TEREMTÉSI SZIMBÓLUMOK AZ AZTÉK KULTÚRÁBAN
"Amit a fehér ember nem ért meg, azt megpróbálja elpusztítani."
(indián mondás)
1. BEVEZETÉSEbben az írásomban az ősi azték kultúra néhány feltűnő, ezoterikus titkáról szeretném föllebbenteni a fátylat, a teremtésfilozófia szemszögéből vizsgálva a birodalmuk hanyatlása után fennmaradt leleteket. Forrásként mindössze egyetlen művet használtam fel: Kéri András - Indiánok világa - Az azték naptár és Az Antillák népe című két részes könyvét, ami az Anno Kiadónál jelent meg 2002-ben.
Nem célom eme válogatással teljes képet adni az azték misztikáról, csupán szeretném felhívni a figyelmet, hogy érdemes a témát kutatni. Ezért nem használtam más szakmunkákat, hogy másoknak is hagyjak fölfedezni valót. Az alábbiakban szeretnék rámutatni az azték kultúra máig rejtett értékeire, remélve, hogy felkeltem a szakemberek figyelmét és ők majd tovább kutatják a témát - ebben az irányban is.
Kéri András az áttekintő jellegű munkájához 15 korábbi szakmunkát használt fel, a leglényegesebb dolgokat precízen összeollózva belőlük. Mindezen tényszerű felsorolások alapján igen érdekes kép rajzolódik ki az olvasó szeme előtt, ha megfelelően közelít az adatokhoz. Lássuk hát a nyilvánvaló összefüggéseket az azték istenek világa és a teremtés általunk már ismert titkai között.2. FELTŰNŐ ÖSSZEFÜGGÉSEK
Az aztékok birodalma kb. 1325-1521 között virágzott Közép-Amerikában, a mai Mexikó területén. Legendájuk szerint Aztlánból jöttek erre a területre, amit "Fehér gémek földjének" vagy "Fehér föld a víz közepén-nek" fordítanak. Fővárosuk Tenochtitlán volt, amit a Texcocói-tó közepén emelkedő szigetre építettek (a mai Mexikóvárosnál). Önmagukat mexica-nak, majd tenochca-nak nevezték. A spanyolok nevezték el őket aztékoknak Aztlán után. Tenochtitlán azt jelenti: "a fügekaktuszok helye". A várost Tenoch (feltűnő hasonlatosság Énok-kal!) nevű pap alapította.
A könyvben a 14. oldali képen Huitzilopochtli, a háború istene szerepel, aki kezében egy olyan botot tart, ami nagyon hasonló a keresztény pápai pásztorbothoz, a kapitulához. Ezen is 7 bütyök, dudor látható a külső ív mentén. Ráadásul Huitzilopochtli fejdísze 7 tollból áll, haja pedig 7 csomóba van fonva. Nevének jelentése: "Kolibri balról". A régészek szerint ez a "balról" a déli irányt jelenti, de lehet más értelme is. Például az, hogy ő egy balos csavarodású madár (repülő lény), azaz egy energiakvantumról (egészen pontosan egy antifotinóról) van szó. Mivel antifénykvantum, hullámterével pusztító hatású a téri (jobbos) energiakvantumokra, nyilván ezért volt ő a háború istene.
A 15. oldali képen Tlaloc, az eső istene inkább gépnek, mint embernek látszik. Nincs arca, illetve valószínű, hogy maszkot visel. A kezében tartott szerkezet felső végein hármas elágazások láthatók (hasonlók a liliomos kereszthez). Egy trónuson ül, testéből víz folyik, díszes ruházata tele van tollakkal.
