel ha közeledik.
A halál az egészséges lényt ökölcsapáshoz hasonló, gömbölyű csapással üti meg, a haldoklókat pedig egy tőrdöféssel.
A halál csak azért létezik, mert mi magunk szándékoljuk azt a születésünk pillanatától fogva, és hogy a halál szándéka felfüggeszthető, ha megváltoztatjuk a gyűtőpontunk helyzetét.
A halál nem ellenség és nem az elpusztítónk, hanem az egyetlen méltó ellenfelünk, a mi kihívónk. Arra születtünk, hogy elfogadjuk ezt a kihívást, legyünk akár köznapi emberek, akár varázslók. A halál az élet folyamata által intézi hozzánk a kihívást. A halál szabja meg cselekedeteink és érzéseink iramát, kérlelhetetlenül szorongat bennünket, míg meg nem tör vagy felül nem emelkedünk a lehetőségeinken és le nem győzzük őt. A varázslók legyőzik a halált, a halál pedig elfogadja a vereséget: szabadon engedi őket, és többé nem intéz kihívást hozzájuk.
A halál a varázslók jegye a szabadságba.
A halál csak akkor fájdalmas, ha az ember betegen, ágyban fekve hal meg. Ha az életedért harcolsz, nem érzel fájdalmat, legfeljebb diadalmámort. A halál csak a varázslókhoz, harcosokhoz kedves és szelíd, és visszatartja magát, míg a varázslóknak erre szükségük van. A varázslók a sebességükkel uralják a halált, ami a feltartóztatásához szükséges. A varázslók világában a hagyományos halál visszavonható, a varázslók adott szava ellenben nem, mert a meghozott döntéseket nem lehet megváltoztatni vagy módosítani. (EZ A VISSZAVONHATATLANSÁG CSAK A VARÁZSLÓI TETTEKRE IGAZ.)
A varázsló a gyűjtőpontja elmozdulásának sebességét felhasználva képes univerzumot váltani vagy a másodperc tört része alatt belülről elégetni magát, így elkerülhetik a baleseti halált. (A JELENSÉG SPONTÁN ÉGÉS NÉVEN KÖZISMERT.)22. A SZEMLÉLŐDÉS
Ha meg tudod állítani a világot, szemlélődővé válsz. A szemlélődés (pl. egy levél órákig való bámulása) erősíti a második figyelmet. Akkor megy jól, ha az előzőleg megálmodott geometriai mintát meglátod a később kialakított levélkupac túráson.
A varázsló általában erőn keresztüli szemlélődéssel találja meg az erőhelyeket, amik sárgásak, míg az elkerülendő helyek élénk zöldek. A ködöt arra használják, hogy olyan dolgok szellemét leplezze le, melyek már nincsenek az adott helyen. (A HŰLT HELY VIZSGÁLATA.)
A felhőszemlélődéssel a második figyelmed oda mehet ahhoz, amit szemlél. (TÁVOLBA LÁTÁS, BILOKÁCIÓ.) Hatalmas távolságokat képes megtenni vagy felhő szárnyán utazni az ember. Ha formanélküli vagy, viharfelhőn is utazhatsz.
A szemlélődőnek a tűz és a füst fekete, az árnyékok fényesek, színesek és mozgás van bennük. A folyó viszont elviszi a figyelmedet, és ezt nem tudod megakadályozni.23. A NEMTEVÉS
A nemtevés rendkívül egyszerű, mégis nehéz végrehajtani. A test végzi. Minden dolog a világban a tevéstől az, ami. Nézni tevés, látni nemtevés. Egy szikla azért szikla, mert mindent tudsz ahhoz, hogy sziklává tedd. A bölcs tudja, hogy a szikla csak a tevés miatt szikla, tehát ha nem akarja, hogy az legyen, gyakorolja a nemtevését.
A világ azért ilyen, mert tudod a módját, hogyan kell ilyenné tenni. Ha nem tudnád, akkor más lenne. A világ megállításához abba kell hagynod a tevést. Minden, amit teszünk, puszta jelmez. A bölcs mindenki más tevéséhez illeszkedhet, és akkor mindenféle különös dolgot művelhet. Mindnyájunkat megtanítottak arra, hogy egyetértsünk a tevésben, s ennek a megegyezésnek óriási ereje van. A dolgok csak azután válnak valóságossá, miután megtanulunk megegyezni a valódiságukat illetően.
A világnak (don Juan szerint) alkalmazkodnia kell az elménkben született leírásához; azaz a leírás végső soron önmagát tükrözi vissza. Mi a szokásaink révén tanultunk meg alkalmazkodni ehhez a leíráshoz.
