A MINDENTUDÁS, A KRONOVIZOR ÉS A BÖLCSEK KÖVÉNEK KAPCSOLATA1. A MINDENTUDÁS
Az univerzumban zajló történések, esemény lenyomatok a téridő mindenhol ható, transzcendens hullámterében őrződnek meg az egész teremtés folyamán, az idők végezetéig. Ezek a komplex idővisszhangok minden forráselemből folyamatosan kiáradnak (anyagból, fénykvantumokból, lelkekből) az egészbe. Így az univerzum minden pontjában tartalmazza az egész teljes információ lenyomatát, az aktuális mindentudást.
Az elmúlt években végzett információgeometriai kutatásaink során (Kisfaludy Időfizikai Labor) világossá vált a számunkra, hogy ezen idővisszhangok - sajnos - technikai eszközökkel gyakorlatilag nem nyerhetők vissza a rossz jel-zaj viszony miatt. Gépi úton, sőt lélekkel sem olvasható ki (a mindentudás) valamely elemi részecskéből vagy fénykvantumból, netán a puszta téridő hullámteréből a háttérzaj fizikai jellemzői miatt. Így a kronovizor (időnézőgép) megvalósítása ezen az úton (közvetlen olvasással) véleményünk szerint nem lehetséges.
A Vatikánváros alatt húzódó pincerendszerben azonban, állítólag mégis létezik egy ilyen készülék, amit a tudóspapok barkácsoltak össze, ősi iratok alapján még az 1970-es évek elején. Lásd: Peter Krassa - Akasha krónika című könyvét (Trivium Kiadó, 2000.). Ha ez igaz, úgy nem lehetett technikailag valami bonyolult az akkori műszaki színvonalon megvalósítani ezt a berendezést. Igaz, a kiszivárgott hírek szerint nem is voltak képesek a papmérnökök irányítani a megjelenítőn össze-vissza felbukkanó képeket, filmszerű jeleneteket. Nem tudták szabályozni, hogy mely helyen, mely múltbeli pillanatban megesett dolgokat szemlélhessenek vele. Vajon hogyan működhet egy ilyen készülék, ha nem közvetlen olvasással nyeri az információt a világéterből?
2. A BESZÉLŐ FÉNY KRÓNIKÁJA
Jelenlegi tudásunk szerint az univerzumunkat irányító istenek, istenségek a tudás (esemény lenyomatok) megőrzésére speciális, transzcendens adattárolókat használnak. Az adattárolás módja nem digitális, mint az emberiség által használt számítástechnikai módszer, hanem közvetlenül a térbeli, dinamikusan mozgó, holografikus gravitációs hullámok, ún. gravíziók képében őrzik meg az emlékeket, ahogy azok a természetben folyamatosan keletkeznek. Ezek a tárolók egyetlen hatalmas, valósidejű, univerzális hálózatba vannak összekapcsolva, amit a misztikusok Akasha krónikának vagy Beszélő Fény Krónikának ismernek. A hálózat részét képezik maguk a lelkek is (isteni, emberi, állati, növényi lelkek), valamint olyan mesterségesen növesztett óriás barionok, teniszlabda méretű részecskék, amiket szerverként, főtárolóként használnak a rendszer üzemeltetői. (Részletesen lásd: Az univerzum nagy könyvtára, az akasha című írást a 2002. év anyagai között.)
Valószínűsítjük továbbá, hogy az adatok begyűjtésére a lelkeken, mint mozgó, intelligens terminálokon kívül külön robotizált, emanodetektoros adatgyűjtő szondákat is használnak, amik közelről vagy távolról, álcázott "tévékamerákként" rögzítik az eseményeket (kis méretű ufók). Ezeket tematikus tárolókban őrzik meg későbbi feldolgozás céljából, isteni űrállomásokon és támaszpontokon lévő szerverfarmokon. A Naprendszerben is számos ilyen bázis működik (például a Jupiteren), amik feladata csak ennek a rendszernek a folyamatos, valósidejű monitorozása. Az isteni hierarchia, mint "Nagy Testvér" a teremtési ciklus első pillanata óta folyamatosan figyel minket és semmit nem lehet előle eltitkolni. Még a hajunk szálait alkotó atomok is számon vannak tartva ebben a rendszerben.
Józan becslés alapján is sok milliárd, ha nem trilliárd ilyen barion számítógép működhet csak a mi univerzumunkban. Egységei időszálas kommunikációs vonalakkal kapcsolódnak össze egyetlen szuperhálózatba, Lélekfába, és ez a rendszer ráadásul intelligens (Isteni Logosz vagy Szentlélek, Szent Szellet néven ismerjük).
Technikailag ez az adatbank nem tárol el abszolúte minden eseményt, a valóság történéseit teljes részletességgel (szubatomi pontossággal), hanem csak amit a begyűjtő állomásai (kihelyezett szenzorai) érzékelnek, adott felbontással (érzékenységgel). Az Isten sem kiváncsi minden kósza atom unalmas sorsára a kozmoszban, ellenben a lelkeiről és azok tapasztalatairól mindent azonnal tud.
A hálózatra elvileg rá lehet kapcsolódni hagyományos, primitív anyagból való műszaki berendezéssel is, megfelelő jelátalakító interfészen keresztül. Például egy időszálas csatlakozással fel lehet kötődni valamelyik helyi alállomásra (barion komputerre). A kapcsolat innenső vége mindenképpen anyagból van a fizikai világgal való kompatibilitás miatt. Az időszálas csatlakozás lehet egy speciálisan gyártott drágakő is.
Nem kell valami törékeny és bonyolult dologra gondolni, ha technikáról van szó, mert az istenek műszaki tudása messze előrébb jár a mi primitív próbálkozásainknak, vacak gépeinknek. Nekünk ez mágia és csoda, nekik csúcstechnológia. A kapcsolattartó kő csupán egy "csatlakozódugasz", amihez egy megfelelő, kellően bonyolult készüléket kell rákapcsolnunk, ha használni is akarjuk (böngészésre).
3. A BÖLCSEK KÖVE
Talán ez lehet az alkímiában és misztikában sokat emlegetett "bölcsek köve", aminek megszerzése eljuttatja tulajdonosát a mindentudáshoz. A príma matéria (első szubsztancia), mellyel a közönséges fémek arannyá vagy ezüstté (értékké) változtathatók. A bölcsek kövét az életelixírrel kapcsolták össze, és úgy tartották, hogy csak a beavatottak ismerhetik fel. A bölcsek köve ugyanis az élet lényegének (ami a teremtésfilozófiában az információ!) és a teremtés egységének (egy időszál fraktálra kapcsoltságának!) szimbóluma. A hexagrammot (hatágú csillagot, a Mindenható térszerán síkállapotának szerkezetét!) is a bölcsek kövével társítják, ami az anyag (fizikai világ) és a szellem (transzcendens információ) kapcsolatát jelképezi.
Lehetséges, hogy a katolikus tudóspapok megtalálták a bölcsek kövét és rájöttek, mire való (ez már csak spekuláció). Talán régóta ott porosodott már a vatikáni kincstárban a műszaki leírásokkal együtt, és ők (Ernetti páter) csak újjáépítették az évszázadok alatt nyilván tönkrement, szétesett, megsemmisült gépet a fennmaradt jegyzetek, tervrajzok alapján. Ha így történt, már az is kész csoda, hogy egyáltalán rájöttek, mi van a birtokukban.
Az ókori kultúrák technikai eszközei sok esetben semmit sem mondanak egy hozzá nem értő régésznek vagy történésznek, hisz az mit sem konyít a műszaki dolgokhoz. De még a mai fizikusok és mérnökök is bajban lennének, ha egy olyan készülék romjai kerülnének a kezükbe, aminek megértése meghaladja a tudományos képzettségüket.
Mivel azonban az Akasha krónikában való célirányos olvasáshoz kereső és irányító szoftver is kell, valamint az isteni hálózat kommunikációs protokolljának ismerete (plusz hozzáférési jogosultságok, jelszavak, stb.), a papok nem képesek válogatni az adatok között. A vevőjük a kozmikus háttérzaj pillanatnyi sodrásának engedelmeskedve olvassa ki össze-vissza az éppen egybevágó emlékeket a tárolóból. Ott van a kezükben a mindentudás kulcsa, de nem képesek rendeltetésszerűen használni.
4. KRONOVIZOROK A TÖRTÉNELEMBEN
A jelátalakítás - a megjeleníthetőség érdekében - a kulcsa az egész technikának. Hogyan lehet valamilyen digitális tv képpé (és hanggá) átkódolni a lelkek által begyűjtött gravíziókat? Ez a nagy kérdés, amit kitalálni szinte lehetetlen. Csak a készülékről fennmaradt ősi feljegyzésekből tudhatták meg a papok, mert enélkül a vevőrendszer és a kő gyakorlatilag használhatatlan.
Érdekes kérdés, hogy a hálózati adminisztráció (karbantartó angyalok) miért nem tiltotta le a papok hozzáférését az adatbankhoz? Nyilván úgy döntöttek, hogy okosabb lesz engedni, had figyeljenek és tanuljanak a földiek a látottakból. Esetleg még küldhetnek is nekik célzottan jeleneteket, elszórakoztatva velük a pápát meg a bíborosokat.
Minden bizonnyal a bölcsek kövének birtoklása válthatta ki a katolikus egyházból a tévedhetetlenség dogmáját. Mivel csak ők férnek hozzá az isteni mindentudáshoz, ezért úgy gondolják, ők járnak (egyedül) a helyes úton. Ennek okán kiáltották ki a pápájukat tévedhetetlennek és a mai napig ragaszkodnak ehhez a doktrínához! Nem csupán üres beképzeltségről vagy nagyzási hóbortról van tehát szó, hanem egy nyomós okról, ami ugyan szigorúan titkos, de igaz.
A dolog érdekessége, hogy hiába is tennék közzé a kronovizor technikai leírását vagy lopná el tőlük bármely titkosszolgálat a terveket, nem tudná senki működtetni, mert az időszálas kapcsolat a lényeg az egészben, ami csak az eredeti kőben van meg szubatomi szinten. Ez a kő emberi eszközökkel nem másolható, a papok pedig sosem fogják kiadni a kezükből (ahhoz azért elég bölcsek). Így a készülék talán egyedi a mostani emberi történelemben, bár elképzelhető, hogy régen több ilyen készülék is volt (prófétákra, szakrális uralkodókra bízva). Némelyik talán még most is megvan valahol.
A hun törzsi feljegyzésekben szereplő beszélő boglár vagy a bibliai frigyláda ilyen kommunikációs eszközök lehettek. És talán a sok népmesében előforduló varázstükör (televízió) is hasonló berendezés volt (lásd: a Hófehérke mesét). Érdemes lenne utána kutatni, vajon találunk-e ilyen gépekről leírásokat például a védikus irodalomban és más távolkeleti történelem és szentkönyvekben.
Egyes szakvélemények (sámánok) szerint a magyar Szent Korona drágakövei is hasonló kommunikációs alkatrészei lehetnek a koronának, mint kapcsolattartó és beavató eszköznek (műszaki tárgy!). Ennek segítségével képes a beavatott király szólni az égi hatalmakkal, hogy valódi isteni bölcsességgel megáldva kormányozhassa földi népét.
Készült: 2005.12.01.