A TEREMTÉS SZÁMAI

   Azok a számjegyek, amiket mi manapság (Európában) használunk, arab számjegyeknek neveztetnek és állítólag Indiából származnak. A valódi arab számokhoz persze nem is hasonlítanak (kivéve talán a 9-est). Az alábbiakban azt szeretném megmutatni, hogy ezek a karakterek: 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, nem véletlenszerűen alakultak ki, hanem nagyon is tervezettek, célirányos fejlesztőmunka eredményei. Kulcsfontosságú információkat hordoznak a geometriai szerkezetükben és egyéb jellemzőikben a teremtés legfontosabb (kezdeti) lépéseiről. Bárki készítette őket, az magas szintű beavatott volt, mert pontosan tudta, hogy működik a világegyetem.
   A képekhez fűzött magyarázataim tömörek és világosak, de a megértésük igényel némi létfilozófiai és időfizikai előképzettséget. Ha valami nem érthető a Tisztelt Olvasó számára, kérem nézze végig az Eseményhorizont Magazin más, ideillő publikációit az elmúlt évekből.

   Vegyük a számokat szépen sorra.

0. Nulla (zéró). Többnyire körnek, álló ellipszisnek rajzoljuk, de a számítástechnikában előfordul a perjellel áthúzott változata is. Ez a semmi, az üresség, hiány, az üres helyiérték jele. A kör az egész, a teljesség, az önmagába zártság. A kezdet, a megnyilvánulatlan, az állóVÍZ. Az áthúzott változata kör és egyenes; a két legegyszerűbb ábrázolható geometriai alakzat. A pont nem ábrázolható, mert kiterjedés nélküli. Kezdetben, a teremtés hajnalán az őskáoszban csak VIZek és időszálak vannak, amiket az egymás számára létező két időforrás húz maga után AV=1 sebességgel.
   A latin betűs ABC-ben úgy különböztetjük meg a 0-t a kis és nagy, rövid o, O betűktől, hogy azok kerekek, míg a nulla nyújtott. Ezzel ugyanannak a dolognak két tulajdonságára utalunk. A nulla azt jelzi, a kezdet önmagában, ha egyedül áll, még semmi, bármeddig nyúljon, terjeszkedjen is, tehát nincs értelme a méretéről beszélni. Az o betű pedig az idő maga. Az ó önmagában öreget, régit, korosat, tehát időset jelent magyarul, hosszú idő óta lévőt. A rövid o ebből következően eme dolog korábbi állapota lesz: rövid idő óta lévő.

1. Egy (kampó, karó). A mozgás szimbóluma, tulajdonképpen egy felfelé mutató nyíl (irányvektor). A teremtő tachion szimbóluma, aminek forrása egyenesen kirohan a saját múltjából a végtelenbe. Ha meghosszabbítjuk a kampóját, egy jobbra dőlő háromszöget kapunk.
   Figyeljük meg innentől kezdve a számok geometriai szerkezetében domináló jobbos szimmetriát. Többek között azt is, hogy balról jobbra írunk és olvasunk!

2. Kettő (pár, dupla). A tachion visszakanyarodásának azon szent pillanatát örökíti meg ez a szám, amikor a jelenpont megérinti a saját múltterét (jobbra fordulva). Ekkor a semmiből hirtelen felvillan előtte egy másik pont, aki önmaga (saját múltbeli képe). Az egyből így lesz kettő (duplázódás, ahol a du sumér szó jelentése: csinál, angolul pedig double, do=csinál, tesz!), az idő visszacsatolása révén.
   Jól megfigyelhető, hogy minden számunk köré olyan időfizikai ábrák szerkeszthetők, amik az adott értékkel kapcsolatos információkról árulkodnak, megadva a teremtéshez szükséges legfontosabb paramétereket.

3. Három (trió, tripla, szentháromság). A tachion (Atya) létrehozta magában, magából önnön önmásoló képrendszerét és tovább rohant az őskáoszban. Az időhurok a Fiú, jobbos spirálgömbi hullámtere a Szentlélek. A Szentlélek eredetileg "szent szellet" volt az ősi iratokban, ahol a "szellet" a mindenen átfújó időhullámszél, nem pedig a gáztömegek mozgása vagy a szellem vagy netán a szellentés! Ezek (ők) hárman a világ alapjai, a szentháromság.
   Látható, hogy manapság inkább a gömbölyű felsőrésszel rendelkező 3-as van elterjedve írásunkban, pedig a szögletes tetejű a pontosabb. Ennek kapcsán az írás végén bemutatom az időfizikai tudásunk alapján kijavított, időgeometriailag pontosan ábrázolt számok listáját. Hogy tudjuk, hogyan kell őket precízen ábrázolni eme felismerések fényében.

