NÉZŐPONT KÉRDÉSE1. A NÉZŐPONT
Vegyünk egy konfliktussal járó eseményt három emberi szereplővel. A bíró, a vádlott és az ítéletvégrehajtó. A bíró elítéli a vádlottat (bűnösnek bélyegezve), a végrehajtó pedig megbünteti (börtönben tartja). Hogyan élik meg ezek az emberek a történteket?
A bíró szempontjából nézve ő valószínűleg helyesen döntött. Jót tett (igazságos volt), s ezért élvezi a jól végzett munka gyümölcsét (fizetés, elismertség). Előfordulhat persze, hogy nem élvezi az eredményt, elégedetlen vele vagy rossz érzés a számára, de nem ez a jellemző.
Az ítéletvégrehajtó szemlélőpontjából nézve a feladat egyszerű munka. Nem saját indítékból cselekszik, nem mérlegel és ítélkezik, csak végrehajt. A bírót szolgálja. A börtönőrnek a büntetésvégrehajtás a lelki hozzáállásától függően lehet élvezetes (jó munka) vagy semleges (kötelességből) vagy kellemetlen (piszkos munka).
Az elítélt szempontjából nézve a büntetés komoly változást jelent az életében. A lelki hozzáállásától függően ez lehet rossz dolog (szenvedés, igazságtalanság), amit el kellett volna kerülni (szökés vagy profi ügyvéd útján). Lehet semleges is (most már mindegy) vagy jó dolog (van fedél a feje fölött vagy megúszta enyhe büntetéssel), de nem ez a jellemző.
Láthatjuk tehát, hogy ugyanazon események megítélése egész más lehet a különböző nézőpontokból. Egy külső, negyedik személy számára (újságíró, bírósági hivatalnok, vádlott hozzátartozója, károsult, stb.) szintén jó, semleges vagy rossz lesz az esemény megítélése, az aktuális, szubjektív értékrendje alapján. Mindez az aszimmetria tételből levezethető.2. AZ ÍTÉLKEZÉS
Tapasztalat, hogy minden jóban van valami rossz és minden rosszban van valami jó. A jó lehet a számomra mennyország, a rossz pedig pokol. Én élvezettel nézhetem más ember szenvedését és szomorúan nézhetem más örömét, boldogságát. A jó dolgok szemlélete lehet a számomra élvezetes, semleges vagy kellemetlen. A rossz dolgoké szintén. Kérdés, hogy pontosan micsoda akkor a jóság és a rosszaság? Az, ha cselekszem? Az, ha nézek valamit, amit más cselekszik és valahogy megítélem a dolgot? Rossz vagyok-e, ha élvezettel nézem, hogy valaki más rosszat tesz, bár nem veszek részt abban? Például ha nézem az erőszakot a tévében? Itt most konkrétan nem a bűnrészességre gondolok és a cserbenhagyásra, mert ez alapján mindenki, aki nézett már tévét, hallgatott rádiót, olvasott újságot, bűnösnek tekinthető.
A probléma inkább a hozzáállásunk megítélésében van. Jó vagyok-e, ha élvezettel nézem, hogy valaki jót tesz? Jó vagyok-e, ha szomorúan nézem, hogy valaki jót tesz? Jó vagyok-e, ha élvezettel nézem, hogy valaki rosszat tesz? Jó vagyok-e, ha szomorúan nézem, hogy valaki rosszat tesz? Ha nem, akkor vajon rossz vagyok mindezek miatt?
Ahhoz, hogy megválaszolhassuk a kérdést, tudnunk kell, pontosan mi is történik az egyes esetekben. A nézés, a szemlélet passzív cselekedet, míg a beavatkozás, a tevékenység aktív cselekedet. Hagyományos értelmezésünk szerint a jóság, rosszaság, gonoszság cselekedetnek számít az emberek többsége számára, méghozzá aktív cselekedetnek, bár kiterjeszthető a fogalma a passzív cselekedetekre is. Ekkor viszont megítéljük a nézőt, legyen szó bikaviadalról vagy gladiátori játékokról, utcai verekedésről vagy háborús tudósításról. A fő kérdés: honnan, mely szemlélőpontból ítélkezzünk? Mert van, ahonnét a szemlélő (ilyen-olyan) viselkedése jónak látszik és van ahonnan rossznak, netán semlegesnek.
Helyes dolog-e, ha elmegyek az utcán fekvő részeg mellett? Helyes dolog-e nem segíteni a hajléktalanokat, fogyatékosokat, éhezőket, betegeket (például munkával, pénzadománnyal)? Helyes dolog-e, hogy az ufók, a szellemek és az istenek csak lesik a Földön zajló eseményeket (diszkrét távolságból), de nem igazán avatkoznak bele? Hagyják, hogy bármilyen őrültséget megtegyen a szellemileg visszamaradott emberiség a terráriumában? Csupa nehéz kérdés.
Alapvetően mi mind úgy szoktuk megítélni az ilyen ellentmondásos helyzeteket, hogy (jobb híján) magunkból indulunk ki. A tanultakból (hagyomány), a tapasztalatokból (emlékek), illetve a környező közösség által elfogadott szabályokból (törvények). Tehát mindenki elsősorban azt nézi, az ő saját nézőpontjából mi a helyes (őneki). A beavatkozás vagy a távol maradás. Ez az önzés, az érzéketlenség. Ha a szemlélt eseményben valaki más nézőpontját is figyelembe vesszük (együttérzés), az az önzetlenség, illetve elfogultság az illető irányában (és másokkal szemben ugyanakkor előítélet is?).
Tendenciának tűnik, hogy amely cselekedetet szívesen nézel (élvezettel, örömmel), azt később - ha lehetőséged nyílik rá újra megtenni - utánozni fogod (példakép). Mivel minden lélek tisztára törölt feltudattal indul neki aktuális földi reinkarnációjának, bármit elfogadhat értékrendnek elvileg. A gyakorlatban persze a tudatalatti állandóan befolyásolja (súg a lelkiismeret), de annak is meg kellett szereznie korábban (valahogy) a tapasztalatot és az értékrendet. A lelkek nem mindentudásra teremtettek. Mindenesetre előfordulhat, hogy a rossz cselekedetet veszi az illető példaképnek (félreértésből, utánzási kényszerből, alkalmazkodás miatt, stb.).
A reinkarnációk sokfélesége lehetővé teszi a lélek számára, hogy a gyakorlatban kipróbálja, egy másik nézőpontból megélve a dolgokat, hogy tényleg jók-e? A karma (cselekvés) lényege a bölcsesség (élettapasztalat) megszerzése. Sok életen át ugyanazokat a helyzeteket van lehetőségünk végigpróbálgatni, mindig más nézőpontból, hogy pontos ismeretre tehessünk szert a dolgokkal kapcsolatban. Ez adja a helyzet közelítően leghelyesebb megítélését, s szüli a tapasztalati bölcsességet, ami végsősoron a világ ellentmondásos voltának felismeréséhez vezet.
Ha ezentúl megkérdezed magadtól: ez most jó-e vagy rossz, tedd hozzá: és kinek a számára?Készült: 2003.12.02.