GONDOLATOK AZ OPTIKAI HOLOGRÁFIÁRÓLAz alábbi jegyzeteket (és a hozzájuk fűzött megjegyzéseket, felismeréseket) akkor készítettem, amikor ezt a könyvet olvastam.: Jean-Charles Viénot, Paul Smigielski és Henri Royer: Holográfia optikai alkalmazásokkal. Műszaki Könyvkiadó, 1973. Gábor Dénes előszavával.
Jegyzet:
A tárgyról a fényképlemezre érkező hullámok minden térbeli információt hordoznak a fáziskülönbségekben, mert a tárgy különböző pontjai különböző térbeli távolságokra vannak a lemeztől. Ezek a fázis interferenciával megjeleníthetők. Rá kell szuperponálni a beérkező fényre egy koherens alapot, azaz lézerfényt kell rávilágítani a lemezre. Utána a megjelenítéskor a fényképet ezzel az egyszerű hullámmal megvilágítva előhívható a tárgy térbeli képe, hologramja, de ikerképesen. Ez a zavaró ikerkép kiküszöbölhető ha éleslátási hibát mutató lencsével készítjük a hologramot, amivel az ikerkép elmosódik és majdnem láthatatlan lesz. A folyamat lépései tehát: tárgy-eloszlás - interferencia referenciával - hologram - megvilágítás - kép.
Az elemi holográfiai folyamat lényege, hogy egy referencia fényhullám szuperponálódik a koherens fénnyel megvilágított tárgyról szórt hullámokra.
Az interferogram a tárgy egyenetlen felületéről kiinduló gömbhullámok szuperpozíciója, ami a tárgy domborzatának állapotleírása.
Mivel a hologram minden pontjába eljutott a tárgy minden pontjából érkező információs hullám, a hologram minden darabja (ha összetörjük) tartalmazza az egész képet. De a hologram egyes részeiről szerzett információk a megfelelő felvételi szögre jellemzők. Tehát minden darabból kinyert egész kép különbözni fog egy picit a többi darabétól.
Megjegyzésem:
Ha a lélekben perturbálódó információs halmaz valamely okból szétszakad (összetörik, több darabra esik szét), az egyes személyiségek is sokfélének fognak tűnni pl. a skizofréniás betegnél, mégis lesznek köztük hasonlóságok. Mivel pedig a hologram darabjai árulkodnak a felvétel készítésekori helyükről az egész hologramban (a felvételi szög miatt), ezért egyrészt visszaszámolható belőlük az eredeti helyük, másrészt csak egy helyre fognak illeszkedni, ha puzzle szerűen össze akarjuk őket újra rakni. A skizofrénia gyógyítása is csak egyféleképp oldható meg. A töredék személyiségek sem illeszthetők össze bárhogyan az eredeti, egységes rendszerükbe. Minden darabnak meg kell találnia a helyét az egészben.
Ha az emberiséget, mint lélekcsoportot az Isten, mint lélekforrás széttört darabjainak tekintjük, akkor világos a helyzet. Minden konfliktusunk abból adódik, hogy nem találjuk a helyünket vagy rossz helyen vagyunk az egészben. Kulcsfontosságú tehát, hogy minden darabka önismeretre tegyen szert, s megvilágosodjon önmaga helyét és természetét illetően. Senki nem mondhatja meg nekünk, hogy hol a helyünk, mert senki sem ismerhet minket olyan részletességgel, mint mi magunkat. Ezért a jól működő (megvilágosodott) társadalom mindig önszerveződő és önirányító, nem kell hozzá egy felsőbb hatalom (vezetés), ami folyton megmondja, hogy mit kell tenni és mit nem szabad tenni. Az, hogy mégis szükségünk van a közösségünk irányításához királyokra és miniszterekre, főnökökre és igazgatókra, csak azt mutatja, milyen messze vagyunk még a megvilágosodástól (és egyben az egységtől, az Istentől).
Másrészt ha a gravitációs hologramra (gravigram) gondolunk (pl. szeretnénk megérteni a lélek információ tároló rendszerét vagy gravitációs szkennert akarunk fejleszteni a teremtőgéphez), ugyanezen feldarabolási és összerakási problémával kell megküzdenünk. Az aszimmetria-tétel hatálya érvényes lesz a gravigramra és mozgó változatára, a gravízióra is.
Jegyzet:
Ha a hologram (mint kép) elég nagy ahhoz, hogy az ember két szeme egy-egy megvilágított tartományt lásson rajta (az interferenciarácsokon belül), akkor két eltolt képet látok, ettől lesz az sztereoszkópikus, és a fejemet mozgatva a kép előtt mindig másik két tartományt látok. Ez okozza a domborúság élményét, mintha mélysége lenne a képnek. Pedig csak parallaxishatás. Ha a konjugált képet tengelyirányban nagyítom, az eredmény negatív lesz: a kép domborzata fordított lesz a tárgy domborzatához képest. A domború részek homorúnak fognak látszani.
Megjegyzésem:
A gravigramnál ügyelnünk kell arra, hogy a képet ne torzítsuk el ha nagyítjuk, mert használhatatlanná válik, akár gravitációs mikroszkópról, gravigram kivetítőről, teremtőgépről (gravíziót anyaggal feltöltő gép) vagy bármely egyéb ketyeréről van szó.
Jegyzet:
Ha a rekonstrukcióhoz használt fényhullámhossz nem azonos a felvétel készítéséhez használt fény hullámhosszával, akkor módosulnak a két kép helyzetét és nagyságát leíró összefüggések. Például elvész vagy csökken a tárgy domborzata (kilapul a kép). Elvileg ez alapján lehetne holográfiai nagyítást elérni (hologram mikroszkóp), de a gyakorlatban ennek sok nehézsége van.
Hologram készítésekor a kép minőségét lerontják a különféle technológiai okok, a geometriai aberrációk és diffrakciók, amik mind élességcsökkenést okoznak. Aberrációs foltnál transzverzális aberráció lép fel, a szétkenődés hosszmérete longitudinális aberrációt határoz meg. A transzverzális aberráció az, amikor korlátozott a tárgy kicsi részleteinek megfigyelhetősége. Ez a korlát a felbontási határ. Az a távolság a képen, ahol két pont képe még megkülönböztethető egymástól. A térbeli aberrációk: kóma, asztigmatizmus, torzulás. A teljes hologram több információt tartalmaz a tárgyról, mint egy darabja, ezért a kép minősége romlik, ha nem az egész hologramból, hanem annak egy részéből állítjuk elő a képet.
Megjegyzésem:
Ez fontos ha éles (atomi pontosságú) gravigramot, gravíziót akarunk tárolni és felhasználni (teremtőgépnél). A kisebb hologram felületén kevesebb a diffrakció, ezért csökken a kis részletek élessége, a felbontóképesség. Ezen még az sem segít, ha több kisebb hologramot készítünk párhuzamosan és azokból akarjuk összerakni az élesebb képet mindenféle trükkökkel. A gravigram készítésekor fellépő aberrációkat a környezeti háttérzaj és annak drasztikus megváltozásai okozhatják: pl. a felvétel rögzítése közben a tárgy mögött elmozdul valami (elmegy egy ember vagy autó abban az irányban).
Másrészt a lélek működését vizsgálva felismerhetjük, hogy bár minden lélekben jelen van az isteni mindentudás, mégis egyenként kevesebb információ nyerhető ki belőlük az egészről, mint a lelkek összességéből. Vagyis minél több darabra szakad az Isten, az egyes darabokban (lelkekben) annál életlenebb, rosszabb lesz az igazság tudása (egyfajta lebutulás figyelhető meg). Annál nehezebbé válik mindenki számára tisztán látni a világban, átlátni az egész lényegét és megvilágosodni. A több elemű világ kvázi nagyobb és bonyolultabb, nehezebben kezelhető. Ezért találták ki a mesterek a filozófiai iskolákat, tanuló közösségeket, hogy több lélek együtt, egymást segítve közelebb juthasson a vágyott megoldáshoz. Remeteként nehezebb boldogulni, önállóan könnyebb tévútra jutni.
Jegyzet:
A fényképező emulzió egy vastag anyagréteg a negatív lemez felületén, amiben kb. 80 fényhullámréteg fér el egymás után (a felületre merőlegesen). Ezen vastagság térbeliségével színszelektivitást lehet elérni. Lehet színes hologramot rögzíteni fekete-fehér filmre. Ha a hologramot lambda1, lambda2, lambda3 hullámhosszúságú polikromatikus fénnyel világítjuk meg, akkor az additív szűrőként működő különböző réteges elemek egyedi viselkedésének eredményeként monokromatikus, 3D-s képek szuperpozíciója jön létre, tehát színes, térbeli képet kapunk. A réteges elemek az emulzió rétegei, s mindegyik más színt tárol. Persze az előhívás során kontrakció következik be, mert a negatívról laposabb pozitív kép készül, ami egyben színeltolódást is okoz a rövidebb hullámhosszak (a kék szín) irányában. A kép tónusa függ a fényforrás színképi összetételétől.
Ha a tárgy a felvétel készítése közben elmozdul, megváltozik a fény futási úthossza, ezzel az interferenciakép, és ezek egymásra rakódnak. A hologramon tehát zavaró csíkok jelennek meg. Ezért nehéz holografikus filmet, mozgóképet készíteni.
Megjegyzésem:
A gravigram készítésénél ez a fajta csíkozódás mindenképpen fellép majd, mert a teremtőgép megvalósításához mozgóképet (gravíziót) kell rögzítenünk, amin látszik az atomok mozgása. Technikailag nem is igen tudnánk olyan rövid idejű expozíciót csinálni, ami alatt az atomok nem mozdulnának el a folyamatos szitálásuk (hőzaj, sajátmozgás) közben egy picit sem. Nagy elmozduláskor (a tárgy méretéhez képest) viszont az interferenciacsíkok összeérnek és végül a kép felismerhetetlenné válik, sőt eltűnik. Ez a gond a holografikus (3D-s) televíziózással is.
Jegyzet:
Hasonló a helyzet ha a fényképező lemez mozdul el a felvétel készítése közben. Az ilyen deformációkat, parazita elmozdulásokat okozhatják termikus jelenségek is, pl. a tárgy, a lemez hőváltozása (hőtágulás az emulzióban, mert puszta képpel megfogtad). Okozhat elmozdulást enyhe légörvény is, amin a fény áthalad. A mechanikai elmozdulások szintén számítanak, amihez stabil, erős mérőasztal kell és az alkatrészek (tükör, lézer, tárgy, lemez) stabil rögzítése a felületén. A berendezést mindenféle zajtól, rezgéstől árnyékolni kell, amennyire csak lehet. Ugyanerre jó az is, ha nagyon rövid idejű impulzusokkal készítünk hologramot, amikben nincs ideje megjelenni a zavaró rezgéseknek. A tárgyról érkező fény intenzitásának 0,2-0,5 részének kell lennie a referenciafényének. Ha túl nagy a különbség, a kép elsötétül.
A tárgynak nem szabad nagyobb helyet elfoglalnia, mint amennyit a referenciaforrás és a hologram kontúrja által meghatározott félkúp méretei biztosítanak. A hologram felhasználható egy tárgy piciny változásainak kimutatására, ezért lehet pl. sok kulcs közül kiválasztani a megfelelőt, mert amit keresek, azzal maszkolom a kulcskupacot és csak a jót emeli ki az erős interferencia. A rendszer felismerő képessége viszont analóg, tehát van egy érzékenységi szintje a hasonlóság mértékére, hogy mely felbontásnál látja azonosnak a dolgokat.
Az optimális szűrő megválasztásával kapcsolatos fontos szabályok.:
Egy. Valamely forma felismerhetősége többnyire a kontúrjával kapcsolatos.
Kettő. A tiszta kontúr spektruma sok nagy térbeli frekvenciát tartalmaz. A rekonstrukciójára használt transzparens szűrőn tehát bővelkednie kell a kis frekvenciáknak.
Elképzelhető technikailag, hogy a valóságban nem is létező tárgy hologramját alkossuk meg, egy adatfeldolgozógépen létrehozott szintetikus hologramot, aminek kinoform a neve. Koherens hanghullámokból akusztikus holográfiával olyan fázishologram állítható elő gázban vagy folyadékban, ami ugyan messze nem olyan éles, mint az optikai hologram, de jól használható pl. a tengerfenék feltérképezésére, orvosi diagnosztikában, érckutatásban, stb. Lehet csinálni mikrohullámú hologramot is, amivel a szabad szemmel átlátszatlan dolgok belseje vizsgálható. Bináris optikai hologram derékszögű mátrixában eltárolt nullák és egyesek felhasználhatók információ kódolására és nagy távolságú mikrohullámú jelátvitelre. Lehet továbbá csinálni mágneses hologramot, ami sokszor újraírható lesz, kb. 100.000 bit/mm^2 kapacitással. A hologramok jövője valószínűleg a széleskörű alkalmazás, főleg az információ feldolgozás területén várható.
Megjegyzésem:
A lélekben gravíziók formájában tárolódik minden tapasztalat, élmény és gondolat téridőbeli képe. Ha gondolatolvasó gépet akarunk készíteni, pl. képszerűen megjeleníteni a lélekből kiolvasott emlékeket, megint csak ott vagyunk, mint a teremtőgépnél. Hologramot kell beolvasnunk, tárolnunk és kivetítenünk. Ez lesz a holnap technikája és idővel teljesen le fogja váltani a mostani digitális adatfeldolgozási módszereket.
Készült: 2004.03.20.