ÉSZREVÉTELEK A CSILLAGKAPU FIZIKÁJÁHOZ

   Egy villamosmérnök barátom hívta fel a figyelmem nemrég a Csillagkapu c. sci-fi tv sorozatra. Ajánlotta, hogy nézzem meg, mert érdekes dolgok vannak benne. Mivel volt rá időm, megnéztem az eddigi epizódjait zsinórban, a 8. évad 10. részéig. Közben jegyzeteltem, elsősorban a filmekben bemutatott fizikai jelenségekkel kapcsolatban.
   Magát a sorozatot, a történeteket és a kivitelezést nem kívánom minősíteni, de a "tudományos" ötletekkel szemben támadtak bizonyos észrevételeim, amiket, mint kritikát szeretnék a rajongók és persze a forgatókönyvírók szíves figyelmébe ajánlani. A problémákat az átláthatóság érdekében témakörökbe csoportosítottam.

1. A KAPU MEGNYITÁSA, FELSZÍNE ÉS BEZÁRULÁSA

1.1. Az istenek gyermekei c. részben (1. évad, 1. rész) azt mondja Carter százados, hogy az írisz egy titánium páncéllemezekből készült (később naquadahval megerősített) védőpajzs, ami 3 mikrométernyire van a kapu eseményhorizontjának felszínétől. Az eseményhorizont jól láthatóan több milliméteres, sőt centiméteres hullámzást végez állandóan. Elvileg tehát a pajzs bőven belelóg a kapu felszínébe.
   A kapu minden megnyitásakor kitör belőle 4-5 méterre egy bugyborékoló vízgejzírszerű valami. A bugyborékolásnak meg kellene semmisítenie az íriszt azonnal. A filmben mégis azt látjuk, hogy sokszor zárt írisszel nyitják meg a kaput (pl.: Orfeusz, 7. évad, 4. rész vagy Fallout, 7. évad, 14. rész). Egyes esetekben azonban csak a megnyitás után zárják, ami komoly biztonsági hiányosság egy gyors támadás esetén.

1.2. Mi történik, ha valaki a hátsó oldala felöl ér hozzá az eseményhorizonthoz? Abból az irányból is át lehet jutni a féregjáraton vagy csak simán keresztülmegy rajta az ember, mintha ott se volna? Vagy átjárhatatlan hátulról? Honnan tudja a felület (és a kapu), hogy a tárgy, ami oda-vissza mozog a hártyában (pl.: kéz bedugása, kihúzása), most az egyik vagy másik oldal felöl ment bele?

1.3. A Megváltás c. részben (Redemption, 6. évad, 1. rész) Carter azt mondja, hogy ha nem megy át semmi a féregjáraton, akkor a kapu néhány másodperc után magától lekapcsol. Ha megy át rajta valami (anyag vagy rádiójel), akkor maximum 38 percig tartja nyitva, majd lekapcsol. Mi történik, ha épp akkor lép bele valaki? Akkor őt még átküldi a rendszer és utána kapcsol le? Rugalmas ebből a szempontból a vezérlése? Ha igen, akkor nem fizikai korlátja van a nyitvatartásnak, hanem szoftveresen van ilyenre programozva. Így viszont bármilyen hosszú nyitvatartásra átprogramozható a kapu, amivel komoly gondokat lehet okozni másoknak.
   Elvileg úgy is nyitva lehetne tartani a féregjáratot, ha egy géppuskával folyamatosan lőnénk az eseményhorizontot (vagy rádióadást irányítunk rá), mert az átszaladó golyók is ugyanezt a hatást érik el.

1.4. A 48 óra c. részben (5. évad, 14. rész) Carter azt mondja, hogy a kapuknak hatalmas (kristály alapú) memóriája van, amiben az érkező dolgok információját tárolja, puffereli, mielőtt visszaalakítaná normál formájába. Teal'c épp úton volt hazafelé, mikor megszűnt a féregjárat és ő bent rekedt a tárolóban. Az ősöknek gondolniuk kellett volna erre, mikor a kapukat tervezik, hogy ilyen esetben is automatikusan dobja ki (egészben az utast) a rendszer.
   Másrészt arról is szó volt, hogy ha bárki hívja a földi kaput vagy ők tárcsáznak, a puffer automatikusan kiürül (minden tartalma törlődik), nehogy a különféle kimenő-bemenő dolgok összekeveredjenek. Bölcsebb dolog lett volna az ősök részéről úgy megcsinálni a kaput, hogy ilyenkor simán kidobja a bentrekedt utast, hisz annak a számára teljesen mindegy, honnan hová nyílik a járat, csak működjön. Másrészt ha több alkalommal is bent rekednek dolgok a pufferben, simán elkülöníthetők logikailag, hogy ne keveredjenek. A mi számítógépeink is képesek két külön könyvtárba eltárolni különböző fájlokat, akkor egy ilyen szuperfejlett technika miért nem?
   A kaput ebben a részben úgy próbálják blokkolni, hogy az íriszt egy síkba hozzák az eseményhorizonttal, így az szerintük nem tud kialakulni. Ezzel megint az a gond, hogy a felszín a kialakulásakor mindent annihilál, tehát semmi sem lehet a számára akadály. Egy korábbi részből (Száz nap, 3. évad, 17. rész) pedig tudjuk, hogy az eltemetett kapu is megnyitható, és üreget annihilál maga elé a talajba.

1.5. A kapu megnyitásakor jól látható, hogy mindkét oldalon az eseményhorizont bugyborékoló vízként kilövell 4-5 méterre a felszínből, majd visszasimul belé. Ehhez nem szabad hozzáérni, mert lebontja, megsemmisíti, annihilálja a tárgyakat. Miért kifelé nyomul a felület, miért nem befelé? Hisz a térből nyitunk kaput a tértelenségbe, a semmibe. A mi világunk anyagának kéne befelé nyomnia a felszínt, behorpasztani, mindkét irányból, míg össze nem ér elvileg a járat két vége. Másrészt mitől simul ki utána? És kikapcsoláskor miért nem csinál ilyen látványos effektet?

1.6. Az Egy végtelennek tűnő pillanat c. résznél (A matter of time, 2. évad, 15. rész) meg ellenkező irányba horpadt be a felszín, mintha szívná a gravitáció. Ha az eseményhorizont egy transzcendens felszín, ami nem anyagból van, nincs tömege sem. Hogyan szívhatja akkor befelé a gravitáció? Nem szabadna hatnia rá semmi módon.
   Másrészt ha szívja is, azt szemből horpadásnak, hátulról nézve semminek kéne látnunk, s nem hátrafelé kitüremkedésnek. A másik lehetőség, hogy mindkét oldalról horpadásnak kellene látnunk a dolgot.

1.7. További súlyos baj, hogy az annihiláció szó szerint azt jelenti: megsemmisülés. Amikor az anyag semmivé lesz, semmi sem marad belőle, a benne tárolt energia pedig megszökik. A Világok gyilkosa c. (Prisoners, 2. évad, 3. rész) börtönbolygós részben láthattuk, hogy akiket elkap az eseményhorizont bugyborékolása, azok megszűnnek (csak a cipőjük marad meg). Nem hamuvá válnak, hanem eltűnnek.
   Annihiláció esetén egy emberi testnek megfelelő tömegből annyi fény (energia) szabadul ki, ami felér egy nagyobb hidrogénbomba robbanással. Ha az energia is megszűnik, akkor a kapu kiválóan használható pl. veszélyes hulladékok megsemmisítésére. Ha viszont az energia nem szűnik meg, akkor hová lesz? Benyeli és eltárolja a kapu, későbbi felhasználás céljából? De akkor minek neki energiaforrás? Egy hidrogénbomba robbanás jóval több energiát szabadít fel, mint amennyi egy ilyen kis járat létrehozásához kellhet. Ekkor viszont egyre szaporodik benne a föl nem használt energia, amivel megint mit fog kezdeni?
   A járat által esetleg benyelt energia a másik oldalon nem jön ki, út közben meg nincs semmi a féregjáratban. Ráadásul a bugyborékolásnak magára a bolygó levegőjére is hatnia kellene. A légkör atomjai is annihilálódnak ilyenkor, tehát mindenképpen nagy robbanással jár mindkét oldalon egy ilyen kaput (a filmbeli feltételekkel) megnyitni. Kivéve, ha azok vákuumban vannak (pl. az űrben).

1.8. Az eseményhorizont felszíne részben fényvisszaverő hatású, ezért látszik ezüstös-kékes hullámzó víznek, s nem korom feketének. Ami fényt visszatart, az okozza a hőveszteséget az átlépéskor és ezért fáznak az emberek a túloldalon. A későbbi részekben ezt a "fázást" rendre kifelejtették, nem látszik a színészek arcán a dér, a páralecsapódás. Ha viszont a kapunak nincs saját fénye, hisz a féregjáratban nincs fény, sem anyag, hogy lehet bármilyen fényeffektet is látni az alagútban száguldva (a nemlétező szemekkel)?

1.9. Másrészt ha az eseményhorizont csak a környezet fényét veri vissza, ez miért nem látható a célbolygó megvilágítási viszonyainak megfelelően? Ha sötétségbe (éjszakába) érkezik az utazócsapat, mögöttük világít a kapu, holott fekete-szürke derengésnek kéne látszódnia. Ha vakító világosságba érkeznek, pl. homoksárga sivatagba, a kapu fényének is sárgásnak kéne lennie (erdőben zöldesnek), nem kéknek (ami a földi bázis kapuszobájában normális színnek tűnik).

1.10. Carter szerint az eseményhorizont nem anyagból, hanem kvantumrészecskékből van. Ez szó szerint azt jelenti, elemi részecskékből (kvantum=elem). Ebből sokfélét ismerünk, de csak három időben stabilat: neutron, proton, elektron. Ebből áll az anyag. Eme nyilvánvaló ellentmondáson túl felmerül még az a gond is, hogy ha protonokból vagy elektronokból áll a felszín, mitől marad egyben? A töltésnek szét kellene vetnie az egészet, illetve taszítania vagy vonzania kéne minden anyagot ami hozzá közelít. Ha neutronokból van, akkor pedig mi tartja egyben? De még ha egyben is marad, egy anyagi hártya hogy lehet határa egy nem anyagi féregjáratnak? Hogy lehet egy neutronfalon könnyedén átmenni? Még ha eszményien vékony, akkor is olyan sűrű, mint egy neutroncsillag anyaga. A tömegvonzása is ennek megfelelően jelentős kell, hogy legyen.

1.11. A 2001 c. részben (5. évad, 10. rész) Carter arról beszél, hogy az eredeti tárcsázó berendezés nélkül csak kb. 300 fényévnyi távolságra lévő kapukig tudnak eljutni közvetlenül a földiek. Ezt semmivel sem indokolta. Ugyanakkor az Antarktiszon talált kapunak és az egyiptominak is megvan a tárcsázója, mégsem használják őket (az oroszok használták a Víz alatt c. részben, 4. évad, 7. rész). Miért? Mellesleg számos részben jól látható, hogy egyenesen sok száz, sőt ezer fényévre lévő helyekre mennek el közvetlenül, pl.: a Szerződéses kötelezettség c. részben (Covenant, 8. évad, 8. rész) 640 fényévnyire.

1.12. Honnan tudja a kapu, hogy be kell zárulnia, mikor mindenki átmegy rajta? Ha a kapu csak az indulási oldalról vezérelhető, hogy tudja mégis időben, pont az utolsó ember után becsukni, kikapcsolni magát (odaátról)? Vagy ilyenkor visszaküldenek egy rádióüzenetet a kapunak, hogy zárjon? Erről sehol nem volt szó a sorozatban. Ha így működik, akkor rádiózavarással simán blokkolni lehetne és így az ellenség mindig utánuk tudna menni (lőni).

2. A FÉREGJÁRAT

2.1. Carter szerint a kapu - ami egy naquadah nevű anyagból készült és szupravezetőként működik - energiává alakítja a belekerülő anyagokat, és úgy továbbítja azt az extradimenzionális (máskor interdimenzionális) járaton, majd visszaalakítja. Ezek szerint a járat a téridőn kívül vezet. Akkor viszont miért látható bármi térbeli dolog utazás közben? Ha a testem lebomlik, nem láthatok semmit, mert nincs szemem. Ha lenne, akkor sem látnám a csillagokat, mert azok a térben vannak, a járat pedig nem ott vezet.
   A járatban ráadásul nem lehet semmiféle térbeli távolság sem (mert nem a téridőben vagyunk), tehát azonnal át kellene, hogy érjen rajta minden (nem 8-10 másodperc alatt). Az utazó számára ez csak egy villanásnyi, eszményien rövid idejű feketeség, majd a túloldalon találja magát. A féregjárat tehát nem járat, nem kanyargó cső, mert nincs belső hossza, inkább térablaknak kéne helyesen nevezni.
   Mivel két pont (két kapu) között a legrövidebb távolság az egyenes, egy össze-vissza kanyargó csővezeték bemutatása az áthaladás közben teljesen indokolatlan és célszerűtlen is.

2.2. A féregjárat üzemhiba esetén elágazhat többfelé vagy átirányítódhat egyik célállomásról egy másikra. Ha a járatban utazó energia és információs nyaláb elágazáshoz ér, honnan tudja, merre kell mennie? Miért nem szakad ketté? Az ember testének egyik fele itt jön ki, a másik ott és máris hulla az utazó. Ráadásul a fogadóállomás kapujának időbe telik, míg betárcsáz és nyitja a felszínét. Ha hirtelen ugrik át oda máshonnan a nyaláb, akkor a járatban utazó, már úton lévő energiának odaérkezéskor várnia kell az összerakodásra a járatban? Vagy a puffertárolóban? És ha az a kapu, ahová átirányul, sérült és nem fogad? Akkor megint átugrik máshová a járat vége?

2.3. Hogyan képes a MALP vagy UAV által küldött elektromágneses jel, és a gravitáció visszafelé jönni a féregjáratban, míg a fény és az anyag nem jön át rajta visszafelé? Azért, mert ezek transzcendensek? A fény ezek szerint nem elektromágneses hullám. Ez egyébként korrekt meghatározás, mert valóban nem az, bár még mindig így tanítják az iskolákban.

2.4. Mi történik, ha egy csövet vagy kábelt húzunk át a kapun? Elszakad vagy nem megy át? Milyen hosszú kábel kell ahhoz, hogy átérjen a féregjáraton? Elvileg semekkora, ha viszont a kapu megvárja, hogy teljesen belemerüljön a felszínébe, akkor végtelen hosszú. Így iszonyúan sok dolgot, millió tonnányi összekapcsolt felszerelést is bele lehetne zsúfolni a járatba anélkül, hogy a túloldalon kibukkanna. Kérdés, hogy mennyi a puffer kapacitása a rendszernek? Mi történik, ha túlterheljük?
   A kábelen lehet áramot, információt továbbítani? Elvileg nem. Ebben az esetben ugyanis az elektronok átmennek oda-vissza, tehát az anyag (részecskék) mégis átmehetnek a járaton vagy az általuk közvetített hatás (elektronok lökdösődése).

2.5. A Csillagkapu Atlantisz sorozat 38 perc c. részében (1. évad, 4. rész) azt mondják, hogy ami átkerül az eseményhorizonton, az lebontódik, de amíg teljes egészében bele nem kerül, nem megy át a járaton. Ha valaki beledugja a kezét a felszínbe, majd kihúzza belőle, akkor a kapunak le kell bontania és fel kell építenie a testrészt a mozgási sebességnek megfelelően. Mennyi lehet ennek a maximális sebessége? Elvileg fénysebességgel is működhetne, de a gyakorlatban nyilván kevesebb a rendszer hardverének futási sebessége miatt. Mi történik, ha gyorsabban húzom vissza a kezem, mint ahogy a kapu újra tudja azt építeni? Leszakad?

2.6. Ha a kezem az eseményhorizonton túl már nem létezik anyagi formájában, akkor nem érezhetek vele semmit, sőt nem is mozgathatom, bár a vérkeringésem továbbra is sértetlen marad. Ez a módszer valóban tökéletes hibernációt, időmegállást jelent, tehát ha meg lehetne csinálni korlátlan időtartamra, akkor bármi eltárolható lenne a belsejében (digitalizálva).
   Másfelöl ha valaki hátizsákkal megy bele a kapuba (vagy egy létrát, gerendát cipel a vállán), a teste már lebontódott, mikor a zsák még itt van. Mivel azonban a lebontott test nem mozoghat, azonnal meg kell állnia. A túloldalra nem kerülhet át, mert a zsák még erről kilóg, vagyis bent rekedt a kapuban. Ez a probléma csak úgy küszöbölhető ki, ha elég gyorsan lép bele a járatba, mert akkor az impulzusnyomaték, a mozgási energia átlöki, átlódítja a kilógó tárgyat a cipelője után. Ha tehát valaki lassan lép át az eseményhorizonton, könnyen benne ragadhat az indulási oldal pufferjában, akár kilógó lábbal is, és csak külső segítséggel tud átkerülni.
   Ugyanez a gond akkor is, ha egy MALP lassan belecammog a felszínbe. Amikor a motor már lebontódott, nem hajthatja meg a kerekeket, sőt ha a hajtott kerék elöl van, még hamarább meg kell állnia. Mivel a rámpa kifelé lejt, szépen vissza kellene gurulnia és csak kézi erővel lehetne átlökni a túloldalra.

2.7. A járatból kilépő embereknek először a kezük, lábuk jelenik meg, majd kisvártatva a testük. Miközben kijön az eseményhorizonton egy tárgy, mi tartja meg a levegőben? Az előre tartott kéz vagy lőfegyver cső kiáll a felszínből. Már felépült, anyagból van, a térben van, a bolygó gravitációja tehát húzza lefelé. Ami tartaná, a test és a lábak még nem épültek fel, tehát nem támaszthatják alá. Azonnal le kéne potyognia a tárgynak, méghozzá darabokban, szépen felszeletelve, hacsak nem elég gyors a kilépés (szabadesésben jön) vagy a kapu valami trükkel nem tartja a felszín előtt atomi pontos pozícióban az ilyen lebegő testeket.

2.8. A levegő átmegy a kapu felszínén? Ha nem, akkor a túloldalon akár vákuum (vagy tengervíz, mérgesgáz) is lehet, ami viszont veszélyes az emberre nézve. A lövedékek, (golyók, lézer) viszont szépen átmennek. Honnan tudja a kapu, hogy ami a transzcendens felületével érintkezik, és próbál belehatolni (a természetes nyomásával), az utazó ember, robot, levegő, víz, akármi? Carter szerint a kapu ezt valahogy el tudja dönteni, de nem ad kimerítő választ a kérdésre. Az ember testének 70%-a víz. Honnan tudja a kapu, hogy ezt a vizet átengedheti (kis csomagolásban), míg a tengervizet nem? A Víz alatt c. részben (Watergate, 4. évad, 7. rész) nem dőlt át a tengervíz az orosz bázisra.
   Elvileg mindennek át kéne mennie a felszínén, válogatás nélkül. Ekkor viszont ha a túloldalon alacsonyabb a légnyomás, huzatnak, szélnek kell kialakulnia a kiegyenlítődésig. Erre lett volna lehetőség az Üzenet a palackban c. részben (2. évad, 7. rész), ahol egy légkörtelen bolygóra mentek át szkafanderben, illetve az Atlantisz sorozat első epizódjában, ahol az egyik kapu az űrben lebegett, de a filmesek nem éltek az ötlettel. Visszafelé ez nem működik a járat egyirányúsága miatt.

2.9. Az Egy végtelennek tűnő pillanat c. részben (2. évad, 15. rész), amikor a CSK-10-es csapat egy olyan bolygón rekedt, ami éppen belezuhan egy fekete lyukba, az idődilatáció (lassulás) megelőzi a gravitáció növekedését. A konzervatív (elmaradott) fizika szerint a tömegjelenség (gravitáció) görbíti el a téridő szövetét és ezzel a lokális idő telési sebességet lassítja. Olyan mértékű lassulásnál, amit a filmben láttunk, már régen be kellett volna, hogy szippantsa az egész CSKP földi bázist a féregjárat.
   Másrészt láttuk, hogy a gravitáció szépen átszívja a párát, füstöt a túloldalra. Amikor az íriszt is beszippantotta, a bázis levegőjét is át kellett volna szívnia, mégsem láttunk nagy szélvihart, csak örvénylést a kapuban.
   Ha a kapu felé közeledve nő a gravitáció, akkor képtelenség kötélen lemászni a közelébe, pláne felmászni onnan. Már a kötélnek is le kellene szakadnia a saját anyaga súlyától, amikor lelógatják, egy emberi teherrel pedig pláne semmi esélye egészben maradni.
   További gond, hogy az odaát rekedt csapat rádiójelei vöröseltolódást szenvedtek, ami elvileg képtelenség. Ha ugyanis a bolygó, rajta a kapuval és az expedícióval gyorsulva zuhan a fekete lyukba, térbeli távközlés esetén gyorsan távolodnak a Földtől, tehát van vöröseltolódás, illetve rádióhullámok esetén (amik nem fénykvantumok), inkább doppler eltolódásról kell (helyesen) beszélnünk. Csakhogy ők a kapun keresztül üzentek, ami velük együtt mozgott, közös inerciarendszerben. Ha a féregjáratban nem szabvány téridő van, mert azon kívül vezet, akkor nincs értelme a távolság növekedésének, tehát nem észlelhető a doppler. A járat nem nyúlik, nincs benne távolság, sem idő, ahogy az anyag sem normál formájában halad benne.

2.10. Mi okozza, hogy a kaput egyszerre csak maximum 38 percig lehet nyitva tartani? Elvileg bármeddig működnie kéne ha van hozzá energia. Ha egy nyitott járatú kaput máshonnan felhívnak, a harmadik kapu miért nem képes rácsatlakozni a működő féregjáratra, ha egyszer korábban pont arról volt szó, hogy a járatok elágazhatnak? Vagy csak elágazniuk szabad, összekapcsolódniuk nem? Ezt mi korlátozza?

3. A KAPU SZERKEZETE ÉS ENERGIAIGÉNYE

3.1. Ha a kapu működtetéséhez energia kell - mert mi másért vezetnének hozzá nagy, vastag kábelek - akkor más bolygókon miért nincs látható energiaforrás? Talán bele van építve a szerkezetbe? Ha a földi kapun ez nem működik, vagy blokkolva van (pontosabban blokkolható), akkor hogyan tudnak az idegenek ide jönni valahonnan? Simán lezárható lenne a kapu azzal, hogy kihúzzuk a konnektorból vagy megszakítjuk benne a szupravezető tekercseket. Az nem jó indok, hogy a féregjáratot az indulási oldalról táplálják energiával, mert ha az érkezési oldalon nincs energia a kapuban (működésképtelen), honnan tudja a járat vége, hogy hová kell csatlakoznia? Mi alapján találja meg a kapugyűrűt? Ennyi erővel a nagy semmi közepén is megnyílhatna a járat, tetszés szerint, ahol csak akarjuk. Pontosan úgy, ahogy az űrhajók is bárhová mehetnek a hiperűrben, csak ez sokkal gyorsabb lenne (azonnali).

3.2. A Megváltás c. epizód második részében (Redemption, 6. évad, 1-2. rész) Carter megemlíti, hogy a kapu igen nehéz. Az eredeti angol szövegben 64.000 fontot mond, ami 29.029,888 kilogramnak felel meg. A magyar feliratozáson "mintegy 29 tonna" szerepel, míg a szinkronizált változatban 30 tonnát mond.
   Szép teljesítmény egy könnyű vadászgép részéről, hogy olyan magasra fel tudja ezt a súlyt emelni (ami ráadásul hatszorosa a hordképességének), de most számoljunk inkább utána a kapu anyagának. Miből lehet vajon?
   Ha a kapu belső átmérője (eseményhorizont) szemmérték után 5 méter, a gyűrű pedig kb. 50 centi széles és vastag, akkor a gyűrű térfogata 4,32 köbméter körül van. Ebből következik, hogy az anyagának sűrűsége (amennyiben csak egyféle alkotóból állna, ami nyilván nem igaz) 6,71 gramm/köbcentiméter. Ez a periódusos táblázatban az 58-59. elemek közé esik (Cérium és Prazeodímium). A naquadah valószínűleg egy radioaktív izotóp lesz, amivel a szükséges energia biztosítható. Persze ez sokkal egzotikusabban hangzik, mint az urán vagy plútónium reaktor.

4. A KAPUK CÍMZÉSE

4.1. Elég rossz ötletnek tűnik, hogy az egyes kapuk térbeli koordinátákkal vannak jelölve a navigációs rendszerben, amikor a bolygók, rajtuk a kapukkal állandóan elmásznak az űrben az évezredek alatt. Ez változó (téridőbeli) címzést jelent, holott a fix (adott sorszámú kapuhoz) címzés sokkal egyszerűbb lenne. Az internetre kapcsolt számítógépek sem rögzített fizikai címzést használnak többnyire, hanem dinamikusat, ugyanúgy, mint a telefonhálózat. Nem azt kell tudnom, hol van az, akivel kapcsolatot akarok létrehozni hanem, hogy mi a (telefon) száma a hálózatban.
   Ez a probléma A jég foglyai c. részben (Solitude, 1. évad, 17. rész) jelentkezett igazán, amikor O'Neill és Carter az Antarktiszon lévő másik kapuhoz kerültek. Ha egy bolygón több kapu is van, a koordináták ugyanazok. Honnan tudja a rendszer, hogy melyikhez kell kapcsolódnia ha mindkettő használható? Nincs koordináta finomhangolója a hálózati navigációs rendszernek (a tárcsázónak).
   Másrészt ha egy kapu önmagát hívja, azaz a saját koordinátáira tárcsáznak, ezt ki kellene valahogy jeleznie (illene). Például úgy, hogy kódolódik minden ékzár, még sincs féregjárat. Ebben a részben meg lehetett volna menteni a bajba jutottakat úgy, hogy a mentőcsapat átmegy akárhová, mögöttük a bázis kapuját inaktiválják, hogy ne tudjon fogadni, majd visszatárcsáznak haza. Ekkor a másik, antarktiszi kapuhoz kerültek volna és kész.

4.2. A kapu csapágyazott, körbeforgó részén, a mozgógyűrűn 39 jel, csillagképszerű valami található. Ezekből kell kiválasztani a koordinátákat, s kódolni rajtuk a maximum 9 ékzárat, amik az állórészen helyezkednek el. Minden jel a három dimenziós térben lebegő csillagok valamely irányból való szemléletekor látható két dimenziós síkvetületi kép vonalakkal való összekötésével készült. Ilyenek a csillagkép térképeinken látható móricka ábrák, amikbe súlyosabb esetben mindenféle állatokat, növényeket, embereket és tárgyakat is beleképzelünk, emberi fantáziánk szerint.
   Számos gond van ezzel a jelábrázolással. Egyrészt adott csillagcsoport minden irányból másmilyen síkvetületi formációt adónak látszik. Így egy csillagképnek csak egy adott csillagrendszerből nézve van értelme. Ebben az esetben minden kapunak a galaxisban egyedi jelrendszere kell, hogy legyen (átfedés nincs), tehát ha átmegyünk bárhová, a visszaúthoz egy teljesen ismeretlen jelkészletből kell kitalálnunk a megfelelőeket. Ez így nem praktikus, mivel a gyakorlatban az utazónak sok milliószor 39 jelet kéne fejbe tartania ha közlekedni akar.
   Másrészt a csillagok eltérő irányokba, eltérő sebességgel mozognak a térben, tehát egy adott helyről nézve őket (ami maga is mozog), a csillagképek eltorzulnak, a felismerhetetlenségig megváltoznak pár ezer éven belül. Így 1000 évenként biztosan újra kell mázolni vagy gravírozni az összes kapu mozgógyűrűjét az egész galaxisban. Ez sem praktikus.

4.3. Részletkérdés ennél a témakörnél még, hogy ha a kapuk az űrbeli koordináták alapján kapcsolnak, honnan tudja egy kapu azt, hogy éppen hol, mi van az űrben? Ha a csillagok (bolygók) folyamatosan elmásznak a kozmoszban, idővel (másodpercekkel később!) minden kapucím a semmibe fog vezetni, ki a mélyűrbe. A Föld 29,8 km/sec sebességgel dönget körbe a Nap körül, ráadásul a hangsebességnél gyorsabban (1666 km/h) forog a tengelye körül. Ezt hogyan trimmeli a kapu? Másrészt mekkora a címzés "holtjátéka", pontatlansága, azaz mekkora távolság után válik érvénytelenné, kapcsolhatatlanná a cím?

4.4. A Bosszúálló c. részben (Avenger 2.0, 7. évad, 9. rész) kiderül, hogy a kapuk rendszeres időközönként kölcsönös adatbázis frissítést végeznek, hogy így kompenzálják a csillagok elmozdulását. Automatikusan tárcsáznak és átküldik az új koordinátákat a tárcsázójuknak, amik egymás címeire vonatkoznak. Mikor beavatkoznak ebbe a rendszerbe egy vírussal, az megfertőzi az egész galaktikus kapuhálózatot és megbénítja. A földi kapu csak azért nem áll le, mert nincs tárcsázójuk, így védett a támadástól.
   Az egész elképzeléssel az a legfőbb baj, hogy honnan tudják az egyes kapuk a saját (aktuális) téridőbeli koordinátáikat a galaxisban? Ahhoz érzékelők kellenének rájuk, amik figyelik a környező csillagokat és időnként kiszámítják az elmozdulást. Erre azért van szükség, mert az égitestek mozgása az idők során megváltozhat, előrejelezhetetlenül, pl.: kozmikus katasztrófa következtében (bolygók letérnek a pályájukról). Ha tehát az ősök évezredekkel korábban (csillagászati módszerekkel) kiszámolták és megadták a kezdeti koordinátákat, meg a változások irányát és mértékét (hogy abból a kapuk automatikusan számolhassák később az új koordinátákat), ez a módszer egy idő múlva használhatatlanná válik. A kapu rendszernek mindenképpen figyelnie kell a kozmikus változásokat és ahhoz igazítania magát.

4.5. Van még a kölcsönös adatfrissítéssel egy olyan baj is, hogy a sorozatban sosem láttuk, hogy a kapu magától tárcsázott volna, több helyre is, majd néhány másodperc után lekapcsolt volna. Ha a kapu el van temetve, a járat nem tud kialakulni (persze ki tud, de most tegyük fel, hogy nem), tehát nem is frissülhet, így az egyiptomi kapu évezredekig kimaradt ebből a frissítésből. Viszont utána, mikor kiásták és a bunkerben tárolták, meg kisérleteztek vele, mégse történt olyan, hogy máshonnan hívták volna, frissítés miatt. A földi kapu nem tud magától hívni, mert nem a tárcsázót használják, hanem saját programot. Ezek szerint ha a közeli kapuk észlelik, hogy ez a kapu nem hívható frissítés miatt, akkor egy darabig próbálkoznak, majd (valószínűleg) kiveszik a listájukból. Akkor viszont egy előásott kapu helyben használhatatlan. Meg kell várni, hogy valaki hívja és ezzel frissítse, tehát még az abydosi címnek sem lett volna szabad működnie a sorozat elején, mert annak meg elenyészően kicsi a valószínűsége, hogy egy ősrégi (elavult) koordinátán éppen legyen egy akármilyen kapuval rendelkező bolygó az űrben!
   Az egész problémakör megkerülhető azzal, ha a kapuk féregjárat nyitása nélkül is képesek kommunikálni egymással, pl. időszálas telefonon.

5. TÁRCSÁZÁSI KOMBINÁCIÓK

5.1. Ha egy kapu számára a saját navigációs rendszerében ő maga van az origóban, akkor minden kapunál relatív navigáció van; hozzám képest hová nyitok járatot. A 39 jel 7 féle kombinálása pedig csak kis számú, pár milliós lehetőséget ad. Ismétlés nélküli kombinációval számolva ez 15.380.937 lehetőség lenne. 8 féle jel használata esetén ennek a négyszerese, 9-nél pedig 211.915.132 cím tárcsázható.
   Csak a mi galaxisunkban 100 milliárd csillag van. Ha közülük csak minden ezredik körül van olyan bolygó (pesszimista számítás szerint), amit érdemes meglátogatni, az 100 millió. A többi cím marad a többi galaxis számára. Elég szűkös tehát a lehetőségek száma.
   További gond, hogy a címzési rendszer nem egységes, mert minden kapunak saját koordináta-rendszere van, nem egy közöset, egyetemesen érvényeset használnak. Ez megnehezíti a visszafelé tárcsázást ha haza akarunk jönni.

5.2. A Bosszúálló c. részben (Avenger 2.0, 7. évad, 9. rész) azt mondják, hogy 38 jelből 7-et kiválasztva 63 milliárd kombináció adódik. Ez több okból is téves eredmény. Egyrészt, ismétlés nélküli kombinációval számolva ez pontosan 12.620.256 lesz. Másrészt mert 39 jel van (a földit is bele kell számolni!) és ebből 7 az 15.380.937 kombináció lenne. Mivel azonban a Tauri jele (7-es ékzár, ahonnan indulunk) mindig azonos, így csak 38 jelből kell 6-ot kiválasztani, ami 2.760.681 lehetőség. Elég kevés a galaxishoz. Sőt, ha mind a 9 ékzárat használjuk, akkor is 38-ból 8-at 48.903.492 féleképpen lehet kiválasztani.
   Az SGC dial 4.1 játékban egyébként úgy szerepel a jobb oldalon 38 jel, hogy a kapu gyűrűjén körben csak 36 rubrika számolható össze.

6. A GALAKTIKUS KAPUHÁLÓZAT

   Egy ilyen hatalmas, az egész galaxisra kiterjedő kapu hálózat fenntartásához mindenképpen szükség van karbantartó személyzetre, forgalomirányító és ellenőrző rendőrségre. Ha a kapuk készítői (az ősök) ki is haltak vagy eltűntek, akkor is kell lennie valamiféle automatikus, robotvezérléses ellenőrző rendszernek, legalább minimálisnak. Másrészt bármilyen jól szerkesztett és időtálló legyen is a kapu hálózat, évezredeken keresztül szinte kizárt, hogy karbantartás nélkül fennmaradjon, viszonylag épen. Az időjárás, a hőtágulás, a korrózió, az anyagok öregedése mind tönkreteszik a rendszert (gyűrű csapágyazás, ékzárak, generátor, tárcsázó gombjai, világítótestek, stb.).
   Az is elég komoly hiba, hogy minden bolygón, csillagrendszerben csak egyetlen kapu van. Ha kettő (vagy több) lenne, egymástól bizonyos földrajzi távolságra, az könnyítené a karbantartók dolgát. Ha az egyiket baj éri, elromlik vagy megsemmisül, a másikon át érte lehet menni, kijavítani vagy új kaput vinni a pótlására. Enélkül viszont űrhajón kell odaszállítani az új kaput, ami idő és energiapazarlás.

7. BIZTONSÁGI RENDSZEREK A KAPUBAN

7.1. Miért nem építettek az ősök (a kapuk tervezői) olyan biztonsági rendszert a kapuba, ami megakadályozza, hogy bárki átmenjen, ha a túloldalon nem tud majd kijönni, mert pl. el van temetve a kapu vagy le van zárva írisszel? Elvileg kéne a tárcsázóra vagy magára a gyűrűre egy tévékamera, képernyővel, ami mutatja a célállomás körülményeit, valamint sok egyéb műszer (légnyomás, levegő összetétel, hőmérséklet, gravitáció iránya és nagysága, stb.). Az elektromágneses jelek ugye oda-vissza átmennek!

7.2. További gond, hogy ha a kapu a hátára dőlve fekszik, aki átér rajta, azt kilöki maga fölé (honnan veszi ehhez az erőt?), majd visszazuhan a tömegvonzás miatt és a felületbe esve megsemmisül. Ez történt a MALP-pal a Száz nap (3. évad, 17. rész) c. részben. Ez ellen is kellett volna valami védelmi rendszert kidolgozni, pl. egy bizonyos dőlésszög esetén kikapcsol a kapu, nehogy baj legyen belőle vagy nem engedi belépni a tárgyakat az érkezési oldalon a felületbe.

7.3. Ha valaki átmegy, de a túloldalon nem tud kijönni, akkor mi történik vele? A filmben palacsintává lapul az írisz falán. Ezek szerint nem marad benne az alagútban vagy a pufferben? Ha benne marad a járatban, mi lesz vele ha kikapcsolják a kaput? Megsemmisül (annihilálódik) vagy eltárolódik a pufferben (kitörlődésig), netán kint reked a térből? Másik dimenzióba kerül? Valahol felbukkan a világűrben, azon az útvonalon, ahol a féregjárat a film szerint vezet? A Vörös ég c. részben (5. évad, 5. rész) tettek ilyesmire utalást, de nem részletezték sajnos.

7.4. Ha egy ember vagy több (netán kapujáró komp) szétlapul a falon (egy néhány mikrométer vastag felületen), akkor az nagy sűrűségű palacsinta lesz, majdnem mint egy neutroncsillag anyaga. Itt a nyomás hatására rengeteg fény (hő) szabadul fel, préselődik ki a palacsintából. Tehát az anyag felizzik az írisz felszínén és átforrósítja azt. Még radioaktív bomlás is létrejöhet, ami sugárzással jár. Ha túl sok anyag lapul szét gyorsan az íriszen, az megolvad és átszakad a hőtől. Tehát sok anyag átküldésével, amilyen a "részecskesugárzó", átlyukasztható (túlterhelhető) bármilyen anyagból vagy energiából lévő írisz. A részecskesugárzó helyett sokkal olcsóbb és egyszerűbb lenne több tonna sziklát átgörgetni e célból.

7.5. A Vörös ég (Red sky, 5. évad, 5. rész) a féregjáratot úgy nyitják meg, hogy megkerülik a kapuba épített biztonsági rendszert, ami megakadályozza bizonyos esetekben a járat megnyitását. Kiderül, hogy a féregjárat éppen átvezetett egy csillagon, és valahogyan, ismeretlen okból sok plútóniumot juttatott a napba, Carter szerint. Emiatt a csillag működése percek alatt megváltozott és elkezdett vörösen világítani.
   A számtalan gond egyike ezzel az, hogy honnan került a járatba plútónium, illetve mennyi kell hozzá, hogy egy csillag működését gyorsan (percek alatt) befolyásolja (hány milliárd tonna)? Carter szerint amikor a járat megszűnik, a benne utazó anyag bekerül a téridőbe, igaz elveszíti korábbi formáját, struktúráltságát, ezért egy ember ilyenkor azonnal szörnyet halna, csak egy kotyvalék maradna belőle. Mivel ez pont a csillagon való áthaladáskor történt, az anyag a napba került. Úgy próbálják meggyógyítani a napot, hogy ismét átküldenek egy anyagot, a "McLarium-ot" (HO2340 a neve, McLaren fedezte fel) a járaton, és kikapcsolják, amikor az épp a napon megy át. Ettől megjavul a csillag, bár az is lehet, hogy az asgardok avatkoztak be.
   A földi módszer semmiképp nem lehet eredményes, mert egy alig 1 literes anyagtartályt juttattak a napba. Azt mondják, hogy a 200-nál nagyobb atomtömegű (moláris atomtömeg!), stabil kémiai elem kell a célra, ami semlegesíti és megköti a plútóniumot. Azt is mondják, hogy a földön nem fordulnak elő ezek a stabil anyagok. Nos, talán meg kellett volna nézni a periódusos rendszert, meg a fizika tankönyveket, mert ott bizony a higanytól fölfelé (200,5 g/mol) összesen 14 olyan természetes elem szerepel, ami kellően nehéz és megtalálható a Földön. Ezek egy része hasadóanyag, mint az urán, tórium, rádium, stb. Biztos, hogy nem kötik meg a plútóniumot, sőt még inkább hozzájárulnak a reakcióhoz. A stabil, nem bomlékony anyagokból is van pár (higany, ólom, bizmut, polónium, radon, stb.), amik viszont szintén nem kötik meg a plútóniumot. De még ha így is lenne, mekkora a valószínűsége annak, hogy egy őrült nagy térfogatú csillag fortyogó belsejében ezek az anyagok (plazma állapotban!) precízen megtalálják egymást és reakcióba léphessenek? Nulla.
   További apró hiba a sok hülyeség után, hogy a plútóniumot és a Makláriumot is molekuláknak nevezi, holott ezek nem molekuláris állapotban fordulnak elő (mert fémek).