A 16. oldal képén Quetzalcoatl, a tollaskígyó isten szerepel állítólag. Érdekes módon a képen három állat látható, nem egy emberszerű isten. Egy csavarodó kígyó, ami a szájában négylábú állatot, talán birkát tart. Mellettük jobbról egy sas vagy keselyű, görbe csőrű ragadozómadár nyújtja feléjük karmait. A kígyó bentről kifelé, azaz a fejétől a farka felé haladva balról jobbra csavarodik. A sas az aztékoknál a Nap megszemélyesítője, a fénykvantumé (fotinó). Ennek megfelelően a szárnya 7-8 osztatú, ahol az egyik sáv más, mint a többi: üres, nincsenek benne díszítőelemek. Ahogy a fotinó forrásrendszerében is az egyik forráshelyen mindig éppen hiányzik a keltő időforrás. A faroktollak szintén nyolcas osztatúak, és itt is találunk egy sorból kilógót, amit az is erősít, hogy a tollak tövénél csak hét pontocska látható, fölöttük hét kisebb tollal. A fej felső részén 9 csúcsos taréj látható (8+1 forráshely a királylánnyal együtt). A kígyó a fején négyágú mintából kiágazó hatágú tollas fejdíszt visel. Ez a téridő szerkezete, ami a világ négy sarkának, az égtájaknak, a helynek, a téridőnek a szülője. A kígyó első (külső) és utolsó (belső) köre nyolc fekete háromszög alakú díszt tartalmaz a testén, amik az egyes eseményhorizontok lesznek a térszerán időhurkában. A birka talán a Fiú jelképe, ugyanúgy, mint a keresztényeknél a kisbárány. Érdekes gondolat mindezek alapján, hogy talán az aztékok is keresztények voltak - már jóval a spanyolok érkezése előtt is - hisz ugyanazt az istent imádták, csak más felszínes külsőségek (ábrázolási részletek) közepette. A Tollaskígyó a Hagyományok Könyve szerint (a hagyomány itt = az ősi Tudással!) 52 évig élt az indiánok között. Eltávozásakor azt ígérte a népnek, hogy az 1 nád évében fog visszatérni. Az 1 nád egy (nád)szál lesz, tehát a Tollaskígyó története egyben mesél a térszerán újrakeletkezési folyamatáról is, ami egy időszál hurok segítségével történik.
A 17. oldali felső képen Chimalpopoca király ábrája szintén a hetes számot favorizálja. A tarkójából kijön egy szál, rajta egy lebegő léggömbszerűséggel, ami nyilván a lelke lesz, benne 7 kisebb körrel, a forrásrendszerének (fotinó, azaz emberi lélek) típusára utalva. Előtte egy másik nagyobb kör, benne szintén 7 körrel és kívül 7 kiálló tüskével, amiből az egyik, fölül görbült végű (tachionszerűen).
3. A NAPOK KÖVE
Az aztékok nahuatl nyelven beszéltek. Piktografikusan írtak jobbról balra. A Napkőn, amit Azték Naptárnak is neveznek, 5 Nap és a világ 5 teremtése van ábrázolva koncentrikus körökben, lásd a könyv 20. oldalát. A kőlap naptár (idő) és a világegyetem (tér) ábrázolása egyszerre (téridő, ugyanolyan logika szerint, mint a magyar nyelvben az időpont és az irányok logikailag összeillő elnevezései). Az aztékok 20-as számrendszerben számoltak és kétféle naptáruk volt: a 260 napos rituális vagy jósnaptár (9 hónapnyi idő, mint a terhességé) és a 365 napos Napév, a csillagászati naptár. A Napisten áll a Napkő közepén: Tonatiuh. A kő 6 db koncentrikus körre tagolódik, a legkülsőn a Napot szállító két Tűzkígyó (Xiuhcóatl) látható. Az, hogy a tűztachionok nevében ott az atl (víz) toldalék is, jelzi, hogy a tachionok ugyanolyan VÍZ típusú, transzcendens hullámtérből állnak belül, mint a tardionok. A kő tele van geometrikai szimbólumokkal, amik az azték hitvilágot és tudományt tükrözik, érdemes ezért alaposabban megvizsgálnunk. Bentről kifelé haladva a körök tartalma (és az ábrák jelentése) a következő.:
Legbelül (1. sáv) a Napisten arca látható, kidugott nyelvvel, amin egy áldozati kés fekszik. Van erre egy kifejezésünk: "éles a nyelve". Amit a Napisten mond, annak éle van, tehát a szava erővel, hatalommal bír, mert képes elvágni a dolgok menetét ha úgy dönt, hogy beavatkozik. Mellesleg a késnek hegye is van, miként a tachionnak, melyen ott trónol a Teremtő okforrás.
