"Amint fent, úgy lent."
(Hermész Triszmegisztosz)
A gondolkodás mûködésének fizikai
alapja az információt hordozó
idõhullámok
állandó visszacsatolása,
tükrözése az idõforrások
között. Ez annyit jelent,
hogy egy tér vagy fénykvantum már
önmagában is értelmes, gondolkodó,
intelligens
lény, méretétõl és
egyszerûségétõl függetlenül. El
lehet vele beszélgetni
(bármelyikkel) megfelelõ módszerekkel, és
mindnek más, egyedi személyisége,
szubjektív információ tartalma van.
Az anyagi részecskék, neutronok, protonok, elektronok a
nagyobb forrásszámuk
miatt némiképp zajosabbak, rendezetlenebbek az
intelligenciaszintjüket
illetõen, de ugyanúgy õrzõdik bennük
az értelem, mint a hasonló szerkezetû
lélekben. Amiképp a szubatomi világ lényei
gondolkodnak, úgy ez a tulajdonság
jellemzõ minden makroszintû létezõ
rendszerre is a teremtésben.
Egy lélekcsoport együttesen felfogható számos
olyan forráspontnak,
amik között a személyes kapcsolatok
közvetítik az információt. A
közösségeknek
így van egyfajta kollektív tudati halmazuk,
intelligenciájuk, ami szintén
fejlõdik, változik és kapcsolatban áll
más közösségek tudatával.
A Naprendszert alkotó égitestek mind rezegnek valamilyen
frekvencián,
a saját anyaguknak és tömegüknek
megfelelõen, gravitációs hatásukkal
befolyásolva
egymást. Ez szintén egy idõforrásrendszer,
mivel az alapelv közös. Minden
résztvevõ kibocsátja a maga
rezgését, ami valamekkora késedelemmel hat
az összes többire. A Nap és a Föld
például a zenei skálán nézve G
hangon
rezeg, bár sok oktávval az emberi fül hallási
tartománya alatt.
Ha évezredeken, sõt évmilliókon át
szemléljük a Naprendszerben zajló
folyamatokat, azt látjuk, hogy a rendszer hasonlóan
gondolkodik, mint egy
fénykvantum vagy lélek. Ez persze az
idõhullám futási késedelem miatt nagyon
lassan, nem emberi léptékben történik. Ha
csak a bolygókat számoljuk bele
a rendszerbe, a két legkülsõ égitest
(Neptunusz - Plútó) közti maximális
távolság bizonyos esetekben (oppozícióban)
elérheti a 10,475 milliárd kilométert
(csaknem 10 fényóra).
A Tejútrendszer a maga több milliárd
csillagával, bolygójával és
porfelhõivel
nagyjából egy százezer fényév
átmérõjû gömböt foglal el a
kozmoszban. A
galaxis gondolatai tehát még alacsonyabb
frekvencián és még nagyobb idõ
intervallumban nyilvánulnak meg. Maga az univerzum pedig, aminek
pontos
méreteirõl gyakorlatilag fogalmunk sincsen, hisz
jóval nagyobb lehet annál,
ameddig ellátunk benne, sok milliárd éves
visszacsatolási rendszerben gondolkodik,
az egyes galaxisokat használva forrásoknak.
Vajon mirõl elmélkedhetnek ezek a makro
intelligenciák? A minden létezõ
õskáoszában található rengeteg
világbuborék szintén
kölcsönhatásban van
egymással. Amely gondolatok tehát az egész
teremtésben körbeáramlanak,
halmozódva és perturbálódva az
idõhullámok révén, azok maguk az Isten
gondolatai.
Amit persze rajta kívül nem hall és nem ért
meg senki sem. Ezért van az,
hogy az Õ útjai kifürkészhetetlenek.
De most térjünk vissza az energiakvantumok
gondolkodási folyamataihoz.
Az eddigiekbõl rájöhettünk, hogy a
gondolkodás sebessége, egy gondolat
megfordulása, körbeáramlása valamely
forrásrendszerben (mi fordult meg
a fejedben?) gyakorlatilag csak az idõhullámok
terjedési sebességétõl függ,
ami viszont állandó (E=1). Ezen nem lehet
változtatni. Ellenben lecsökkenthetjük
a forráspontok közti távolságot egy ciklikus
rendszerben, például fénykvantumban.
A fotinó átmérõje adott
idõhullám sûrûség mellett két
érték között ingadozhat,
ezt részletesen lásd a: Teremtési
tartományok címû írásban.
Ha megnöveljük a források által
kibocsátott idõsûrûséget valahogy,
azzal lecsökkenthetõ a ciklikus rendszer
átmérõje, tehát nõni fog a
gondolkodási
sebesség. Ez azt jelenti, hogy a kisebb fénykvantumok
gyorsabban gondolkodnak,
mint a nagyok. A különbség persze az õ
mérettartományukban a pikoszekundumok
töredékének felel csak meg, ami emberi szemmel
nézve elhanyagolható, mégis
több a semminél.
Mivel az idõforrás (Bindu) pontszerû, nincs
tényleges mérete, tehát
lefelé haladva a szubjektív
mérettartományban a végtelenségig lehet
zsugorítani
a rendszerek méretét, a
hullámsûrûség növelésével.
A számítástechnikában
is azt tapasztaljuk, minél gyorsabb a jelátviteli
sebesség (a regiszterek
között és a buszon), annál hamarább
ér a mûveletek végére a
számítógép.
Az idõhullámok információ tartalma azok
transzcendens volta miatt nem
szaturálódik. Nincs alsó határa
elméletileg az egyre kisebb és kisebb
átmérõjû
ciklikus rendszerek létrehozásának. Hogy a
gyakorlatban milyen és mekkora
törpe fotinók létezhetnek, az talán
kideríthetõ lesz mûszeresen a hatásuk
alapján.
A minden létezõrõl tehát elmondhatjuk, hogy
minden megnyilvánulási
szintjén gondolkodik, él, intelligens
tulajdonságokat mutat és hihetetlen
dinamizmus van benne. Lehet, hogy te, mint ember azt képzeled,
egyedül
vagy a gondolataiddal a kobakodban. De hidd el, körötted ott
zsong az egész
mindenség folyamatosan, és látja az összes
belsõ rezdülésed, amiként te
is láthatod a világot, ha kinyitod rá az
elmédet. Ezen szellemi közösség
a számodra is megélhetõ, mint az egység
állapota.
Ez az Isten csodája.
Készült: 2002.06.11.