8. KOMMUNIKÁCIÓ A KAPUK KÖZÖTT

   Ha valaki a túloldalról nyitja meg a kaput, hogy a Földre jöjjön, akkor ez úgy történik, hogy ezen az oldalon is lépésenként aktiválódik a kapu, kódolódnak az ékzárak. Pedig még nincs is féregjárat. Ezek szerint minden kapunak egymással állandó információs kapcsolatban kell lennie, amin át közlik egymással, ha össze akarnak kapcsolódni. Azonnal, időbeli késedelem nélkül, a térbeli távolságtól függetlenül. Miért nem tűnt ez fel a földi tudósoknak? Ezt megfejtve csinálhatnának csillagközi online telefont az expedícióik számára és az idegen fajokkal való kommunikációhoz (a tok'rák és goauldok mintha ilyet használnának). Ez lényegében az időszálas távközlési rendszer lesz.
   Másrészt a fogadó oldalon lévőknek látniuk kell, milyen címről jön a tárcsázás, az ékzár kódolási sorrend miatt. Ez már önmagában elég, hogy tudni lehessen, honnan jön az utazó és saját csapat-e vagy esetleg idegen.
   Mi történik, ha a fogadó oldalon berozsdásodik a kapugyűrű forgórésze? Vagy megakasztjuk valamivel, hogy megálljon? Akkor nem lehet bejövő féregjáratot nyitni? Ez is egy jó módszer lehetne a bejövő támadások megakadályozására.

9. EGY CSILLAG FELROBBANTÁSA

   Az Exodus című részben (4. évad, 22. rész) Carter javaslatára úgy robbantanak fel egy csillagot, hogy beledobják az egyik csillagkaput. Ezt előtte bekapcsolják és összekötik azzal a bolygóval, ami egy korábbi részben (Egy végtelennek tűnő pillanat) épp belezuhan egy fekete lyukba. A cél, hogy a járaton át a csillag anyagának egy jelentős része átfolyjon a fekete lyukba, és így a csillag tömege annyira lecsökkenjen, ami szupernóva robbanást idéz elő. Ezzel az ötlettel sajnos rengeteg gond van.

9.1. A kapu felülete előtt bekapcsoltak egy védő energiapajzsot, nehogy őket (a zsákmányolt goauld anyahajót) szívja be mikor megnyitják a járatot. Ezt elfelejtették kikapcsolni, miután kidobták a kaput az űrbe. Így nem képes az anyag átjutni rajta, csak odagyűlik elé, mint egy gombóc, rátapadva a gravitáció szívóereje miatt.

9.2. A kapu felülete túl kicsi ahhoz, hogy egy óra alatt elegendő anyagot nyeljen magába a csillag hidrogén légköréből. Mégha fénysebességgel áramlana is át rajta az anyag, nagy sűrűséggel, akkor sem jutna át elég, hogy ez számottevően befolyásolja a csillag tömegét.
   Egy csillag iszonyú nagy. A mi Napunk pl. 1.301.000-szer nagyobb térfogatú, mint a Föld. Ha a kapu felületének átmérője 5 méter, a felszíne 19,63 négyzetméter. Egy ekkora lyukon egy földi év alatt (ami 31.536.000 másodpercből áll), fénysebességgel mozogva (ami képtelenség), kb. 9,4608x10^15 méter hosszú anyagfolyam haladhat át, aminek a térfogata 1,8571x10^17 köbméter. Ez 185.715.504 köbkilométer, ami a Föld térfogatának (1.083.212.800.000 köbkilométer) az 5832-ed része (kb. 0,017 százaléka). Évmilliókig tartana tehát egy csillag anyagának kritikus részét átszippantani a kapun.

9.3. A csillag anyaga még a felszínén is minimum 5000 fokos, izzó plazma. A filmben azt mondja Carter, hogy a csillag magjában 15 millió fokos hőség van. A magas hőmérsékletű fúzióhoz a csillagász-fizikusok szerint ennél azért melegebbre van szükség (100 millió fokra nagyjából). A gond, hogy nincs anyag, ami ezt kibírná megolvadás, sőt elpárolgás nélkül. Még a kapu anyaga sem, legyen bármilyen szuper anyag a naquadah egyébként.

9.4. A csillaghoz közeledve a kapu kerete egyre jobban felhevül. Ez viszont rontja benne az elektromos vezetőképességet, tehát el kell veszítenie a szupravezetést. Enélkül viszont a féregjárat megszűnik. A kapu meg elgőzölög.

9.5. A fekete lyuk gravitációjának szívó ereje mellett idődilatáció is bekövetkezik a közelében. Ez kívülről (távolabbról) nézve azt jelenti, hogy amíg eltelik egy óra, a kapunál csak egy-két perc. Így egy óra alatt csak annyi anyag mehet át a kapun, amennyi 1-2 (lokális) perc alatt! Ez mindössze pár ezer köbméternyi csillaganyagot jelent.

9.6. Ha lecsökken egy csillag tömege (drasztikusan), a mérete először csökken, majd nóvaszerűen megnő, ahogy a fúziós robbanások (a magjában) felfújják a maradék anyagot. Mint egy pulzáló változócsillag, felfénylik. Ledob magáról egy csomó anyagot, sok fény kiszabadul, majd az egész összeomlik és fehér törpe vagy neutroncsillag marad vissza a helyén. De nem robban fel a csillag teljes egészében. A filmben kifelejtették a méretcsökkenést.

9.7. Egy ilyen folyamat órákig, de mindenképpen (minimum) percekig tart, tehát bőven van ideje az ellenséges űrhajóknak (Apofisz flottájának) észrevenni a jelenséget és elmenekülni hiperűrsebességgel. Ezen a módon tehát nem lehet az ellenséget elpusztítani. A filmben mégis azt látjuk, hogy az űrhajókat benyeli a robbanás fényhulláma.

9.8. További baj, hogy a hiperűrben száguldó űrhajót utóléri a robbanás hulláma és nagy távolságra ellöki őket. A galaxison kívülre, mégis azonnal meg tudják állapítani, hogy pont négy millió fényévre kerültek hazulról. Ahol persze rögtön, perceken belül megjelenik egy replikátorok által uralt idegen űrhajó, a nagy semmi közepén. A fő gond, hogy egy fénysebességnél gyorsabban száguldó űrhajót semmiképpen nem érhet utól egy fénysebességgel terjedő robbanás lökéshulláma. Pláne nem gyorsíthat rajtuk ekkorát. Arról nem szólva, hogy mivel utólérte őket a lökéshullám, a hajó hirtelen leállt, a hajtóművek tönkrementek. Akkor most gyorsított rajtuk vagy leállította őket? Ha mindkettő egyszerre, hogy érte utol a robbanás hatása őket? Az is tud a hipertérben közlekedni?

9.9. Mellesleg egy csillag felrobbanásának időpontját a fenti (és egyéb) tényezők ismeretében képtelenség percnyi pontossággal előre megjósolni, mintha csak egy ketyegő bomba lenne. Ráadásul nem is látható a robbanás, mert az fénysebességgel terjed (mint az eseményhorizontja), mivel javarészt fényből van. Csak akkor látható, ha már áthaladt a szemlélőn és pecsenyévé sütötte! Meg sem említem, hogy a világűrben, ahol vákuum van, kitűnően hallani a hajtóművek dübörgését és a lövöldözést, robbanásokat. Ez teljesen hétköznapi hiba minden fantasztikus filmben.

9.10. Arra sem gondolt senki, hogy ezzel az akcióval megölik a bolygón rekedt CSK-10 csapat tagjait, akik közben zuhannak bele a fekete lyukba. Nekik még mindig csak pár perc (esetleg másodperc) telt el azóta, hogy sikertelenül próbáltak kaput nyitni a Földre. Azóta is ott állnak a kapu előtt és valószínűleg próbálnak újra tárcsázni, mit sem sejtve arról, hogy odakint közben évek teltek el, és most egy csillag izzó plazmája fog a képükbe robbanni. Fura dolog ez az idődilatáció...

10. A HIPERŰR HAJTÓMŰ

   A korábbi részekben azt mondták, hogy a goauld űrhajók a hiperűrben két-háromszoros fénysebességre képesek. A hiperűrbe való belépést szubtértorzulással csinálják. Ez valami kékes fényű alagútnak van ábrázolva.
   Ha a hajó a szubtérben halad, ahol nincsenek csillagok, fény sem lehet. Ha van fény, akkor miért látszik az alagút hátrafelé nézve is kéknek, holott a mozgás miatti doppler eltolódás következtében vörösre kéne színeződnie? Később kiderül, hogy vannak ennél sokkal gyorsabb űrhajók is. Ha az Exodus c. részben a menekülők hajója négy millió fényévnyire került, és a visszaút maximális sebességgel 125 évig tartana, akkor ez 32.000-szeres fénysebességet jelent (a szubtérben). Kérdés, mennyi lehet a maximum? És miért csak egy szupernóva robbanás meg a replikátorok képesek ilyen gyorsan száguldozni? A navigációs problémákkal és időparadoxonokkal ilyen sebesség mellett most nem foglalkozom.

11. A CSK CSAPATOK

11.1. A felderítőegységek miért járnak mindig gyalogosan, egyetlen lassú, távirányításos teherszállító terepjáróval, mikor mehetnének nyugodtan dzsippekkel is? Elég nagy a lyuk hozzá, hogy autók férjenek át rajta. Sokkal hatékonyabb lenne a csapat, sőt vihetnének magukkal összecsukható helikoptert vagy könnyű sportrepülőgépet, sárkányrepülőgépet is (nem csak egy kis UAV-t).

11.2. Lehetne a kapu biztonságát fokozni azzal, ha mindenféle spektrumú kamerákkal (infra, ultraibolya, röntgen), érzékelőkkel figyeljük. A láthatatlan idegeneknek is van tömegük, tehát a padlóba épített nyomásérzékelőkkel ki lehet mutatni a befelé settenkedőket. Ha valaki mérgesgáz bombát dob vagy lő át a kapun, még az írisz zárása előtt, a határőrséget simán legyőzheti, mert a katonák nem viselnek szkafandert (gázálarcot). Ráadásul a kapuval szemben van elhelyezve a fővezérlő, egy üvegablak mögött, ami szintén elég sebezhető, mégha golyóálló is. Ezt inkább oldalra kellett volna tenni (a lővonalon kívülre).
   A padlót célszerű lenne puha szivacsból megcsinálni, hogy amikor valaki tigrisbukfenccel jön át (hirtelenjében), ne üsse meg magát nagyon.

12. AZ IDEGEN CIVILIZÁCIÓK

12.1. Egyértelműen látható, hogy a galaxis bolygóit az uralja, aki az egyes kapukat ellenőrzi. Miért nem állítanak akkor a fejlettebb fajok állandó fegyveres határőrséget a kapujukhoz (se a goauldok, se a tollánok, se az asgardok, se más)? A teleportációs gyűrűknél sem szokott őrség állni, hogy megakadályozza az ellenség felszivárgását a goauld anyahajókra (hadihajókra, háború közben!). Egy ilyen fontos átjárót nem szabadna egy pillanatra sem őrizetlenül hagyni, kint a szabadban, hanem úgy kéne mindenkinek őriznie, mint a földiek teszik (egy atombunkerben).

12.2. Külön vicc azt látni, hogy a goauld űrhajókban az egyes helyiségekben tüzek égnek fémserpenyőkben és ezek világítanak. Nem telik nekik lámpákra? Elég oxigénpazarló módja ez a hő és fénytermelésnek, bár lehet, hogy pusztán dekoratív céllal tüzelgetnek a goauldok.
   Az idegen űrhajók belsejében egyébként rengeteg a (sehová sem vezető, viszont hosszan kanyargó) folyosó és az üres szoba, terem. Csak elvétve látunk néhol 1-1 széket, de asztalt, ágyakat, hálóhelyiséget, felszereléseket szinte soha. Mintha senkinek nem kéne ennie, tisztálkodnia, átöltöznie, stb.

12.3. A Nulla óra c. részben (8. évad, 4. rész) szó van az ősök által használt ZPM (zéró pont modul) nevű energiatermelő rendszerről, ami a szubtérből nyeri az energiát. Ha ez tényleg egy nullponti generátor, akkor sosem merülhet le, mert a térben korlátlan energia van. Ehhez képest pár percnyi működés után be szoktak dögleni és akkor újat kell szerezni. Ennyire ócska gépeket használtak volna a folyton felmagasztalt ősök?

ZÁRSZÓ

   Mindezen problémákon kívül még természetesen több ezer kisebb-nagyobb csúsztatás és butaság szerepel a sorozatban, de ezekről nem akartam listát készíteni, mert az meghaladná egy kisebb lexikon kereteit.
   A jelenlegi tudásunk alapján (nem amit az iskolákban tanítanak) egészen biztos, hogy lehet készíteni térkapukat, fénysebességnél gyorsabban közlekedő űrhajókat, és teleportációs rendszereket, de valószínűleg ezek egészen máshogyan fognak működni és kinézni, mint azt a filmeken bemutatni próbálják a hozzá nem értő készítőik. Talán egyszer majd összeírom ezek várható tulajdonságait és közzé teszem, az érdekesség kedvéért...

Készült: 2004.10.14. - 2005.01.04.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz