ÉLETCÉLOK ÉS ÉLETTEVÉKENYSÉGEK


1. A CÉLOK

Minden rendszer, amely él a teremtésben, alapvetően két dolgot művel az élete folyamán: mozog (helyet változtat a térben) és fenntartja önmagát (kiterjed az időben). Az élet tevékenységeinek így mindig van célja, irányultsága, mely jól meghatározhatóvá, s lényegében definiálhatóvá teszi azt. Az alábbiakban ezen célokat és az elérésükhöz szükséges tevékenységek lényegi jellemzőit vizsgáljuk meg a teremtésfilozófia módszereivel.
A térbeli mozgás célja lényegében az élőlény fennmaradásához és boldogulásához szükséges dolgok, erőforrások irányába való haladás, elmozdulás, közeledés, tehát az önfenntartás. Ide tartozik a szükséges dolgok megszerzése mellett a rossz dolgok elkerülése is, az elmenekülés a veszélyektől.
Az időbeli önfenntartás célja lényegében az élőlény működéséhez szükséges belső és külső struktúrák megteremtése, működtetése, karbantartása, javítása, fejlesztése, valamint az élettevékenységek során elszenvedett veszteségek pótlása. A működést veszélyeztető, rossz dolgok elpusztítása vagy eltávolítása szintén ide tartozik.
Minden struktúra, dolog, melyre az élőlényeknek szüksége van, alapvetően anyagból, energiából és információból áll. Amennyiben az anyagot és az energiát lokális, létező időhurok rendszerként határozzuk meg, a belső lényegük a létezésük információtartalmára fog redukálódni. A tényre, hogy ezek léteznek és bizonyos paraméterekkel, jellemző tulajdonságokkal rendelkeznek. Így elmondhatjuk, hogy minden dolog alapvetően információból áll.
Ha az élőlények információból építik fel magukat és információra van szükségük az életfolyamataikhoz, akkor az élet nem más, mint az információ áramlása, meghatározott törvényszerűségek szerint. Másként megfogalmazva az élőlények minden tevékenysége, életcélja lényegében az információk összegyűjtésére, feldolgozására, kezelésére, tárolására és kibocsátására irányul. A témában lásd még: Az entrópia effektus című írást az Eseményhorizont 2005. évi anyagai között.
Ha tehát az univerzum létezésének célja az élet megvalósítása és fenntartása, akkor az egész univerzum létezésének (a teremtésnek) a legvégső lényege és célja az információ. Az Isten számára az információ, mint új ismeret önmagáról a saját létezésében rejlő lehetőségek megvalósításának oka, eszköze és célja. Az ezzel kapcsolatos tevékenységek azok, melyek formálják és kialakítják a teremtést, megszabva annak működését, belső törvényeit.

2. A TEVÉKENYSÉGEK

Ha megvizsgáljuk, hogy az életünk során milyen alapvető tevékenységeket végzünk, akkor azokat négy alapvető csoportba lehet sorolni a mozgás szempontjából, amik két főcsoportba sorolhatók: közeledés (kölcsönhatás szándéka) és távolodás (elkülönülés szándéka). Ennél lejjebb nem lehet menni a téma boncolgatásában, ezért most induljunk el inkább felfelé, s vizsgáljuk meg, hogy eme négy alapvető csoport hogyan működik az életünkben, irányítva az önfenntartásra irányuló cselekedeteinket.

1. A számunkra jó dolgokat meg kell szereznünk, hogy birtokoljuk, uraljuk, használjuk és élvezzük azokat.
2. A számunkra jó, de valamiért nem megszerezhető vagy túl drága dolgokról meg kell tanulnunk lemondani, kibírni valahogy nélkülük, illetve mást keresni a helyükbe.
3. A számunkra rossz dolgoktól meg kell szabadulnunk, próbálva megszűntetni, kijavítani vagy elpusztítani őket, tehát lényegében harcolnunk kell velük.
4. A számunkra rossz, de valamiért nem eltávolítható, megszűntethetetlen, kijavíthatatlan vagy elpusztíthatatlan, tehát legyőzhetetlen dolgok elől el kell menekülnünk. Ki kell kerülnünk őket, távol tartani magunktól és a számunkra jó dolgoktól a hatásukat.

Ezen tevékenységek teszik ki az érett, felnőtt élőlények életének java részét, millió féleképpen megnyilvánulva a gyakorlatban. Felnőttnek lenni tehát azt jelenti, hogy tisztában vagyunk eme tevékenységeinkkel és képesek vagyunk az aktuális lehetőségeinkhez mérten optimálisan felmérni, mikor melyik döntést kell meghoznunk. A döntések elkerülhetetlenek, mivel a nem döntés is döntés bármely helyzetben, azaz sodródás az eseményekkel.

