"Melyik út visz oda, hol a világosság
lakik,
és a sötétségnek hol van a helye?"
(Jób 38.19.)
1. TÖRTÉNETILEG
Nemrég belelapoztam a rendelkezésemre
álló, igen tekintélyes hírű és
méretű Britannica Hungarica lexikon új
kiadásába, hogy megnézzem, mit írnak
az Isten szócikk alatt. Meglepő módon nem találtam
ilyet önmagában, helyette
viszont 13 címszóban szerepelt első
szóként, úgy mint: Isten Báránya,
Isten
Barátai, Isten békéje, Isten Gyülekezetei,
Isten Halála-mozgalom, Isten
népe, stb. Ezek együtt majdnem két (!) egész
oldalt foglaltak el a 18 kötetes,
és összesen kb. 14000 oldalas műben. Ahhoz képest,
hogy az emberiség nagyobbik
része szerint az Isten teremtette a világot
(függetlenül attól, bármit
híresztelnek a materialisták erről), és Õ a
mindenség Főnöke, ez bizony
elég sovány eredmény szerintem.
Még csak azt sem mondhatjuk, hogy ateizmusról van
szó, mert ugyanakkor
a négy fő arkangyal mind szerepel a lexikonban: Rafael, Uriel,
Gábriél
és Mikáél (tévesen Mihály
címszó alatt), igaz csak pár mondat
erejéig.
De az Úr minden angyala közül a legtöbb sort
mégis a Sátán érdemelte ki
a szerkesztők részéről. Neki "szentelték" a
leghosszabb leírást. Vajon
miért?
A Sátán a zsidó és keresztény
vallásban a gonosz szellemek vezére,
az Isten ellenfele. A sátán szó héber
eredetű, jelentése ellenség, ellenfél.
A Sátán az Isten fiainak egyike a mennyországban
(ezek szerint Jézus testvére
volna?), és feladata keresni a teremtésben a rosszat, a
bűnt, a visszaéléseket,
és ezt jelenteni az Úrnak, mivel ő is a fény egyik
angyala.
Neki adatnak át a bűnösök, hogy a testük
elpusztuljon, de csak azért,
hogy a lelkük megmeneküljön. Hívják
még Gonosznak, Rossznak, a Sötétség
Fejedelmének, Belzebubnak, Kisértőnek, stb. A Belzebub
vagy Beélzebúl név
egyébként démoni megszállottságot
jelent és eredetileg Ekron város istenét
nevezték így. Ekron a filiszteus pentapolisz egyike, ma
Tel Mikne településsel
azonosítják (arabul: Kirbat al-Mukanna), ami az Izrael
középső részén fekvő
Mazkeret Batya településtől délre
található. A Baálzebub jelentése: a legyek
ura, a Baálzebul pedig: a lakóhely fejedelme. A
Koránban a Saitan az Isten
egyik angyalának tulajdonneve, aki hasonló
szerepkört tölt be a teremtésben,
mint a keresztényeknél. Nagyjából ennyi,
amit megtudhatunk az Univerzumot
vezető, irányító, kormányzó
vezetőkről ebből a lexikonból.
Érdekes, hogy az "Isten" és "Sátán"
szó a magyarban csak a magánhangzókban
különbözik, egyébként mindkettő S-T-N. Az
"Isten" magas hangrendű magánhangzókat
tartalmaz, a "Sátán" mélyeket. Talán
azért, mert egyikük odafent uralkodik,
a másik meg idelent?
2. VALÓJÁBAN
Most tegyük félre a különböző
vallásos előítéleteket és dogmákat,
és
közelítsük meg az Isten és a
Sátán témakörét a
létfilozófián keresztül.
Az Istenről, mint Egészről, Első Egyetlenről, és Minden
Létezőről már sokat
írtunk az Eseményhorizonton, de eddig jobbára csak
a felépítését,
struktúráját,
szerkezetét, és fizikai működését
vizsgáltuk, s kevés figyelmet szenteltünk
neki, mint érző, gondolkodó, tapasztalatokat gyűjtő
intelligenciának. Pedig
az Isten lélek is, nem csak egyszerűen egy kupac
időforrás és a köztük
pattogó időhullámok összessége.
A későbbiekben (külön írásokban)
még több oldalról megvizsgáljuk majd
az Isten személyét és tulajdonságait, de
most korlátozzuk figyelmünket
a címben említett párosra. Vajon milyen viszonyban
lehet egymással az Isten
és a Sátán a mennyországban? Ha ők
valóban vezető intelligenciák a teremtési
rendszerben (az Isten sok más fiával és
lányával együtt), akkor nyilván
együtt dolgoznak, valamilyen rendszerben, hierarchiában,
bizonyos célok
megvalósítása érdekében. Ezt
láthatjuk magunk körül az egész
teremtésben,
bárhová nézünk is. Mindenhol értelem,
szervezés, intelligencia nyomait
találjuk, ami folyamatosan működik, karban tartja a belőle
fakadó virtuális
teremtését.
Mert azt nekem senki ne akarja bemesélni, hogy a
világegyetem holmi ősrobbanás után
kialakuló spontán törvényeknek
alávetve sodródik a végtelenben,
minden cél és értelem híján. Ahhoz
túlságosan is nagy, bonyolult és jól
kiegyensúlyozott, vagyis tervezett és
irányított az egész. És
láthatóan
ez az Egész élő, mert reagál minden
változásra!
Mellesleg azt sem hiszem el, hogy az Isten kezdetben megteremtette
a világot, ami attól fogva kész volt, mint
befejezett tény, amihez többé
nem kell hozzányúlni, módosítani rajta.
Csak meglöki, mint a körhintát
és már működik is, magától,
önállóan. Minden eddigi tapasztalatunk azt
mutatja, hogy a magukra hagyott rendszerek kellő felügyelet,
ellenőrzés,
karbantartás nélkül hamar elromlanak, lepusztulnak,
működésképtelenné válnak.
Amennyiben az egész univerzum csak 7000 éves (ahogy azt
az okos Biblia
tudósok kiszámolták), persze lehet, hogy megy
főnök nélkül is a verkli,
de egy több milliárd éves teremtésnél
ez kizárt. Kellenek ügyintézők, angyalok,
fenntartók, s ezt világosan megtaláljuk minden
világvallás szentkönyveiben
is, csak épp nincs túlhangsúlyozva.
Ebből a szempontból a csodás esetek, csodatételek
is a karbantartásra,
felülről jövő beavatkozásra utalnak. Vagyis
Jézus, mint Megváltó lényegében
"rendrakás" céljából született meg.
Ezért adatott neki minden hatalom a
Földön. Mindebből persze az is következik, hogy a fő
karbantartóknak vannak
segédei is, akik az "aprómunkát" végzik.
Próféták, tanítók, mesterek,
buddhák,
stb. A keleti hagyomány szerint csak ebben a teremtési
korszakban, ami
kb. 7000 éve kezdődött, összesen 1000 buddha
születik meg testben, hogy
segítse az emberiséget. Ezeknek legalább a fele
most kell, hogy testben
éljen és dolgozzon (XX. és XXI. század),
mivel most vagyunk a legtöbben
a bolygón (6 milliárd fölött)! Az persze
más kérdés, mennyire kerül a figyelem
középpontjába a tevékenységük. A
többségük nyilván nem fog
állandóan a
tévében ugrálni, mint valami popsztár vagy
politikus.
De térjünk vissza eredeti témánkhoz, az Isten
és a Sátán kapcsolatához!
Annak alapján, amit jelenleg látunk a környező
világegyetem hihetetlen
bonyolultságából, a következő
megállapítások adódnak, tűnnek logikusnak.:
3. ANALÓGIÁK
Az Isten, mint Teremtő (az univerzum központi
térforrása, Brahma) a
Létezőnek az a része, Aki teremt, alkot, kiáraszt
és fenntart maga körül
mindent, végtelen változatosságban az
időkáprázat tengerén. A Sátán, mint
az Õ egyik első teremtménye, időbeli
elágazása, másolata, kerubja az, aki
ebben a káprázatban jár-kel, mozog,
nézelődik, figyel, válogat, mérlegel,
dönt, ítélkezik, vagyis elbírálja a
különféle teremtményeket. Szava,
ennélfogva
hatalma van az Úr, a Fenntartó előtt abban, hogy mi
történjék a rendszerben
az egyes részekkel. Õ dönt a nem megfelelőnek tűnő
dolgok lebontásáról,
elpusztításáról.
Az analógia világos. Ahogy az élő szervezetek is
folyamatosan épülnek
és pusztulnak, s működésük során a
számukra hasznos dolgokat megtartják,
a hulladékot pedig kiürítik,
eltávolítják, úgy a Sátán
eredeti feladata
is az, hogy leszelektálja az egészből a nem megfelelő
alkotásokat. Csak
azokat hagyja meg, netán támogatja is (!), melyek
illeszkednek az Isteni
Tanács által készített és
folyamatosan aktualizált teremtési tervbe. És
mindez nem rossz szándékból történik.
Az utcaseprőkre vagy takarítókra,
a csatornázási vállalat munkatársaira vagy
a temetkezési vállalkozókra
sem haragszunk azért, mert a munkájukat végzik!
Egy szemléletes hasonlattal élve: az Isten csak a
kőtömböt csinálja
meg, amiben még minden lehetőség benne van, de lefaragni
róla a fölösleget
a szobrásznak, a Sátánnak kell. Az Istennél
van tehát az alkotóerő, a Sátánnál
pedig a formálóerő, s a beavatkozása teremt
visszacsatolást a rendszerben
az egyensúly érdekében.
A kettejük által képviselt erők (dualizmus,
jó és rossz, jin és jang)
egyensúlya tartja fenn a rendszert, ad dinamizmust neki. Mert
tudjuk jól,
hogy az egyensúlyi állapottól való
eltolódás (a szélsőséges helyzet) komoly
bajokkal jár minden szinten, függetlenül attól,
milyen irányba történik.
Így van ez a fizikai törvényeknél
(vonzás-taszítás), a biológiában (az
élet homeosztázisa) és a
pszichológiában (helyes-helytelen) is. A
Sátánnak
mindezek szerint tehát nagyon bölcsnek, okosnak és a
feladatához értő,
"jól pusztítva teremtőnek" kell lennie.
Azért tartják őt és a hierarchiáját
(ördögök, démonok) rossznak, sötétnek
és gonosznak az alájuk rendelt, velük szemben
jobbára védtelen teremtmények,
mert ő az, aki korlátozza a létük szabad
burjánzását. Mondhatni ő az Életfa
kertésze, aki lenyírja a fölös ágakat,
hogy egy időszálfa se nőhessen az
égig (korlátlanul). Mivel pedig a létezés
az alaptörvényei miatt ellentmondásos,
nem lehet benne mindig csak jó és hibátlan
döntéseket hozni. Tehát a bíró
is hibázik, s rosszat tesz a legjobb szándéka
ellenére. Ezért a "korrektor"
akkor működik jól, ha magát is ellenőrzi,
ellenőrizteti az Istennel, a
főnökök főnökével.
Vagyis téves az a felfogás, hogy ezek ketten folyton
harcolnak egymás
ellen és fújnak, köpködnek a másikra.
Jellemző az emberekre, hogy az égi
dolgokat a földhözragadt
felfogóképességük szerint
próbálják értelmezni,
mintha az univerzumot vezérlő, mérhetetlenül
öreg és bölcs intelligenciák
is csak olyan hülyegyerekek volnának, mint a
Földön élő egyes teremtményeik.
Hát nem olyanok! Nem sokáig működhetne a
világ, ha a széthúzás uralná,
amiként az emberi társadalmak is gyorsan felbomlanak,
felszámolják magukat
a saját belső konfliktusaik miatt, melyeket képtelenek
értelemmel kezelni
és kordában tartani.
Az Isten és a Sátán tehát inkább
olyan, mint a kormánypárt és az ellenzék
egy jól működő országon belül. Azért
ülnek a libikóka két végén, hogy a
világ megmaradjon középen, a Buddha által
ajánlott arany középúton. Ebből
a szempontból a bűn lehetősége és a
kisértés felfogható afféle
terheléspróbának,
amit a teremtményeknek el kell viselniük a
működésük során. Az, hogy a
Földön olyan sok a bűn és a szenvedés, nem
azért van, mert a Sátán, aki
ennek a bolygónak a "helytartója" olyan rosszul és
gonoszul bánik a beosztottjaival,
a rábízott lelkekkel. Hanem a régi bűnök
termelődnek újra, idéződnek fel
újra információsan a lelkekben és
adódnak át a bosszú és a tudatlanság
miatt. Ez ellen csak egyetlen orvosság létezik. A
tudás, a helyes életre
vezető életbölcsesség.
Minden szülőnek és tanárnak elemi
kötelessége (lenne), hogy az univerzum
törvényeire minél előbb megtanítsa a
rá bízott gyermekeket. Mert a törvény
nem ismerete sehol sem mentesít annak
következményeitől! A XX. századi
társadalmak erkölcsi, morális, szellemi
hanyatlásán és a tömegesen elkövetett
bűnök mennyiségén láthatjuk, milyen
következményekkel jár a tudatlanság
vagy a rossz tudás. Ha nem akarjuk, hogy pár éven
belül káoszba fulladjon
a világunk, ahogy azt pl. Afrikában láthatjuk,
mindent meg kell tennünk
azért, hogy a társadalmainkban ne a hülyeség,
hanem az okosság információja
terjedjen el tömegesen. A tét az életünk. Ha
eljön az ítélet órája, és
könnyűnek találtatunk, a Sátán csapata fog
bennünket kisöpörni ebből a
terráriumból, amelyre méltatlanná
váltunk. Még nem késő változtatni a
dolgokon,
és ennek semmi köze bármilyen vallási
ideológiához. Mindenki tehet valamit,
még te is! Az Isten figyel téged. Tegyél
róla, hogy örömmel tekinthessen
rád életed minden napján.
Készült: 2002.08.10. - 10.15.