"Amit a fehér ember nem ért meg, azt megpróbálja elpusztítani."
(indián mondás)
1. BEVEZETÉS
Ebben az írásomban az ősi azték kultúra néhány feltűnő, ezoterikus titkáról szeretném föllebbenteni a fátylat, a teremtésfilozófia szemszögéből vizsgálva a birodalmuk hanyatlása után fennmaradt leleteket. Forrásként mindössze egyetlen művet használtam fel: Kéri András - Indiánok világa - Az azték naptár és Az Antillák népe című két részes könyvét, ami az Anno Kiadónál jelent meg 2002-ben.
Nem célom eme válogatással teljes képet
adni az azték misztikáról, csupán szeretném
felhívni a figyelmet, hogy érdemes a témát
kutatni. Ezért nem használtam más szakmunkákat,
hogy másoknak is hagyjak fölfedezni valót. Az alábbiakban
szeretnék rámutatni az azték kultúra máig
rejtett értékeire, remélve, hogy felkeltem a szakemberek
figyelmét és ők majd tovább kutatják
a témát - ebben az irányban is.
Kéri András az áttekintő jellegű
munkájához 15 korábbi szakmunkát használt
fel, a leglényegesebb dolgokat precízen összeollózva
belőlük. Mindezen tényszerű felsorolások
alapján igen érdekes kép rajzolódik ki az olvasó
szeme előtt, ha megfelelően közelít az adatokhoz.
Lássuk hát a nyilvánvaló összefüggéseket
az azték istenek világa és a teremtés általunk
már ismert titkai között.
2. FELTŰNŐ ÖSSZEFÜGGÉSEK
Az aztékok birodalma kb. 1325-1521 között virágzott
Közép-Amerikában, a mai Mexikó területén.
Legendájuk szerint Aztlánból jöttek erre a területre,
amit "Fehér gémek földjének" vagy "Fehér
föld a víz közepén-nek" fordítanak. Fővárosuk
Tenochtitlán volt, amit a Texcocói-tó közepén
emelkedő szigetre építettek (a mai Mexikóvárosnál).
Önmagukat mexica-nak, majd tenochca-nak nevezték. A spanyolok
nevezték el őket aztékoknak Aztlán után.
Tenochtitlán azt jelenti: "a fügekaktuszok helye". A várost
Tenoch (feltűnő hasonlatosság Énok-kal!) nevű
pap alapította.
A könyvben a 14. oldali képen Huitzilopochtli, a háború
istene szerepel, aki kezében egy olyan botot tart, ami nagyon hasonló
a keresztény pápai pásztorbothoz, a kapitulához.
Ezen is 7 bütyök, dudor látható a külső
ív mentén. Ráadásul Huitzilopochtli fejdísze
7 tollból áll, haja pedig 7 csomóba van fonva. Nevének
jelentése: "Kolibri balról". A régészek szerint
ez a "balról" a déli irányt jelenti, de lehet más
értelme is. Például az, hogy ő egy balos csavarodású
madár (repülő lény), azaz egy energiakvantumról
(egészen pontosan egy antifotinóról) van szó.
Mivel antifénykvantum, hullámterével pusztító
hatású a téri (jobbos) energiakvantumokra, nyilván
ezért volt ő a háború istene.
A 15. oldali képen Tlaloc, az eső istene inkább
gépnek, mint embernek látszik. Nincs arca, illetve valószínű,
hogy maszkot visel. A kezében tartott szerkezet felső végein
hármas elágazások láthatók (hasonlók
a liliomos kereszthez). Egy trónuson ül, testéből
víz folyik, díszes ruházata tele van tollakkal.
A 16. oldal képén Quetzalcoatl, a tollaskígyó
isten szerepel állítólag. Érdekes módon
a képen három állat látható, nem egy
emberszerű isten. Egy csavarodó kígyó, ami a
szájában négylábú állatot, talán
birkát tart. Mellettük jobbról egy sas vagy keselyű,
görbe csőrű ragadozómadár nyújtja
feléjük karmait. A kígyó bentről kifelé,
azaz a fejétől a farka felé haladva balról
jobbra csavarodik. A sas az aztékoknál a Nap megszemélyesítője,
a fénykvantumé (fotinó). Ennek megfelelően
a szárnya 7-8 osztatú, ahol az egyik sáv más,
mint a többi: üres, nincsenek benne díszítőelemek.
Ahogy a fotinó forrásrendszerében is az egyik forráshelyen
mindig éppen hiányzik a keltő időforrás.
A faroktollak szintén nyolcas osztatúak, és itt is
találunk egy sorból kilógót, amit az is erősít,
hogy
a tollak tövénél csak hét pontocska látható,
fölöttük hét kisebb tollal. A fej felső részén
9 csúcsos taréj látható (8+1 forráshely
a királylánnyal együtt). A kígyó a fején
négyágú mintából kiágazó
hatágú tollas fejdíszt visel. Ez a téridő
szerkezete, ami a világ négy sarkának, az égtájaknak,
a helynek, a téridőnek a szülője. A kígyó
első (külső) és utolsó (belső)
köre nyolc fekete háromszög alakú díszt
tartalmaz a testén, amik az egyes eseményhorizontok lesznek
a térszerán időhurkában. A birka talán
a Fiú jelképe, ugyanúgy, mint a keresztényeknél
a kisbárány. Érdekes gondolat mindezek alapján,
hogy talán az aztékok is keresztények voltak - már
jóval a spanyolok érkezése előtt is - hisz
ugyanazt az istent imádták, csak más felszínes
külsőségek (ábrázolási részletek)
közepette. A Tollaskígyó a Hagyományok Könyve
szerint (a hagyomány itt = az ősi Tudással!) 52 évig
élt az indiánok között. Eltávozásakor
azt ígérte a népnek, hogy az 1 nád évében
fog visszatérni. Az 1 nád egy (nád)szál lesz,
tehát a Tollaskígyó története egyben mesél
a térszerán újrakeletkezési folyamatáról
is, ami egy időszál hurok segítségével
történik.
A 17. oldali felső képen Chimalpopoca király ábrája szintén a hetes számot favorizálja. A tarkójából kijön egy szál, rajta egy lebegő léggömbszerűséggel, ami nyilván a lelke lesz, benne 7 kisebb körrel, a forrásrendszerének (fotinó, azaz emberi lélek) típusára utalva. Előtte egy másik nagyobb kör, benne szintén 7 körrel és kívül 7 kiálló tüskével, amiből az egyik, fölül görbült végű (tachionszerűen).
3. A NAPOK KÖVE
Az aztékok nahuatl nyelven beszéltek. Piktografikusan írtak jobbról balra. A Napkőn, amit Azték Naptárnak is neveznek, 5 Nap és a világ 5 teremtése van ábrázolva koncentrikus körökben, lásd a könyv 20. oldalát. A kőlap naptár (idő) és a világegyetem (tér) ábrázolása egyszerre (téridő, ugyanolyan logika szerint, mint a magyar nyelvben az időpont és az irányok logikailag összeillő elnevezései). Az aztékok 20-as számrendszerben számoltak és kétféle naptáruk volt: a 260 napos rituális vagy jósnaptár (9 hónapnyi idő, mint a terhességé) és a 365 napos Napév, a csillagászati naptár. A Napisten áll a Napkő közepén: Tonatiuh. A kő 6 db koncentrikus körre tagolódik, a legkülsőn a Napot szállító két Tűzkígyó (Xiuhcóatl) látható. Az, hogy a tűztachionok nevében ott az atl (víz) toldalék is, jelzi, hogy a tachionok ugyanolyan VÍZ típusú, transzcendens hullámtérből állnak belül, mint a tardionok. A kő tele van geometrikai szimbólumokkal, amik az azték hitvilágot és tudományt tükrözik, érdemes ezért alaposabban megvizsgálnunk. Bentről kifelé haladva a körök tartalma (és az ábrák jelentése) a következő.:
Legbelül (1. sáv) a Napisten arca látható,
kidugott nyelvvel, amin egy áldozati kés fekszik. Van erre
egy kifejezésünk: "éles a nyelve". Amit a Napisten mond,
annak éle van, tehát a szava erővel, hatalommal bír,
mert képes elvágni a dolgok menetét ha úgy
dönt, hogy beavatkozik. Mellesleg a késnek hegye is van, miként
a tachionnak, melyen ott trónol a Teremtő okforrás.
Körötte a 2. sávban egy olyan hatos szimmetria van,
aminek négy ága szögletes, kettő pedig (balról
és jobbról) kerek. Rajtuk kívül további
VÍZ jelek láthatók, valamint alul egy forrásjel,
felül egy felfelé törekvő tachionkúp, benne
a mozgás, haladás egyértelmű jelzésével
(tachionok egymásban, mint a hunok egyesénél). A négy
szögletes részben állítólag a jaguár,
a szél, a tűzeső és a víz ábrái
láthatók, amik katasztrófát hoztak korábban
a Földre és elpusztították a korábbi teremtéseket.
Mindegyik ábra mellett négy forrásjel is látható.
A két kerek részben szintén 4-4 forrásjel van,
valamint egy-egy karmos kéz, amik emberi szívet markolnak
(pontosabban csak tartanak). A szeparátort jelző ötös
szimmetriákból kettő itt is megtalálható
a két alsó szögletes rész között, öt
további kettős félkör társaságában.
A 3. sávot 20 db ábra alkotja körben, állatokról
és más furcsaságokról, amiket nem lehet a rajzon
azonosítani. Ezeket érdemes lenne alaposabban is szemügyre
venni.
A 4. sáv egyszerű, ötös szimmetriájú
díszítés, amiket üres szakaszok választanak
el, valószínűleg ez jelképezi a szeparátort.
Összesen 40 db ötös szimmetria szerepel rajta. Régi
kérdés, amire még nem tudjuk a választ, hogy
az arab kultúrában igen népszerű, Ali Babáról
szóló történetben miért szerepel pont
40 rabló, akik a kincset (arany és ezüst, azaz tér
és fény) egy barlangban (föld, azaz neutron) rejtették
el, és ahová csak a megfelelő jelszó (szezám,
tárulj!) segítségével lehet bejutni, ami nyilván
egy modulált időhullámréteg (az ókori
misztikában: SZÓ) lesz?
Az 5. sávban 8 db kifelé mutató háromszög,
tachion látható, közülük a fő égtájak
irányába esők alapja kétfelé csavarodó
mintában végződik, amik benyúlnak a 4. körbe.
A négy első időszál elágazás
a térszeránból a nemtér-nemidőben születik,
a következő négy, másodlagos elágazás
pedig már nem (tehát azok a téridőben keletkeznek).
Az 5. és 4. kör határán mindkét oldalon
3x10+5=35 db kis dupla félkör alakú kapucska található,
azaz 70 db forrásjel. Ha 72 lenne, azt mondhatnánk, megtaláltuk
a 72 kerub szimbólumát. Nos, a két hiányzó
is ott van, rajta a körvonalon, a lefelé néző
tacion alapjánál. Ezek egyben részét képezik
annak a két kettőskör sorozatnak is, amik az alsó
hurkok külső íve mentén futnak végig.
Ezen hurkok külsején 7-7 forrásjelet látunk.
A 70+2 kapucska tetején körben további 7-7 forrásjel
látható, VÍZszintes csíkokba ágyazva,
majd azokon mindkét oldalon 6x4+1=25 db kis tachion lángocska,
összesen 50 db (a lélek a misztikában az 50 kapujú
vár). Ha belőlük is 52 lenne, már asszociálhatnánk
Quetzalcoatlra. A körvonalon haladva meg is találjuk őket,
ugyancsak alul, a két előbbi hurok külső oldalán.
A hurkok időhurkok, amiket TŰZ tachionok keltenek, ezek csúcsa
tehát: kis lángocska.
Ezek fölött - még mindig az 5. sávban - a kör
felső szélén 6-6 db hatujjú kézre emlékeztető,
lefelé nyúló alakzat, talán növényi
lepel is van a tachionkúpok között, valamint 3-3 db szögletes
felépítmény, tetejükön hármas szimmetriával
(18 db), amin ugyancsak forrásjelek találhatók (6
db). Minden motívum egyértelműen utal valamire, tehát
semmi sem szolgál pusztán csak művészi, esztétikai
célokat ezen a kőlapon!
A legkülső, 6. sáv alján lévő
két kígyó fejei szintén tachion kanyarodások
mintázatából állnak össze. Az 5. sávba
is benyúló kapitulaszerű minták külső
élére 7-7 db forrásjel (kettős köröcske)
tapad (amiről már volt szó korábban). A két
oldalon 10-10 db ismétlődő, szögletes mintázat
látható, felül négyes sáv zárja
le őket, majd hat forrásjelből ismét tachion
nyúlik ki, a körvonallal párhuzamosan.
Az apró részletek pontos jelentését még
nem ismerjük, csak találgatni lehet értelmüket.
Mindenesetre érdekes lesz, ha az időfizikai kutatások
eredményeként később, a térszerán
elágazási rendszerének számítógépes
szimulációi pont ilyen számértékeket
fognak megjeleníteni előttünk.
4. ISTENEK ÉS HITVILÁG
A 21. oldali képen Tonatiuh Napisten, mint emberi lény 7 ágú fejdíszt visel, amin elöl a pánton 5+1 forrásjel van (az egyik koncentrikus, mert ő a VÍZ típusú királylány a térkvantum közepén). Fülbevalója egy vízbe rohanó tűzre vagy glóriával körülvett tachion forrásra hasonlít. Ez is hatos szimmetriájú.
A szakemberek szerint az indiánoknál mindennek
legalább
két jelentése van, sokszor nehezen értelmezhető
összefüggésben. Ez nem csoda, mivel a régészek
általában nem rendelkeznek teremtésfilozófiai
ismeretekkel, ahogy a kiásott műszaki tárgyakat (az ősi civilizációk
számítógépeit
és más eszközeit) sem képesek felismerni.
A főbb azték istenek:
Ometeotl (a kettősség), aki Omeyocan-ban (a kettősség
helye) lakik és nő és férfi egyszerre. Nyilván ő lesz az omnipotens
megnyilvánulatlanból születő
kezdeti létező, a Bindu, az első megnyilvánulás.
Ometecuhtli - a legfőbb teremtő pár férfi
változata (tecuhtli - TŰZ, férfi, jobbos).
Omecíhuatl - a legfőbb teremtő pár női
változata (cíhuatl - VÍZ, női, balos).
Mictlantecuhtli - a halál ura.
Mictecacíhuatl - a halál úrnője.
Ők ketten a pusztítók, az alvilág, a túlvilág
(Mictlan) urai.
Citlaltonac - Nagy Medve (egy csillagkép, talán ahonnan
az őseik a Földre költöztek).
Citlalcueyetl - a Tejút (a galaxis).
Tonacatecuhtli - a mi húsunk ura (ő lesz a Fiú
kerub).
Tonacacíhuatl - a mi húsunk úrnője (ő
lesz a Lány kerub).
Tlaltecuhtli - a Föld ura (Gaia).
Coatlicue - a Kígyószoknyás földistennő
(licue - a női tulajdonság másik típusa, nyilván
a nem transzcendens, hanem az anyagi világban működő
istennők neve utáni toldalék, rang, tehát ő
amolyan félistennő).
Tlalocatecuhtli - az Esőisten.
Chalchiuhtlicue - a jadeszoknyás istennő (zöld szoknya),
aki szintén félistennő.
A 22. oldalon lévő isteni hierarchiát bemutató
ábra valódi (időfizikai) jelentése a következő:
Ometeotl az okforrás (teotl - teo, azaz isten, pont mint a latinban!
Hogy nem vették ezt észre a misszionáriusok, mielőtt
tűzre hányták az azték kódexeket?). Ometecuhtli
és Omecíhuatl az Öreg Atya és Öreg Anya
teremtő tachionok (okforrások). Alattuk található
a mi univerzumunk, szintén férfi (Mictlantecuhtli) és
női (Mictecacíhuatl) típusú vezetőkel.
Ez az alvilág, azaz a halandó teremtmények helye.
Az univerzum az okforrások alatt létező, alárendelt
világot jelenti, melynek fenntartója valóban a halál
(és persze az élet) ura, úrnője. Őalattuk
találhatók mindazon istenségek vagy isteni adminisztrációs
központok, székhelyek nevei, ahová a mi Naprendszerünk
is tartozik. Ez az adminisztrációs felosztás több
szintű, tehát az univerzumon belül, a mi galaxisunkon
belüli terület urára vonatkozik, amely, mint lokális
felsőbbség a Nagy Medvében (a csillagkép irányában
vagy annak valamely csillagrendszerében), a Tejútrendszeren
belül található. A mi húsunk ura és úrnője
az élőanyag fraktál lokális csomópontját
fenntartó istenség neve, aki alatt a bolygószerán
működik, a Föld (Gaia) ura (gazdája, vezetője,
akit ma Sátánnak hívunk). Legalul pedig az Esőisten
valószínűleg azon arkangyal lehet, akinek fraktáljára
az aztékok, mint népcsoport voltak felfűzve időszálasan.
Az aztékok - a papjaiknak köszönhetően - tehát
pontosan tudták, hová tartoznak a teremtésben. Kinek
(mely megtartónak) a felügyelete alatt élnek és
egyértelműen pontos fogalmaik voltak az isteni hierarchia
működéséről. Manapság erről
(tudatlan korunkban) csak a legképzettebb sámánok
és megvilágosodottak tudnak (a nagy egyházak vezetői
sajnos nem).
A 23. oldal felső képén a legfőbb isteni
pár egy olyan tárgy két oldalán ül, amiből
20 db szál nyúlik ki, a végükön körrel,
valamint két további szétágazó kapitulaszerűség
(vagy növényi inda), amit (bal illetve jobb) kézzel
fognak. Ezek balos és jobbos spirálkacsok, nyilván
időszálak lesznek. A bal oldali alak bal kézzel fog
egy bentről kifelé jobbra csavarodó kacsot, a jobb
oldali alak jobb kézzel fog egy balra kanyarodót. A 20 db
szál mindkét oldalon kétféle, 5 folytonos vonalú
és 5 szaggatott vonalú. Ez lehet 5 férfi és
5 női okforrás jele vagy a diász univerzum forrásainak
jelzése egyaránt. Az egész tárgy egy emberi
koponyán található, ami talán az életre
és halálra utal egyszerre, illetve a múlandóságra
(ami az újrakeletkezési rendszer fizikai alapja).
Az oldal alsó képén a két alvilág
ura és úrnője között egy fejjel lefelé
tartott kígyó látható, nyilván a lefelé
(alsó világba) hatoló teremtő tachion szimbóluma.
Mindkettejük orra pontos tachion (csepp) alakot formáz.
A 24. oldal felső képén Chalchiuhtlicue már
a víz istennőjeként szerepel, holott korábban
jadeszoknyásként szerepelt. Az azték logikai rendszer
ismeretében világos, hogy ez utóbbi a helyes név,
nem a jadeszoknya, mert a hierarchiában ő az Esőisten
női párja. Sajnos az egész könyv tele van ilyen
félrefordításokkal, mivel nem beavatottak végezték
a kódexek fordítását, csak egyszerű,
a világ működéséről mit sem tudó
történészek. A víz istennője fején
két kígyó látható fekvő nyolcas
alakban összehurkolva, szájukban hallal, kezeiben pedig hármas
elágazási szimbólumot, tulipánszerű,
jogarforma tárgyat tart (az egyik fölfelé néz,
a másik lefelé). Az istennő elé külön
odarajzoltak még egy csomóra kötött kígyót,
a szájában tollas dísszel, hogy nyomatékosan
megismételjék az utókornak szánt (kulcsfontosságú)
információt: itt nem az emberi alak a lényeges, hanem
az időhurok.
Ugyanezen oldal alsó képén Tonacatecuhtli már
a növényzet és termés isteneként, s nem
a mi húsunk uraként szerepel, de ez megint telitalálat,
mert valóban ő az élő fraktál fenntartója,
akire minden élőlény fel van fűzve. A jobb kezében
(a képen balra) mintha egy hatágú gyertyatartót
fogna, aminek közepén egy hetedik forrásjel is található
(a térszerán szimbóluma), míg a fülbevalója
egy nyolcas szimmetriájú fényszimbólum (fotinó
kerék). A bal kezében (a képen jobbra) pedig ugyanolyan
jogarszerűséget visel, mint a víz istennője.
