TEREMTÉSFILOZÓFIA A SZEGEDI DÓMON


Szeged városának elöljárói az 1879-es nagy árvíz után fogadalmat tettek, hogy hatalmas templomot emelnek Szűz Mária tiszteletére, ha a város újra felépül. Csak 1913-ban kezdték el építeni Schulek Frigyes és Foerk Ernő tervei alapján a folyópart közelében, a régi Szent Demeter templom helyén a Dómot, amit 1930-ban szenteltek föl. Az épület két tornya 81 méter magas, kupolája 53,6 méteres. Itt láthatók az ország legnagyobb toronyórái, melyek számlapja 4,3 méter átmérőjű.
Az alábbiakban szeretném bemutatni - saját készítésű fotóim segítségével - a Dóm főbb építészeti motívumait és szakrális díszítményeit, melyek szemléletesen és matematikai pontossággal ábrázolják a teremtés kezdeti lépéseit és főbb elemeit. Ezen ábrák együttesen igazi szent hellyé teszik a templomot, melynek különleges belső légköre megnyugtatja a betérő lelket és segít ráhangolódni a Teremtő Istenre. Az építmény alól, a földből áradó különleges földsugárzási zónának köszönhetően a Dóm, mint egy jól behangolt adóantenna sugározza szét a városra szent rezgését, meghatározva a város életét és arculatát. Ez legtisztábban a kupola alatt és az épület geometriai középpontjában, az oldalbejárat magasságában érzékelhető.
A szegedi fogadalmi templomról az érdeklődők itt találhatnak további információkat: http://www.dom.szeged.hu/

1. A TORNYOK

A két torony látszólag teljesen egyforma. Csupán éles szem veszi észre, hogy a folyó (VÍZ) felől álló a Teremtő (Nagy) Anyát jelképezi, míg a város felőli a Teremtő (Öregisten Idő) Atyát. A toronycsúcsok alatt, középen látható egy kis fehér kapu, csúcsán vízkereszttel. Ennek boltíves díszítése az Anya torony esetében kis félkörökből (VÍZ) áll, az Atya torony esetében pedig kis csúcsos (TŰZ) lótuszlevelekből.


Ha megszámoljuk a vörös téglából épült tornyon keresztben látható fehér csíkokat és csíkszerű, körbefutó díszítéseket, azt látjuk, hogy fentről, a forrást jelző gömbtől lefelé haladva nyolc csík van. Ez alatt helyezkedik el az óra (az idő szimbóluma). A 6-7-8 csíkok között, a tachion teremtési zónájában vannak a kilátó erkélyek, ahonnan be lehet látni a várost (teremtett világot). Ez matematikailag teljesen korrekt ábrázolása a Teremtőnek.


A Dóm építészeti motívumai mindkét Teremtőt megjelenítik több helyen, többféleképpen, megidézve szent rezgésüket a formai hasonlóság révén. A főbejárat homlokzatán faragott domborműveken látható az öt elem (tűz, víz, föld, levegő, éter) szimbóluma. Mivel Szűz Mária a női princípium megszemélyesítője, akinek a templomot szentelték, ezért az ablakok és boltívek mind lekerekítettek. Az összes torony és tornyocska ugyanakkor hegyes csúcsú, melyek azt jelzik, hogy a női Teremtő is egy TŰZ tachion, Akinek hullámtere belül VÍZ típusú az időhurkok miatt.


2. A BEJÁRATOK

Mivel a térre néző főbejáratokat többnyire nem használják, az emberek a város felőli oldalon nyíló boltíves kapun léphetnek be a szentélybe. Ne feledjük: a Dóm folyó felőli oldala női típusú, a város felőli férfi típusú. Ezt azzal is jelezte az építész, hogy a két oldalsó bejárat boltívének díszítése ugyanígy csúcsos, illetve lekerekített. Mivel pedig a keresztény egyházban az Atya tisztelete a domináns, elnyomva a női princímpiumot, természetes, hogy az atyai oldalt használják bejáratnak. Az anyai oldal (talán a felszentelés óta) zárva van, ami kissé különös egy Istenanyának szentelt épület esetében. A bejáratok két oldalán látható oszlopok csavarodó mintázata szintén pontosan mutatja a helyes forgásirányokat. A bal oldalon fentről lefelé balra csavarodik, a jobb oldalon jobbra, mindkét oldalbejáratnál.