4. Négy (két pár). Az első a számegyenesen, ami nem prímszám. Vagyis ez már másodlagos (belső) szerkezeti jellemzőt mutat, mert eddig a külső időfelszínekkel foglalkoztunk. Mivel 2-vel osztható, s eredményül 2-t ad, meg kell néznünk, mi történik ha az önmagába kanyarodó tachion újra belép a múltterébe, meglátva magát, amint meglátta magát maga előtt menni (második lépés). Ez két kört jelent az időhurokban a tachion számára. Az eredmény (síkmetszeti képe) egy 4-es szimmetria lesz, ami két esszenciarétegből és köztük két csöndzónából áll, lásd a színes rajzot.

   Ilyen a téridő belső szerkezete. Órairányban, jobbra forog, ez látható a nyitott változatú 4-es szám karjából, ami egy svasztikára (napkerékre) utal. Itt egyben rámutat arra is, hogy a téridőben négyes elágazási szimmetria uralkodik, amit a misztikusok a négy fő arkangyal (Uriél, Gábriél, Rafáél, Mikáél) formájában ismernek. Ők a négy világtáj őrzői, melyek a világunk alapját képezik, s tartják meg létezésében. A 4-es szám, mint kereszt pedig a központi helyet jelzi, ahol a lényeg, a Mindenható, Brahma, az univerzum központi térforrása egzisztál.
   Egyébként azért húzzuk a kereszt bal szélső szárából (fölfelé) a nyitott 4-est, mert az első időszál leágazás "nyugat" felé indul (tekintsünk négyágú iránytűként a számra). A nyugat védelmezője pedig Rafáél, akinek birodalmában van a növekedés és az átváltozás háza.

5. Öt (kvintett, kvintesszencia). Újabb prímszám következik, egy láthatóan jobbra forgó, nyitott alakzat, ami az időhurokban egymás előtt felvillanó öt időforrásra utal. Ők az öt Atya, akik az Egyből lettek, és igazából továbbra is egyek, prímek, oszthatatlanok, elválaszthatatlanok. Mégis öt helyen nyilvánulnak meg látszólag. Ők a teremtés kvintesszenciája, ötszörös lényege, tehát a forrása.

   Amint az eddigiekből láthattuk, a számok az időhurkot magyarázzák, ismétlődően. Maga a hurok egy rekurzió, ami a múltjában haladó okforrás okságsértése okán léteztetődik. A 3, 4, 5 számok tehát az időhurok születéséről szólnak. Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, a Teremtő tachionnak megfelelő sebességgel kell haladnia elsődlegesen. Ez a sebesség matematikai úton van elkódolva eme három számban. Mindenki ismeri a Pitagorasznak tulajdonított tételt. Nos, a legkisebb pitagoraszi számhármas a 3, 4, 5. A legrövidebb oldallal szembenlévő szög ezt adja meg. Az AV=gyök10 tachion csúcsszöge egészen pontosan ennyi: 36 fok 52 perc.

6. Hat (szextett). Amikor a forgó időhurok körré zárul, s kiegészül egy hatodik forrással, akkor lesz belőle a mindenhol ható Mindenható. Ebben a hurokban mind a 6 Ő. A 6-os szám, ami egy G betűhöz hasonló karakter, mint jobbos spirál ismét jelzi a hullámtér szerkezetét, csak nagyobb léptékben, mint a 4-es. Ezt láthatjuk újabb két fordulattal később ha megnézzük a körpályán haladó tachion hullámterének metszetét.
   Másrészt jelzi a körből kivezető kampó, hogy a hurok élén haladó forrás távozik a ciklusból, elszaladni látszik a primer időszálon az okforrás után. Marad tehát újra öt forrás, ami körben felvillanva ismét a hattá kiegészülésre törekszik. A hun-magyar nyelvben ezt a folyamatot őrzi a "nem jutunk az ötről a hatra" és az "ötöl-hatol" kifejezésünk.

7. Hét Az időhurok létrehozásához másodsorban fontos paraméter a Teremtő tachion számára a visszakanyarodáskor az, hogy melyik múltszféráját érinti meg. Tehát mekkora körvonal mentén kanyarodik és hatol önmagába. A 7-es szám a belépési zóna közepét adja meg, ami a 7. eseményhorizont réteg környékére esik. A 7-esnek van egyenes és hullámos tetejű változata is. A hullámos a tachionkúp felszínének, az Alkotónak a formájára utal, amit az egymást metsző időgömbök alakítanak ki. Itt szintén jobbra kell kanyarodnia forrásnak, mint eddig minden esetben.

8. Nyolc Kétféle ábrázolása létezik ennek a számnak. Az álló lemniszkáta, aminek egyforma nagy a két hurka, és a hóember, ahol a felső karika mindig kisebb az alsónál. A lemniszkáta az idő áramlástani szerkezetére utal, homokóra formájával. Felül a jövő, középen a jelen, alul a múlt. Ha a 8-ast elfordítjuk, a fekvő nyolcast kapjuk, ami a matematikában a végtelen (megnyilvánulatlan) jele. Ez egyben a két szemberohanó csepp alak (Atya és Anya) interakciójának kezdetét is jelzi. A hóember pedig ismét a tachion lesz. A két karika méretkülönbsége jelzi, hogy táguló rendszerről van szó, ami mozgása közben növekszik, dagad.
   Itt kivételesen nincs meghatározva forgásirány, amiből kitűnik, hogy a kezdeti állapotból lehetőség van balos forgásirányú teremtés (antitér) megalkotására is (tükörvilág). A "nekem nyolc" kifejezésünk jelentése egyébként: "nekem mindegy". Tehát minden, ami ezen a 8-ason, a Teremtőn belül van, az egy, elválaszthatatlanul, mert az Egyből lett.

9. Kilenc Feltűnő, hogy a 9-es szám a 6-os lefelé fordított változata (nem tükörképe). A keltési ciklus egy másik fázisáról árulkodik, ami fél fordulattal az időhurok hattá kiegészülése után következik be. Ekkor ágaznak el a Mindenhatóból újabb, másodlagos időszálak, a másolati teremtmények, vagyis megszületik a téridőben az élet.
A számmisztikában a 9-es az élet, a fizikai erő (anyagi világban), végsősoron az ember (teremtmény) száma. Ez az egyetlen szám, ami bármely számmal megszorozva önmagát adja újra (2x9=18, 1+8=9, 3x9=27, 2+7=9, stb.), tehát a rendszer minden fél fordulat után újra és újra teremtményt szül, áraszt ki magából, szakadatlanul. A tarotban a 9-es a Teth (tett!), a remete, a bölcsesség, a beavatás kártyája. Jelentése: "E törvényt sohasem változtatja meg az Örökkévaló". Brahma tehát egész létezése során ontja magából az életet, az időszálak burjánzó szövevényét.

10. Tíz Az első két szám kombinációja, a helyiérték ugrás pillanata, amikor a sor nem folytatható tovább, hanem ismételni kell, egy másik szintre lépve. Ha az 1 a TŰZ, a 0 a VÍZ, akkor a 10 TŰZ és VÍZ, vagyis az őskáosz, amiben 10 db okforrás van. Ők tízen már elegen vannak a teremtés olyan fajta kibontakoztatásához, amilyenre 9 forrás még nem lett volna képes. Ezért lesz a későbbiekben morfogenetikai határérték a 10-es, 10-szeres mennyiség a természetben.

   A számaink ábrázolása tehát helyesen a következő kellene, hogy legyen írásunkban.:

   Mindezek alapján az alábbi következtetéseket kell levonnunk: Vagy az istenek (Isten, netán földönkívüliek?) diktálták le ezeket a karaktereket tudós médiumoknak (matematikusnak, írónak, csillagásznak, valakinek) vagy az ókorban akadtak olyanok, akik eljutottak a megvilágosodásnak, az egyetemes tudásnak erre a szintjére. Mi még csak most kezdjük kapirgálni a fenti témákat és korántsem értünk a kutatásaink végére. De odafigyelünk az elődök fennmaradt hagyatékára, mert sokat segíthet a tovább lépésben...

Készült: 2004.02.06.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz