A szfinx az ókori görög, egyiptomi
és
mezopotámiai mitológiákban és
mondakörökben
szereplő oroszlántestű, emberfejű
lény.
Mezopotámiában szárnyakkal
ábrázolták,
férfi és női arcú változatban
egyaránt.
Többnyire fölegyenesedő ülő helyzetben
és
fölemelt fél manccsal szerepelt pecsétnyomó
hengereken,
faragványokon, szobrokon. Gyakorta fordult elő
párosával
vagy egy griff madárral párban.
A művészetben legelső és
legismertebb
szobra az egyiptomi Gizában, a Khephrén piramis
előtt
magasodó kőkolosszus, ami állítólag
a fáraó arcmását viseli. A
történészek
szerint a szfinx jelképes
uralkodóábrázolás
volt sokáig. A görögöknél a
mükénéi
sírokból előkerült leletek szárnyas
szfinxei
fejükön lapos sapkát viselnek, amin lángnyelvre
emlékeztető dísz található, nem
tudni
miért. Ugyanez a lángnyelv a gizai nagy szfinx
melső
lábai közti kőtáblán is szerepel.
A leghíresebb mitikus szfinx a boiótiai
Théba városának lakóit tartotta
rettegésben,
választ követelve tőlük egy
találós
kérdésre, amit a múzsáktól tanult.:
"Mi az, aminek csak egy hangja van, mégis reggel négy,
délben
két, este három lábon jár?" Aki nem tudott
felelni a kérdésre, azt a szfinx felfalta.
Végül
Théba leendő királya, Oidipusz adta meg neki a
helyes
választ: "Az emberről van szó, aki
csecsemőként
négykézláb mászik,
felnőttként
két lábon jár, öregkorában botra
támaszkodva."
A szfinx szégyenében levetette magát egy
szikláról
és szörnyet halt. A történet nyomán a
szfinxet
a mindentudással és bölcsességgel
társították
később.
A griff a szfinxhez hasonlóan egy szárnyas
vagy szárnyatlan, oroszlántestű, sasfejű
mitológiai
lény volt az ókorban. A mezopotámiai griffnek
tarajos
feje volt, a minószi görög griff pedig
göndör
sörényt viselt. Fekve vagy hátsó
lábain
ülve ábrázolták, gyakran szfinxszel
együtt,
szentélyekben és sírokban, ami alapján
valószínű,
hogy a szerepe védelmező lehetett. A görög
griff
csőre nyitott volt, nyelve visszahajlott, továbbá
lófület viselt, feje tetején kontyszerű
dudorral.
Ma senki sem érti ezeknek a kitalált
lényeknek
a szerepét az ókori kultúrákban, ahogyan
még
sok más furcsa szörnnyel sem tudnak mit kezdeni a
történészek
(uroborosz kígyó, kentaur, unikornis, pegazus,
hétfejű
sárkány, stb.) Itt az ideje hát felfedni a
titkukat.
A szfinx a fénykvantum (fotinó)
ábrázolása,
a griff a térkvantumé (szerinó).
Láthatóan
az előző világkorszakból fennmaradt szent
iratok
alapján próbálták a kései
utódok
rekonstruálni a tudást, és mivel nem
értették,
a hasonlatokat véve alapul teljesen tévútra
futottak.
Az energia két formájának
leírásából
csak az ember számára érthető,
hétköznapi
hasonlatokat emelve ki így alkották meg ezeket a groteszk
lényeket. Menjünk sorba végig az ezt igazoló
összefüggéseken.:
A szfinx és a griff csupán a fejében
különbözik egymástól, a testük
ugyanolyan.
A fény és a tér csupán a
forrásrendszerében
eltérő (a források számában
és
sebességében), de ugyanolyan spirálgömbi
hullámteret
kelt a működése során. A testük
azért
négy lábú oroszlán, mert a
körpályán
mozgó tachion négyes szimmetriájú
időrendszert
kelt. Az oroszlán egyébként az
asztrológiában
tüzes jegy (tachion TŰZ), az erő (energia) és
királyi fenség (fényesség)
szimbóluma.
A szárnyak jelzik, hogy az energiakvantum repül (szabadon
mozog).
Mezopotámiában az energiát egyszerűbb
szimbólummal
is ábrázolták, a szárnyas kerékkel.
Mai világunkban ez a Magyar Állam Vasutak
jelvényében
található meg.
A szfinx emberi feje jelzi, hogy értelmes, intelligens
lényről
van szó, aki mellesleg az ember lelkének lényege,
hisz a lélekszentély centrumában egy darab
fotinó
egzisztál. Az intelligencia és bölcsesség az
időben visszacsatolt rendszerek (időhurok) legfontosabb
tulajdonsága,
az információ megőrzésének és
állandó perturbációjának
kifejeződése.
A szfinx fején látható sapka, tetején a
lángnyelvvel (TŰZ) ugyancsak korrekt célzás
a tachionra. A gizai nagy szfinx haja ennek megfelelően
lefelé
kiszélesedik, hátul kúppalástként
övezve
a fejet.
A görög szphingein szó jelentése
az összeköt, szorosan bezár, megszorít
igéből
származik. A szó árulkodik, mert az energia egy
időhurok,
egy zárt és szoros (kicsi méretű) ciklus,
aminek
forrásai egyek: elválaszthatatlanul
összekötöttek.
Az arabok a gizai nagy szfinxet Abul-Haulnak, a
Rettegés
Atyjának is nevezik. Ez nyilvánvalóan rejtett
utalás
arra a pillanatra, amikor az Atya forrás belép a
saját
múltterébe, önmagát pillantva meg, s ezzel a
létrehozza az időbeli visszacsatolást. A
rettegés
itt a rémület szinonímája. Talán nem
jól
fordították vagy az évezredek alatt eltorzult,
módosult
az eredeti jelentése, ami a Rémület Atyja vagy
méginkább
az Atya Rémülete lehetett. Érdekes párhuzam,
hogy Jacob Böhme német filozófus
(cipészmester
és médium) teremtésről írt
tanításaiban
a tachion múltba lépését
rémületnek
kódolták! További részletek erről
Kisfaludy
György kutatásai közt olvashatók a
Terembúra
Honlapon.
Gyakran ábrázolták párosával a
szfinxeket,
női és férfi változatban. Nyilván
mert
idővel elzajosodott, elfelejtődött a lény
nemével
kapcsolatos információ, de az eredeti szfinx férfi
típusú volt (jobbos), ahogy a griff madár is.
A griff, mint a térkvantum antropomorf szobra
sas
fejű. A sámánok évezredek óta sasnak
nevezik a Mindenhatót, akiből a világ
szálai
kiáradnak. A sas csőre a tachion csúcsa. Benne a
visszakanyarodó
nyelv a rendszer ciklikus tulajdonságára utal,
fején
a taraj és a lófülek, azaz csúcsos
képződmények
szintén TŰZ szimbólumok. A kontyszerű dudor a
spirálgömbi térre emlékeztet formailag,
míg
a göndör hajat értelmezhetjük
elágazó,
kiáradó időszálakként. A feltartott
egyik mancs jelzi a griff (téridő)
manipulativitását,
hatóerejét, hatalmát, amivel a világ dolgai
fölött bír.
Görögül a griff-et grüpsznek
írják. Ők védelmező, őrző szerepkörben
találhatók meg a mitológiában, mint a
kerubok
a zsidó misztikában vagy az angyalok (ezek is
szárnyas
lények). A monda szerint a griff a legnagyobb madár a
földön.
Ez így igaz, mert ő a főnök, akinek isteni
hatalma
van, tehát itt nem fizikai méretről van
szó!
Ha kitárja szárnyait, eltakarja a napot is (a
hullámtere
nagyobbra dagad, mint a Nap, hisz az egész
rendszerbuborékunkat
betölti), ugyanakkor a nap vezetőjének
(térszerán,
lokális Mindenható) és Apollón szent
madarának
tartották, amik valami aranyat őriztek valahol. Nem
aranyfémet őriztek, hanem az Aranyatyát (esetleg
Aranyanyát),
magát a Napistent az ő másolati rendszerei.
Apollón istenről ennek kapcsán
érdemes
tudnunk, hogy hívták Phoibosznak is (Ragyogó),
valamint
Lükeiosznak (Farkasoktól óvó) vagy Loxiasznak
(Kétértelmű). Zeusz Létóval nemzette,
vagyis az őskáoszban született (a
lé-tóban)
térszeránról van szó (akinek
időrendszerében
minden kétértelmű a kettős
idősűrűség
miatt). A haja aranyos (Aranyatya), és ötnapos
korában
azzal kezdte karrierjét, hogy megölte a Püthón
kígyót, Gaia egyik fiát, aki sárkány
(TŰZ, farkas azaz farokkal rendelkező lény) volt
és
rettegésben tartotta Delphoit és
környékét.
Az esemény jelentősége: a térszerán
hullámtere rendet rakott a teremtésben,
úrrá
lett az őskáoszon (Gaián és gyermekein), s
ezzel tervezhetővé,
irányíthatóvá
és egyben jósolhatóvá tette az univerzumban
zajló események menetét.
A szfinx találós
kérdésében
az egy hangja van kifejezés azt takarja, hogy az
energiakvantumnak
egységes a zengése, mert benne minden forrás
azonos
irányban forog és kering. Az eddigiek alapján most
már nyugodtan beláthatjuk, hogy a kérdésre
a válasz: "a szfinx". Tehát önmagára
kérdez
rá a bölcs: Ki vagyok én? A fotinó
teremtmény
a rendszerben, ahogyan az ember is, tehát nem teremtő,
bár
képes dolgokat kitalálni és megalkotni. Oidipusz
tudta
a választ a kérdésre, aki a földi
mindenható
megszemélyesítője ebben a történetben.
Oidipusz sorsa az volt (előre megjósolt módon),
hogy
apját megölte (átvette a hatalmát), s
úrrá
lett anyján (az anyagi világon). Ehhez a
bölcsességen
keresztül vezetett az út, bár súlyos
árat
kellett fizetnie a győzelemért.
A reggel négy lábon jár azt jelenti:
a teremtés kezdetén az energiakvantumokból
négyes
időszál elágazások fakadnak, alapot
szolgáltatva
a későbbi világnak. Ez a
teremtésmondákban
a négy égtája a világnak. A délben
két
lábon jár azt jelenti: a keltési ciklus
során
két irányba újabb elágazások
indulnak,
egyik a rendszer múltja felé, a másik az
okforrás
irányába, s ezen áll meg a rendszer az
aktív
működése során (fenntartó forrás
és a múlt információi). Az este
három
lábon jár pedig azt jelenti: a kvantum botra
támaszkodik,
ami segíti a mozgásban. Egy harmadik
időszál
leágazást kelt a ciklus kiteljesedésekor,
amiből
új teremtmény születik, elágazva
belőle.
A 4+2+3=9, ami a fotinóban a 8 forráshely
plusz 1 középső pont a kocka
testátlójában.
Ez egyben az élet száma is. Tehát aki tudja a
szfinx
kérdésére a választ, mert helyes
önismerettel
rendelkezik, az életben marad. Nem eszi meg a szörny (az
idő
káprázata), vagyis megvilágosodva kijuthat a
szamszárából,
az illúziók csapdájából. A
fénnyel
kapcsolatban még lásd: "A fénycsillag
játéka"
című írást.
Érdekes kapcsolódás a
témához,
hogy a magyarok szent totemállata, a turulmadár nagyon
hasonló
tulajdonságaiban a griffhez. Mi a turul népe vagyunk, a
térszerán
gyermekei. Emesét a turul ejti teherbe: gyakorlatilag
szűznemzés
történik, megszállja a szentlélek.
Álmos
tehát az Isten egyik Fia, mint Jézus. Úgy tudjuk
az
égi mesterektől, hogy a Mindenható
megtermékenyítést
végző (hardver) perifériája,
madárszerű
teste kimondottan arra használatos, hogy általa
csinálja
meg a Fiút, hogy az testet ölthessen. Mert egy
közönséges
férfiember szervezete erre nem képes, legyen
bármilyen
fickós és egészséges is, a túl magas
lélekrezgési szint miatt, amit ez a fajta nemzés
igényel.
Készült: 2004.03.29.