"Ne becsüld le a szavak erejét!"
(az ismeretlen szónok jelmondata)
Az univerzumban létező hatalmas térbeli
távolságok egyben időbeli szeparációt
is biztosítanak az egyes csillagrendszerekben, galaxisokban
és dimenzióvilágokban
élő teremtmények számára. A
szeparáció mindig a vizsgált rendszerek közti
kölcsönhatások hiányát, tehát
információs elszigeteltséget jelent. Az
információk
térben való terjedésének véges
sebessége miatti időbeli, hatásátviteli
késedelem biztosítja az egyes részrendszerek
védelmét a különféle, káros
információs fertőzésekkel, szennyezésekkel
szemben.
Ez egyben azt is jelenti, hogy minden szeparáció (a
véges távolság
miatt) csak véges ideig valósítható meg, az
időhullámok tökéletesen
leárnyékolhatatlan
terjedése okán. A káros információs
szennyezésekkel szembeni legjobb védelmet
tehát a térbeli elkülönülés
biztosítja, mivel a hordozó hullámok
hatóerejének
távolsággal arányos csökkenése az
információ elzajosodásával,
elvisszhangosodásával
jár együtt. Lásd: Az idővisszhang című
írást.
Akivel egy lakásban (családban,
háztartásban) élek, és folyton
kommunikálok,
az nagyobb hatást gyakorol az életemre, mint a
szomszédom, akivel csak
a lépcsőházban vagy az utcán találkozom. A
város másik végében élő emberek,
egy távoli vidék lakosai vagy a Föld
túloldalán nyüzsgő emberek ügyes-bajos
dolgai egyre csökkenő mértékben szólnak bele
a saját információs rendszerem
változásaiba. Az általuk képviselt
hatások beleolvadnak az univerzum általános,
mindent betöltő háttér zsivajába.
Ugyanez érvényes csillagközi méretekben is. A
szomszédos csillagrendszerekben
élő és tevékenykedő intelligens fajok
befolyása a mi életünkre a velük
való kapcsolattól és földrajzi
távolságtól függ. Az emberiség nem
csak
a világűrbe kijutó elektromágneses hullámok
közvetítette tévé és
rádió
adásokkal szennyezi a kozmoszt, hanem a kollektív tudati
halmazunkból áradó
telepatikus gondolatok végtelen folyamával,
zsongásával is. És minél
koncentráltabb,
összeszedettebb egy gondolati impulzus, annál nagyobb a
hatóereje, amikor
célba ér.
Ha egy csoportból sokan sokfélét gondolnak,
sokféleképpen éreznek,
az kívülről megfigyelve zajos, kaotikus
csevegésként mutatkozik. Amikor
viszont mindenki részt vesz egy indulatoktól fűtött
tömegtüntetésen, koncerten
vagy csak rengetegen nézik ugyanazt a tévéműsort,
és hasonlóan vélekednek
a látott, megélt dologról, annak már
érezhető ereje van, ami befolyásolja,
megváltoztatja a környező világot. Mert a gondolatok
igazán dolgok. Semmiben
sem különböznek az energia kvantumjaitól vagy az
anyagi részecskéktől,
hisz mindnek ugyanaz az építőköve. Virtuális
időforrások és a kibocsátott
eseményhorizontjaik változó sűrűségű
hullámtengere.
A gondolatok teremtő erejűek, s itt jóval többről van
szó, mint egyszerű
tömeg szuggesztióról. Minél többen
gondolják ugyanazt, tisztán és egyszerre,
lehetőleg egy helyen, annál nagyobb a
valószínűsége, hogy akaratuk megvalósul.
Ennek mértéke a morfogenetikai
küszöbértékeknél változik
ugrásszerűen,
lépcsőzetesen (nem lineárisan), lásd az 1.
ábrát. Lélekcsoportoknál ez
a jelenlegi ismereteink szerint a tíz hatványainak felel
meg, egyelőre
nem tudjuk miért.
Van viszont az információs szennyezésnek egy
másik oldala is, éspedig
az időszálak jelátviteli tulajdonsága. Az egy
dimenziós univerzum létezési
szálain az önkeltő rendszerek ciklusidejének fele
alatt megy át az információt
hordozó rezgés, illetve csak annak
szálirányba eső része. Lásd: Az
időszálak
szerkezete című írásban. Mivel pedig az
Életfára szinte minden létező teremtmény
föl van fűzve gráfszerűen, így a Teremtőn
keresztül mindannyian állandó,
azonnali kapcsolatban vagyunk egymással, a térbeli
távolságunktól függetlenül.
Az időszál végén egzisztáló
forrásokat érő információs hatások
csak azért
nem mennek át tetszésük szerint
bárhová a teremtésben, mert a
hosszirányú
jelátvitel minden nem szálirányba eső
elmozdulást azonnal nulla amplitúdójúra
redukál, tehát gyakorlatilag megszűntet. Az
egymáshoz képest elcsúszott
fázisban létező (párhuzamos)
dimenzióvilágok pedig még a térbeli
átvitelt
is lekorlátozzák az adott dimenziórendszer
tartományára.
A baj akkor kezdődik a teremtésben, amikor elkezdjük a
csillagközi űrhajózást. A térugrások
révén a hajóink hamar leküzdik a sok
fényéves
távolságokat és belépnek más
bolygórendszerek körzetébe. Közben
természetesen
húzzák, "növesztik" maguk után a saját
időszálaikat, amelyekkel az űrhajó
és utasainak anyaga kötődik a
lakóbolygójához, a saját lokális
teremtéséhez.
És visszük magunkkal a teljes információs
készletünket a forrásrendszereinkben
eltárolva, a köztük pattogó, visszhangzó
időhullámok repülési idejében.
Ami a célnál azonnal kiárad, immáron
közelről fertőzve meg az adott rendszer
környezetét.
Ugyanez érvényes fordítva is. Nincs rá
szükség, hogy egy idelátogató
földönkívüli űrhajós bármihez
hozzáérjen, bármibe beavatkozzon, bárkivel
kapcsolatba lépjen nálunk. Elég, ha megjelenik,
itt van, esetleg elhagy
néhány atomot, ami az ő bolygójáról
származik (kihelyezett műszer, hulladék,
stb.). Pusztán a jelenlétével idehozta az
egész információs rendszerét,
ami így nem gyenge háttérzajként, hanem
erős, közeli hatásként ordít bele
a mi világunk rendjébe, és zavarja meg a dolgokat,
jószerével megállíthatatlanul.
Minél messzebbről jön az idegen, és minél
másabb tulajdonságú világból,
amely információtartalmát tekintve
különbözik tőlünk, annál nagyobb zavart,
kárt okozhat az ittlétével.
Egy szelíd világot meglátogató erőszakos
intelligencia a maga gondolataival,
és érzéseivel durván befolyásolni
kezdi a bennszülött lények tudatát,
egyéni
és kollektív szinten egyaránt. Egy ostoba
lény zavarja az okos lényeket.
Mindez természetesen fordítva is igaz, tehát az
információs fertőzés nem
csak káros, és rossz irányba ható lehet,
hanem kifejezetten jó, építő jellegű,
sőt hasznos is! Az emberiség fejlődését
például láthatóan megdobta az,
hogy az utóbbi évszázadokban erősen megnőtt a
Naprendszerbe látogató különféle,
többnyire jóindulatú idegen
civilizációk űrhajóinak száma. A
lakosságunk
java persze nem tud arról, hogy naponta több száz,
néha ezer ufót is regisztrálnak
a nagyhatalmak légi és űrtéri nyomkövető
rendszerei. Ezeknek csak egy része
tartozik a Solaria Fenntartási Rendszer
flottájának kötelékébe, a többi
kutatási céllal látogat ide hozzánk a
legkülönfélébb helyekről. Ebből
következően
mi is megfertőzzük őket az emberi hülyeségeinkkel,
erőszakos és ostoba
viselkedésünkkel.
Az intelligens rendszerek a belső információs
visszacsatolásaik révén
képesek védekezni a számukra káros
hatások ellen, egyfajta tudati immunválaszt
produkálva a kisértésekkel, rossz felé vivő
hajlamokkal szemben. De minden
immunrendszer működésének vannak korlátai
és gyengeségei. A földi bűnöknek
hosszú "árnyéka" lehet a környező
univerzumban, amiről igazából mi még
nem is tudunk. Talán azért is romlott le a
bolygónkon élő társadalmak morális
és etikai helyzete, erkölcsi színvonala az
utóbbi évezredekben, mert minket
is több alkalommal értek olyan szennyezések,
amelyekkel nem tudtunk mit
kezdeni.
Persze, minél okosabb egy intelligens rendszer, és
minél többet tud
a teremtés működéséről, belső
összefüggéseiről, annál tudatosabban veheti
föl a harcot a számára veszélyes,
káros behatásokkal szemben. Már az is
egyfajta védelmet jelent a számomra, ha tisztában
vagyok az engem fenyegető
veszélyekkel és igyekszem éberen, óvatosan
viszonyulni hozzájuk.
Ezen írásunkat
figyelmeztetésnek szánjuk az egész
emberiség számára. Az
információs szennyezés, aminek egymást
kitesszük
a manipulatív célzattal működtetett
médián keresztül, nagyon komoly
változásokat
és bajokat zúdít ránk kollektíven. A
társadalom köz- tudatának
lehülyülése,
erőszakossá és zavarossá válása
mindenkit, aki benne van a rendszerben,
tehát itt él a Földön, szintén
lefelé húz, próbál magához
hasonlóvá tenni.
A sok lúd pedig disznót győz, ha az hagyja magát.
Az emberiség technikai fejlődésének
ugrásszerűsége egyben annak is
köszönhető, hogy rengeteg olyan lélek
reinkarnálódott ide mostanában, aki
előző életeiből, a létezés más szintjeiről,
illetve más csillagrendszerekből
sok tudást hozott magával. Becsléseink szerint
több száz millióra tehető
jelenleg azon földönkívüli lelkeknek a
száma a Földön, akik rendesen nem
a Solaria lélek hierarchiájához tartoznak, csak
ideiglenesen lettek ide
áthelyezve, hogy a jelenlétükkel
befolyásolják a társadalmi folyamatokat.
Az elsöprő többségük ráadásul nem
is tud erről, hiszen ide mindenki csak
feltudati törléssel születhet le, viszont a
későbbi élete során fokozatosan
felszivárog belőle (a tudatalattijából) a
magával hozott információ.
A teremtésben tehát minden intelligenciát
egyaránt fenyeget a lehülyülés,
elzajosodás veszélye, amennyiben a számára
fontos, rendezett információk
állandó frissítésével,
visszaírásával és a
háttérzajtól való
szeparációjával
nem védi magát. Mi is úgy
építjük a
számítógépeinket, hogy minél
tökéletesebben
védettek legyenek a külső környezet zavaraival
szemben. Egy számítógép
vagy adattároló eszköz akkor jó, ha
determinisztikus a működése, vagyis
érzéketlen a véletlen zajokra (amikről nincs, nem
lehet vélelmünk). Ez
okozza egyben, hogy olyan buták a gépeink, hisz
bennük nem perturbálódik
az információ.
A lélekben, pont a környezetével való
állandó kapcsolat miatt folytonosan
változik az információtartalom. Ettől fog
felejteni, gondolkodni és új
dolgokat kitalálni, intelligensen viselkedni, vagyis
élni. Lásd: A lélek
szerkezeti felépítése és
működése című írást.
Az istenek, teremtők persze a maguk módján
védekeznek a teremtésükre
nézve káros fertőzésekkel szemben. A Naprendszert
övező terembúra egyik
feladata éppen az, hogy mindkét irányba szigetelje
az emberiséget, részlegesen
árnyékolva és elzajosítva az
időhullámok által hordozott információkat.
Nem engedi ki az emberi hülyeséget és
gonoszságot, és nem engedi be az
idegen fajok okosságát és
jóságát. A galaxisnak szintén megvan a maga
terembúrája,
amiként az egész dimenzióvilágunknak is.
Ezért beszélnek az ősi népmeséink,
teremtés mítoszaink és filozófiáink
arról, hogy a világ egymásba ágyazott
buborékokból áll, melyek az egyes egeket
elválasztják külön zónákra.
Lásd
például: a manysi törzsek mitológiáit,
ahol hét falról, világburokról,
terembúráról mesélnek a
sámánok.
A mi univerzumunk két hiperteres felépítése
szintén annak köszönhető,
hogy korábban, évmilliókkal ezelőtt két
alkalommal érte olyan mértékű
információs
szennyezés a világbuborékunkat,
kívülről az őskáoszból, amivel a rendszer
nem tudott megfelelően elbánni. Ezért a központi
térszerán, Brahma kénytelen
volt a monász univerzumát először diászra
(egy hiperteresre) majd triászra
(két hiperteresre) bővíteni (ezt tőle tudjuk). Ilyenkor a
korábbi teremtési
terveinek eredeti, sértetlen változatát mentette
el az új rendszerbe, míg
a régit meghagyta fertőzöttnek, nem
kívánván azt pusztán emiatt megszűntetni.
A Zohárban felleltük ennek az eseménynek a nyomait,
kódolt formában való
leírását. Lásd: A Széfer ha
Zohár ezoterikus jelentése című
írásban.
A minden létezőben egzisztáló
világbuborékok teremtői egymással tartanak
annyi diplomáciai kapcsolatot, hogy
szabályozhassák a teremtményeik átmenő
forgalmát, s ezzel az egyes univerzumokra gyakorolt fertőző
hatásokat.
Ha egy univerzum megfertőz egy másikat (ami persze
kölcsönös), azzal megváltoztatja
a benne zajló információs folyamatokat, és
hosszabb távon gyakorlatilag
ellenőrizhetetlenné, kezelhetetlenné teszi az
eseményeket. Erre mondják
azt a Teremtők, hogy "elszabadul a pokol". Az ilyen
információs támadásokat
persze nem lehet teljesen kiküszöbölni, mivel
szándékos, ártó célzattal
is elkövethetik mások ellenünk, illetve
véletlen baleset vagy félreértés
miatt is bekövetkezhetnek. Ezen kívül
természetesen mindig akadnak lázadók,
olyan káoszjáró intelligenciák,
önálló istenségek, akik fütyülnek a
többiek
munkájára, szeparációs
törekvéseire, és csak azért is
belerondítanak a
jelenlétükkel az univerzumok rendjébe. Ezek ellen
persze léteznek különféle
elhárító apparátusok, de ezt itt, ebben az
írásban nem részletezzük külön.
Az információs szennyezés tehát a
teremtésben állandóan jelen van,
elkerülhetetlen és természetes folyamat, amivel
minden önirányító, intelligens
rendszernek küzdenie kell. Haszna legalább annyi, mint az
általa okozott
kár, ezért szabályozása alapvető az
élet és a rend fennmaradása
szempontjából.
Információ geometriai kutatásaink legfőbb
gyakorlati haszna pontosan ennek
megértése terén mutatkozik meg, s
reméljük, hogy publikációinkkal
segíthetünk
az emberiség kollektív tudatának
immunizálásában. Ezért tesszük
mindenki
számára hozzáférhetővé anyagainkat
az interneten.
Készült: 2002.06.11.