Körötte a 2. sávban egy olyan hatos szimmetria van, aminek négy ága szögletes, kettő pedig (balról és jobbról) kerek. Rajtuk kívül további VÍZ jelek láthatók, valamint alul egy forrásjel, felül egy felfelé törekvő tachionkúp, benne a mozgás, haladás egyértelmű jelzésével (tachionok egymásban, mint a hunok egyesénél). A négy szögletes részben állítólag a jaguár, a szél, a tűzeső és a víz ábrái láthatók, amik katasztrófát hoztak korábban a Földre és elpusztították a korábbi teremtéseket. Mindegyik ábra mellett négy forrásjel is látható. A két kerek részben szintén 4-4 forrásjel van, valamint egy-egy karmos kéz, amik emberi szívet markolnak (pontosabban csak tartanak). A szeparátort jelző ötös szimmetriákból kettő itt is megtalálható a két alsó szögletes rész között, öt további kettős félkör társaságában.
A 3. sávot 20 db ábra alkotja körben, állatokról és más furcsaságokról, amiket nem lehet a rajzon azonosítani. Ezeket érdemes lenne alaposabban is szemügyre venni.
A 4. sáv egyszerű, ötös szimmetriájú díszítés, amiket üres szakaszok választanak el, valószínűleg ez jelképezi a szeparátort. Összesen 40 db ötös szimmetria szerepel rajta. Régi kérdés, amire még nem tudjuk a választ, hogy az arab kultúrában igen népszerű, Ali Babáról szóló történetben miért szerepel pont 40 rabló, akik a kincset (arany és ezüst, azaz tér és fény) egy barlangban (föld, azaz neutron) rejtették el, és ahová csak a megfelelő jelszó (szezám, tárulj!) segítségével lehet bejutni, ami nyilván egy modulált időhullámréteg (az ókori misztikában: SZÓ) lesz?
Az 5. sávban 8 db kifelé mutató háromszög, tachion látható, közülük a fő égtájak irányába esők alapja kétfelé csavarodó mintában végződik, amik benyúlnak a 4. körbe. A négy első időszál elágazás a térszeránból a nemtér-nemidőben születik, a következő négy, másodlagos elágazás pedig már nem (tehát azok a téridőben keletkeznek). Az 5. és 4. kör határán mindkét oldalon 3x10+5=35 db kis dupla félkör alakú kapucska található, azaz 70 db forrásjel. Ha 72 lenne, azt mondhatnánk, megtaláltuk a 72 kerub szimbólumát. Nos, a két hiányzó is ott van, rajta a körvonalon, a lefelé néző tacion alapjánál. Ezek egyben részét képezik annak a két kettőskör sorozatnak is, amik az alsó hurkok külső íve mentén futnak végig. Ezen hurkok külsején 7-7 forrásjelet látunk. A 70+2 kapucska tetején körben további 7-7 forrásjel látható, VÍZszintes csíkokba ágyazva, majd azokon mindkét oldalon 6x4+1=25 db kis tachion lángocska, összesen 50 db (a lélek a misztikában az 50 kapujú vár). Ha belőlük is 52 lenne, már asszociálhatnánk Quetzalcoatlra. A körvonalon haladva meg is találjuk őket, ugyancsak alul, a két előbbi hurok külső oldalán. A hurkok időhurkok, amiket TŰZ tachionok keltenek, ezek csúcsa tehát: kis lángocska.
Ezek fölött - még mindig az 5. sávban - a kör felső szélén 6-6 db hatujjú kézre emlékeztető, lefelé nyúló alakzat, talán növényi lepel is van a tachionkúpok között, valamint 3-3 db szögletes felépítmény, tetejükön hármas szimmetriával (18 db), amin ugyancsak forrásjelek találhatók (6 db). Minden motívum egyértelműen utal valamire, tehát semmi sem szolgál pusztán csak művészi, esztétikai célokat ezen a kőlapon!