A királyi jogar itt valószínűleg az istenségek
ténylegesen gyakorolt hatalmára utal, ahogy a mai uralkodók
kelléktárában is a döntést és ítélkezést
szimbolizálja.
A legfőbb isteni párnak a könyv szerint két
neve is van: Ometecuhtli = Tonacatecuhtli és Omecíhuatl =
Tonacacíhuatl. Tehát Ome = Tonaca? Vajon miért? Talán
mert az Ome = a felsőbb szintű létező, a Tonaca
pedig az ő közvetlen másolata (Atyá-tól
való). Ez a kettősség csak látszólag
van ellentmondásban a korábbi megállapításokkal,
valójában pontosan azonos azzal, amit a keresztények
mondanak. Az Atya tehát azonos a Fiúval, az Anya pedig a
Lánnyal. Aki látta a Fiút, az látta az Atyát,
valamint aki látta a Lányt, az látta az Anyát.
A teremtő pár gyermekei az ő közvetlen másolataik,
információtartalmukban egyek vele (mint kerubok), azaz az
istenek akaratának közvetlen megvalósítói.
A teremtő párnak a mitológia szerint négy
gyermeke született, a Tezcatlipocák, amik "Füstölgő
Tükröket" jelentenek. A füst a LEVEGŐ elemre utal,
ami a tűzből árad ki a térszeránban (és
elhomályosítja a látásunkat a sodró
esszenciarétegeivel, ezért nem látunk színről
színre minden paralel univerzumban). Míg a tükör
egyértelműen a teremtő tükörképe,
másolata. Ezek (pontosabban: ők, mert személyekről
van szó!) uralják az ég négy szeletét.
A kereszténységben ők a négy arkangyal, a Mindenhatóból
először kiáradó első négy másolati
rendszer: Mikael (észak, kék), Uriel (kelet, sárga),
Rafael (nyugat, piros), Gabriel (dél, zöld). Az azték
égtájak (auhqui-k = út-ki-k, a kifelé vezető
utak?): Yaotl (észak, fekete Yayauhqui, halál, sötétség),
Xiuhtecutli (kelet, piros Tlatlauhqui, élet, meleg, tűz),
Quetzalcoatl (nyugat, fehér Iztauhqui, jóság, bölcsesség,
pap, király), Huitzilopochtli (dél, kék Omiteotl-Inaquizcóatl,
égi tűz, harcosok, háború).
A keresztény és azték arkangyal (és égtáj)
rendszer látszólag nem fedi egymást. Akkor kerülhetnek
fedésbe egymással, ha az egyiket (esetünkben az aztékot,
mint régebbit) 180 fokkal elfordítjuk! Ekkor északon
lesz két kék (hűvös és hideg szín,
az iránytűnek máig kék az északi vége,
ahogy az égbolt is kék, mert az észak a fenti iránynak
is megfelel!). Keleten lesz a fehér és sárga (a fény,
a világosság színei, ahol a Nap kel és beragyogja
a Földet). Nyugaton lesz a két piros (az alkonyi Nap vöröses
fénye). Délen lesz a zöld és a fekete (déli
irányban vannak mindkét civilizációtól
a zöld erdőségek és a fekete termőtalaj,
melyek az életet jelentik, valamint a lenti iránynak is megfelelnek,
a talaj, földfelszín színének).
Ennek a 180 fokos eltérésnek három elképzelhető
oka lehet.: 1. Ellenkező irányban volt a Föld mágneses
pólusa akkor, mikor az aztékok irányrendszerét
a papok meghatározták (pl.: a vízözön előtti
korban). Ezzel az a gond, hogy a sámánjaiknak észre
kellett volna venniük a változást és követni
a geológiai átfordulást a vallásukban. Persze
lehet, hogy a konzervatívizmus náluk is erős volt
és a vezetés megakadályozta az efféle reformokat,
tudományos alapú módosításokat. 2. Maguk
az arkangyalok változtattak a pozíciójukon, tehát
változás történt az isteni hierarchiában.
Ez eléggé valószínűtlen, mivel az isteni
rendszerben nincs demokrácia, tehát nem szokták csak
úgy, sűrűn lecserélgetni a vezetőket a
posztjukról vagy áthelyezgetni őket. Általában
ha valakit kijelölnek egy helyre, akkor legalább egy világkorszakon
keresztül ott is marad. 3. Az évszázadok során
az információ valahogy összekeveredett és emberi
hibából kifolyólag átfordult. Ez utóbbi
valószínűtlen, mivel kulcsfontosságú
információról volt szó a vallásukban,
és az ilyesmit nem szokták csak úgy elkeverni, pláne
kollektíven.
A nahual szó (25. oldalon) védőszellemet jelent.
Később ez lett a Carlos Castandea könyvekből
jól ismert Don Juanék tanításaiban a naguál.
A lélek a tonalli, ebből lett a tonál kifejezés.
Az első emberpárt a Nyugat és Dél együtt
alkották: Omoxcó és felesége Cipactónal.
Az azték teremtéseposzokban a Föld egy óriási
gyík, Cipactli (kígyó lesz ez is valójában,
nem gyík) hátán található, mely a semmi
vizében lebeg (világűr, téridő VÍZe).
A négy teremtő égtáj csinálta az Esőistent
és női párját, a víz isteneit, akik
további isteneket alkottak (fraktális képződményről
van szó), hogy segítsenek az esőcsinálásban
(a lokális téridőt keltő, pót térszeránok,
angyalok születése). Ezek a Tlalocok, Chaneqek. Cipactli fejénél
van a 13 szintű égbolt (egymásba ágyazott térbúrák),
törzsén középen a lapos Föld, Tlaltipac, amit
víz (itt H2O-ról van szó, nem a VÍZ-ről!)
vesz körül.
Érdekes tény, hogy az aztékok makacsul és
érthetetlen módon folyton lapos Földről beszéltek,
holott jól tudták, hogy a Föld gömb alakú!
Ennek oka nyilván a perspektívikus szemléletük
lehetett, hogy ők a felszínről tényleg laposnak
látták a Földet. A gyík farkánál
a 9 szintű túlvilág található (Mictlan).
Azért van 9 túlvilág, azaz paralel univerzum, mert
a diászban 11 forráshely van, ebből egy a miénk,
9 a másik világ és 1 az átjárópont,
ahol mindig éppen nemtér-nemidő van (szeparátor).
Ebből az is kiderül, hogy az aztékok még nem
tudtak az univerzum triász szerkezetéről, ki tudja
milyen okokból. A 13 szintű égbolt valószínűleg
nem azt jelenti, hogy felfelé az univerzum 13 dimenziós,
hanem a kettős falú térbúrákra utal,
amikből a mai sámánok szerint 7 van egymásba
ágyazva. Ezek közül az első haton át lehet
menni (mert kétoldalúak), de ha a hetediken megy át
a sámán lelke, akkor sosem tér vissza (mint az ázsiai
népeknél ez közismert). Azért, mert azon túl
már semmi sincs (létszünet, létsemmi van, pontosabban
nincs ott), így tehát a külső térbúrának
nem két, hanem csak egy oldala van (belseje), ez így összesen
13 oldal. Ezt egyébként tényleg csak a bolygónk
legnagyobb beavatottjai tudják ma is, mert a legkülső
búráig eljutni nagyon nehéz és (élet-)veszélyes
feladat.
Az istenek lakhelye: Tamoanchan = tám-ó-ankh-án
= az égi élet öreg támasza (megtartója)?
Az istenek sorra szerepeltek Napként az égen és váltották
egymást, különböző időközönként.
Ez egybevág azzal, hogy az istenek minden teremtési korszakban
mást választanak maguk közül legfőbb vezetőnek,
főistennek (lásd például a görögöknél
Zeusz megválasztását). Az istenek a fiukat a tűzbe
vetették, ahonnan újjászületve (Főnix
tűzmadár szimbólum!) Napként és Holdként
jelentek meg (szerinó és fotinó).
Az egyes teremtések időtartamát a különféle
források a könyvben teljesen eltérően adják
meg, ezért nehéz bármi biztosat állítani
róluk. A problémák nyilván az eltérő
időszámításokból és átszámításokból
adódhattak, a pontos értékeket az azték kódexek
többségének megsemmisülése óta legfeljebb
az akashából tudnánk visszanyerni.:
Első verzió.: 666 év, majd 666 év, majd
364 év, majd 302 év, összesen 1998 év, bár
a könyv a négy isten élettartamát 2628 évnek
veszi, ami 630 évvel több a számítottnál.
A különbség talán az egyes teremtési korszakok
közti "üres" időszakokra utalhat?
Második verzió a Chimalpopoca kódex szerint.:
Nahui Ocelotl: 676 évig tartott. Nahui Ehécatl 364 évig
tartott. Nahui Quihahuitl 312 évig tartott. Nahui Atl 676 évig
tartott. Ez összesen 2028 év volt.
Harmadik verzió a vatikáni kódex szerint.: Matlactli
Atl 4008 évig tartott és özönvízzel ért
véget (szökőár?). Ehecoatl 4010 évig tartott
és a Szélkígyó pusztította el (térháborgás?
üstökös becsapódás?).
Tlayquiyahuillo 4081
évig tartott és tűzeső, kiömlő láva
pusztította el (vulkánkitörések?). Tzontlilic
5026 évig tartott, véreső és tűzözön
pusztította
el (napkitörés, szupernóva robbanás, nukleáris
háború?). A mai korszaknak pedig (ha az átszámítások
helyesek!) 2012-ben vet véget egy földrengés (földindulás?).
Az azték gondolatrendszerben nincs absztrakt tér és
idő, csak terek és idők vannak (mint az időfizikában,
a források szubjektív és lokális megnyilvánulása
szerint). Ezek kötődnek egymáshoz (időszálrendszeren
át a forrásaik), tehát egységet alkotnak: téridőt.
A 86. oldal képén Xochipilli, a szerelem istene szerepel,
akinek testét 6 db csepp alakú, lefelé néző
tűzjel díszíti, lábszárain 5 szirmú
virágok és tulipánok láthatók (a térforrásból
hármas időfelhasadás fakad). A lába közt,
a köldöke vagy ágyéka (méhe) területén
pedig 6 szirmú virág látható. Az emelvény,
amin áll szintén egy hatos szimmetriát tartalmaz,
benne jobbos spirállal, kétoldalt pedig szögletes kettős
spirálokkal, balról egy jobbossal, jobbról egy balossal
(mert szemből nézzük). Az emelvény tetején
sorban 12 forrásjel látható.
A 89. oldalon van egy feltűnő logikai hiba: Tota, a mi
apánk, a Nap és a tűz öreg istene, akinek további
nevei azonban már mind női nevek: Teteoínan (istenek
anyja), Toci (a mi nagymamánk), Tonantzin (a mi tisztelt anyánk).
Ezt a hibát okozhatja elírás vagy az, hogy a Napistenre
hivatkozva hol annak férfi részére (a tachion forrásokra)
utaltak, hol a kvantum közepén, a szívében pislogó
női forrásra (a királylányra), a Napba öltözött
asszonyra (a keresztény Boldogasszonyra).
Általános
dolog, hogy egyes istenek egymás nevén is szerepelnek, oda-vissza.
A nevek nyilván tulajdonságok lehetnek, minőségek,
aspektusok, az istenek fizikai paraméterei, melyek a szavak pontos
jelentésének visszafejtése esetén kapnának
értelmet a számunkra. Ezt kellene megfejteni.
A 91. oldalon található a hieroglifa-szimbólumok
jelentésének listája. Ezek közül kiemelnék
néhányat, amik abszolút pontosak, időfizikailag
és matematikailag egyaránt.
Kétfejű kígyó - a mindenség szimbóluma
(a dualitás, jin és jang tachionjai).
Kígyó, amely saját farkába harap - a kezdet
és a vég szimbóluma (Uroborosz, körkörös
ciklus, az időhurokba került tachion).
Tollaskígyó - az anyag szimbóluma, Föld és
Ég (az anyagi részecske, melynek felszínén
az időtükrök megfelelnek a fedőtollaknak).
5. KÉRÉS
Ha szakember vagy az azték kultúrában és tetszett az itt felvázolt logikai rendszer, valamint szeretnéd részletesebben is kikutatni a témát, írj nyugodtan! Segítünk a megfejtésben. Az aztékok beavatottjai láthatóan tudtak valamit, amit nekünk is jó lenne megismernünk.
Készült: 2003.10.08.