Victorius
"AZ ÉRTELEM BESZÉDE HERMÉSZHEZ" CÍMŰ SZÖVEG ÚJABB ELEMZÉSE
A lapgazda megjegyzése: Az Eseményhorizonton a 2000. év írásai között található már egy analízis, amely ennek a hermetikus szövegnek a létfilozófiai tartalmát igyekezett kifejteni. Az azóta született újabb felfedezések nyomán most elkészült egy másik elemzés (más szerzőtől), amely új oldaláról próbálja megvilágítani számunkra a szöveg ezoterikus jelentéstartalmát.
ISTEN, ÖRÖKKÉVALÓSÁG, KOZMOSZ, IDŐ, KELETKEZÉS
Isten alkotja az Örökkévalóságot,
az Örökkévalóság alkotja a Kozmoszt,
a Kozmosz alkotja az Időt,
az Idő pedig a Keletkezést.Isten lényege a Jó,
az Örökkévalóság lényege az azonosság,
a Kozmosz lényege a rend,
az Idő lényege a változás,
és a Keletkezésé az élet.Isten művei az értelem és a lélek,
az Örökkévalóság művei a halhatatlanság és az időtartam,
a Kozmosz művei ugyanannak a visszaállítása és mással való helyettesítése,
az Idő művei a növekedés és a csökkenés,
a Keletkezésé pedig a minőség és a mennyiség.Az Örökkévalóság így Istenben van,
a Kozmosz az Örökkévalóságban,
az Idő a Kozmoszban,
és a Keletkezés az Időben.Az Örökkévalóság szilárd összeköttetésben áll Istennel,
a Kozmosz az Örökkévalóságban mozog,
az Idő a Kozmoszban múlik,
s a Keletkezés az Időben történik.A szöveg elemzése:
Isten az Egy Létező. Az Örökkévalóság a Létező időtlen önfelismerése (önvalósága), melynek kezdetéről vagy végéről nem beszélhetünk. A Kozmosz a Létező által önmagáról, önmaga számára alkotott képek összessége, de a kozmosz sem "keletkezett", hanem időtlenül VAN. Az Idő a Kozmosz részei között értelmezhető események sorrendisége. Ezen események sorozata jelenti a Keletkezést és az elmúlást.
A Létező létének lényege tautológia, ami a szokásos logikával megfoghatatlan. Tagadhatatlan, az axiómáknál is alapvetőbb igazság, amely úgy Jó ahogy van, hiszen nem is lehet másképp. Az önvalóság lényege a Létező önmagával való állandó azonossága. A Kozmosz lényege a Létező önmagán belül értelmezett részei közötti viszony, a részek egyfajta rendezése, amely maga a Rend. Az Idő lényege a Létező részei között értelmezett változás, melyeket idealizáltan eseményeknek tekintünk. Ezen események egymásutánisága az összetartozó részek pontosabb meghatározása esetén azok Keletkezéseként és Elmúlásaként, vagyis életként szemlélhető.
A következő versszak jelentésében még nem vagyok biztos.:
>>> A Létező önvalósága a legelemibb értelem, az önvalóság fogalma a Létező lelke. Az önvalóság által a Létező halhatatlan (időtlen), mindazonáltal részei számára a relatív időtartam értelmezhető. A Kozmosz műveit nem értem. A Létező részei számára értelmezhető sajátidő (Idő) az adott részrendszer skálahasonlóságon át történő folytonos mozgása. A Létező részei alapvetően minőségük és mennyiségük szerint vizsgálhatók. <<<Az önvalóság a Létező belül értelmezhető, a részrendszerek az önvalóság által értelmezhetők, az Idő az önvaló részrendszerek között értelmezhető, a Keletkezés az önvaló részrendszerek időbeli viselkedésében áll.
Az önvalóság a Létező létének alapvető jellemzője, a Létező részeinek rendezettsége az önvalóság által értelmezett, a részek között értelmezett sajátidő a rendezettségen át vezet, a részek valamilyen meghatározás szerinti keletkezése a változásuk által (sajátidejükben) értelmezhető.
Készült: 2002.08.05. - 10.20.