A szavakon át úgy érezzük, végre fényt derítettünk valamire, de ha szembekerülünk a világgal, akkor rendre csődöt mondanak a szavak, s végül csak értetlenül bámulunk. A varázsló számára a tett a lényeg, a beszéd elveszti jelentőségét.
A harcos mindenfélét képes kiolvasni az árnyékokból. A harcos mindig úgy hat a tevés erejére, hogy azt nemtevéssé változtatja. A személyi erő birtokában, nemtevéssel erő-tárggyá változtathatók a dolgok. A harcosnak nem kell semmiben sem hinnie, mert ha hit nélkül cselekszik, a nemtevést gyakorolja. A harcos mindenre alkalmazza a nemtevést. Hagyd, hogy a saját tested felfedezze a nemtevés erejét és ráérezzen. Az én nemtevése a benned lévő halandó lényhez való eljutás a tevés kötöttségeinek elengedésével. Ez a lény az egyetlen, ami valóságos.
Az árnyék a kő, és mégsem az. Az árnyék figyelésekor nem teszel. Az árnyak kapura hasonlítanak, mintha a nemtevés kapui lennének. A bölcs például a mások legbensőbb érzéseit is kifürkészheti, ha az árnyékukat nézi, mert bennük megmutatkoznak a világ szálai és érzések jönnek elő belőlük. Az a hiedelem is tevés, hogy az árnyak puszta árnyékok.24. A VILÁG MEGÁLLÍTÁSA
A látás első lépése "a világ megállítása". A világ megállítása olyan tudatállapot, amelyben a rendesen szakadatlan értelmezés áramlatát megállítják az áramlástól idegen körülmények, és ezért a mindennapi élet valósága módosul.
Senki sem kívánja megállítani a világot, egyszerűen csak megtörténik és kész. Mikor ezt megtapasztalod, rájössz, mi az oka. Ez a harcos művészetéhez tartozik, hogy valamilyen valós célból összedöntse a világot, majd az életben maradása végett helyreállítsa.
Az embertársaink megállításához nem nekünk kell velük otrombán szembeszállni, hanem valaki mást kell erre cselesen rávenni. A világ megállítása hasonló a világról alkotott fogalmak átalakításához.25. A TONÁL ÉS A NAGUÁL
Az antropológiában a tonál az állati védőszellem, amihez szoros kötelék fűzi az embert, a naguál pedig az állattá változó varázsló. Az indián varázslók szerint ez teljes képtelenség. Valójában (don Juan szerint) a tonál a látható világbeli megnyilvánulások összessége, a naguál pedig a szemmel nem látható világ.
A tonál a társadalmi lény, a védelmező, aki megszervezi a világot és védi a valódi lényed, értelmet keresve a dolgokban. A tonál féltékeny a valódi lényünk tetteire, ezért végül oltalmazóból őrré változik. A tonál minden, amit tudunk, ami vagyunk, ami kifejezhető dolog, ami tett. A tonál a születéssel kezdődik és a halállal végződik.
Mindenkinek van egy személyes tonálja és egy közös tonál bármely adott korban és időben, ami az idők tonálja. A tonál egy sziget, s minden ami rajta van, az a mi egyedi világunk. Mi emberek folyékonyak vagyunk, fonalakból álló fénylények. A tonál műve, hogy szilárd tárgynak gondoljuk magunkat.
Az Isten minden, amit el tudsz gondolni, tehát szintén tonál, ugyanakkor nem bizonyosodhatunk meg a létezéséről tetszés szerint, csak beszélhetünk róla.
A tonál elromolhat, legyengülhet, stb. Mindannyian a tökéletességig tudjuk fejleszteni, hogyan gyengítsük el a tonálunkat, ez pedig hanyagság. Ne hagyd, hogy az élet elbánjon a személyes tonáloddal és nyomorúságossá tegye. Legyen harcos tonálod, amely a tökéletességre készít elő. Az átlagembernek a legjobb esetben is csak megfelelő tonálja lehet, igazi tonálja csak a harcosnak van.
A tonál sebezhető és nem tud ellenállni a rossz bánásmódnak. A fehér ember módszeresen megsemmisíti az indiánok tonálját, ezért ők a mi időnk vesztesei. Bukásuk a spanyolokkal kezdődött és mostanra mindent elvesztettek.
A külső tonál a cselekvés, a durva oldal, a felszín. A belső tonál a döntés, elhatározás, a finomabb és összetettebb oldal, a belsőd. Az igazi tonálban tökéletes összhangban és egyensúlyban áll a kettő egymással.
