TERMÉSZETES SZELEKCIÓ AZ UNIVERZUMBAN
Egy intelligens lénycsoportra, civilizált fajra rengeteg veszély leselkedik az univerzumban. Különösen akkor, ha még nem jutott el a fejlődésében arra a szintre, hogy elhagyja a lakóbolygóját. Az egy kontinensre vagy egy bolygóra koncentrálódó civilizációknak kevés esélyük van túlélni az olyan csapásokat, mint egy nagyobb meteor becsapódása, más idegen fajok támadása, egy közeli csillag szupernóva robbanása vagy egyéb kozmikus katasztrófák.
Ha egy űrutazó faj tartósan megtelepszik valamely bolygón, és ott szellemileg és technikailag hanyatlásnak indul, könnyen elpusztulhat a későbbi évezredek során, szinte állati sorba süllyedve alá nemzedékről nemzedékre. Ez történt a Földre költözött szíriuszi és egyéb telepes csoportokkal is, akiknek utódai mi vagyunk. Oly hosszú időre lent rekedtünk a Föld felszínén, hogy már a származásunkat is elfeledtük és minden kapcsolatunk régen megszakadt a szomszédos csillagrendszerekben élő testvéreinkkel, rokonainkkal. Ha nem leszünk képesek nagyon gyorsan visszafejlődni egy űrutazó civilizáció szintjére, könnyen itt pusztulhatunk mind a gyors ütemben lakhatatlanná tett bolygónk felszínén.
A több naprendszerbe szétköltözött, számos bolygón és űrállomáson élő fajoknak lényegesen nagyobb esélyük van túlélni járványokat, kozmikus katasztrófákat és háborúkat, mint az egy helyre csoportosulóknak. Minden faj fennmaradásának esélyeit növeli, ha képes rugalmasan és gyorsan odébb költözni az univerzumban a rá leselkedő veszélyek elöl. Mert sokszor lényegesen könnyebb odébb költözni, mint megküzdeni a nehézségekkel. A maguk módján a bolygók is csak űrhajók, amik fedélzetén saját ökoszisztémát lehet kialakítani, viszont általában túl nagyok ahhoz, hogy csak úgy simán odébb lehessen őket vontatni, akár fényévnyi távolságokra is.
A veszélyek felismerésében és elhárításában, kikerülésében kulcsszerepet játszik a tudás és a bölcsesség. Az előrelátás és az óvatosság, a folyamatos felkészültség a harcra vagy a menekülésre. Hosszabb távon tehát mindenképpen ki kell, hogy szelektálódjanak a nem ilyen értékrendű társadalmak az univerzumból, mivel a tudatlanság favorizálásával a saját túlélési esélyeiket csökkentik. Ugyanakkor a legfőbb veszélyt minden intelligens kultúrára éppen a hosszú ideig tartó nyugodt, békés időszakok jelentik, amikor a kevésbé okos csoportoknak is esélyük van a megmaradásra. Ezek, ha hatalomra kerülnek, az egész fajt lebutíthatják, leépíthetik és védtelenné tehetik a veszélyekkel szemben.
Vannak olyan veszélyforrások a természetben, amelyek csak nagyon ritkán, hosszú időközönként ismétlődnek vagy bukkanhatnak fel, de akkor nagy pusztítást végeznek, éppen azért, mert a következő generációk felejtése miatt senki sem számít rájuk. Sok ilyen példát láthatunk magunk körül jelenleg is. Egy nemzedéknyi idő elég arra, hogy a lakosság óvatossága a járványokkal szemben nagymértékben csökkenjen. Tíz, tizenöt évnyi szárazabb időjárás után már a folyók gátjait sem tartják annyira intenzíven karban és az őrségük is minimálisra csökken. Ha egy ország hadserege fél évszázadon át nem ütközik meg ellenséggel igazi, valós körülmények között, végül tökéletesen alkalmatlanná válik a honvédelemre. Amikor már a legöregebb katonák sem szagoltak élesben puskaport, nincs gyakorlati tapasztalat, keveset ér az elméleti felkészülés. A ritka, különleges vagy nálunk nem honos betegségeket az orvosok sokszor fel sem ismerik vagy tévesen diagnosztizálják.
Amely veszélyforrással még nem találkozott egy népcsoport, azzal szemben nem is lehet veszélytudata. Az ősök krónikái és óvásai pedig annál kevésbé hatnak, minél régebbről szólnak a ma embereihez.
Mindezen meggondolások alapján valószínűsíthető, hogy a hosszú ideje létező és fejlődő, öreg és bölcs civilizációk az univerzumban mind hajlamosak a költözködésre, a népvándorlásra. Továbbá nagy hangsúlyt helyeznek a tudás lényegi elemeinek megőrzésére és minden körülmények között való tovább adására az utódaiknak. Ezt rengeteg féle módon megtehetik, nem csak könyvekbe, adattároló kristályokba rejtve vagy agyagtáblákra vésve. A tudást a nép kollektív emlékezete sokkal tovább képes megőrizni, ha vallási köntösbe bújtatva, szent tudásként adjuk át, illetve mondák, mítoszok, legendák, mesék formájában, sőt kimondottan beépítve azt a nyelvbe mondások, bölcsességek, viccek, irodalmi alkotások formájában. Ezeknek a tanmeséknek olykor teljesen zavaros körülmények között, természeti katasztrófákon, politikai viharokon és szellemi hanyatlásokon keresztül kell megőrizniük lényegi mondanivalójukat a későbbi generációk számára. És aki beépíti őket a nép tudatába, kultúrájába, annak remélnie kell, hogy egyszer majd valaki megérti az üzenetet, ha eljön az ideje.
A mi őseink is ezt cselekedték. Számos üzenetük elveszett az elmúlt öt-hatezer év viharaiban vagy felismerhetetlenné torzult, de annyi azért megőrződött, hogy egyértelműen kijelenthessük, nem dolgoztak hiába. Sok üzenetüket megtaláltuk és megfejtettük vagy még dolgozunk az értelmezésén, próbálva szétválasztani az értékes magot a rárakódott ocsútól.
Az univerzum működési törvényeinek pontos ismerete nélkül egyetlen faj sem maradhat fenn sokáig a rendszerben. Ennek alapjait és logikai rendszerét érdemes tovább adni, mert belőle bármikor újra rekonstruálható az egész tudás, gondolkodás és kisérletezés útján.
A Föld gyorsan pusztul ennek az egyetemes tudásnak a híján, és nekünk csak nagyon kevés időnk maradt, hogy kifejtsük azt és alkalmazzuk a puszta túlélésünk érdekében. Tíz, talán húsz évünk lehet még hátra a bolygónk ökológiai és társadalmi összeomlásáig és a bajok már régen túlnőtték az orvosolhatóság kereteit. Innen már csak menekülni lehet és kimenteni mindent, amit érdemes tovább vinni más bolygókra a folytatáshoz.
Univerzumi méretekben sem történhet ez másként. Minden (általában kényszerű) népvándorlás előtt elengedhetetlen az addig felhalmozott tudás átrostálása és leszelektálása, hogy a sok információs szemét ne terhelje majdan az új világot. Az univerzum peremére évmilliárdok alatt kisodródó galaxisok lakossága, amennyiben elég fejlett hozzá, beköltözik a világbuborék belső területeire, megszállva a frissen kialakult csillagvárosokat. Így a teremtésben folyamatosan halmozódik az évmilliárdok bölcsessége, és a központban megőrződik, míg a tévutak és dezinformációk többnyire nem állják ki a gyakorlat próbáját.
Az élet nehézségei tehát folyamatosan kiválogatják a jó megoldásokat, és a használható tudást, a túléléshez szükséges értékes ismereteket. Ezzel együtt mindazokat az intelligenciákat, amelyek képesek élni velük és használni, megőrizni őket. Vagyis a civilizáció ott kezdődik, ahol felismerik, hogy az információ a legfőbb érték a teremtésben. És igazából nincs más érték ezen kívül, mert segítségével minden mást meg lehet valósítani, fel lehet építeni.Készült: 2002.06.08.