3. GYERMEKEK ÉS FELNŐTTEK

Gyermeknek azon élőlény (ember) tekinthető, aki a négy alapvető választásból valamelyiket nem képes kielégítő szinten alkalmazni. Ez persze erősen helyzetfüggő, mert mindig adódhatnak olyan szituációk, amikor képtelenek vagyunk optimális döntést hozni, s mintegy gyermeki módon, éretlenül, hibásan vagy ostobán reagálunk. A helyzet megítélését nehezíti, hogy általában a szükségesnél mindig kevesebb információval rendelkezünk a helyes döntések meghozatalához, így folyton fennáll a kockázata a hibázásnak.
Ha az információk mennyisége elegendő, akkor elvileg képesek vagyunk tökéletes, helyes döntést hozni, még egy ellentmondásos, sőt kimondottan lehetetlen helyzetben is. Az más kérdés, hogy ez a döntés mások számára nem mindig bizonyul majd helyesnek, az ő szubjektív szemszögükből nézve. A lényeg mindenképpen az, hogy az adott helyzetben látszólag helyes döntést hozzunk. Később, utólag visszatekintve az eseményekre, mivel már jóval több információnk van a körülményekről, általában másképp látjuk a dolgokat. Megváltoztatjuk a véleményünket, s talán meg is bánjuk döntésünket. De ettől nem leszünk éretlenek, sőt inkább bölcsek, hisz a múlt átértékelése jelzi számunkra, hogy immáron többet tudunk a dolgokról, gyarapodott a tudásunk, érettebbek, felnőttebbek lettünk.
Az információhiány (tudatlanság) tehát lényegében tökéletlenség, amit leegyszerűsítve működésbeli fogyatékosságként is felfoghatunk. A fogyatékos élőlény az, aki nem rendelkezik az egészségéhez szükséges összes perifériával, rendszeralkotóval. Ebből a szempontból a nélkülözők, szegények, betegek is fogyatékosok, bár ebben az értelmében (sajnos) nem szoktuk használni a szót.
A mi társadalmunkban a gyermeknevelés eléggé féloldalú, mert az első és negyedik pontok megtanulására helyezi a hangsúlyt a fiataloknál. Élvezd a jót és menekülj el a rossz elől. Így a második és harmadik pontokkal való elméleti és főként gyakorlati szembesülés az élet sorsfordító jellegű pillanataiban válságként jelentkezik az emberek számára. Nehéz lemondani a jóról és még nehezebb megharcolni a rosszal. A sorsfordító események közé tartoznak a tinédzserkorban általános lázadások, hisztizések, a különféle embertpróbáló betegségek az élet minden szakaszában, a különféle csalódások (a világgal szembeni elvárásainkban), az ezek miatt fellépő depresszió, menekülési vágy, és még számtalanféle deviancia, ami az életünket színesíti és megkeseríti.
A gyakorlatias felnőttnevelés inkább az ősi kultúrákra volt jellemző, ahol a szegénység (hiánygazdaság) és a szerzetesi élet (zárda nevelés) megtanította a fiatalokat az egészséges szintű lemondásra. A küzdősportok, a hadsereg, a forradalmi mozgalmak és háborúk pedig a harcra, kitartó küzdelemre.
Mivel itt az élet fennmaradásához szükséges legalapvetőbb tevékenységekről van szó, azt kell mondanunk, hogy ezek általánosan elterjedt ismerete és alkalmazása nélkül bizony infantilis, éretlen társadalom jön létre. A gyermekek országa pedig szinte elkerülhetetlenül, fokozatosan életképtelenné válik, mert működési egyensúlya felborul. Az egyik pólus hanyagolása a másikat is elsorvasztja, összeomlasztva az egész rendszert.
A fogyasztói társadalomban tisztán megfigyelhető tendencia, hogy az emberek nem tudnak lemondani a jó dolgokról. Nem képesek, nem akarnak áldozatot hozni, veszíteni, adózni, elfogadni a hanyatlást, mint az élet szükségszerű velejáróját. Továbbá nem harcolnak az igazságért, a rossz dolgok megszűntetéséért, közönyösen eltűrve a katonai, jogi, pénzügyi és sokféle más típusú zsarnokságot. Ehelyett az élvezetet és a menekülést favorizálják, örökösen (és ösztönösen) visszahúzódva a problémák elől. Úgy tartja a mondás, hogy "szarnak-bajnak nincs gazdája". Ez a felelőtlenség aztán a szar és a baj felhalmozódásához vezet, amibe végül mindenki belefullad, még a kevés számú felnőtt is.
Hogy mennyire általános viselkedésről van szó, azt szépen mutatják a kábítószerek és élvezeti cikkek fogyasztásával kapcsolatos adatok. És itt nem csupán a kémiai kábítószerekre kell gondolni, hanem még nagyon sok más dologra, amik ezzel egyenértékűek hatásukban. Ilyen az édességek túlzott fogyasztása, a szórakozás (bulizás) rendszeres hajszolása, a felelősség elutasítása, ami főként a gyermekvállalási kedv megcsappanásának formájában mér lassú, de alapos és nehezen kivédhető csapást az emberiségre.