A legkülső, 6. sáv alján lévő két kígyó fejei szintén tachion kanyarodások mintázatából állnak össze. Az 5. sávba is benyúló kapitulaszerű minták külső élére 7-7 db forrásjel (kettős köröcske) tapad (amiről már volt szó korábban). A két oldalon 10-10 db ismétlődő, szögletes mintázat látható, felül négyes sáv zárja le őket, majd hat forrásjelből ismét tachion nyúlik ki, a körvonallal párhuzamosan.
Az apró részletek pontos jelentését még nem ismerjük, csak találgatni lehet értelmüket. Mindenesetre érdekes lesz, ha az időfizikai kutatások eredményeként később, a térszerán elágazási rendszerének számítógépes szimulációi pont ilyen számértékeket fognak megjeleníteni előttünk.4. ISTENEK ÉS HITVILÁG
A 21. oldali képen Tonatiuh Napisten, mint emberi lény 7 ágú fejdíszt visel, amin elöl a pánton 5+1 forrásjel van (az egyik koncentrikus, mert ő a VÍZ típusú királylány a térkvantum közepén). Fülbevalója egy vízbe rohanó tűzre vagy glóriával körülvett tachion forrásra hasonlít. Ez is hatos szimmetriájú.
A szakemberek szerint az indiánoknál mindennek legalább két jelentése van, sokszor nehezen értelmezhető összefüggésben. Ez nem csoda, mivel a régészek általában nem rendelkeznek teremtésfilozófiai ismeretekkel, ahogy a kiásott műszaki tárgyakat (az ősi civilizációk számítógépeit és más eszközeit) sem képesek felismerni.
A főbb azték istenek:
Ometeotl (a kettősség), aki Omeyocan-ban (a kettősség helye) lakik és nő és férfi egyszerre. Nyilván ő lesz az omnipotens megnyilvánulatlanból születő kezdeti létező, a Bindu, az első megnyilvánulás.
Ometecuhtli - a legfőbb teremtő pár férfi változata (tecuhtli - TŰZ, férfi, jobbos).
Omecíhuatl - a legfőbb teremtő pár női változata (cíhuatl - VÍZ, női, balos).
Mictlantecuhtli - a halál ura.
Mictecacíhuatl - a halál úrnője.
Ők ketten a pusztítók, az alvilág, a túlvilág (Mictlan) urai.
Citlaltonac - Nagy Medve (egy csillagkép, talán ahonnan az őseik a Földre költöztek).
Citlalcueyetl - a Tejút (a galaxis).
Tonacatecuhtli - a mi húsunk ura (ő lesz a Fiú kerub).
Tonacacíhuatl - a mi húsunk úrnője (ő lesz a Lány kerub).
Tlaltecuhtli - a Föld ura (Gaia).
Coatlicue - a Kígyószoknyás földistennő (licue - a női tulajdonság másik típusa, nyilván a nem transzcendens, hanem az anyagi világban működő istennők neve utáni toldalék, rang, tehát ő amolyan félistennő).
Tlalocatecuhtli - az Esőisten.
Chalchiuhtlicue - a jadeszoknyás istennő (zöld szoknya), aki szintén félistennő.
A 22. oldalon lévő isteni hierarchiát bemutató ábra valódi (időfizikai) jelentése a következő: Ometeotl az okforrás (teotl - teo, azaz isten, pont mint a latinban! Hogy nem vették ezt észre a misszionáriusok, mielőtt tűzre hányták az azték kódexeket?). Ometecuhtli és Omecíhuatl az Öreg Atya és Öreg Anya teremtő tachionok (okforrások). Alattuk található a mi univerzumunk, szintén férfi (Mictlantecuhtli) és női (Mictecacíhuatl) típusú vezetőkel. Ez az alvilág, azaz a halandó teremtmények helye. Az univerzum az okforrások alatt létező, alárendelt világot jelenti, melynek fenntartója valóban a halál (és persze az élet) ura, úrnője. Őalattuk találhatók mindazon istenségek vagy isteni adminisztrációs központok, székhelyek nevei, ahová a mi Naprendszerünk is tartozik. Ez az adminisztrációs felosztás több szintű, tehát az univerzumon belül, a mi galaxisunkon belüli terület urára vonatkozik, amely, mint lokális felsőbbség a Nagy Medvében (a csillagkép irányában vagy annak valamely csillagrendszerében), a Tejútrendszeren belül található. A mi húsunk ura és úrnője az élőanyag fraktál lokális csomópontját fenntartó istenség neve, aki alatt a bolygószerán működik, a Föld (Gaia) ura (gazdája, vezetője, akit ma Sátánnak hívunk). Legalul pedig az Esőisten valószínűleg azon arkangyal lehet, akinek fraktáljára az aztékok, mint népcsoport voltak felfűzve időszálasan.
Az aztékok - a papjaiknak köszönhetően - tehát pontosan tudták, hová tartoznak a teremtésben. Kinek (mely megtartónak) a felügyelete alatt élnek és egyértelműen pontos fogalmaik voltak az isteni hierarchia működéséről. Manapság erről (tudatlan korunkban) csak a legképzettebb sámánok és megvilágosodottak tudnak (a nagy egyházak vezetői sajnos nem).
A 23. oldal felső képén a legfőbb isteni pár egy olyan tárgy két oldalán ül, amiből 20 db szál nyúlik ki, a végükön körrel, valamint két további szétágazó kapitulaszerűség (vagy növényi inda), amit (bal illetve jobb) kézzel fognak. Ezek balos és jobbos spirálkacsok, nyilván időszálak lesznek. A bal oldali alak bal kézzel fog egy bentről kifelé jobbra csavarodó kacsot, a jobb oldali alak jobb kézzel fog egy balra kanyarodót. A 20 db szál mindkét oldalon kétféle, 5 folytonos vonalú és 5 szaggatott vonalú. Ez lehet 5 férfi és 5 női okforrás jele vagy a diász univerzum forrásainak jelzése egyaránt. Az egész tárgy egy emberi koponyán található, ami talán az életre és halálra utal egyszerre, illetve a múlandóságra (ami az újrakeletkezési rendszer fizikai alapja).
Az oldal alsó képén a két alvilág ura és úrnője között egy fejjel lefelé tartott kígyó látható, nyilván a lefelé (alsó világba) hatoló teremtő tachion szimbóluma. Mindkettejük orra pontos tachion (csepp) alakot formáz.
A 24. oldal felső képén Chalchiuhtlicue már a víz istennőjeként szerepel, holott korábban jadeszoknyásként szerepelt. Az azték logikai rendszer ismeretében világos, hogy ez utóbbi a helyes név, nem a jadeszoknya, mert a hierarchiában ő az Esőisten női párja. Sajnos az egész könyv tele van ilyen félrefordításokkal, mivel nem beavatottak végezték a kódexek fordítását, csak egyszerű, a világ működéséről mit sem tudó történészek. A víz istennője fején két kígyó látható fekvő nyolcas alakban összehurkolva, szájukban hallal, kezeiben pedig hármas elágazási szimbólumot, tulipánszerű, jogarforma tárgyat tart (az egyik fölfelé néz, a másik lefelé). Az istennő elé külön odarajzoltak még egy csomóra kötött kígyót, a szájában tollas dísszel, hogy nyomatékosan megismételjék az utókornak szánt (kulcsfontosságú) információt: itt nem az emberi alak a lényeges, hanem az időhurok.
Ugyanezen oldal alsó képén Tonacatecuhtli már a növényzet és termés isteneként, s nem a mi húsunk uraként szerepel, de ez megint telitalálat, mert valóban ő az élő fraktál fenntartója, akire minden élőlény fel van fűzve. A jobb kezében (a képen balra) mintha egy hatágú gyertyatartót fogna, aminek közepén egy hetedik forrásjel is található (a térszerán szimbóluma), míg a fülbevalója egy nyolcas szimmetriájú fényszimbólum (fotinó kerék). A bal kezében (a képen jobbra) pedig ugyanolyan jogarszerűséget visel, mint a víz istennője. A királyi jogar itt valószínűleg az istenségek ténylegesen gyakorolt hatalmára utal, ahogy a mai uralkodók kelléktárában is a döntést és ítélkezést szimbolizálja.
A legfőbb isteni párnak a könyv szerint két neve is van: Ometecuhtli = Tonacatecuhtli és Omecíhuatl = Tonacacíhuatl. Tehát Ome = Tonaca? Vajon miért? Talán mert az Ome = a felsőbb szintű létező, a Tonaca pedig az ő közvetlen másolata (Atyá-tól való). Ez a kettősség csak látszólag van ellentmondásban a korábbi megállapításokkal, valójában pontosan azonos azzal, amit a keresztények mondanak. Az Atya tehát azonos a Fiúval, az Anya pedig a Lánnyal. Aki látta a Fiút, az látta az Atyát, valamint aki látta a Lányt, az látta az Anyát. A teremtő pár gyermekei az ő közvetlen másolataik, információtartalmukban egyek vele (mint kerubok), azaz az istenek akaratának közvetlen megvalósítói.
A teremtő párnak a mitológia szerint négy gyermeke született, a Tezcatlipocák, amik "Füstölgő Tükröket" jelentenek. A füst a LEVEGŐ elemre utal, ami a tűzből árad ki a térszeránban (és elhomályosítja a látásunkat a sodró esszenciarétegeivel, ezért nem látunk színről színre minden paralel univerzumban). Míg a tükör egyértelműen a teremtő tükörképe, másolata. Ezek (pontosabban: ők, mert személyekről van szó!) uralják az ég négy szeletét. A kereszténységben ők a négy arkangyal, a Mindenhatóból először kiáradó első négy másolati rendszer: Mikael (észak, kék), Uriel (kelet, sárga), Rafael (nyugat, piros), Gabriel (dél, zöld). Az azték égtájak (auhqui-k = út-ki-k, a kifelé vezető utak?): Yaotl (észak, fekete Yayauhqui, halál, sötétség), Xiuhtecutli (kelet, piros Tlatlauhqui, élet, meleg, tűz), Quetzalcoatl (nyugat, fehér Iztauhqui, jóság, bölcsesség, pap, király), Huitzilopochtli (dél, kék Omiteotl-Inaquizcóatl, égi tűz, harcosok, háború).
A keresztény és azték arkangyal (és égtáj) rendszer látszólag nem fedi egymást. Akkor kerülhetnek fedésbe egymással, ha az egyiket (esetünkben az aztékot, mint régebbit) 180 fokkal elfordítjuk! Ekkor északon lesz két kék (hűvös és hideg szín, az iránytűnek máig kék az északi vége, ahogy az égbolt is kék, mert az észak a fenti iránynak is megfelel!). Keleten lesz a fehér és sárga (a fény, a világosság színei, ahol a Nap kel és beragyogja a Földet). Nyugaton lesz a két piros (az alkonyi Nap vöröses fénye). Délen lesz a zöld és a fekete (déli irányban vannak mindkét civilizációtól a zöld erdőségek és a fekete termőtalaj, melyek az életet jelentik, valamint a lenti iránynak is megfelelnek, a talaj, földfelszín színének).
Ennek a 180 fokos eltérésnek három elképzelhető oka lehet.: 1. Ellenkező irányban volt a Föld mágneses pólusa akkor, mikor az aztékok irányrendszerét a papok meghatározták (pl.: a vízözön előtti korban). Ezzel az a gond, hogy a sámánjaiknak észre kellett volna venniük a változást és követni a geológiai átfordulást a vallásukban. Persze lehet, hogy a konzervatívizmus náluk is erős volt és a vezetés megakadályozta az efféle reformokat, tudományos alapú módosításokat. 2. Maguk az arkangyalok változtattak a pozíciójukon, tehát változás történt az isteni hierarchiában. Ez eléggé valószínűtlen, mivel az isteni rendszerben nincs demokrácia, tehát nem szokták csak úgy, sűrűn lecserélgetni a vezetőket a posztjukról vagy áthelyezgetni őket. Általában ha valakit kijelölnek egy helyre, akkor legalább egy világkorszakon keresztül ott is marad. 3. Az évszázadok során az információ valahogy összekeveredett és emberi hibából kifolyólag átfordult. Ez utóbbi valószínűtlen, mivel kulcsfontosságú információról volt szó a vallásukban, és az ilyesmit nem szokták csak úgy elkeverni, pláne kollektíven.
A nahual szó (25. oldalon) védőszellemet jelent. Később ez lett a Carlos Castandea könyvekből jól ismert Don Juanék tanításaiban a naguál. A lélek a tonalli, ebből lett a tonál kifejezés.
Az első emberpárt a Nyugat és Dél együtt alkották: Omoxcó és felesége Cipactónal. Az azték teremtéseposzokban a Föld egy óriási gyík, Cipactli (kígyó lesz ez is valójában, nem gyík) hátán található, mely a semmi vizében lebeg (világűr, téridő VÍZe). A négy teremtő égtáj csinálta az Esőistent és női párját, a víz isteneit, akik további isteneket alkottak (fraktális képződményről van szó), hogy segítsenek az esőcsinálásban (a lokális téridőt keltő, pót térszeránok, angyalok születése). Ezek a Tlalocok, Chaneqek. Cipactli fejénél van a 13 szintű égbolt (egymásba ágyazott térbúrák), törzsén középen a lapos Föld, Tlaltipac, amit víz (itt H2O-ról van szó, nem a VÍZ-ről!) vesz körül.
Érdekes tény, hogy az aztékok makacsul és érthetetlen módon folyton lapos Földről beszéltek, holott jól tudták, hogy a Föld gömb alakú! Ennek oka nyilván a perspektívikus szemléletük lehetett, hogy ők a felszínről tényleg laposnak látták a Földet. A gyík farkánál a 9 szintű túlvilág található (Mictlan). Azért van 9 túlvilág, azaz paralel univerzum, mert a diászban 11 forráshely van, ebből egy a miénk, 9 a másik világ és 1 az átjárópont, ahol mindig éppen nemtér-nemidő van (szeparátor). Ebből az is kiderül, hogy az aztékok még nem tudtak az univerzum triász szerkezetéről, ki tudja milyen okokból. A 13 szintű égbolt valószínűleg nem azt jelenti, hogy felfelé az univerzum 13 dimenziós, hanem a kettős falú térbúrákra utal, amikből a mai sámánok szerint 7 van egymásba ágyazva. Ezek közül az első haton át lehet menni (mert kétoldalúak), de ha a hetediken megy át a sámán lelke, akkor sosem tér vissza (mint az ázsiai népeknél ez közismert). Azért, mert azon túl már semmi sincs (létszünet, létsemmi van, pontosabban nincs ott), így tehát a külső térbúrának nem két, hanem csak egy oldala van (belseje), ez így összesen 13 oldal. Ezt egyébként tényleg csak a bolygónk legnagyobb beavatottjai tudják ma is, mert a legkülső búráig eljutni nagyon nehéz és (élet-)veszélyes feladat.
Az istenek lakhelye: Tamoanchan = tám-ó-ankh-án = az égi élet öreg támasza (megtartója)? Az istenek sorra szerepeltek Napként az égen és váltották egymást, különböző időközönként. Ez egybevág azzal, hogy az istenek minden teremtési korszakban mást választanak maguk közül legfőbb vezetőnek, főistennek (lásd például a görögöknél Zeusz megválasztását). Az istenek a fiukat a tűzbe vetették, ahonnan újjászületve (Főnix tűzmadár szimbólum!) Napként és Holdként jelentek meg (szerinó és fotinó).
Az egyes teremtések időtartamát a különféle források a könyvben teljesen eltérően adják meg, ezért nehéz bármi biztosat állítani róluk. A problémák nyilván az eltérő időszámításokból és átszámításokból adódhattak, a pontos értékeket az azték kódexek többségének megsemmisülése óta legfeljebb az akashából tudnánk visszanyerni.:
Első verzió.: 666 év, majd 666 év, majd 364 év, majd 302 év, összesen 1998 év, bár a könyv a négy isten élettartamát 2628 évnek veszi, ami 630 évvel több a számítottnál. A különbség talán az egyes teremtési korszakok közti "üres" időszakokra utalhat?
Második verzió a Chimalpopoca kódex szerint.: Nahui Ocelotl: 676 évig tartott. Nahui Ehécatl 364 évig tartott. Nahui Quihahuitl 312 évig tartott. Nahui Atl 676 évig tartott. Ez összesen 2028 év volt.
Harmadik verzió a vatikáni kódex szerint.: Matlactli Atl 4008 évig tartott és özönvízzel ért véget (szökőár?). Ehecoatl 4010 évig tartott és a Szélkígyó pusztította el (térháborgás? üstökös becsapódás?). Tlayquiyahuillo 4081 évig tartott és tűzeső, kiömlő láva pusztította el (vulkánkitörések?). Tzontlilic 5026 évig tartott, véreső és tűzözön pusztította el (napkitörés, szupernóva robbanás, nukleáris háború?). A mai korszaknak pedig (ha az átszámítások helyesek!) 2012-ben vet véget egy földrengés (földindulás?).
Az azték gondolatrendszerben nincs absztrakt tér és idő, csak terek és idők vannak (mint az időfizikában, a források szubjektív és lokális megnyilvánulása szerint). Ezek kötődnek egymáshoz (időszálrendszeren át a forrásaik), tehát egységet alkotnak: téridőt.
A 86. oldal képén Xochipilli, a szerelem istene szerepel, akinek testét 6 db csepp alakú, lefelé néző tűzjel díszíti, lábszárain 5 szirmú virágok és tulipánok láthatók (a térforrásból hármas időfelhasadás fakad). A lába közt, a köldöke vagy ágyéka (méhe) területén pedig 6 szirmú virág látható. Az emelvény, amin áll szintén egy hatos szimmetriát tartalmaz, benne jobbos spirállal, kétoldalt pedig szögletes kettős spirálokkal, balról egy jobbossal, jobbról egy balossal (mert szemből nézzük). Az emelvény tetején sorban 12 forrásjel látható.
A 89. oldalon van egy feltűnő logikai hiba: Tota, a mi apánk, a Nap és a tűz öreg istene, akinek további nevei azonban már mind női nevek: Teteoínan (istenek anyja), Toci (a mi nagymamánk), Tonantzin (a mi tisztelt anyánk). Ezt a hibát okozhatja elírás vagy az, hogy a Napistenre hivatkozva hol annak férfi részére (a tachion forrásokra) utaltak, hol a kvantum közepén, a szívében pislogó női forrásra (a királylányra), a Napba öltözött asszonyra (a keresztény Boldogasszonyra). Általános dolog, hogy egyes istenek egymás nevén is szerepelnek, oda-vissza. A nevek nyilván tulajdonságok lehetnek, minőségek, aspektusok, az istenek fizikai paraméterei, melyek a szavak pontos jelentésének visszafejtése esetén kapnának értelmet a számunkra. Ezt kellene megfejteni.
A 91. oldalon található a hieroglifa-szimbólumok jelentésének listája. Ezek közül kiemelnék néhányat, amik abszolút pontosak, időfizikailag és matematikailag egyaránt.
Kétfejű kígyó - a mindenség szimbóluma (a dualitás, jin és jang tachionjai).
Kígyó, amely saját farkába harap - a kezdet és a vég szimbóluma (Uroborosz, körkörös ciklus, az időhurokba került tachion).
Tollaskígyó - az anyag szimbóluma, Föld és Ég (az anyagi részecske, melynek felszínén az időtükrök megfelelnek a fedőtollaknak).5. KÉRÉS
Ha szakember vagy az azték kultúrában és tetszett az itt felvázolt logikai rendszer, valamint szeretnéd részletesebben is kikutatni a témát, írj nyugodtan! Segítünk a megfejtésben. Az aztékok beavatottjai láthatóan tudtak valamit, amit nekünk is jó lenne megismernünk.
Készült: 2003.10.08.