Az új lehetőségek súlya segít visszahúzódni a tonálnak és ez segíti megállni, hogy ne tűnjön el a képből. Mérhetetlen küzdelemben lehet csak kitakarítani a tonál szigetét. A tisztára söpört tonál szigete nem fejt ki ellenállást, mintha nem volna rajta semmi. A varázsló célja az életben maradás, ezért semmilyen fölösleges kockázatot nem vállal. Éveket tölt a tonál szigetének kitakarításával, míg el tud osonni róla. Az ember kettéhasítása jelenti a kaput a szökéshez. Ez a legveszélyesebb dolog, amibe könnyű belehalni vagy úgymaradni, széttörve.
A varázslónak erős, szabad tonálra van szüksége, mert az kevésbé kapaszkodik a tetteibe és ezért könnyű visszahúzódásra késztetni. A tonált a szemérmessége és zavara készteti a visszahúzódásra. Ilyenkor a naguálja mozgásba lendül az embernek, átvéve a hatalmat és rendkívüli tetteket hajt végre (PL.: TELEPORTÁCIÓ.).
A naguál az a részünk, amivel egyáltalán nem foglalkozunk, nincs rá leírás (szavak, érzések). A naguál körülveszi a tonál szigetét. Ott van, ahol az erő lebeg. A születéskor a naguál tölt el, amit később a hiányzó tonál felfejlesztése elhomályosít. A tonál a tökéletlenség érzését erősíti, gyarapítja, de csak a naguál az, ami kiteljesítheti az embert.
Az ember nem jó és rossz között ingadozik. Az igazi mozgásod a nemlét és a valóság között történik. (EZ A LÉTEZÉS KIÁRADÁSÁNAK OSZCILLÁCIÓJA, A MEGSZŰNÉS - ÚJRAKELETKEZÉS.) A tonál és a naguál az egyetlen valódi pár.
A naguál mindennek a tudatában van. A tonál művészete abban áll, hogy elfolytsa önmaga előtt a naguál bármely megnyilvánulását. A teljesség az, amikor a harcos életében megnyilvánul a naguál is. A halál pillanatában teljes egészében működésbe lép a naguál, mire a tudomás, az emlékek és észlelések mind kitágulnak a testben és szétbomlanak.
A naguál felelős az alkotókészségért, mint egy határtalan, soha véget nem érő hatás. Ez az egyetlen, ami tud teremteni.
Az indián varázslók a naguálban találtak menedékre, mert oda fehér ember sosem merészkedett.
A naguál nagy károkat okozhat a tonálnak azzal, hogy ha minden ellenőrzés nélkül előbukkan. Ha a tonál behódol neki, meghalhat tőle. A tonál uralkodik (AZ EMBERBEN.), a naguál szinte soha nem cselekszik, de ha mégis, iszonyúan megrémíti a tonált. (MERT "CSODÁT" TESZ.) A tonál halála gyakorlatilag az ember halála. A harcos művészete épp ezért úgy hozza létre az egyensúlyt a kettő között, hogy a naguált szólítja a tonál megtámasztására.
A naguálra nem szabad közvetlenül ránézni, mert kiszívja az emberből az életerőt. Pislogással kell megtörni az igézetét, mintha egy mindennapi ügy volna. A tonál tanította a szemed, ezért nem ereszti. A lényeg a tonál meggyőzése, hogy más világok is lehetségesek és ehhez el kell engedni a tekintetet, hogy szabadon nézhess a szemeiddel. (VALÓJÁBAN A LÁTÁSODDAL.)
Soha nem szabad balra fordulni, amikor szembenézünk a naguállal, mert az halálos, továbbá senki sem képes hosszú tanulás nélkül túlélni a tudatos találkozást a naguállal, ami sokkot okoz. A naguál tettei halálosan veszedelmesek, ezért a harcosnak elég erőre van szüksége, hogy kivédhesse a rohamát. Egyetlen módon lehet elhárítani a naguált, ez pedig a változatlanság.
Csak bizonyos pillanatokban szabad foglalkoznod a naguállal. Máskor te is olyan vagy, mint az összes többi ember a földön. Bármit tesz a naguál a naguál idejében, annak semmi köze a tonál idejéhez. Ez a két dolog nem fér össze.
Önként kell használnod a tonált, hogy megértsd a naguálban végrehajtott cselekedeteket, mert a naguálban nincs rendje az észleléseknek, s csak a tonál az egyetlen eszköz, ami a rendelkezésedre áll a sorrendezéshez. (NINCS A DOLGOK KÖZT OK-OKOZATI VISZONY.)
A naguálban valamennyi lehetséges érzés, lény és én ott lebeg benne, békésen és változatlanul, örökkön-örökké (EZ A VILÁGÉTER, AZ UNIVERZUM IDŐHULLÁMTERE.). Az élet ragasztója néhányat összeköt közülük, s így jön létre egy lény, aki elveszíti az igazi természete észlelését, mert elvakítja a tonál ragyogása és lármája, ahol a hozzá hasonló lények lebegnek. A tonál az, ahol szervezetként léteznek az egyesített füzérek (EZ A SZAMSZÁRA.), s innen a halál során lép ki a lény, ahogy az életerő elhagyja a testet és a különálló tudatosságok visszatérnek a naguálba. Amikor a harcos utazik a naguálba, csak kiterjeszkedik az érzéseinek füzére, de nem bomlik föl. Az akarat csomópontjából megpillantható a naguál.
A naguálban a harcos képes irányítani önnön füzére újrarendezését, s ez teszi lehetővé pl. az állattá alakulást (farkas, varjú, sas, stb.). A füzér, mint fényszálak életerővel összefogott fürtje az észlelés buborékja. Ez a füzér bárhol, bármikor azonnal összegyűjthető, s így jön létre az alakmás.
Juan Matust azért hívják a tanítványok a Naguálnak, mert két részből állt. Amikor akarta, kijött belőle egy szörnyűséges alak, ami kétszer olyan nagy volt, mint ő, hasonlított rá, de nem az alakmása volt. Akinek van ilyen, az a Naguál a varázslók között (az új nemzedékben ez Castaneda lett). Carlos fényességét Juan és Genaro kettéhasították és kihúzták belőle a naguálját, aztán összerakták, de máig látható, hogy hatalmas rés van a teste közepén.
A Naguálnak lenni azt jelenti, hogy az embernek nincs védeni való álláspontja, sem rögeszméi. Ahhoz, hogy igazi Naguál legyél, ki kell követelned a magad hatalmát. A mindenben benne rejlő naguál csak a varázsló szemének nyilvánul meg.
Létezésünk lényege az érzékelés, és létezésünk csodája a tudatosság. E kettő elválaszthatatlan funkcionális egység. A tonálra irányuló figyelem az erő első köre. A naguálra irányuló figyelem az erő második köre. A naguálra irányuló figyelem elsajátításánál csak a gyakorlat számít, amikor a tonálra irányuló figyelmed tudatosságát kell feladni. Ekkor a hétköznapi világ megszűnik a számodra. Nincs biztos módszer a naguálra irányuló figyelem elsajátítására. Annak, hogy az ember leköti a naguálra irányuló figyelmét, és a mindennapi világra irányuló figyelem kifinomultsági szintjére fejleszti, az lesz az eredménye, hogy létrejön egy önmagunkkal azonos másik én, akit az álmodás szült (az alakmás).
A varázslóknak kötelességük bizonyos távolságból nézni a tonáljukat, hogy jobban meg tudják ragadni, mi van körülöttük. Mivel a naguál végtelen és beláthatatlan, ezért célszerű a közvetlenül a tonál szigete alatt (körülötte) lévő területet szemlélni a tisztára söpört asztalról. Így a második figyelem egyesíthető az elsővel és ez az ember teljessége.
A naguálból való visszatéréskor Carlos és a húgocskák a férfi varázslók számára hálóba fogott ködfoszlányokként jelentek meg a semmiből, s emberré szilárdultak, mikor vizet öntöttek rájuk. (MATERIALIZÁLÓDTAK VAGY BESZINKRONIZÁLÓDTAK A MI TÉRESSZENCIÁNKBA.)
A naguál soha nem engedi meg senkinek, hogy tudja, ő az, aki a dolgokat irányítja. A naguál nyomtalanul jön, és észrevétlenül megy el. Ez a szabadság teszi naguállá.
A teljesség elérése a naguál ember számára a fényszövedéken belüli összes emanáció felgyulladásakor következik be, s ő, valamennyi társával együtt (a csoportjával) eltávozik a földről. Ezt előre lehet érezni.
A naguál döntést hoz, a következményekre való tekintet nélkül cselekszik vagy nem cselekszik. A szélhámos fontolóra veszi tett következményeit és ettől megbénul nehéz helyzetben.
Nem létezik az ösvény a naguál nélkül, mert jobban képes tükrözni az absztraktot, mint mások, ezért feltétel nélkül bízni kell benne.
A naguálok nem éppen a legbarátságosabb lények ezen a földön. Don Juant is halálra ijesztette a tanára, Julian naguál, ahogy Carlost is Don Juan.
A naguál egyik manővere, hogy úgy állítja kihívás elé a tanítványát, hogy elmond neki mindent elmondás nélkül és kér kérés nélkül.