4. A TÖKÉLETES KÉPESSÉGEK

Elvileg az élettevékenységek tökéletes megvalósításához egy embernek (vagy bármilyen más élőlénynek) a következő professzionális képességekkel kellene rendelkeznie.:

1. Teleportáció: Mozgás. Akaratlagos irányítással történő önáthelyeződés a térben bárhová, akár a Föld területén, akár ezen kívülre, pl. egy másik bolygóra. Az ugrás történhet a mi téresszenciánkon belül vagy azon kívülre is, amikor valamely párhuzamos univerzumba kerül át az illető. Az ugrás továbbá történhet időben is: a múltba vagy a jövőbe. A teleportáció lényege tehát a korlátlan és kvázi azonnali (rövid idejű) áthelyeződés bárhová a téridőben, tehát a szabad mozgás megvalósítása.
2. Teremtés: Önfenntartás. Elsősorban önmagam, másodsorban a fontos perifériáim akaratlagos irányítással történő előállítása, megteremtése a szükségleteimnek megfelelően. Képesség arra, hogy bármikor megteremthetem, újrateremthetem vagy lebonthatom, megszűntethetem a testem és a birtokolt dolgaim, tárgyaim magam körül. Úgy, ahogy akarom, tehát pl. ha megbetegszem vagy megsérülök, akkor azonnal egészségesre, fiatalra, szépre és jóllakottra teremthetem magam. Ez az önfenntartás legtökéletesebb, leggyorsabb és legegyszerűbb módja, mert nem függ a külső környezeti feltételektől, mások segítségétől, együttműködésétől. Szorosan kapcsolódik a mozgáshoz, mert a két dolog kombinálható egymással: itt eltűnök, lebontva magam, aztán ott megjelenek, felépítve magam.

Ha valaki képes erre a két műveletre, rutinszerűen és sokoldalúan, akkor gyakorlatilag felnőtt a teremtés azon kihívásához, amit a világegyetem minden élőlénnyel szemben támaszt: életben tud maradni bármilyen környezetben. Nem függ többé az aktuális környezetétől, nem kiszolgáltatott (mint egy gyermek) a világnak és ezért csak igen nehezen zsarolható, kényszeríthető külső hatásokkal. Az ilyen élőlény ugyanakkor halhatatlan is, hisz bármikor újrateremtheti önmagát és perifériáit. Továbbá felnőtt, mert felelős módon képes megfelelni a világ kihívásainak, megküzdve velük (harcolva vagy elmenekülve előlük). Egyben szabad élőlény, a szó legszorosabb értelmében, mert a négy fő élettevékenységében nem korlátozható.
Egy ilyen képességű embert minden bizonnyal földre szállt istennek tekintenénk, igazi csodatévőnek, aki felette áll a természeti környezet korlátainak és kedve szerint formálja önmagát és a világát. Sokkal szabadabban és könnyebben, mint azt az emberiség valaha is megtette. Pedig csupán azt teszi, amit minden más élőlény is, csupán hatékonyabban, egy teremtő istenség módjára.
Nem véletlenül mondta annakidején az az ember, aki könnyedén képes volt mindezekre, hogy: "én vagyok az út, az igazság és az élet". Ő sikeresen megvalósította és kinyilvánította mindenki előtt a jó példát, megmutatva az előttünk álló perspektívákat, a fejlődésünkben rejlő, még kiaknázatlan lehetőségeket.
A teleportáció és a teremtés megvalósítása tehát minden élőlény legfontosabb feladata, végső célja az univerzumban. Az ehhez szükséges információ megszerzésének útját pedig mágiának és megvilágosodásnak hívjuk.

Készült: 2004.03. - 2006.10.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz