DON JUAN TANÍTÁSAINAK LÉNYEGE

Bővített anyag!

(Folytatás: 3. oldal)

26. AZ ALAKMÁS

   Az alakmás maga a varázsló, amikor az álmodásán át jelenik meg, és az erő egyfajta megnyilvánulása. (EZ AZ ASZTRÁLTEST, A SZUBANYAGI MÁSODTEST.) Az én álmodja az alakmást, és minden fénylénynek, tehát mindenkinek van alakmása. Ez a test pont ugyanolyan, mint a tulajdonosa. A látó számára az alakmás fehér, sárgásfehér, mint a Nap. Mindannyian olyanok vagyunk, mint a Nap, csak nagyon halványak, gyenge fényűek. A varázslónak ragyogóbban jelenik meg az alakmás.
   A varázsló tudatában van a megkettőződésének, de nem tudhatja, hol van az alakmása, mert akkor szembekerülhetne vele és meghalna. A korlátait elvesztő, folyékony harcos nem az időrendiség kötöttségében tapasztalja meg a világot, s nem tárgyként, hanem fénylő világként látja a dolgokat. Mindig csak utólag jön rá, hogy volt alakmása valahol, mások beszámolói alapján.
   Tapasztalatunk a világról nem más, mint emlékezés a tapasztalatra. A kívülálló számára úgy tűnhet, mintha a varázsló egyszerre két különböző eseményben szerepelne, de maga a varázsló két különálló pillanatra emlékezik vissza, mert nem köti az idő leírása. Genaro pl. alkalmanként nem Genaroként jelent meg Carlos előtt, hanem az alakmásaként.
   Félelmetes keresztúthoz érsz, amikor rájössz, hogy az alakmás álmodja az ént.

27. AZ ÁLMODÁS

   Az álmodás megteremtése az álom tartalma feletti pontos, gyakorlati irányítást jelenti. Ha ránézel valamire álmodban, megváltozik az alakja. Az álmodás akkor valóságos, ha valakinek végre sikerül mindent élesen látnia. Az álmodás tulajdonképpen nem más, mint az álmok nemtevése. Ez a varázslók erőfeszítéseinek a csúcsa, a naguál végső alkalmazása.
   A közönséges ember művészete az, hogy megőrzi a képet, amit néz. Álmodás közben igyekezz nem nézni, csak pillants oda pl. egy házra, s máris tartsd meg a képet. A figyelemmel megtarthatod az álmaid képeit, ugyanúgy, ahogy a világ képeit őrzöd meg. Az álmodó művészete tehát valójában a figyelem művészete.
   A menstruációs periódus alatt az álmodás hatalommá válik, rés nyílik a nő előtt, amin átléphet egy másik világba, már két nappal a menses előtt. A nők azért jobb varázslók, mert előttük mindig ott a rés, míg a férfinak magának kell létrehoznia azt.
   Az álmodás maga a gyűjtőpont elmozdításának leghatásosabb módja. A harcosnak meg kell tanulnia ébren álmodni, bár az álmodó nagyon sebezhető a beigazulás, ráismerés felfoghatatlan erejének való kiszolgáltatottság miatt.
   Az álmokba az álmodó nem tud tudatosan beavatkozni, sem parancsolni nekik, mégis a gyűjtőpont eltolódásának az álmodó parancsának kell engedelmeskednie. Az álmok oka a gyűjtőpont eltolódása a bal oldalba. Minél messzebb mozdul a gyűjtőpont, annál élénkebb és bizarrabb az álom. A gyűjtőpont mozgása az álmodó testet az ember számára hozzáférhető hét világon belül bárhová elviszi.
   Az álmodó helyzet az a pont, ahová a gyűjtőpont az álomban elmozdul. Ha itt le tudod horgonyozni a gyűjtőpontot, s közben felébredni, akkor teremthetsz magadnak egy új, ideiglenes testet; az álmodó testet (alakmást).
   Az álmodó test létrehozásának szertartása több eljárásból áll.:
1. Az alapozás: tántoríthatatlan szándék, belső csend, belső erő.
2. Az uralom: az álmodó helyzet fenntartása, az álmok józan irányítása, a felébredés bármely helyzetben.
   Az álmodás kelepcéi: az elgyöngülés, kényszeressé, szeszélyessé válás. Az álmodó belső ereje vagy gyöngesége diktálja az eltolódást. Ezért van szükség a jellemjózanságra, ami lelki egyensúlyt, könnyed közönyösséget, természetes és mély hajlamot jelent a vizsgálódásra és a megértésre.
   A Sas emanációinak látása halálos veszélyekkel jár. Ha álmodó test nélkül nézed, meghalsz. Ha hosszú ideig bámulod az álmodó testtel az emanációkat, a belülről izzó tűz elemészti az álmodó testet, majd téged is. Ezért az új látók csoportban látnak, együtt álmodnak és vigyáznak egymásra, felébresztve a másikat időben.
   Az álmodás művészete az a képesség, mellyel a hétköznapi álmokat átváltoztatjuk irányított tudomássá, a második figyelem hatására.
   Az álmodás az alvás nem-tevése. Ilyenkor használod az álmodó testet, amit a második figyelem rögzülése vetít ki a test három dimenziós másaként, de nem szellem. (IGEN, MERT AZ ÁLMODÓ TEST SZUBANYAGBÓL VAN.)
   Az álmodás állapotában csak az akarás számít, a test anyagiságának nincs jelentősége. Ha az álmodást magától értetődőnek tekinted, a mindennapi életed érzékelési oldalát használni tudod.
   Az álmodás állapotainak osztályozása:
1. A nyugodt virrasztás: bevezető állapot, melyben az érzékek elszunnyadnak, de az ember tudatánál van és pirosas fényáradatot érzékel.
2. Dinamikus virrasztás: egy mozdulatlan élőképet (tájat, utcát, házat, személyt) lát az ember.
3. Passzív szemlélődés: amikor vizsgálója, szemtanúja vagy egy eseménynek.
4. Dinamikus kezdeményezés: amikor az ember rá van kényszerítve, hogy cselekedjen és az ideje nagy részét itt töltse.
   A legjobb módja az álmodásba való belépésnek, ha a szegycsont csúcsánál lévő területre, a has fölső részére koncentrálok. Az energia, mely az álmodásban való mozgáshoz, kutatáshoz kell, a köldök alatt 3-4 ujjnyira gyökeredzik. Ez az energia az akarat, a választóerő, a gyűjtőerő. A nőkben egy a méhből ered.
   Bármilyen dolog jó nem-tevésnek, hogy segítse az álmodást, ha általa a figyelmünk késztetve van arra, hogy rögzítve maradjon.
   Az álmodás közben célszerű ülve, törökülésben vagy összerakott talpakkal és lefeszített combokkal lenni, így az álmodáskor a test előre dől, hajlik. A késő esti és a kora reggeli órák messze a legjobbak az álmodásra. Ilyenkor a körülöttünk lévő többi ember első figyelme szunnyad, ezért nem zavarják az álmodásunkat a hatásukkal, jelenlétükkel.
   Az álomból akkor lesz álmodás, ha a figyelmet mozdulatlanná tesszük. A váratlan, véletlen eseményeket valójában a figyelmünk hívta elő az életünkbe.
   Ha megtanultad az álmodást, bármilyen álom, amire emlékszel, többé nem álom, hanem álmodás.
   Az álmodás a második figyelem tárolásának módja, ezért sokat kell gyakorolni.
   Amit az álmodásban keresünk, az nem ugyanaz, mint amivel a mindennapi életben foglalkozunk.
   Az álmodó test nem tudja kezelni az evés vagy ivás szándékát, mert más szánt-szándéka van, mint a fizikai testnek. (NINCS SZÜKSÉGE ANYAGI TÁPLÁLÉKRA AZ ASZTRÁLTESTNEK.)
   Genaro az álmodó test szándékának mestere volt, Silvio Manuel pedig a szándéké, mert állandóan a bal oldalában volt.
   Az álmodást a legjobb zárt helyen fekve vagy ülve csinálni, házban, ládában, barlangban, netán kiszáradt folyómederben vagy sziklának dőlve. Kerülni kell a völgyeket, folyót, tengert, a lapos felületeket és a vizet, mert ezek ellentétesek a második figyelem állapotával. A legjobb ilyenkor rituális cselekedeteket végezni: monoton kántálást, bonyolult, ismétlődő mozdulatokat.
   Az ember a szexuális energiáját vagy szeretkezésre vagy álmodásra használja, más lehetőség nincs. Az álmodóknak tehát jó tartózkodni a szextől, a cserkészőknek pedig épp ellenkezőleg, jó kicsapongó életet élni.
   Az álmodáson keresztül más világokat érzékelhetünk, melyeket bizonyosan le tudunk írni, de azt nem tudjuk leírni, hogy mi késztet minket az érzékelésükre.
   Az álmodás kapui akadályok, amiket le kell győzni.
   Az álmodók mindenre, ami az álomban jelen van, gyors és megfontolt pillantásokat vetnek.
   Az álmodási figyelmet módszeresen kell fejleszteni, mivel az a kapu a második figyelembe. A második figyelem óceánját az álmodási figyelem folyója táplálja. Álmunk elemeinek sokaságában léteznek igazi energetikai beavatkozások, dolgok, melyeket idegen erők helyeztek bele álmainkba. (TELEPATIKUS ÜZENETEK MÁSOKTÓL, SUGALLATOK, TANÍTÁSOK, FIGYELMEZTETÉSEK.) Ezek megtalálása és követése varázslás.
   Az álmok nyílások más világokba. Azok felderítőket, energia tölteteket küldenek az álmainkba, melyek keverednek a normál álmaink elemeivel és ezeket ismerős vagy nem ismerős elemekként értelmezzük.
   Az álmodással uralható az energiatest, ami a fizikai test hasonmása, egy tisztán energiából álló, tömegtelen, szellemszerű alakzat. (ASZTRÁLTEST NÉVEN KÖZISMERT NÁLUNK.) Olyan dolgokat tud véghezvinni, melyek a fizikai test lehetőségein túl vannak, pl. teletranszportáció azonnal bárhová az univerzumban. Az álmodás az energiatest megedzésének művészete, folyamatos gyakorlással kezelhetővé, szilárddá téve azt. Az energiatest érzékeli az energia áramlását, repülni tud és normál érzékelésre képes.
   Az álmodás második kapuja az, amikor egy álomból egy másik álomra ébredsz.
   Az álmodás második kapuján áthaladva elérnek az álmodók egy energiaküszöböt és dolgokat kezdenek látni, meg egy hangot hallani. Ez az álmodási megbízott hanga. Egy idegen energia, ami tudatossággal bír és célja az álmodók segítése, de csak azt képes elmondani, amit elvileg már tudsz. (EZ NEM IGAZ, INKÁBB ÚGY KELLETT VOLNA MEGFOGALMAZNI, HOGY CSAK AZT KÉPES ELMONDANI, AMIT ELVILEG KÉPES VAGY MEGÉRTENI, BEFOGADNI. EZ A SZELLEMI VEZETŐ VAGY ŐRANGYAL HANGJA.)
   A varázslók útján az álmodók elegendő energiát takarítanak meg és tárolnak el ahhoz, hogy fel tudják függeszteni az ítélkezést és újrakondicionálják az értelmezési rendszerüket. Ettől a valóság folyékonnyá válik, és a lehetséges valóság kiterjedése megnő anélkül, hogy a valóság fogalmának a sértetlenségét veszélyeztetnénk. Ha viszont figyelmen kívül hagyjuk az értelmezési rendszerünket, a lehetséges érzékelések kiterjedése mértéktelenre nő.
   A varázslók tudomása akkor nő, amikor álmodnak és a szervetlen lények ennek megszerzésére tesznek ajánlatot. Az álmodóknak mindig résen kell lenniük, mert prédává válnak az univerzumban.
   A második kapu mögötti univerzum olyan erőteljes és agresszív, hogy természetes rostaként szolgál vagy gyakorlóterepként, ahol az álmodók gyengeségei próbára vannak téve. Ha túlélik a tesztet, nekifoghatnak a következő kapunak, ha nem, örökre annak az univerzumnak a foglyai magadnak. (EZ PERSZE NEM JELENT VALÓDI ÖRÖKKÉT, CSAK HOSSZÚ IDŐT. ADDIG LEHET PRÓBÁLKOZNI, MÍG NEM SIKERÜL ÁTJUTNI RAJTA. ITT A LÉNYEG EGYÉBKÉNT AZ ÖNIRÁNYÍTÁS, AZ ÖNURALOM ELSAJÁTÍTÁSA.)
   Az álmodás harmadik kapuját akkor éred el, amikor egy álomban találod magad, és bámulsz valakire, aki alszik és te vagy. (TESTEN KÍVÜLI ÉLMÉNY, MEGNÉZED AZ ALVÓ, ÜRESEN HAGYOTT TESTED.)
   Az energiatest teljessé tétele az álmodási valóság és a mindennapi élet valóságának tudatos egybeolvasztásával történik.
   A harmadik kapunál az ésszerűség a felelős az energiatestünk ragaszkodásáért a részletekhez, ezért ennek ellensúlyozására ésszerűtlen folyékonyságra és felszabadultságra van szükség.
   Ha a varázsló álomban látja valaminek az energiáját, akkor tudja, hogy valóságos világgal áll szemben, függetlenül annak torzságától. Ha nem látja az energiáját, akkor az átlagos álom, nem valóságos világ. (EZ AZ ASZTRÁLTEST MEGEDZÉSÉNEK ÉS A TESTEN KÍVÜLI ÉLMÉNY GYAKORLÁSÁNAK LÉNYEGE.)
   Az álmodásban nem csak szándékozni kell a látást, hanem ezt hangosan ki is kell mondani. Az álomban való látáshoz a bérlő szerint elég, ha a kisujjunkkal rámutatunk arra az elemre, amit látni szeretnénk.
   Amíg nem látunk álmodásban, nem tudjuk megkülönböztetni az energia-létrehozó dolgokat a fantom kivetülésektől. (TEHÁT A VALÓDI DOLGOKAT A VETÍTETT KÉPEKTŐL.)
   Az álmodás negyedik kapuja háromféleképpen használható:
1. Konkrét helyekre lehet utazni ebben a világban.
2. Konkrét helyekre lehet utazni más világba.
3. Csak mások szándékában létező helyre lehet utazni. (EZ A BELÉPÉS MÁSOK ÁLMODÁSÁBA.)
   Csak az ikerhelyzetek használata által nyerhetünk teljes irányítást az álmok felett.
   A normális valóság világa egy olyan álom, amit együtt szándékozunk, csak ezért létezik.

28. A VARÁZSLÓK MAGYARÁZATA

   A varázslók magyarázata egy olyan ajtót nyit ki a harcos előtt, amit soha többé nem lehet bezárni és feneketlen mélységbe nyílik.
   A varázslók magyarázata (a világról) a következő.:
   A tanító soha nem keres tanítványokat és senki sem folyamodhat tanításért. Mindig valamilyen jel választja ki a tanítványt. Az eredmény elvárása nélkül kell cselekedni, magáért a cselekvés kedvéért. Határozottság és megfontoltság nélkül nincs lehetőség a tudomás útjának végigjárására. A változás nem azt jelenti, hogy a tonál szigetéről eltávolítunk vagy eltörlünk valamit, hanem módosítjuk a kijelölt elemek használatát. Épp ezért az embernek úgy kell eljutnia a naguálhoz, hogy közben ne okozzon kárt se a tonáljában, se a testében.
   A tanító a méltó ellenség segítségével kényszeríti ki a tanítványból élete döntését, amikor választania kell a harcos világa és a saját mindennapi világa között. Carlos számára ez az ellenség volt la Catalina, akivel don Juan sikeresen összeugrasztotta őt.
   A semmit nem akarás a harcos legnagyszerűbb képessége, de ne terjeszd ki semmit nem szeretéssé, mert kiürül az életed.
   A tonál nem tud róla, hogy a döntések a naguál világához tartoznak. Amikor úgy véljük, döntést hozunk, csak felismerjük, hogy a felfogóképességünkön túl valami már fölállította az úgynevezett döntésünk kereteit, és csak annyit tehetünk, hogy belenyugszunk.
   Az álmodást segítő módszerek:
1. Az élet szokásainak szétzúzása.
2. Az erő járásmódja.
3. A nem-cselekvés.
   A személyes történet eltörlésének módszerei:
1. Az önhittség elvesztése.
2. A felelősség vállalása.
3. A halál tanácsadóként alkalmazása.
   A varázslók szerint egy buborékon belül vagyunk, ebbe kerülünk a születésünkkor. Ez kezdetben nyitott, aztán elkezd becsukódni, míg teljesen körül nem zár minket. A buborék az észlelésünk, ebben élünk és a falán a saját visszatükröződésünket látjuk. A világról alkotott felfogásunk tükröződik a buborékon, ami viszont valóságos. A buborékot a jótevő nyitja meg, hogy a fénylény megpillanthassa a teljességét. A tanító erre készít fel. A buborékban van a tonál szigete. A cél a buborék jobb oldalára rendezni a tonál szigetén lévő dolgokat, hogy itt legyen az értelem, míg a tiszta bal oldalon feltöri a jótevő a buborékot, hogy ez legyen az akarat kizárólagos tartománya, a naguál.
   A harcosnak rá kell ébrednie, hogy az értelme, bár igazán csodálatos jelenség, csak egészen csekély területet ölel fel. Ha a buborékban helyet kap az értelem mellett az akarat is, a harcosnak rendelkezésére áll a teljessége.
   A varázslók magyarázatának rejtélye tárja ki az észlelés szárnyát a látóban.

29. AZ AKARAT

   Az akarat a látónak olyan, akár egy nyíl, ami a köldök alatti, hasadéknak nevezett láthatatlan nyílásból kisugárzó erőként nyilvánul meg. Ez a hason lévő résen lövell ki a világba, mint a fényszálak. Az akarat fénylő fonala a naguálhoz vezető út.
   Az akarat az, ami győzelemre visz, amikor a gondolataid azt súgják, vesztettél. Sérthetetlenné tesz, vele átmehetsz a falon is. Az akarat egy erő, mely az ember és a világ közti valódi kapcsolatot, viszonyt mutatja.
   A harcos a bal szemével bármit meg tud fogni az akarata segítségével. Az akarat elérésekor a harcos csiklandozást érez a hasa tájékán, valami csillapíthatatlan melegséget, majd kellemetlen fájdalmat. Minél erősebb, annál jobb, hónapokig is görcsökben fetrenghet tőle, és utána a harcos érzi a dolgokat, megérintheti őket a köldöke közvetlen közeléből eredő érzéssel. Ettől lesz igazi varázsló. Ugyanakkor a fájdalom nem elengedhetetlen kisérőjelenség.
   A varázslás az akarat alkalmazása a dolgok nyitjára, egyfajta beavatkozás, a dolgok befolyásolása. Ehhez nem kell látni.
   A másik világ kapujának őrzőjét az akaratoddal legyőzheted, megakadályozva, hogy az utadba álljon. A másik világban villámsebesnek kell lenned, ha életben akarsz maradni.
   Az akarat vagy elrendelés azon energia, mely az emanációk beigazulásából származik. Ez egy vak, személytelen és szüntelen energiakitörés, ami megszabja a viselkedésünket, az észlelésünket és rögzíti a gyűjtőpontunkat. Az igazulás szüntelenül megújuló folyamat.
   Hogy a beigazulást minden alkalommal olyan frissé lehessen tenni, hogy képes legyen élő világot alkotni, a beigazulásokból eredő energiakitörések mindig más pályára kerülnek, ahol véletlen ráismeréseket erősítenek meg.
   A beigazulás erejének az az oldala, amely a gyűjtőpontot álló helyzetben tartja az akarat, ami viszont eltolja, a szántszándék. Az akarat személytelen, a szántszándék személyes erő. Az egyik legrejtélyesebb misztérium az, hogyan változik át az akarat szántszándékká. Ezt könnyű megvalósítani, de nehéz elhinni.
   A kikezdhetetlenség a dolgok tudatos, pontos, kitartó véghezvitele, az eltéríthetetlen szándék.
   Az akarat a test fényességének maximális kontrollja, egy létállapot, ami a harcos napi életébe bármikor hirtelen beléphet. Ezt erőnek tapasztaljuk a csönd pillanata vagy a rémület, az átható szomorúság után. A boldogság túl szétáradó ahhoz, hogy vele összpontosítani lehessen.
   A csönd fölkelti a szándékot, ami a második figyelmet irányítja, hogy cselekedjen. A szándék és a hatása együtt az akarat. Az akarat csöndes, észrevehetetlen és a másik énünkhöz tartozik. (A FELETTES ÉNHEZ VAGY TÁGABB TUDATOSSÁGHOZ.)
   Az akarat az az erő, mely különállóan tartja a Sas emanációit, teljes tudatossággal bír és az univerzumot alkotó alapvető energiamezőkből származik. (AZ IDŐHULLÁMOK TASZÍTÓ ÉS VONZÓ KÖLCSÖNHATÁSAIRÓL BESZÉL.) Az akarat ragyogtatja fel a fényszálakat, és ez a jelenség a tudomás. Akarat egyenlő szántszándék.

30. A REJTŐZÉS VAGY CSERKÉSZÉS

   A rejtőzés művészetét a varázsló azért gyakorolja, hogy megtévessze az embereket és ne ismerjék fel őt. Ez az emberekkel szemben egy bizonyos fajta sajátos magatartással jár, amelyet rejtett vagy álcázott viselkedésnek is tekinthetünk. A vacak kis zsarnokocskák kényszerítik arra a látókat, hogy a gyakorlatban éljenek a rejtőzködés elveivel. Tudnod kell szándékosan elérhetővé és elérhetetlenné válnod. A rejtőzésnek nincs értelme, ha mindenki tudja, hogy rejtőzködsz.
   A vadász csak vadászik. A rejtőzködő viszont becserkész mindent, beleértve önmagát is. Még a saját gyengeségét is be tudja cserkészni, és a zsákmányává tenni, ha feddhetetlen rejtőzködő.
   A varázsló akkor tolték, ha beavatást kapott a rejtőzködés és az álmodás misztériumába. A varázslók művészete az, hogy mindenen kívül maradnak, észrevehetetlenek, nem fecsérlik el az energiájukat, mert nem az a dolguk, hogy kövessék az embereket az élet viszontagságaiban.
   A rejtőzés hat egymással összefüggő elemből áll, amiből öt a harcoslét tulajdonsága: önuralom, önfegyelem, béketűrés, időzítés, akarat. A hatodik elem a külvilághoz tartozó vacak kis zsarnokocska.
   Az ősi tudás három eleme a tudomás, a rejtőzés és a szántszándék, míg a gyűjtőpont eltolásának az új látók szerint három eljárásrendszere van: az álmodás, a rejtőzködés és a szántszándék.
   A cserkészés első alapelve, hogy a harcos maga választja meg a csataterét. A második, hogy megszabadul mindentől, ami szükségtelen. A harcost nem védi a világ, ezért kell szabályokat alkalmaznia önvédelemből. A szabály első elve, hogy minden, ami körülvesz bennünket egy megfejthetetlen misztérium. A második, hogy meg kell próbálni megfejteni ezt a misztériumot anélkül, hogy reménye lenne a sikerre. A harmadik, hogy a harcos önmagát is misztériumnak tekinti, s tudja, hogy minden mindennel egyenlő.
   A cserkészés harmadik alapelve, hogy a harcosnak készen kell lennie, hogy megvívja az utolsó harcát, itt és most, de nem hebehurgyán, mert minden harc az életért folyik.
   A negyedik alapelv, hogy engedd el magad, lazíts, semmitől se félj. Az erő, ami vezet, csak akkor nyitja meg az utat. Az ötödik, hogy ha szembekerülsz egy problémával, amivel nem tudsz mit kezdeni, vonulj vissza és fókuszáld az elmédet valami másra. A hatodik az erő összesűrítése, mert az életért való küzdelemben egy másodperc is számít, egy örökkévalóság, ami eldöntheti az eredményt.
   Az összegzés a cserkészők erőssége, az álmodó test az álmodók erőssége.
   A cserkészőnek azért kell alaposan összegeznie az életét, mert a Sas ajándéka tartalmazza a Sas azon akaratát, hogy elfogad egy másolatot a valódi tudatosság helyett, ha ez a másolat tökéletes. Mivel a tudatosság a Sas eledele, megelégszik egy tökéletes összegzéssel is a tudatosság helyett. (A TEREMTŐ SZÁMÁRA A TEREMTMÉNYEK INFORMÁCIÓ TARTALMA A LÉNYEG, A FONTOS.)
   Mind az álmodás, mind a cserkészés a harmadik figyelemhez vezet, ezért a harcos számára fontos, hogy mindkettőt ismerje. Az összegzés kulcsa a mágikus légzés, ami életet adó funkció. A légzés közben fel kell venni (visszahúzni) a fénytestbe az érzések miatt kinyújtott fényszálakat, amiket az életben hátra hagytunk és meg kell szabadulni azoktól a szálaktól, amiket mások fénytestei hagytak bennünk. (EZ EGYRÉSZT A RAGASZKODÁS ÉS A VILÁGHOZ VALÓ KÖTÖTTSÉGEK SZOFTVERES ELOLDÁSA, MÁSRÉSZT FIZIKAILAG AZ IDŐSZÁL RENDSZERÜNK HARDVERES KARBANTARTÁSA IS.)
   Az idegen szálak a határtalan kapacitású önfontosságunk alapjai (egoizmus, beképzeltség).
   Minden emberi kapcsolat magja saját magunk önteltségének unalmas ismétlése. Az uralt bolondság gyakorlásához az embernek tudnia kell önmagán nevetni. A mélyreható összegzés segít elveszíteni az emberi formát. Ekkor lehet eltörölni a személyes múltat, elveszíteni az önteltséget és megtörni a rutint, a szokásokat. A cserkészés alapelveinek használata három eredményt hoz.:
1. Nem veszed magad komolyan és megtanulsz magadon nevetni.
2. Nem félsz bolongnak lenni és bárkit képes vagy bolonddá tenni. Nem sietsz, nem idegeskedsz.
3. Képes vagy végtelenül rögtönözni.
   Normálisan az elvonuló időt nézzük. A cserkészők a fejük elfordításával új irányt vesznek fel és a közeledő idővel néznek szembe. (A JÖVŐVEL, DE NEM A JÖVŐBELÁTÁS JELENTÉSÉBEN.)
   A cserkészés művészete abból áll, hogy az ember elsajátítja az álcázás minden apró fortélyát, és olyan jól megtanulja őket, hogy senki se jöhessen rá, mikor álcázza magát. Ezért könyörtelennek, ravasznak, türelmesnek és kedvesnek kell lenni.
   A könyörtelenség nem lehet kíméletlenség, a ravaszság nem lehet kegyetlenség, a türelem nem lehet közömbösség, a kedvesség nem lehet ostobaság. Légy könyörtelen, de elragadó. Ravasz, de kedves. Türelmes, de aktív. Kedves, de halálos. Csak a nők képesek erre, ha egy férfi cselekszik így, túlzottan finomkodóvá, affektálttá válik.
   A köznapi életben a viselkedés csak megszokásokból áll, a cserkészésnél célirányosan használjuk. A szokatlan viselkedésmód megremegteti a gyűjtőpontot.
   A látó varázslónak moralitásra és szépérzékre van szüksége. A cserkészés vagy rejtőzés, lopakodás az uralt bolondság művészete.
   Ha túl nagy a szántszándékkal összekötő kapocs nyomása, a varázslók önmaguk cserkészésével enyhítik azt. A varázslók azért cserkészik magukat, hogy megtörjék a rögeszméik hatalmát.
   A cserkészők a szavakat kulcsként használják, hogy bármit kinyissanak, ami zárva volt. Következésképpen ki kell nyilatkoztatniuk a céljukat, mielőtt megkisérlik elérni azt. Viszont a valódi célt titokban kell tartani, ezért gondos megfogalmazást igényel a cél. Az "érdeklődés": a csendes tudásból az értelemhez vezető egyirányű híd. A "tiszta megértés": az értelemből a csendes tudáshoz vezető híd.
   Az uralt bolondság (szeszély) az irányított félrevezetés művészete, amikor az ember úgy tesz, mintha tökéletesen lekötné egy adott cselekedet, és ezt olyan jól tetteti, hogy senki sem képes megkülönböztetni a valóditól. Ez annak kifinomult, művészi módja, hogy az ember elkülönül mindentől, miközben mégis szerves része marad mindennek.

31. A VIGYÁZÓ FIGYELEM

   A felnőtt ember megérlelt tudatát már nem nevezhetjük tudomásnak, mivel a felnőttkorra ez egy feszült és összefonódott valamivé válik. Ezt a látók vigyázó figyelemnek nevezik. A tudomás csak alapanyag a vigyázó figyelemhez, mint végtermékhez. Ez a fényszövedéken belül fölizzó emanációs sáv, amely összeolvadhat egyes esetekben a külső emanációkkal.
   A vigyázó figyelem a legnagyszerűbb dolog, amelyet az ember képes elérni az életében. A látók ezt addig tökéletesítik, míg át tudják fogni vele az ember számára lehetséges dolgok teljességét. A nyers, állati tudomásból fejlődik ki.
1. Az első vigyázó figyelem az állati tudomás, mindaz, amit csak képes elgondolni az ember, vagyis amik átlagemberként mi magunk vagyunk. Ez a tudomás végtelen mértékben fölizzított parazsa, ami a fényszövedék felszínéhez van kötve és átfogja az ismert világot.
2. A második vigyázó figyelem a tudomás fölizzításának különös állapota, ami az ismeretlenre vonatkozik. Szinte végtelen és bal oldali tudomásnak is hívják. Kusza és bizarr, könnyű oda belépni, mert csábító, de csak egy sávot lehet vele átizzítani. A tudatos álmodás világa ez.
3. A harmadik vigyázó figyelem a belülről izzó tűz, amely a fényszövedéken belüli összes emanációt egyidejűleg felizzítja. Ide eljutni a legnagyobb emberi teljesítmény, megtartva az életerőt.
   Az első vigyázó figyelem gyújtópontjába kerülő hangsúlyos emanációk alkotják az észlelt világot. Ez a jobb oldal, a normál tudatállapot, tonál, e világ, az ismert, valóság, ésszerűség, józan ész.
   A második vigyázó figyelem azon emanációk tömege, amelyek nem részei az ember sávjának, és ezért ezeket soha nem lehet kiemelni a gyűjtőponttal. Ez az ismeretlen, a naguál, a bal oldali tudomás, a másvilág. Másszóval az ismeretlen azonos az első vigyázó figyelem által figyelmen kívül hagyott emanációkkal.
   A kétarcú harcos egyszerre két irányba néz és mindkét figyelemmel jól boldogul.
   A figyelmeddel tartod meg a világ képeit. A férfi varázslót nehéz tanítani, mert a figyelme mindig zárt, állandóan összpontosít valamire. A nő mindig nyitott, különösen a menstruációs ciklusa alatt. A világok közötti rés nem hasonlat, inkább a figyelem szintjei közötti váltás képessége.
   Nincsenek hallucinációk. Ha valaki hirtelen mást lát, mint ami addig ott volt, az azért van, mert összpontosult a második figyelme. Ezt okozhatja alkohol, őrület vagy dohánykeverék is.
   A második figyelem a legvadabb dolog, ami csak létezik. Iszonyú ha elkezd tárgyakra összpontosulni.
   Az ember tudatosságának három szintje van:
1. Az első figyelem, amivel az átlagos ember rendelkezik, a fizikai test tudomása, amivel a mindennapi világgal bánni tudunk.
2. A második figyelem, a fénylő gubónk érzékelése, amivel fénylényként tudunk cselekedni. Ezt gyakorlással, nem-tevéssel, megrázkódtatással elő lehet hozni. Ez a harcosok csatatere, gyakorlóterep a harmadik figyelem eléréséhez.
3. A harmadik figyelem mérhetetlen tudatosság, korlátlan lehetőségekkel és a két előző tudomására épül. (A HARMADIK FIGYELEM A MEGVILÁGOSODÁS, AZ EGYHEGYŰSÉG ÁLLAPOTA, AMIKOR A TEREMTŐ PONTJÁBÓL NÉZEM A VILÁGOT.)
   A második figyelem gonosz rögzülése nagyon veszélyes, mert ez a gyarló oldal, ami a harcost embervadásszá, vámpírrá teszi, aki még holtában is elkapja a prédáját a túlvilágról, téren és időn keresztül. Ez csapda! A második figyelem rögzülésének könnyebb, gonosz arculata az, amikor az álmodó az álmodását a pénzre vagy mások fölötti hatalomra összpontosítja. A másik arculatot rendkívül nehéz elérni, mert a harcosnak végtelen feddhetetlenségre van szüksége ahhoz, hogy elérje. Ekkor olyasmire összpontosítassz, ami nem része ennek a világnak, pl.: az ismeretlenbe való utazás.
   A három figyelmi állapot bármelyikébe való belépésnek nélkülözhetetlen kelléke az életerő, mert e nélkül a harcosnak nem lehet iránya és célja. Amikor haldoklunk, a tudatunk akkor is belép a harmadik figyelem állapotába, de csak egy pillanatra, mintegy tisztulásként, mielőtt a Sas elnyeli.
   A második figyelem a fénytesthez tartozik és a jobb oldalon öszpontosul, kb. 45 centiméterre elöl a gyomor és a köldök közötti magasságban és kb. 10 centiméterre jobbra a test középvonalától.
   A bal oldali tudatállapotban felgyorsul a felfogóképesség, viszont egyszerre csak egy dologra lehet vele fókuszálni, s ezzel függővé, sebezhetővé válunk, nem tudunk önmagunk lenni.
   A bal oldalon nincsenek könnyek, a harcos többé nem tud sírni, csak gyötrelem van, borzongás, ami az univerzum legmélyéről jön.
   A szakadékba ugrás megszakítja a Sas emanációját és összegzi az érzéseimet, hogy teljes vagyok és folytonos. (LEPEREG ELŐTTED AZ ÉLETED FILMJE.) Ekkor a második figyelem felül kerekedik és belépsz a másik lényedbe. Ez az időd folytonosságának megszakításával jár. (PERSZE, MERT A SZAKADÉKBA ZUHANÁSKOR TÉRUGRÁST, AZAZ TELEPORTÁCIÓT HAJT VÉGRE A HARCOS ÉS EZ TÉNYLEG MEGSZAKÍTJA AZ ADDIG FOLYTONOS ESEMÉNYHORIZONT IDŐRENDSZERÉNEK KIÁRADÁSÁT, HISZ INNEN ELTŰNIK, MAJD MÁSHOL MEGJELENIK. DON JUAN MAGYARÁZATAI FIZIKAILAG TELJESEN KORREKTEK.)
   A rituálék foglyul ejtik a figyelmet, aminek ára a morbiditás, ami a legnagyobb teher és megkötés lehet a tudomásunk számára.
  A második figyelembe való belépéskor ha tekintélyes energialöketet kap a harcos, normális, hogy elveszti a beszéd vagy a végtagjai feletti készséget egy időre.

32. AZ ERŐ

   Az erő az, amivel a harcos foglalkozik. Lehetetlenség megmondani, hogyan jön és igazából micsoda. Egyszerre semmi, ugyanakkor csodát tesz a szemed előtt. A bennünk rejtező erő irányítja a tetteinket és mégis engedelmeskedik akaratunknak. (INNEN SZÁRMAZIK A CSILLAGOK HÁBORÚJA JEDI ERŐJE.) Érzés, amely valamivel kapcsolatban támad bennünk. Személyes dolog, egyedül hozzánk tartozik. A vadász csapdába csalja az erőt, sajátjaként megőrzi, s ha elég sok lesz neki, bölccsé válhat tőle. Az erő vadásza mindent megfigyel, és minden elárul neki valamiféle titkot.
   Szürkületkor nincs szél, csak erő van. Ha a vadász menni akar valahova éjszaka, vagy ébren akar maradni, akkor ki kell tennie magát a szélnek. Ekkor eléri az erő és észrevehető. Az erő egész éjszaka zaklatni fogja, keresni, s a védelme burokként veszi körül a vadászt.
   A harcos erőt keres, az erő egyik útja pedig az álmodás. Amit az emberek álomnak neveznek, az a harcos számára valóság. Az álmodásban erővel rendelkezünk, megváltoztathatunk dolgokat, számtalan elrejtett tényre bukkanhatunk, irányíthatunk bármit.
   Ahhoz, hogy erőt szerezhess, erősen is kell élned. Ha gyűjtöd az erőt, tested elképzelhetetlen tettekre lesz képes. Ezzel szemben, ha elszivárog az erőd, pillanatok alatt kövér öregember leszel.
   Világok tömkelege létezik itt, a szemünk előtt és nem kinevetni valók. Mindenki számára egyedi látványvilággal szolgálnak az erő csatái. A harcosnak elég erővel kell rendelkeznie ahhoz, hogy beszállhasson egy ilyen csatába és győztesen, élve kerülhessen ki belőle.
   Az erő senkinek sem a tulajdona. Ha valamelyikünk összegyűjti, bárki másnak átadhatja. Az elraktározott erő titka az, hogy ezzel csak erőt raktározni segíthetünk másnak. További jellegzetessége, hogy észrevétlenül gyűlik. Már ahhoz is erő kell, hogy el tudjuk képzelni, milyen az erő.
   Amikor az ember egy bizonyos személyi erőszinthez érkezik, nincs már szüksége testgyakorlatra, sem bármiféle edzésre, hiszen ahhoz, hogy tökéletesen formában legyen (a harcos) elég, ha a nemtevést űzi. Ha elegendő erő áll a rendelkezésedre, egyetlen kimondott szó is sorsfordító jelentőségű. Ám ha nincs személyes erőd, feltárulhat előtted a legkáprázatosabb bölcsesség is, és egy hajszálnyi változást sem idéz elő.
   A harcos az erővel kerekíti ki a teljességét és lép át a határain. Mert érzés vagyunk, határok (test) közé zárt egy-egy tudatosság. Fénylények vagyunk és nekünk kizárólag a személyes erő számít.
   Az erő tervei felfoghatatlanok. Egy kiválasztott semmi olyat nem tehet, amivel megállíthatná a terv beteljesülését. A harcost az erő tartja a kezében, és az egyetlen szabadsága, hogy feddhetetlen életet élhet. Az elme akarja megsemmisíteni a teljességedet, hamis győzelmet vagy vereséget okozva, de a test egyik úton sem hagy elindulni.
   Elnyerni az uralmat önmagad teljessége fölött azt jelenti, hogy összetalálkozol az erővel, de senki sem tudja megmondani, mihez kezdel majd vele. Az erő minden harcosnak ígéretet tesz, de mindenkinek mással kapcsolatban. A harcos az erő foglya, és ez nagyszerű szerencse.
   Az erő csak azután kezd bennünk élni, ha ellenkezés nélkül elfogadjuk a sorsunkat. Mindenkinek van személyes ereje valamire, amit bizonyos célok érdekében fölhasznál. Ezt a személyes erőt kell elvonni a szokásoktól és a harcosi célra fordítani, ami a belépés a másik világba.
   A kikezdhetetlenség a tetterő, vagyis az energia helyes felhasználása. A szellem szintén erő, és mint ilyen, csak erőre válaszol. Nem hagyhatod el magad a jelenlétében.
   A világ igazodik önmagához, s a történések az erő cselekedetei, azaz jelek.

33. AZ ERŐ KÖREI

   Mindannyian egy kis erőgyűrűvel születünk, s ezt szinte azonnal használatba vesszük. Így születésünktől fogva mindannyian le vagyunk láncolva, s erőkörünk illeszkedik mindenki máséhoz. Az erőkörünket tehát a világ tevéséhez láncoljuk, hogy a világot világgá tegyük. Az anyagi világ dolgait mindannyiunk erőgyűrűinek nyomása hozza létre és tartja fenn, létbe pörgetve őket.
   Mi, fénylények az erő két körével születünk, de csak az egyiket használjuk a világ megteremtéséhez. Ez a születésünkkor azonnal működésbe lép: az értelem és a beszéd. A varázsló az akarat erőkörét is használja, mert ez átfogóbb az értelemnél.
   A bölcs kifejleszti a nemtevés erőkörét, s ezzel a gyűrűvel egy másik világot pörgethet elő. Ez az erő második köre.

34. A FÉNYTOJÁS

   A látó számára minden ember egy világító, fehér, lehetletvékony fonalakból, szálakból álló, tojásdad fénygomolyag, melyek a fejtől a köldökig tekeregnek. A karok és lábak fényes sörték, a has közepéből hosszú fonálköteg árad ki, amely őt mindennel összekapcsolja a környezetében. Ez tartja egyensúlyban a fénylő tojást és ad neki szilárdságot, ezért semmi változtatni való nincs rajta, az emberen. (EZ A GRAVITÁCIÓS HOLOGRAM.)
   A bölcs a legtartósabb szálakat a teste közepéből növeszti, de a szemével is megteheti. (EZEK ENERGIACSÁPOK.) Minden történés nyomot hagy az ember fénytojásának fonalain, egyedivé téve a ragyogását. Így különbözteti meg a látó az egyéneket minden más fénylő élőlénytől. Vannak nem fénylő élőlények is.
   Messziről az emberi lények lényegi alakja gombaforma képződménynek látszik, csak közelről látszanak tojásdad fényfonál nyalábnak, aminek minden darabja egyenként is tudatossággal rendelkezik.
   Don Juan belépett Castaneda régi testébe és megváltoztatta a fényességét, ezért már úgy fénylik, mint az övé. Most már ő a Naguál.
   Az embereket különféle összetételű tartalmak töltik ki, melyek lehetnek vágyak, gondok, aggodalmak, bánatok, stb. Egy gyakorlott látó látja, ha valaki látja őt. A varázslók gombateste fényesebb, másmilyen és nem kötődnek a földhöz.
   Minden ember fényfonalain van nyolc pont, ebből hat: értelem, beszéd, érzés, álmodás, látás, akarat. A másik kettővel a világ peremén találkozhatsz, s ez a nyolc pont alkotja az ember teljességét. A testen ezek a pontok bizonyos helyeknek felelnek meg. Az értelem és a beszéd a fejen, az érzés a szegycsontnál, az akarat a köldök alatt, az álmodás a jobb oldalon a bordák alatt, a látás a bal oldalon a bordák alatt van. Egyes harcosoknál a látás és az álmodás egyaránt a jobb oldalon található.
   Vannak teljes és üres fénytestű emberek. Teljes ember az, akinek soha nem volt gyereke. Aki nem teljes, annak lyuk van a hasán, és ez tisztán látható a fénylő testen. Ha a lyuk valakinek a bal oldalán van, a gyerek, aki ezt a lyukat csinálta, azonos nemű. Ez a lyuk fekete. Ha a jobb oldalán van, akkor ellenkező nemű, ez a lyuk sötétbarna. Ha több gyereked van, nagyobb a lyuk. Mindig egy másik nemű ember okozza ezt, üríti ki az embert, ezért lesz az illető nem teljes. A legtöbb férfi nem tudja, ki ürítette ki őt, a nők viszont mindig tudják.
   A varázsló képes befoltozni a lyukat, a kezével a saját fényességét helyezve az üres ember testébe, otthagyva a saját fonalait. A folt olyan, mintha ólomból volna a tested sárgás fényességén. Ennek a résznek visszaadni a ragyogását már a te dolgod, hogy újra teljes legyél. Látás és álmodás során is észlelhető, még a ruhán keresztül is a folt, a lyuk. A Naguál (don Juan) fényessége teszi majdnem egyformává a tanítványait.
   A teljes ember fénylő tojásában a szálak feszes húrok, az üres emberen azonban összecsavarodnak a lyuk szélein. Ha valakinek sok gyereke volt, a szálakon már nem is látszik, hogy egyáltalán szálak lennének. Az ilyen emberek olyanok, mint egy középen sötétséggel kettévágott fényességtömb. A varázslók úgy mondják, a gyermek elveszi a szülő éleit.
   A fiú a szelleme élének nagy részét az apjától, a lány az anyjától lopja (mindkettőnél a bal oldali fekete lyuk). Így a szülőkből hiányozni kezd, eltűnik az erő, ábránd, az őrültség, a feszültség, ami korábban bennük lakozott, és amit ők ugyanúgy loptak a szüleiktől. A gyerek teljes, merész, majd kibújik a bőréből, míg a szülei óvatosak és félénkek, soha többé nem ugrabugrálnak. Felelősségteljesnek látszanak, de valójában csak elvesztették az emberi szellemük élét.
   Az eleven szellemű embereknek több az életenergiájuk, és arra tanítják a gyerekeiket, hogy szófogadók és szelídek legyenek, s félelemben tartják őket.
   Az üres férfi mindig egy nő teljességét használja fel az új életbe kezdéshez. A teljes nő veszélyes, megbízhatatlan, szeszélyes, feszültséggel teli, de nagy változásokra is képes. Bárhová elmegy. Az üres emberek nem tudnak ide-oda ugrálni, viszont megbízhatóbbak.
   Ahhoz, hogy valaki beléphessen a másik világba, teljesnek kell lennie. Lyukak és foltok nélküli fénytest kell neki és csorbítatlan szellemi él.
   Ha vissza akarod szerezni a teljességedet, tagadd meg a szereteted a gyerekedtől álmodásban. Tanuld meg, hogyan lehet vele nem törődni és nem szeretni. Találkozz vele, nézz rá, érintsd (simogasd) meg és hagyd, hogy a lyukad visszaszerezze tőle az élét. Ő ezt nem fogja érezni. Ha a gyereked varázsló, akkor viszont bajban vagy, mert tőle nagyon nehéz visszalopni az őrültséget és erőt (nem fogja visszaadni).
   Amint a varázsló visszaszerezte a maga teljességét, kiegyensúlyozottá válik, míg annak a varázslónak, aki mindig is teljes volt, nincs ki mind a négy kereke. Ha valaki meghal, a szelleme élei visszatérnek azokhoz, akiktől kapta: a szüleihez. Ha meghaltak, ahhoz a gyerekéhez megy, aki teljes és a legtöbb ereje van.
   A papok és apácák életmódjában nincs különbség a varázslókétól. Ők is teljesek, s még csak nem is gyengítik el magukat szexuális tevékenységgel, ezért nem fogják soha elpusztítani őket, mert tele vannak életerővel.
   A legtöbb ember fénytojás energiamezeje két részre van osztva. Akik négy vagy néha három részből állnak, ha megtanulnak látni, naguál válhat belőlük, azaz vezér, tanító, útikalauz.
   Az ember fényteste a Sas emanációinak abból a hányadából áll, amely egy tojáshoz hasonló fényszövedékbe van bezárva. Az érzékelés a fényszövedéken belül található emanációk társítása a kívül lévő emanációkkal.
   Az emberek fényszövedékének elején egy védőpajzs van, ami szinte áthatolhatatlan, a látók vértnek nevezik, mindennek ellenáll és egész életünk során megvéd minket az emanációkból származó erő támadásától. A vért kábé ötöde a teljes fényszövedék vastagságának. A pajzsaink védenek, megakadályozva, hogy lássunk. Megbékítenek, ám egyben bolondot is csinálnak belőlünk, hamis biztonságérzetet adva.
   Az ember hasadéka öklömnyi, edényszerű bemélyedés, egy rendkívül törékeny és sérülékeny alakzat. A nem szerves lények azért olyan időtállóbbak nálunk, mert a hasadékuk csak egy hosszú fonal.
   Mihelyt a tudomás izzása az ember gubóján belül átlép egy bizonyos küszöböt, megszűnik a félelem.
   Amíg az embernek fényszövedéke van, nem válhat sérthetetlenné vagy halhatatlanná.
   A fénylény energiája az akarat által bármivé transzformálható.
   A varázslás minden képessége, lehetősége és eredménye a legegyszerűbbtől a legmeghökkentőbbig magában az emberi testben van.
   Az ember fénytojása valójában fénytelen, mert a fényesség a ragyogó magból sugárzik, a héj csak tompítja a sugárzást. A mag fénylő, sárgás, koncentrikus körökből áll, mint a gyertyaláng. (KÖZEPÉN TALÁLHATÓ A LÉLEK, AZ ÉNED MAGJA.) A héj feltörésének egyetlen eszköze az emberi forma elvesztése, ami felszabadítja a tudomás magját, ami a Sas tápláléka. A héj összetörése a visszaemlékezés a másik énre és a megérkezés önmagunk teljességéhez. (A TESTED HALÁLA UTÁN A FELTUDATOD BEOLVAD A TÁGABB ÉNEDBE, AMI ADDIG A TUDATALATTIBAN HÚZÓDOTT MEG. Ő A FELSŐBB ÉNED, AKINEK AZ EGYES REINKARNÁCIÓS SZEMÉLYISÉGEI - ÉS INNENTŐL TE IS - A RÉSZEI.)
   Az emlékezés állandóan működik és összeszed minden emléket, amit a fénytestünk születésünk pillanatától kezdve elraktároz. (VALÓJÁBAN AZ AURA ÉRZÉKSZERV, AMI TÁROL IS INFORMÁCIÓKAT, DE AZ IGAZI, ELSŐDLEGES ADATTÁROLÓD A LELKED, AMI A TEST HALÁLA ÉS AZ AURA FELBOMLÁSA UTÁN IS MEGŐRIZ MINDENT.)
   Az embernek van sötét oldala és hülyeségnek hívják azt. A fénytojás jobb alsó részén van egy világos terület, ami a találékonyság és a morbiditás iránti hajlam területe.
   Az ember fénytojása mozgás közben mély barázdákat vág a föld energiájába, mintha a fényalaknak lenne egy gyökere, melyet vonszol. (VAN IS, A GYÖKÉR CSAKRA, AMIVEL A FÖLDBŐL VESZÜNK FEL ENERGIÁT ÉS ADUNK LE NEKI.) Az ősi idők embereinek energiája tojásszerű volt, a maiaké inkább gömb. (INKÁBB KEVÉSBÉ TOJÁSSZERŰNEK KELLETT VOLNA ÍRNI, MERT EZ A "GÖMB" NEM SZABÁLYOS GÖMB.)
   A megosztott energia rokonságot eredményez. Az energia olyan, mint a vér.
   Az ember az energiateste nélkül csak egy darab szerves anyag, amit tudomással könnyen lehet manipulálni. (AZ ENERGIATEST, MINT KÉNYSZERTÉR AKADÁLYOZZA MEG AZ ANYAGI TEST SZÉTESÉSÉT, NEM KÍVÁNATOS FORMÁKBA RENDEZŐDÉSÉT, TEHÁT EZ A SZERVEZŐ ÉS ÖSSZETARTÓ ERŐ.)
   Az energiatest azért kényszerül a részletek vizsgálatára, mert tapasztalatlan és nem teljes. A varázslók egy egész életet töltenek az energiatest megerősítésével úgy, hogy hagyják, hogy az minden lehetséges dolgot magába szívjon.

35. AZ EMBERI FORMA

   Mindennek megvan az ősalakja, így az embernek is, amely segítségével az életerő az adott formában megjelenik. (A LÉLEK ÁLTAL VETÍTETT HOLOGRAFIKUS KÉNYSZERTÉR.) Az emberi ősalak álmodásban látható, a varázslót az álmodása oda vezeti hozzá. Mindig vízmosásokban, keskeny vizesárkokban lehet rátalálni. Önálló létező, amit ha telítettek vagyunk erővel, megpillanthatunk. Ő az ember eredete, forrása, ami a halálunk pillanatában megmutatkozik nekünk.
   Az ősalak vízzel táplálkozik. Ha üres vagy, mert lyuk van a fényességed közepén, az erő átsuhan rajtad, és nem fog hatni rád, ezért nem látod meg az ősalakot vagy bármit.
   Ha elég személyes erőd van, megpillanthatod az emberi ősalakot, akkor is, ha nem vagy varázsló. Ilyenkor azt mondod, hogy megláttad Istent. Isten (don Juan szerint) nem más, mint az emberi ősalak. Az emberi formának nincs alakja, ennek ellenére egész életedben a rabságában tart és csak a halálkor hagy el téged.
   Az ember nem tud változtatni a szokásain addig, míg ragaszkodik az emberi formájához. Évek feddhetetlensége után eljön a pillanat, amikor az emberi forma nem bírja tovább és elhagyja az embert. Ezzel persze megsebzi a testet, akár meg is ölheti, de a feddhetetlen harcos ezt is túléli.
   A változások, amelyeken a varázslók keresztülmennek, túl drasztikusak és végzetesek, ezért nagy személyes erő kell az elviselésükhöz. El kell hagynod az emberi formát ahhoz, hogy ezzel elfogadva a sorsod, kibírd az élet változásait.
   Annak fényében, hogy egyáltalán nincs hatalmad azok felett az erők felett, melyek a sorsodat irányítják, az egyedüli szabadságod az, hogy feddhetetlenül cselekszel. A feddhetetlenség nemcsak szabadság, hanem az egyetlen módja annak, hogy elijeszd az emberi formát. Az ember teljessége az emberi forma elhagyása után érhető el.
   Az ember mintája hatalmas emanációs fürt a szerves élet sávjában. Azért hívják így, mert ez a halmaz csak az ember fényszövedékén belül jelenik meg. Láthatod embernek a laterális (oldalsó), és világosságnak a középső részben való (gyűjtőpont) eltolódás miatt.
   Az új látók szerint az ember mintája nem teremtő lény, hanem minden elképzelhető és elképzelhetetlen emberi tulajdonság mintája. Nem az Isten. Az emberség statikus ősalakja, amelynek semmiféle hatalma nincs. Egy férfi érdekes mód mindig férfinak látja az ember mintáját, egy nő pedig nőnek.
   A látók szerint az az emberi alak, ha a tudomás parazsa ott van, ahol a gyűjtőpont rögzül. A látás eltolódással jár, ami az emberi alak elvesztését okozza. (EGY HATÁRON TÚL.)
   Az emberi forma elvesztése olyan, mint egy spirál. Szabadságot ad, hogy emlékezni tudj önmagadra, ami egyre szabadabbá tesz. (TEHÁT A TUDATLANSÁGOD TESZ RABBÁ, A FELEJTÉS.)
   Az emberi forma elvesztése hátráltatja a józanságot és a megfontoltságot. A formanélküli képes bármiben elmerülni, amit tesz, beleértve a következetlenséget és a leplezetlen kicsinyességet is. Önfegyelem és bátorság kell a helyes kiaknázásához, különben kiszolgáltat az erőteljes hangulatváltásoknak.

36. A GYŰJTŐPONT

   Az ember gyűjtőpontja fent helyezkedik el a fénytojás felszínén, mintegy háromnegyed résznyi magasságban. A növények gyűjtőpontja a fényszövedékük alsó részén helyezkedik el, míg a többi szerves lényé felül. A nem szerves lényeknél is ez a két típus van.
   Az a konkrét elrendezettség, amelyet világként észlelünk, attól jön létre, hogy a gyűjtőpontunk egy meghatározott ponton helyezkedik el a fényszövedékünkön. A látónak meg kell tanulnia kimozdítani a gyűjtőpontját a világ látásához.
   A csecsemők gyűjtőpontja kezdetben nincs rögzülve. Aki csak megfordul körülötte, az arra tanítja, hogy egy véget nem érő párbeszédet ismételgessen magában. A gyűjtőpontot a belső dialógus rögzíti eredeti helyzetében, s neked akarnod kell, szántszándékkal előidézni, hogy abbamaradjon a belső dialógus.
   A gyűjtőpont helye a megszokás által rögzül, de nem csak kívülről, nyomással, hanem belülről, új szokások felvételével is elmozdítható. A mi parancsunkból lesz a Sas parancsolata, ami rögzíti a gyűjtőpontot.
   Az emberi lények két okból választják mindig ugyanazokat az emanációkat.:
1. Mert azt tanították nekik, hogy csak ezek észlelhetők.
2. Mert a gyűjtőpontjuk eleve ezeket választja ki és készíti elő felhasználásra.
   A gyűjtőpont merevségének oldódása olyan, mintha elmenne az eszed. A harcos tudja ezt, és vár türelmesen, mert a gyűjtőpont mindig visszatér eredeti helyzetébe. Ha nem tér vissza, vagy gyógyíthatatlan őrült lesz belőle vagy páratlan látó, aki elindul az ismeretlen felé. A kikezdhetetlen harcosok nem golyóznak be, hanem szenvtelenek maradnak, akkor is, ha iszonyú világokat látnak.
   A gyűjtőpont miatt az első vigyázó figyelem halmazszerű fürtökben érzékel. Az egy halmazként kitüntetett emanációk jó példája az emberi test. A gyűjtőpont olyan izzást sugároz, amely a bezárt emanációkat kötegenként különféle csoportokba rendezi.
A megismerhetetlen olyan örökkévalóság, ahol a gyűjtőpont semmit sem képes halmazzá rendezni.
   A gyűjtőpont közönséges helyzetével átellenben álló területen olyan kényszeres víziók észlelhetők, amik az ember sötét oldalával kapcsolatosak, vagyis komorak és baljósak, nem kívánatosak. A szövedékben a jobb oldal tele van erőszakos, gyilkos, érzéki látomással. A bal oldalon a lelki-szellemi élet, a vallás, Isten található. Az alátolódás az állatiasság helye.
   A gyűjtőpont alátolódása mindig teljes átalakulással jár. A női látóknak gyakrabban van alátolódásuk, mint a férfiaknak, viszont erőfeszítés nélkül bármikor ki tudnak pattanni ebből a helyzetből, míg a férfiak nem. A nők féktelenek, ezért kecsesen, könnyedén és páratlan vadsággal képesek felölteni bármely állat alakját. (METAMORFÓZIS.)
   A szabad emanációk ereje folytán gyűjtőpontunk kiválaszt bizonyos emanációkat, amelyeket aztán halmazzá rendez, hogy észlelhetők és beigazíthatók legyenek. Ugyanakkor a gyűjtőpont törli bizonyos emanációk igazulását, hogy finomabb észlelést lehessen elérni. Ez a lefölözés, vagyis a további halmazokba rendezés. Hatalmunkban áll lefölözni az igazulásokat, csemegézve belőlük, de nem áll hatalmunkban megvédeni magunkat a saját parancsolatainktól. A lefölözést ezért ellenőrizni kell, nem történhet szabadon.
   Julian naguál drámákat adott elő, olyan mágikus darabokat, amelyekhez a gyűjtőpont elmozdulása kellett. Ő bárki gyűjtőpontját el tudta tolni olyan pontra, ahol az olyan emanációkat sorolt be, amilyeneket ő akart, pl.: hogy a korához képest öregnek vagy fiatalnak látszódjék az illető szemében. (MINT A HIPNÓZISNÁL.)
   A gyűjtőpont helyzete irányítja a viselkedésünket és az érzéseinket. Ezért kell akarni az elmozdulást, új szokások felvételével. Az eltolódás miatti cselekvés egyben felismerés is. A gyűjtőpont új helyzetének megszilárdítása után, évekkel később érzelmi felismerések jönnek majd.
   Van olyan eltolódás, ami tisztelettel és szent borzadállyal tölti el a harcost az élet iránt és annak élése iránt, mert látod, hogy a szüleid, mint átlagemberek milyen óriási árat fizettek azért, hogy te legyél.
   Minden emberi lény automatikusan tiltakozik a gyűjtőpontjának elmozdulása ellen. A düh a gyűjtőpont ingatagságának természetes velejárója. Állandóan újra-egyensúlyozzuk magunkat a gyűjtőpont eltolódása után, s folytatjuk a dolgunkat, mintha mi sem történt volna, s ez lelassítja a megértést.
   A gyűjtőpont elmozdulását a fény változása jelzi a látónak. Nappal a fény nagyon elsötétül, éjjel a sötétből szürkület lesz. Az elmozduláskor egy bizonyos mélységben korlát található, egy ködfalszerűség, ami megszakítja azt a képességet, hogy emanációkat tudjon rendbe igazítani. Ilyenkor üresség támad az észlelésben, amin túl kell jutni.
   Ha a türelmetlenség, elkeseredés, harag vagy szomorúság az utadat állja, forgasd körbe-körbe a szemed, mert ez helyettesíti a szántszándék valódi művészetét és eltolja a gyűjtőpontot.
   A többi világ rendje éppúgy ragaszkodik ahhoz, amit egyszer magába olvasztott, mint a miénké. A gyűjtőpont ott is rögzülhet, vagyis ottragadhatsz egy másik világban. Az átlépés lényege: nagy energiával egy másik nagy emanációs sáv besorolódási rendjébe kell igazítani a gyűjtőpontot.
   Ha a gyűjtőpontot nagyon mélyen leviszed a bal oldalba, ugrásszerű távolba utazást végezhetsz és megtapasztalhatod a két helyen levést. (A BILOKÁCIÓT ÉS TELEPORTÁCIÓT.)
   A távolba utazás lényege, hogy a gyűjtőpont erőteljesen rögzül az álmodó helyzetben, eléggé hosszú ideig ahhoz, hogy odavonszolja a szövedéken belüli összes emanációt. A gyűjtőpont csak látszólag tér ki balra, valójában befelé mozdul el. A balra tolódás kifejezés hibás és a régi látók használták, de máig fennmaradt az elnevezések között.
   A varázslóskodás zsákutca, mert a szertartásoknak önmagukban nincs értelmük. A valódi szerepük az, hogy megtörjék az első vigyázó figyelem gyűjtőpontra gyakorolt uralmát, és ezzel eltolják azt.
   Az érzékelés az emberek cselekedeteinek és mivoltának sarkalatos pontja, amit a gyűjtőpont helyzete határoz meg. Ha ez megváltozik, vele változik az a mód is, ahogy az ember a világot érzékeli. A varázslók így azzá válhatnak, amivé akarnak.
   Amikor az ember gyűjtőpontja elmozdul, az vagy ismét rögzül egy, a megszokott helyzetéhez közeli helyzetben, vagy tovább mozdul a végtelenbe. Egy határon túl aztán nincs visszatérés.
   Tapasztalati szabály, hogy minél mélyebbre mozdul el a gyűjtőpont, annál erősebben érzi az ember, hogy birtokában van a tudás, de nem állnak rendelkezésére az elmondásához szükséges szavak. Hétköznapi embereknél ez az, hogy nem találja a szavakat és zavarodott lesz.
   Pusztán a szellemmel való kapcsolat előidézheti a gyűjtőpontnak szinte bármilyen helyzetbe történő elmozdulását. (AZ ISTEN BÁRMIT MEGCSINÁLHAT VELED.)
   Amikor a gyűjtőpont a szánalomnélküliség (könyörtelenség) helyére mozdul el, az ember szeme ragyogni kezd. Minél szilárdabban rögzül a gyűjtőpont ebben az új helyzetében, annál erősebb lesz ez a ragyogás.
   A gyűjtőpont bármilyen elmozdulása olyan, mintha meghalna az ember. Minden bennünk lévő dolog elkülönül, aztán újra összekapcsolódik egy sokkal nagyobb erővel rendelkező forrással. Az energiának ezt a felerősödését az ember gyilkos szorongásként éli meg. Ha tudod, mi történik, nem fenyeget valódi veszély. (VAGYIS AZ ISMERETLEN ERŐTŐL VALÓ REFLEXSZERŰ FÉLELMED KELL LEGYŐZNÖD.)
   A gyűjtőpont elmozdulása elmozdulás az egyéni énnel való túlzott törődéstől. Az egyéni én és a gyűjtőpont helyzete teszi a mai embert öldöklő egoistává, olyan lénnyé, akit teljesen leköt a saját énképe. Az önteltség erő, amit az énkép generál és rögzülve tartja a gyűjtőpontot. Az önteltség az önmagát valami másnak tettető önsajnálat. Az önsajnálat a valódi ellenség, az ember nyomorúságának forrása. Az önteltség látszólagos függetlensége adja az értékesség látszatát.
   Évszázadokkal ezelőtt az ember gyűjtőpontjának hagyományos helyzete a csendes tudás területére esett, azonban meghatározhatatlan okokból elmozdult egy új, "ésszerűségnek" nevezett helyzetbe. (VALÓSZÍNŰLEG A ROSSZ ÉLETKÖRÜLMÉNYEK OKOZTÁK, A TERMÉSZETES KIVÁLASZTÓDÁS RÉVÉN. AKI NEM VOLT ELÉG ÉSSZERŰ ÉS EGOISTA, AZ KIPUSZTULT.) Az emberek többségének gyűjtőpontja valahol az ésszerűség környezetében helyezkedik el, de nem pontosan rajta. (A KÖRNYEZŐ UNIVERZUM ESEMÉNYEI, HULLÁMTEREI HÁBORGATJÁK A GYŰJTŐPONTOT, EZÉRT IMBOLYOG AZ ÉSSZERŰSÉG HORGONYA KÖRÜL, MINT EGY BÓJA. EZT A JÓZAN ŐRÜLTSÉGET PALÁSTOLJUK HUMORÉRZÉKKEL.)
   A gyűjtőpont elmozdítása roppant nehéz, mégis ez a legegyszerűbb dolog a világon. A varázslók hajlíthatatlan szántszándékkal mozdítják el. A gyűjtőpont eltolódása egy apró, a köznapi világként érzékelt energiamezők csoportján belül végbemenő mozgás. A gyűjtőpont elmozdulása egy mély helyzetváltoztatás, mely olyan szélsőséges, hogy hatására akár más energia-kötegeket is elérhet a teljes energiamezőnk fénytömegében. Minden köteg egy univerzum. (EMANÁCIÓS SÁV.)
   "A harmadik pontért történő kinyúlás" az az átfogó erőfeszítés, ami elősegíti a tanítvány gyűjtőpontjának szabad elmozdulását, hogy az egyszerre két helyen legyen, itt és itt. (BILOKÁCIÓ, AMI SZÉLSŐSÉGES ESETBEN KÉT RÉSZRE SZAKÍTHATJA A GYŰJTŐPONTOT.)
   Az információ, a tudomás összetettségének tapasztalásai formájában tárolható a gyűjtőpont elmozdulásában. Ha később a varázsló pontosan ugyanoda mozdul el, újraéli az egész élményt. (AZ INFORMÁCIÓ FIZIKAILAG AZ IDŐHULLÁMOK ÁLTAL A FORRÁSOKBAN OKOZOTT ELMOZDULÁSI JELLEMZŐKBEN ŐRZŐDIK MEG.)
   Az intenzitás az a plusz energia áramlás, ami a gyűjtőpont szokatlan helyzetekbe való elmozdulásával jár. A varázslók intenzitása nagyobb a megszokottnál, ezért ők néhány óra alatt egy szokásos élethosszúságot élnek meg. (MEGVÁLTOZIK A PSZICHOLÓGIAI IDŐ A GYŰJTŐPONT ELMOZDULÁSAKOR.)
   A gyűjtőpont egy erősen ragyogó, teniszlabda nagyságú, kerek fényfolt a fénygömbön belül, annak felszínén, a jobb lapocka csúcsa mögött hatvan centire. (A LEVEGŐBEN, TEHÁT AZ AURÁD HATÁRÁN.) Egy gömb formájú izzás, mely kicsivel nagyobb, mint a gyűjtőpont, állandóan körülveszi azt. Ez a tudomás parazsa és ez nagyban felfokozza azoknak a szálaknak a fényességét, melyek közvetlenül áthaladnak ezen az izzáson. Annyira vizuálisak vagyunk, és annyira ural minket a ragadozó módon való érzékelés, hogy mindent, amit látunk, át kell alakítani a normál ragadozó szem által látható dolgokká.
   A varázslók látják az energia mozgását, de ez nem fedi fel számukra, hogyan vagy miért mozog az energia. Az eszméletlen vagy haldokló emberekben halvány a gyűjtőpont izzása, a halottakban pedig nincs. Ezért a gyűjtőpont és izzása az élet és tudatosság jele, a tudatosság és az érzékelés összetartoznak.
   A gyűjtőpont eltolódása a fénytojás felületén vagy belsejében történik, az elmozdulása a fénytojáson kívülre történik. Az emberi tartomány azon energiaszálak összessége, melyek a teljes fénytojáson haladnak keresztül. A gyűjtőpont elmozdulása olyan szálakat illeszt be, mely világok az értelmen túl vannak, elképzelhetetlenek.
   A gyűjtőpont kívülről vagy belülről érkező energialökések, áramlások hatására mozdul el, ami előidézhető célirányosan.
   A gyűjtőpontot érő áramlat olyan érzés, mint valami enyhe kényelmetlenség, szomorúság, melyet azonnali eufória követ. Ezek az ismeretlen igazi támadásai.
   A gyűjtőpont kifelé mozdulása kinyomja az energia-alak körvonalait, anélkül, hogy az energetikai határokat széttörné. Ekkor a fénytojás egy pipára kezd emlékeztetni, ahol a szár csúcsában van a gyűjtőpont. Ez végül energiavonallá nyújthatja a fénygömböt.
   A régi idők varázslói ijesztő lényekké váltak viselkedésükben, bár emberek maradtak, mikor vonallá nyújtották magukat. Megpróbálták karikává alakítani magukat, de nem igazán sikerült, így máig élnek és időnként megjelennek a földi világban.
   Normálisan az emberi tartomány ezredrészét érzékeljük csak kb. (HA MEGNÉZZÜK, HÁNYAD RÉSZÉT TESZI KI A GYŰJTŐPONT TÉRFOGATA AZ AURÁNAK, AKKOR ENNÉL IS KISEBB ÉRTÉKET KAPUNK, KB. AZ 1/20000 - 1/25000 RÉSZÉT.) A régi varázslók vonallá nyújtották magukat, így ezerszer több dolgot érzékelhettek, mint az emberi energiagömb, minden energiaszálat, ami azon a vonalon áthaladt. (VALÓJÁBAN MILLIÓSZORTA TÖBBET, MÉG FELBECSÜLNI SEM TUDJUK PONTOSAN.)
   Az első figyelem egy kisebb terület, a mindennapi életünk tudatossága, a gyűjtőpont szokásos helyen való rögzítése. A második figyelem sokkal nagyobb terület, a másik világok tudatossága, a gyűjtőpont rögzítése a rengeteg új hely valamelyikén.
   Emlékezni annyi, mint a gyűjtőpontot visszamozdítani pontosan arra a helyre, amit akkor foglalt el, amikor azok a belépések történtek a második figyelembe. Ez teljes és abszolút emlékezés, az élmény újra átélése. A varázslók egész életüket annak szentelik, hogy az emlékezés feladatát beteljesítsék.
   A gyűjtőpont alvás során nagyon könnyen elmozdul, és minél nagyobb az elmozdulás, annál szokatlanabb az álom. Ez irányítható, ez az álmodás.
   Az értelem csak mellékterméke a gyűjtőpont szokásos helyzetének, tehát tudni, mi történik, épelméjűnek lenni, két lábbal a földön állni csakis a gyűjtőpont rögzítésének eredménye. (PERSZE AZ ÉRTELEM NEM SZŰNIK MEG A GYŰJTŐPONT MOZGATÁSÁVAL, CSAK MÁSFAJTA LESZ, ÚGYMOND NEM ÉPELMÉJŰ.) Ez minél merevebb és szilárdabb, annál nagyobb a magunkba vetett hitünk, hogy ismerjük a világot, és előre tudjuk, mi lesz.
   Ha a gyűjtőpont nem marad mozdulatlan, rögzüljön bárhol is, nem tudunk összefüggően érzékelni. Rendezetlen kaleidoszkóp képeket tapasztalunk. (ETTŐL ŐRÜLNEK MEG EGYESEK. GYÓGYSZERESEN SZERENCSÉRE KEZELHETŐ, BÁR NEM A LEGJOBB MÓDSZER A SZEDÁLÁS. VISZONT FORDÍTVA IS MŰKÖDIK: EGYES VEGYÜLETEKKEL, GYÓGYSZEREKKEL, KÁBÍTÓSZEREKKEL KIVÁLTHATÓ A JELENSÉG.) A cserkészés művészetével megtanulható a rögzítés.
   A varázslók képesek a gyűjtőpont helyzetében pontosan megörökíteni a felfedezéseiket. Emlékezéskor a gyűjtőpont megfelelő helyre mozgatásával a megörökítések újra átélhetők. (EZ AZ INFORMÁCIÓGEOMETRIAI ALAPTÖRVÉNY PONTOS LEÍRÁSA, SZEMLÉLTETÉSE MAKRO SZINTEN: AZ ÉLMÉNY AZ ELMOZDULÁSI JELLEMZŐKBEN TÁROLÓDIK A LÉLEKBEN.)
   A gyűjtőpont visszavitele az összes olyan helyzetbe, amit a tanítvány a tanítójától kapott, azaz a leckék adása során felvett, a legkiemelkedőbb teljesítmény.
   Életünk összegzése soha nem ér véget, mindegy milyen jól csináltuk meg egyszer. Az összegzés felszabadít az élet súlyos érzelmi tölteteitől amik lekötnek. Az összegzés és az álmodás kéz a kézben haladnak. Ahogy visszafelé haladunk az életünkön, egyre légiesebbek leszünk. (NEM FÖLDHÖZRAGADTAK.) Az összegzés segít a gyűjtőpont csekély, de állandó eltolódásában.
   A mi világunk energiája vibráló színárnyalatok rétegeiből áll. Számtalan van belőlük, de az emberiségre jelenleg a fehér jellemző. Ez az emberiség jelenlegi gyűjtőpont helyzetének a színárnyalata. Korábban az uralkodó színárnyalat a halványzöld volt, azelőtt pedig borostyán színű. A varázslók energiájának színe borostyán, vagyis energetikailag a régmúlt embereihez tartoznak. (INNEN ERED AZ AZ OKKULTISTA TUDÁS, HOGY RÉGEN AZ EGÉSZ EMBERISÉG LÁTÓ VOLT, EZ VOLT A NORMÁLIS.)
   A gyűjtőpont mozdulatlansága készteti arra a világról való érzékelésünket, hogy az annyira körülzárjon és hatalmába kerítsen bennünket, hogy ne tudjunk kiszabadulni belőle. (ILYEN AZ ATTRAKTOROK ÖNBEHÚZÓ TULAJDONSÁGA, ESETÜNKBEN A GYŰJTŐPONTOT MEGHATÁROZÓ ATTRAKTOR.)
   A gyűjtőpont új helyen való rögzülése azzal a veszéllyel jár, hogy erőteljessége miatt egyfajta ködöt hoz létre, ami elmossa annak a világnak minden emlékét, ahonnan jöttünk. Ezért veszélyes teljes fizikalitással, de nem a tudomás eleme révén másik világba utazni, mert ott ragadsz. Ez történt a régi varázslókkal is. Pontosan ez történik mindannyiunkkal a mindennapi élet világában. Itt vagyunk és a gyűjtőpontunk rögzülése olyannyira erőteljes, hogy elfelejteti velünk honnan jöttünk ide és mi volt a cél, ami miatt ide jöttünk. (A REINKARNÁCIÓRÓL BESZÉL. A FELEJTÉS FÁTYLÁN ÁTTÖRNI A MEGVILÁGOSODÁS.)
   A férfiség és a nőiség nem végleges állapotok, hanem a gyűjtőpont sajátos helyzetbe helyezésének eredményei. Ez a tett akarat és gyakorlás kérdése. (VALÓBAN TUDUNK AZ EMBERI NEMVÁLTÁS JELENSÉGÉRŐL, AMIT AFRIKAI BENNSZÜLÖTTEKEN TÖBB ALKALOMMAL MEGFIGYELTEK A BIOLÓGUSOK. A FIZIKAI TEST SZINTJÉN EZ ABBAN NYILVÁNUL MEG, HOGY A FÉRFI Y KROMOSZÓMÁJA SZÉTNYÍLIK X-BE, MIKOR NŐVÉ ALAKUL, ILLETVE ÖSSZECSUKÓDIK HA FÉRFIVÁ ALAKUL. A SPONTÁN FOLYAMAT 2-3 ÉV ALATT JÁTSZÓDIK LE, DE A BÉRLŐ LÁTHATÓAN KÉPES EZT TUDATOSAN SZABÁLYOZVA, MÁSODPERCEK ALATT MEGCSINÁLNI.)
   A nők gyűjtőpontjának legfényesebb része kifelé néz, a férfiaké befelé. A bérlő megváltoztatta a gyűjtőpontját, kifordítva azt, ezzel átalakítva a tojásszerű energia alakját egy magába csavarodó kagylóvá. (A CSAVARODÓ KAGYLÓ A SPIRÁLGÖMB.)

37. AZ ISMERETLEN

   A világ ismert, ismeretlen és megismerhetetlen részekből áll. Az ismeretlennel szembesülve az ember kalandvágyat, boldog és reményteli érzést érez, ezért az ember akkor a legnagyszerűbb, ha az ismeretlennel száll szembe. Amikor azonban kiderül, hogy az ismeretlen valójában megismerhetetlen, az eredmény katasztrófális, szörnyű, szorongató lehangoltsággal jár, s minden összezavarodik, mert ennek nincs semmiféle tetterőt adó hatása.
   Az ismeretlen feltérképezése azt jelenti, hogy az ismeretlent az érzékelés számára hozzáférhetővé tesszük. A megismerhetetlen túl van azon, amit érzékelni tudunk. Az új ciklus azzal kezdődött, hogy a látók felismerték az ismeretlen és a megismerhetetlen közti különbséget és megértették ezek lényegét.
   Az első igazság az, hogy a világ olyan, amilyennek látszik, és a világ nem olyan, amilyennek látszik. A világ nem érzékcsalódás, de nem is olyan szilárd és valóságos, mint hisszük. Tény, hogy érzékelünk, de nem ugyanilyen tény, hogy mit érzékelünk, mivel azt már tanuljuk. A tudomásunk miatt gondoljuk, hogy ott kint létezik egy tárgyakból álló világ. A látók szerint valójában csak a Sas emanációi vannak, a szüntelen mozgásban lévő, mégis örök és változatlan fluidumok.
   Az ismeretlen és a megismerhetetlen a Sas ajándéka.

38. A SAS EMANÁCIÓI

   A valóságban nincs tárgyi (anyagi) világ, csak a Sas emanációiból, kisugárzásaiból álló világegyetem létezik. A látók szerint Isten nem létezik, csak a Sas emanációi valóságosak. (SZÁMUKRA A SAS AZ ISTEN.) Az emanációkat egyes látók parancsolatoknak hívták régen. Minden egyes emanáció korlátlan energiaforrás is egyben. (EMANÁCIÓ = KIÁRADÁS.)
   Az emanációk rostos fényszálakra emlékeztetnek (AZ IDŐSZÁLAK.), tudomásuk van önmagukról, élnek és lüktetnek, rengetegen vannak és mindegyikük önmagában egy örökkévalóság. A belső és külső emanációk azonos fényszálak. Az érzékeny lények ezekből szőt parányi buborékok, a végtelen emanációkhoz kapcsolódó mikroszkopikus fénypontok. Az észleléskor a Sas emanációinak fényessége felizzítja az illető teremtmény fényszövedékén belül elhelyezkedő emanációk fényességét. A külső fényesség vonzza és rögzíti a belsőt, továbbá nyomást gyakorol rá, s ez a megkötöttség a tudomása a lénynek.
   Valamennyi érző lény azért létezik, hogy növelje a tudomást. Minden érzékeny lény forrása a Sas, ami egy végtelenül nagy, fekete-fehér, sashoz hasonló valaminek látszik. (A TEREMTŐ, A MINDENHATÓ.) A Sas adományozza a tudomást az érzékeny lényeknek. Megteremti őket, hogy élettel tegyék gazdagabbá a tudatot.
   A Sas felfalja a megnövelt tudomást, miután a halál pillanatában az érzékeny lényeket arra készteti, hogy megváljanak a tudatuktól. A tudomás növelése a létezés oka, és ez a Sas eledele. (AZ INFORMÁCIÓ.)
   A Sas emanációinak együttese egy megváltoztathatatlan önmagában való, amely mindent felölel, ami csak létezik; a megismerhetőt és a megismerhetetlent egyaránt. (A MINDEN LÉTEZŐ.) Ezek az emanációk és a Sas csak pillanatokra láthatók és elmondhatatlanok. A Sast a látó egész testével érzékeli. Ehhez vissza kell térni önnönmagunk alkotóelemeihez.
   A probléma az emberi tudomás, amely megzavarodik, s értelmezi az észlelést, amikor az emanációk tudomást vesznek egymásról. Nem létezik semmiféle Sas és semmiféle emanáció, csak erre emlékeztet a látvány.
   Az élő szervezetek úgy vannak megalkotva, hogy az emanációknak egy bizonyos tartományát ragadják meg, s minden fajnak meghatározott tartománya van. Az emanációk nagy nyomást gyakorolnak a szervezetekre, és ez által alkotják meg azok az észlelhető világunkat. Az e nyomás hatására láthatóvá tett emanációkat értelmezzük valóságnak.
   Az észlelés igazodás kérdése, vagyis a fényszövedéken belüli emanációk a külső emanációk rendjéhez igazodnak. E miatt a beigazulás miatt képes minden élőlény a tudomás művelésére. (A TAPASZTALÁSRA.) A tudomás mindig kívülről érkezik, vagyis az igazi misztérium nem magunkon belül keresendő.
   A tudomás művészetének mesterei megtanultak bánni az ember fényszövedékének szerkezetével. A tudomás fölizzása a tudomás parazsa. Az ember tudomása a szövedék többi részénél erősebb, borostyánfényű izzás, amely a gubó jobb szélén található. Ezt a gubó teljes széltében keresztben befelé lehet terjeszteni.
   Minden érzékeny lény tudomásának foka attól függ, milyen mértékben képes engedni, hogy a szabad, külső emanációk nyomása magával vigye. A tudomás parazsának eltolódásától elgyöngül az ember.
   A számvetés az, amit csak az emberek csinálnak, amikor számon tartják a gubójukon belül található emanációkat, megjegyezve őket. (EMLÉKEZÉS A TAPASZTALTAKRA.) A számvetés a Sas parancsolata, a végrehajtás mikéntje az akaratunktól függ. A parancsolatoknak senki sem képes ellenszegülni. A látók ezért az elkészített számvetést eldobják, mert azt viszont nem tilos.
   A leltárkészítésnek két következménye van:
1. Nem vesz tudomást az ember a szabad emanációk lüktető nyomásáról. Ez az állapot az ész, ami homogén, tompa izzásnak tetszik és megkeményíti, ridegebbé és törékenyebbé téve a fénytojás héját. Ez nagyon ritka dolog.
2. Minden külső impulzusra reagál az ember, amit magába temetkezésnek hívnak. Ezen impulzusokat olyan erővé alakítja, amely felkavarja a fényszövedékben csapdába esett emanációkat.
   Az ésszel rendelkezők hosszú életűek lesznek, a befelé fordulók rövidek. Az önmagukba forduló emberek ki-kihagyó fehér fénykitöréseknek látszanak, amiket hosszan tartó tompaság követ.
   Ugyanakkor tény, hogy azok a következtetések, amelyekre ésszerű, logikus okfejtéssel jutunk, alig vagy egyáltalán nem befolyásolják az életünk menetét.
   Az emberi lényekben nem csillapodnak le az emanációk úgy, mint más fajoknál, mert tükröztetik őket, vagyis az emanációk önmagukra összpontosítanak. A harcos a felesleges szokások kitörlésével elvonja a tudomást az öntükrözéstől, vagyis a számvetéstől, és felszabadítja, hogy az erejét másra tudja összpontosítani. Elegendő energia nélkül a beigazulás, az emanációk sodrába való bekapcsolódás ereje szétzúzza az embert és megöli.
   A Sonorai-sivatag helyszíne kedvez a harciasságnak, mert az itt összefutó emanációktól alátolódik a gyűjtőpont.
   A Sas emanációinak akarata a szántszándék.
   Azt az erőt, ami minden élőlény sorsát uralja, Sasnak hívják, nem mintha valami köze lenne a sashoz, hanem mert a látók előtt mérhetetlenül óriási éjfekete sasnak tűnik, sudár egyenesen áll, mint a sasok, a végtelenbe nyúlva.
   Az erő, amivel a jótevő végrehajta terveit, abból a tudásból származik, hogy a Sas valós és végleges, és amit az emberek tesznek az a legteljesebb ostobaság, bolondság (szeszély). Ez a kettő együtt kialakítja az uralt bolondságot (szeszélyt), ami az egyetlen híd az emberi ostobaság és a Sas megmásíthatatlan kinyilatkoztatásai között. (A KINYILATKOZTATÁSOK A TEREMTÉS ALAPTÖRVÉNYEI.)
   A Sas azért követel kétszer annyi nő, mint férfi harcost, mert a nők rendelkeznek egy belső egyensúllyal, ami a férfiakból hiányzik. A kritikus pillanatban a férfiak hisztérikussá válnak és öngyilkosságot követnek el, ha úgy látják, minden elveszett. A nő talán megöli magát, mert elvesztette az irányát vagy a célját, de nem azért, mert egy rendszer kudarcot vallott, amihez történetesen tartozik.
   Meghalni és a Sas táplálékává válni az nem kihívás. Viszont átlopózni a Sas előtt és szabaddá válni, az a végső vakmerő tett.
   Az idő a varázslók számára nem olyasmi, amit az órával lehet mérni. Az idő a figyelem esszenciája. A Sas kisugárzása az időből tevődik össze, (EZ BIZONY IDŐFIZIKA.) ennek megfelelően amikor valaki belép a másik lényének bármelyik oldalába, feltárul előtte az idő. Az idő kereke olyan, mint egy végtelen alagút, amiben vájatok vannak. (A TÉRIDŐ SPIRÁLGÖMBI HULLÁMTERÉBEN, KEREKÉBEN TALÁLHATÓ ESSZENCIÁKRÓL ÉS CSÖNDZÓNÁKRÓL BESZÉL, AMINEK METSZETE VALÓBAN VÁJATRA HASONLÍT.) Az élőlényeket az életerő arra kényszeríti, hogy egy vájatot bámuljanak és így abban élnek, a csapdájába esve. (EGY TÉRESSZENCIÁT LÁTUNK, A TÖBBIT, A PARALEL TEREKET NEM.) Az akarat csápjával a harcos elmozdítja az idő kerekét (FÁZISMODULÁCIÓ.), ahogy ráfókuszál és így bármelyik vájatot bámulhatja, bármit kivonhat (kiemelhet) onnan, amire csak vágyik. Aki bentreked egy vájatban, csak az eltávolodó, múló képeit látja annak. (AZ UNIVERZUM MÚLTTERÉT LÁTJUK.) Szabaddá válni azt jelenti, hogy mindkét irányba nézhetünk, ahogy elhagynak a képek és ahogy felénk jönnek.

39. A NAGY EMANÁCIÓS SÁVOK

   A Sas emanációinak fürtszerű halmazai a nagy emanációs sávok. Ezek között van egy olyan irdatlan nagy halmaz, sáv, ami szerves lényeket hoz létre. Ez bolyhos, áttetsző, fényes sávnak látszik. (AZ ÉLŐ ANYAG IDŐSZÁL FRAKTÁLJA, AZ ÉLETFA.) A többi sáv sötétebb, kevésbé bolyhos, esetleg átláthatatlan.
   A Földön negyvennyolc nagy sáv van, ebből egy a szerves lényeké, hét nem szerves tudomásbuborékokat alkot, negyven pedig tudomás nélküli buborékokat teremt, amik különféle szervezeteket (STRUKTÚRÁKAT.) hoznak létre.
   A Sas a tudomást három óriás emanációs nyalábon keresztül adományozza, amelyek nyolc nagy sávon futnak. Ezek a látókban színérzetet keltenek: mályva azaz rózsaszín, őszibarack azaz barnássárga és méz, azaz borostyánszínű. A szerves sávon belül a rózsaszín főként a növényekhez, az őszibarack a rovarokhoz, a borostyánszínű az emberhez és egyéb állatokhoz tartozik.
   A három nyaláb nem keveredik az élőlényekben. Az ember a borostyánnyalábhoz kapcsolódik, sok más lénnyel együtt. Az emberben a tudomás parazsának fluoreszkáló árnyalatai a gyakori sápadtzöld, a ritkább kékes borostyán és a legritkább tiszta borostyánfény. Ez az elraktározott energiától függ.
   A nem szerves lényeknek van egy nem mozgó tartója, alig fényes, alaktalan befogadó edénye, mely nem olyan feszes és felfújt, energiától duzzadó fényes labda, mint az emberi és más szerves lényeké. A nem szerves lények tartóedényei közönségesen nem észlelhetők. Ha megszűnik a sorompó a szerves és nem szerves lények között, a nem szervesek szövetségessé változnak. Megérzik a látó gondolatait, érzéseit, odaadóak és bármit megcsinálnak az embernek.
   A negyven nagy sáv élettelen energiaalakzatokat hoz létre, emanációkat tároló merev edényeket, nem tetterős tudomás mezőket. (ÉLETTELEN DOLGOK, PL. SZIKLÁK.)
   A normális észlelés során csak a szerves sávot, és egy üres, tudomás nélküli, csak szerkezettel bíró sávot észleljük. Ez egy teljes világ. A látók még hét további teljes világot számoltak össze, amikből kettőt könnyű megalkotni, a többi öt egészen más, mint a miénk. Amikor egy másik sáv rendjébe igazodsz, innen teljesen eltűnsz, testileg is. (PÁRHUZAMOS DIMENZIÓK.)
   Egy másik nagy sáv rendjébe való beigazulás a fekete világ, ahol Carlos járt egyszer. Ennek furcsa sajátossága, hogy nincs benne az az emanáció, amely a mi világunkban az időt magyarázza. Ami ott örökkévalóság, az itt csak egy pillanat. A fekete világ rettenetes, mert öregíti a testet. (ITT A NEMTÉR-NEMIDŐ RÉTEGRŐL LEHET SZÓ.) Silvio Manuel esete más volt, mert ő egy más világot állított össze más sávok emanációiból, amelyek ellentétes hatásúak voltak. Ő hét egész évre eltűnt a mi világunkból, amit csak egyetlen pillanatnak érzett.

40. A FÖLD

   A Föld fényszövedékbe van burkolva, mely csapdába ejti a Sas emanációit. A Föld gigantikus méretű érzékeny lény, amelyre ugyanazon erők hatnak, mint ránk. (Ő GAIA.)
   A Föld mindennek az ősforrása. A Föld ajtóit nyitó varázskulcs a belső csendből, s a belső csendhez társuló csillogásból áll. A látók azért a tudásért fizetik a legnagyobb árat, hogy mi az a kulcs, ami minden zárat nyit és hol van. A mindenség kulcsa annak közvetlen tudása, hogy a Föld érzékeny lény, s óriási löketet tud adni a harcosoknak, amivel elképzelhetetlen világokba lehet belépni.
   A Földön vannak olyan élőlények, akik a szerves lényekkel együtt vannak jelen, de nem szervesek és a sötétség birodalmában vannak (szövetségesek).
   Minden ember számára mindig ugyanolyan eredménnyel jár, ha az ember gyűjtőpontja egy keresztúton túljut. A gyűjtőpont a Föld lökete segítségével más világokat állít össze. A löket sebessége mindent fölold az ember körül, semmivé válunk a hatása alatt. A Föld lökete csak a borostyánsárga emanációk beigazulásának az ereje, ami elképzelhetetlen magasságokba emeli a tudomást, a teljes szabadságig, a korlátlan öntudatig.
   A régi látók, hogy a Földtől energiát kapjanak, a céltól függően hosszabb-rövidebb időre eltemették magukat. A Föld képes eltéríteni a görgetőerő szüntelen támadását, ezért az eltemetett látó akár ezer évig is életben maradhat, megfelelő praktikák által.
   Energiát nyerhetsz a föld fényéből, ha gurulsz a talajon, illetve ha beereszted a napfényt a szemedbe, különösen a bal szemedbe (reggel vagy este). A nőknek kell a talajon gurulniuk, mert így az energia a méhükbe megy, és onnan szétszóródik a test többi részébe is. A férfiak a hátukon fekszenek, behajlított térddel, összeérintett talpakkal, oldalra kinyújtott karral úgy, hogy alkarjuk függőlegesen áll és felfelé mutatnak az ujjaik.
   A barlangoknak saját szellemük van, akár természetesek, akár mesterségesek, mint egy autó, és ehhez a szellemhez tisztelettel kell közelíteni, ha használni akarjuk, kúszva menve beléjük.
   Carlosnak sikerült egy másik nagy emanációs sávval megalkotnia egy olyan beigazulást, másik világot, ami a katolikus világkép pokolja volt a számára (vöröses fény, kénmezők), majd egy olyat, ami meg a mennyországra hasonlított (fehér felhők között járt, tiszta fényben).
   Az ember élve eltemetése az egyetlen és legjobb módja annak, hogy megvédj valakit a rá összpontosuló erőtől. A föld meggyógyítja az embert, mert szigetel.
   Vannak földrajzi helyek, melyek észrevehetetlen, éltető energialöketeket bocsátanak ki magukból. (FÖLDSUGÁRZÁSOK.) Az állatok érzik ezt és az emberek is, akik mindig pozitív energiaszintű helyeken fáradnak el és állnak meg pihenni. Az a hely tölti fel energiával az embert, ahol fáradtnak érzi magát.
   Az ember pusztít, minden élőlénnyel szembeszáll a földön, ezért nincsenek barátaink. (EZT ÚGY ÉRTI, HOGY A TÖBBI SZERVES ÉLŐLÉNY FAJ NEM KEDVEL MINKET.)

41. MÁS VILÁGOK AZ UNIVERZUMBAN

   Bizonyos erőhelyek afféle lyukak ezen a világon, és ha formátlan harcos vagy, átmehetsz az egyiken az ismeretlenbe, át egy másik világba. Ezek a világok párhuzamosan helyezkednek el. (TEHÁT UGYANITT VANNAK, DE MÁS ÜTEMBEN LÉTEZNEK.)
   Az általunk ismert világ és a másik világ közötti tér, a párhuzamos vonalak közötti terület kis, kerek, sárga buckákból álló, homokdűne szerű világnak látszik, ahol alacsony és nyomasztó az égbolt, hasonló színű és felületű, mint a felszín és nehéz ott mozogni, nagyon lefárasztja az álmodót. Ezt don Juan a pokol tornácának is hívta. (KERESZTÉNYEKNÉL A LIMBUS.) Ez a hely minden utazó számára kötelező, aki az ismeretlenbe utazik. A férfi harcost a félelem által kell kényszeríteni, hogy feladja a támaszait az átlépéshez, a nők könnyebben ellazulnak, de a nők nem tudnak maguktól átmenni a ködfalon, mert túl könnyűek hozzá. (A POKOL TORNÁCA A PÁRHUZAMOS VILÁGOK, TÉRESSZENCIÁK KÖZTI HATÁROLÓ ZÓNA, A SZEPARÁTOR.)
   A köztes térben lények kószálnak és kísértenek, a szövetségesek is arról az elhagyott síkságról jönnek, meg náluk még félelmetesebb dolgok. (PERSZE, MERT EZEN A ZÓNÁN KERESZTÜL LEHET NAGY TÁVOLSÁGRA GYORSAN UTAZNI. ITT KÖZLEKEDNEK A TÉRUGRÓ ŰRHAJÓK IS, NEM CSAK A CSILLAGKÖZI PARAFELDERÍTŐK.)
   A világegyetem ragadozó természetű, és a tudatosság a természetéből fakadóan növekedésre kényszerül, amit a küzdelmen és élet-halál összecsapásokon keresztül végez. (A TUDATOSSÁG NÖVEKEDÉSE A TUDOMÁSSAL BÍRÓ ÉLŐLÉNY INFORMÁCIÓTARTALMÁNAK NÖVEKEDÉSE.)
   A varázslók szerint az univerzum határozottan női jellegű, és a férfi jelleg, mint a női jelleg oldalhajtása, eléggé ritka, így nagyon keresett. Talán ez okozza a férfiak alaptalan dominanciáját bolygónkon. (AZ UNIVERZUM NŐI JELLEGE AZ ANYAGI RÉSZECSKÉK BALOS PERDÜLETÉT JELENTI, ILLETVE A VILÁGBUBORÉK BEFOGADÓ FÉSZEK, OTTHON JELLEGÉT, AMI A NŐI PRINCÍPIUM FELSÉGTERÜLETE. A FÉRFI DOMINANCIA AZ AKTIVITÁSNAK, IRÁNYÍTÓ JELLEGNEK KÖSZÖNHETŐ. A FÉRFI ALKALMASABB A VEZETÉSRE, IRÁNYÍTÁSRA, TERVEZÉSRE, KOMBINÁLÁSRA. MAGA AZ UNIVERZUM A NAGY ANYA EGYIK MANDORLA ALAKÚ TEREMTÉSI LENCSÉJÉBEN LEBEG, DE EZT A NAGY ATYA CSINÁLTA.)
   A varázslók nézőpontja szerint az univerzum réteges felépítésű és az energiatest ezeken keresztül tud menni. (EZEK A VILÁGBUBORÉKOK, AZ EGYMÁSBA ÁGYAZOTT SZFÉRÁK, ÉGI GÖMBÖK, TEREMBÚRÁK, MINT A HAGYMA SZERKEZETE. AZ ENERGIATEST NEM TUD MINDEGYIKEN KERESZTÜL MENNI, ILLETVE AZ ÁTHATOLÓKÉPESSÉGE FEJLESZTHETŐ.)
   A világegyetemben csak az energia létezik; a gonosz pusztán az emberi elme szüleménye, az elmét pedig elborítja a gyűjtőpont rögzülése annak szokásos helyzetében.
   A világegyetemben csak energia van és az energiában csak az itt és most létezik, végtelen sok mindig jelenlévő itt és most. (AZ ENERGIA AZ IDŐ VISSZACSATOLÁSA, EZÉRT MINDEN IDŐ EGYSZERRE VAN AZ IDŐHUROKBAN.)

42. EGYÉB GONDOLATOK

   A sikernek csendesen kell érkeznie, jókora erőfeszítéssel, de semmiképp sem feszültséggel és megszállottsággal.
   Nézz nem élesre állított tekintettel, séta közben egy bizonyos látóhatár fölötti pontot, akkor közel 180 fokban mindent egyidejűleg észlelhetsz. Kizárólag így lehet felfüggeszteni az elmében zajló, szüntelen belső párbeszédet önmagaddal.
   Semmi sem elintézetlen, befejezett vagy megoldatlan a világon.
   Nincs végzet és nincsenek túlélők ezen a Földön!
   Minden, amit egykor tudtál, de már elfelejtettél, szilárdan el van raktározva valamelyik nem használt emanációban.
   Az érzelmi felismerések egy fabatkát sem érnek.
   Csak amikor már semmi vagy, akkor válsz mindenné.
   A búcsú akkor a legjobb, ha megőrizzük a boldogság emlékét.
   Az igazi szeretet nem lehet befektetés.
   Végtelenül könnyebb valamit elpusztítani, mint fölépíteni és fönntartani.
   Csak egyetlen jó és rossz döntés lehet. Ha rosszul döntessz, a tested tudja, ha helyesen, azt is tudja és lazít, megfeledkezve arról, hogy egyáltalán született valamilyen döntés. A tested ne használd kétszer ugyanarra a döntésre.
   A feddhetetlenség az, hogy bármit csinálsz, tedd mindig a legjobbat, amit tehetsz. A kulcs ehhez: hogyan érzed; van időd vagy nincs. Az afölött érzett izgalom, hogy van még idő, azonos azzal az izgalommal, hogy nincs.
   Amikor az ember megváltoztatja a sebességét, egy különös hangot hall. Egy száraz hangot, mintha elpattanna egy cső, pontosan a légcsöved mögött, a nyakad tövében. Forró érzetet kelt a szájpadlásodon és a füledben. A bizsergés a fejed búbján és a száraz pattanó hang a nyakad tövében: a kettő között található az, ami előidézi az ítéletalkotás felfüggesztését.
   A tudós, miután a leggyönyörűbb és legszellemesebb módon elrendezte a világot, ötkor hazamegy, hogy elfelejtse gyönyörű elméletét.
   A piramisok ártalmasak a modern ember számára, mert ezek gondolatok és tettek idegen kifejezésmódjai. Minden ami megszállottság tárgyát képezte, ártó lehetőségeket rejt.
   Ha tartogatsz valamit, annak elengedésével meg kell várnod a legalkalmasabb időpontot.
   Az elkülönültség érzete maga után von egy percnyi szünetet, s ez lehetőséget ad a helyzet újbóli áttekintésére.
   A szabadság madara csak nagyon kevés türelmet tanúsít a határozatlansággal szemben, és ha tovarepül, soha nem tér vissza.
   Az energia univerzumában csak egyedülálló egyének vannak, körülöttünk pedig a határtalanság. (DON JUAN TALÁN MÉG NEM TUDTA, HOGY AZ EGÉSZ UNIVERZUM EGYMÁSBA ÁGYAZOTT GÖMBÖK, TOJÁSOK RENDSZERE, TEHÁT EGYÁLTALÁN NEM HATÁRTALAN, BÁR KÉTSÉGTELEN, HOGY MINDEN HATÁRON TÚL A VÉGTELENBE JUTUNK.)
   A szabadság nem lehet befektetés. A szabadság egy vég nélküli kaland, ahol az életünket tesszük kockára és még többet is, néhány pillanatért, ami túl van világokon, gondolatokon, érzéseken. A szabadság kutatása az egyetlen hajtóerő, hogy elrepülhessünk a kinti végtelenbe.
   A szabadsághoz olyan teljes ragaszkodás nélküliségre van szükség, ami nem a félelem vagy a hanyagság szülötte, hanem a meggyőződésé.
   A magabiztosság a bolondoké.
   Amikor nem döntessz el semmit, akkor pusztán szedett-vedett módon rulettezel az életeddel.

Frissítve: 2004.03.05.

Vissza a tartalomhoz

Következő írás