A karácsonyfa a karácsonyi ünnepekre
gyertyákkal vagy kis lámpákkal
és díszekkel megrakott örökzöld fa,
leggyakrabban lucfenyő. Az egyiptomiaknál,
a kínaiaknál és a zsidóknál ősi
szokás volt az örökzöldek, koszorúk
és
girlandok alkalmazása az örök élet
jelképeként.
A mai karácsonyfa Németország nyugati
részéről származik. Eredetileg
az Ádámról és Éváról
szóló népszerű középkori
játék fő kelléke volt az
Édenkertet jelképező fenyőfa, amelyre almákat
akasztottak, utalásként a
tiltott gyümölcsre. A németek december 24-én,
Ádám és Éva ünnepén ilyen
paradicsomi fát állítottak föl otthonukban. A
megváltás keresztény szimbólumát
jelképező ostyákkal díszítették,
ezeket később különféle formájú
sütemények
váltották fel. Gyakran a Jézust jelképező
gyertyákkal is kiegészítették
a díszítést. Karácsonykor ugyanabban a
szobában állt egy örökzöldekkel,
gyertyákkal és csillaggal díszített
fapiramis, ennek polcain helyezték
el a karácsonyi szobrocskákat. A karácsonyi
gúlát és a paradicsomi fát
egyesítették a XVI. században a
karácsonyfában, amely a német evangélikusok
körében már a XVIII. században nagyon
elterjedt, de általános hagyománnyá
a keresztény világban csak a következő
évszázadban vált (lásd: 1-2.
ábrák).
A karácsonyfa, mint szimbólum
lényegében a teremtő tachion, a TŰZ szobra,
amit olyan tárgyakkal szoktunk feldíszíteni,
melyek erősítik rezonátor
funkcióját. Mert a forma és a rezgés
egymást idézik.
Induljunk el fentről lefelé a fán, az Élet
Fáján, és vegyük sorra a
jellemző díszeket.
1. A csúcsdísz. Ez a legtöbbször hegyes végű, üvegből vagy műanyagból készült toronycsúcs (miként a templomtornyokon), melyen egy vagy két dudor, gömb is található. Ez a tachion fejzónája (lásd: a Teremtési tartományok című írást), mely akkor működik jó rezonátorként, ha a gondolatban rátekert kúp csúcsszöge a 35 fokos, lásd: a 3. ábrát. Ritkábban előfordul, hogy öt vagy hatágú csillagot illesztenek ide, ami a Mindenható térszerán szimbóluma.
2. Gömbök. Méretük, anyaguk, felületi díszítésük sokféle lehet, s mind a VÍZ szimbólumai. A kiáradást, az idő emanációját jelképezik, de ugyanakkor utalnak a Teremtő kúpos múltterében lebegő univerzumokra is, melyek apró buborékokként sodródnak a feneketlen mélységben.
3. Szaloncukor. Ez főként Magyarországon elterjedt díszítőelem, a szépen csomagolt édesség, ami a jelenpontra utal. A csomagolás formája különösen fontos, mert a bezúduló jövőteret és a kiáradó múltteret idézi, lásd: a 4. ábrát.
4. Habcsók karikák. Gyűrű alakú formájuk a tórusz alakú Bindu, az időforrás geometriáját utánozza. Egyben kifejezik a létezés ciklikusságát, önmagába zártságát is.
5. Gyertyák. Amikor meggyújtjuk őket, tüzük emlékezteti lelkünket a nagy TŰZ-re, aminek gyermekei vagyunk. Sokkal jobb igazi gyertyát a fára helyezni, mint villanyégős lámpasort, mégha tűzveszélyesebb is némileg. Az elektromos fény nem tudja olyan tisztán megidézni a világot fenntartó "tüzek" hangulatát és szépségét.
6. Csillagszórók. A sziporkázva ellobbanó múlandóság jelképei, melyek szépek, de fényük épp oly rövid, mint az élet.
7. Szőrös szalagok. Szőreik lehetnek rövidek és hosszúk, lágyak vagy durvák, színük elsősorban ezüst és arany, de újabban már mindenféle akad belőlük, kinek mi tetszik. A teremtést átszövő időszálak, fluidszálak ezek, amiket vízszintesen körben, és függőlegesen a csúcstól lefelé haladva szoktunk az ágakra helyezni.
8. Jégcsap. Lecsüngő, ezüstfehér díszecskék, kis kúpok a nagy kúpon belül. Nem csak a kinti hidegre utalnak és a télre, melynek derekán a fa felállításra kerül, hanem arra is, hogy a jégcsap a sebesen mozgó, csöpögő víz megfagyásakor keletkezik. A jégcsap tehát a mozgó víz időben megállított képe, szobra. Egy kis tachion.
9. Egyéb díszek. A fantáziadús emberek mindenféle egyedi dolgot is fel szoktak aggatni a karácsonyfára. Színes papírcsíkokból ragasztott láncot, könnyű szobrocskákat, öt, hat vagy nyolcágú csillagokat, aszalt gyümölcsöket, ajándékos dobozkát, stb. A lényeg, hogy szép legyen a szobor és dísze a lakásnak. Nincsenek követendő szabályok, ezért minden karácsonyfa teljesen egyedi alkotás, legyen alig fél méter magas vagy hatalmas utcai fenyő a szabadban. S mivel a családtagok közösen vesznek részt a feldíszítésben, a Szent Estének nevezett napon, ezért mindannyiuk munkája, jelenléte és igyekezete benne van a nagy műben, hozzájárul a teremtéshez.
10. Ajándékok a fa alatt. A szeretet ünnepének gyümölcsei kerülnek a fa alá, szemérmesen becsomagolva. Amit szeretnénk, amire szükségünk van, amit kértünk vagy amiben reménykedtünk. Mindent a Teremtőnek köszönhetünk, hisz mindent Ő csinált, belőle van és benne van, ezért az ajándékok fa alá helyezési rítusa egyfajta megszentelés, oltárra helyezés, mielőtt átvehetné a megajándékozott azt.
11. A fa tartólábazata. Vidéken több élő fenyőfát vesznek az emberek, mint a nagyvárosokban, mert januárban aztán el tudják ültetni az udvaron és több éven át felhasználható erre a célra, amennyiben bírja a megpróbáltatásokat. Általában vödörben szokták elhelyezni, amit alufóliával takarnak be. A vágott fenyő sajnos csak a hulladékot gyarapítja, ezt általában három vagy négy lábú fa, fém vagy műanyag állványra erősítik. A legjobb a négylábú faállvány, mert a teremtés fáján az első négy időszál elágazást idézi, melyeken megáll az egész univerzumunk.
Készült: 2002. január 09.