AZ INFORMÁCIÓS HÁTTÉRZAJ MOZGÁSFÜGGŐ TORZULÁSA
Álló megfigyelő (időforrás) számára a környező univerzumból minden (n-1) irányból érkező időhullámok hatása egyenletes sűrűségű háttérzajként jelentkezik. Az egyenes irányban haladó forrás számára az idő doppler effektusa miatt a sebességgel arányosan, irányfüggő módon torzulni fog az észlelt háttérzaj sűrűsége, frekvenciája.
Példa: A háttérzaj legyen egy gömbfelületen elhelyezett, nagyon sok hangforrás által kibocsátott egyenletes F hang. Ha én, mint az origóban lévő forrás mozgok, tehát 1>RV>0, akkor a haladási irányom felöl (szemből) engem elérő hullámok sűrűsödnek, tehát az F-ből G, A, H, C stb. lesz. A mögöttem hagyott (utolérő) hullámok ritkulnak, tehát az F-ből E, D, C stb. lesz. Ez a törvény RV>1 esetén szintén érvényes, egyenesen és körpályán haladó tachionnál is, bár akkor mindig a körvonal érintőjére kell érteni a haladási irányt.
Gyakorlatilag tehát minél gyorsabban megyek az univerzumban, a háttérzajt annál szélesebb spektrumban, mintegy "széthúzva" hallom. Velem szemben magasabban szól a szférák zenéje, mögöttem mélyebben, oldalirányokban pedig a köztes értékeket hallom.
Ez a "széthúzódás" felhasználható tökéletes sebesség és haladási irány mérőnek, ami mindenhol működik, a térben és azon kívül egyaránt. Az őskáosz mélyén a navigációhoz gyakorlatilag az egyetlen segítséget jelentheti, mivel az okforrások, és az észlelt univerzumok elmozdulása elenyészően csekély az űrhajó mozgásához képest, tehát nem lehet rájuk támaszkodva biztonságosan navigálni. Az okforrások többsége kint van az őskáosz peremén, ezért csak idő-világító toronynak, irányjelzőnek használhatók, pontos helymeghatározásra nem. Lásd még a: Navigáció a nemtér-nemidőben című írást.
Az űrhajó saját anyagának forrásait megfigyelve viszont nagyon tökéletesen érzékelhető minden, önmagunkhoz képest végzett elmozdulás nagysága és iránya. A mechanikus és fényfutási időt mérő giroszkópok a térugrás miatt használhatatlanná válnak, ezért kell gravitációs giroszkópot használni.
Gyakorlati problémát mindössze az idődoppler érzékelő precíz kalibrálása jelent. A pontos, nagy távolságú térugráshoz nagyon pontos helyzetmeghatározásra és navigációra van szükség. A gravitációs giroszkóp alapvetően két részből áll: vevőből és adóból. Ez kétféleképpen is megvalósítható.
1. Középen helyezzük el a vevőt, ami a körötte, gömb alakban elhelyezett adók jeleinek torzulását figyeli.
2. Egy adó van középen, amit a körötte lévő vevők figyelnek.
Az egész rendszert stabilan rögzíteni kell, nem lehet benne mozgó alkatrész és nem "lötyöghet" a hajótestben. Az érzékelők pontossága a felhasznált anyagok hőrezgésétől és a mechanikai rázkódástól függ, ezért az adó kiválasztásánál döntő szempont kell legyen az érzéketlenség az űrhajón belülről, és kívülről érkező zavaró hatásokkal, gerjesztésekkel szemben. Megoldást jelenthet a jellegzetes saját gravitációs színképű anyag használata, aminek sugárzása jól kiemelkedik, elkülönül a környező háttérzajtól, és ezért könnyű azonosítani, bemérni a vevőkkel. Ez lehet például egy nagyon ritka előfordulású nehézfém vagy speciális, egyenletes gerjesztésnek kitett egyéb anyag.
A mi számunkra, a jelenlegi technikai színvonalon kielégítőnek tűnik anyagból elkészíteni a berendezést, de isteni technikai színvonalon célszerűbb az adókat tér vagy fénykvantumokkal helyettesíteni, melyeket stabilan állva kell tartani valahogy a hajótestben.Készült: 2002.04.28. - 06.08.