Mivel az Atya jobbos csavarodású, az Anya pedig bal, rájöhetünk, hogy az épület eleje a Dóm-tér felé, a bejárat irányába néz (amerre a pap is fordul mise közben, szemben a hívőkkel). Ha az egyház tanításai kiegyensúlyozottak lennének a férfi és női oldal szempontjából, a főbejáraton át engednék be az embereket, ahogy azt eredetileg tervezték.


3. A FALAK

Belül, a csarnokban feltűnő, mennyire agyondíszítettek a falak. Szinte egyetlen tenyérnyi hely sem maradt üresen, mindenhol különféle bonyolult teremtési minták láthatók, amikből csak a legjellemzőbbeket mutatom meg az alábbi fényképeken. Időforrások, időhurkok, időszálak láthatók mindenütt, változatos formákban és méretekben. Mandorla alakú keretekben számos szent és bibliai alak is helyet kapott a falakon, de felismerhetők a térszerán és a fotinó ábrái, valamint a különféle forgás szimbólumok (szvasztikák).



A mennyezeti boltíveken egyedi mintázatba gubancolódó csíkok szemléltetik a teremtésben résztvevők összekapcsolódását, az élet szövedékét. Az ablakok száma szintén a teremtésre jellemző értékeket adja, bármerre nézünk. Ötös, hatos, hetes, nyolcas, tízes és tizenhatos ablakcsoportok figyelhetők meg, gyönyörű díszítéssel, mely csak belülről látszik színesnek a beeső Nap fényében. Kívülről az ablakok teljesen szürkék és jellegtelenek.



4. AZ OLTÁR

A főoltár felső sarkaiban két betű látható: balról az alfa, jobbról az omega jele. Ezzel is jelezte a tervező, hogy itt látható minden fontos dolog a kezdettől a végig, ami csak létezik a teremtésben. És tényleg így van. Az oltár tetején még a Sierpinsky-háromszög motívuma is helyet kapott, a teremtés fraktális szerkezetére való utalásként.



Elől a fehér márványból készült oltár asztalon öt darab lyuk látható. A két szélső azért különbözik a középső háromtól, mert az időhurok működésének egy fontos titkára hívja fel a figyelmet. Az időhurokban az első és az utolsó forráskép a fontos. Az első azért, mert ő teszi lehetővé a rendszer keletkezését, akivel elindul a keltési folyamat. Az utolsó pedig azért, mert ő teszi lehetővé az újrakeltést, a folyamat megismétlését. Vele zárul körré az ív (alfa és omega), hogy elérje a teljességet.


A főoltártól balra áll a márvány papi szószék. Ennek kőkorlátján a tachion geometriai ábrája látható. A mintázat egyrészt elárulja, hogy a tachion belül forog, méghozzá emanációnként felet fordul (az időforrás), bal felé (a csúcs felől nézve). Ez teljesen pontos ábrázolás, bár az időfizikával foglalkozó szakembereknek (a saját elmondásuk szerint) nagyon sokat kellett dolgozniuk rajta, mire rájöttek ugyanerre a matematikai modellezés során.
A növekvő körökben szintén fontos információk lettek elrejtve. Az első körben két betű látható összefonva: F (Fiú vagy Fiat azaz Legyen) és E (Emanáció). A második kör kerületén körben 16 négyzet látható, a harmadik körön két négyzet és 28 háromszög, a negyediken pedig szintén 30 csúcsa van a körbekígyózó vonalnak. Ha a harmadik körben lévő két négyzetet két-két háromszögnek tekintjük, amik összeérnek, akkor összesen 32 háromszöget látunk, amik egyébként nyílsorozatszerűen hátrafelé mutatnak. A jelek duplázódása azt jelzi, hogy a tachion belsejében az időgömbök kettős idősűrűséget hoznak létre, melynek eredő taszítási vektorai ráadásul hátrafelé mutatnak. Az első kör a fejbuborék, amiben egyszeres az idősűrűség. A második buborék kezd csak összeérni a harmadikkal, s ekkor válik az egyszeres idősűrűség kétszeressé.
A tachion ábra alatt, jobb oldalon függőlegesen szögletes díszítés látható, bal oldalon lekerekített. Mindkettő két egymást keresztező vonalból áll: az Atya és az Anya egymást keresztező időszáláról van szó, melyek a Fiút, a teremtést létrehozták. A Fiú szerkezetéről árulkodik, hogy a jobb oldalon, tehát a tachion feje (forrása) felől öt egész négyzetet adnak ki a hurkok, míg a bal oldalon (a feneketlen mélység, a hullámtér felől) hat köröcske látható. Tehát: a Fiú öt forrásból áll, akik hat helyen keltődnek újra az időhurokban.


Készült: 2006.11.11.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz