AZ ISTEN HARAGJA


1. A SZERETET

A próféták azt mondják, az Isten roppant türelmes és megértő a teremtményeivel szemben. Bármilyen ostobaságot is kövessenek el, az valamiképpen szolgálja a karmikus fejlődésüket és segít nekik előre jutni a megvilágosodás rögös útján. Ennek ellenére az Isten türelme sem végtelen. Van egy olyan dolog, ami rendszerint kiváltja az Isten haragját. Ráadásul képes a lelket visszavetni a karmikus fejlődésében, méghozzá nem is keveset. Ez a szeretet pénzért történő osztogatása.
Felmerül a kérdés, hogy miért haragszik az Isten, ha egy lélek pénzért akarja adni másoknak a szeretetet? Állítólag (egyesek szerint) ez a legsúlyosabb bűn, amit csak el lehet követni. Még a gyilkosságnál és az ún. emberiség ellenes bűntetteknél is súlyosabb.
A dologban eleve rejlik egy olyan ellentmondás, hogy a szeretet jelensége nem igazán áll akaratlagos irányításunk alatt. A szeretetet nem lehet "akarni érezni", muszájból kisugározni magunkból. Mivel lényegében egy társas együttrezgésről van szó, lelkek közötti hulláminterferenciáról, ami bizonyos dolgok érzékelésekor, mint érzés jelenik meg bennünk. Ezt a rezgést önhatalmúlag generálni tehát rendkívül nehézkes lenne, még szakképzett mágusok számára is. Így pedig nem lehet pénzért vagy bármiért adni, szolgáltatni.
Különös nehézsége a dolognak, hogy még szeretetért cserébe sem igazán lehet szeretetet adni, hisz akkor minden szerelem és vonzalom az életben rögtön viszonzásra találna. A természet ugyan törekszik a szimmetriára, de csupán azért, mert folyton aszimmetrikus. Így aztán ez a bűn gyakorlatilag szinte elkövethetetlen. Ha valakinek mégis sikerülne, az is inkább hazugság, csalás és szélhámosság lenne, ami egész más kategória.
A szeretetnek fontos ismertetőjele az adni vágyás, viszonozni vágyás nélkül. Sajátosan bolond lelki állapot, ami általában sok szenvedéssel is jár és boldogtalansággal, pontosan a környezet elutasítása (aszimmetrikus reakciója) miatt. Aki ezt esetleg nem hiszi el, az nézze meg, hogyan ábrázolják Jézust és Máriát a szentképeken: lángban égő, töviskoszorús szívvel.
A szeretet egy igazi, általánosan ismert parajelenség. Normálisan nem képezi szerves részét az életünknek, bár mint színesítő elem, káprázat, magasztos idea folyton felbukkan mindenhol. Szinte sosem tisztán és önállóan, hanem sokminden mással összekeveredve. Szeretni sosem tiszta és egyértelmű ügy, mindig problémák járnak az érzés nyomában és ezek idővel lerontják, kiolták a lelket átható, magasztos rezgését.
Szeretni alapvetően jó dolog, a következményeit elszenvedni viszont általában rossz. Mivel a szeretet mérhetetlen jelenség, mint az egészség, bölcsesség, szerencse, stb., nem lehet pénzben vagy bármilyen egységben kifejezni. Nincs egyenértéke, nem cserélhető, nem helyettesíthető, nem tárolható későbbi felhasználásra, viszont ki lehet oltani, meg lehet szűntetni. Előidézni szándékosan ellenben nagyon nehéz, szinte lehetetlen, mivel azt sem tudjuk, pontosan milyen feltételek eredményeként jelentkezik a teremtésben (valaki lelkében).
Nyilván a szűkebb-tágabb környezet információs perturbáló hatása következtében jelenhet meg egy lélekben, ill. tűnhet el furcsa módon. Ráadásul még irányítani sem lehet, megszabva neki, mikor, hogyan, mire irányuljon. Ennek ellenére a szeretetnek mindig van valamilyen konkrét, meghatározható célpontja, amit valamivel kapcsolatban érzünk. Ez lehet egy tárgy, idea, élőlény, másik lélek, csoport, helyzet, stb.
Általában más érzésekkel keverten jelentkezik, sajátos kísérő, eredő jelenségként. Ilyenek a vágy, kíváncsiság, öröm, szomorúság, büszkeség, félelem, nyugtalanság, stb. Nem egyforma az érzés jelenléte a tudatban, hanem rugalmasan alkalmazkodik a környezeti körülményekhez, furcsa ingadozásokat mutatva. Ennélfogva a célpont eltűnése, megváltozása esetén vagy más káros, romboló érzésekkel keveredve a szeretet is eltűnik belőlünk.
Megfigyelhető, hogy a földi embereknek, mint az élet annyi más fontos, lényeges dolgával kapcsolatban, úgy a szeretetről sincs megfelelő tudásuk, elképzelésük. Bár folyton beszélnek róla, s alkalmanként át is élik azt, de igazából nem tudják, mi lehet valójában. Ezért csak elszenvedik azt, bár nem értik, nem látják át és főként nem uralják a szívüket megtöltő érzést. Ennek ellenére mégis makacsul, nagy meggyőződéssel hiszik azt, hogy mindent tudnak róla. És éppen ez akadályozza meg őket a mélyebb megértésben.

2. AZ ÜZLET

Aki pénzért akarja a szeretetét adni, az lényegében hazudik. Mivel ezt nem lehet így szolgáltatni (valamiért cserébe), önző és számító módon, hát gyakorlatilag a semmiért kéri a pénzt. Ez a fajta üzlet pedig lopásnak minősül, szélhámosságnak.
Ha valaki más szeretetét adja el, például szerelmi kötő varázslatot csinál, azzal is beavatkozik az események természetes lefolyásába. A fő gond egyik esetben sem a lopás tényével van, hisz az emberek egyébként is folyton lopnak, elvesznek dolgokat, hanem az áldozatra gyakorolt "értékrend módosító" hatással. Ahhoz, hogy ez a "tranzakció" létrejöhessen, az áldozatnak el kell hinnie, hogy egyáltalán lehetséges ilyesmi.
Minden ember vágyik arra, hogy szeressék, ez ugyanis erősíti a saját létezésének szükségességét, helyességét és fontosságát. Hatásában éltető és gyógyító erőként, valamint egó erősítőként működik. Ugyanakkor helyesen élni szinte senki sem tud a kapott szeretettel, mert nem képes megbecsülni azt. Hisz nem benne jelentkezik az érzés, nem ő éli át, csupán következményeit élvezi.
Mindezek miatt sokan kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy elhiszik: lehet szeretetet venni. Földi világunk a pénz és az üzlet körül forog, melynek lényege a rendelkezésünkre álló erőforrások újra elosztása. Ahogy az egészséget eladják a kórházban, a tudást és bölcsességet az iskolákban, a szerencsét a kaszinókban, lottériákban és kabalaboltokban, a jövőképet a jósdában, stb. Külön vicc az egészben, hogy ezen forgalmazó helyek lényegében az ellenkezőjét valósítják meg annak, amire létrejöttek. A kór házában senki nem lesz egészséges, legfeljebb kevésbé beteg. Az iskolában senki nem lesz tudóssá, bölccsé, legfeljebb kevésbé marad tudatlan és ostoba. A kaszinóban sem lehetünk szerencsések, legfeljebb kevésbé szerencsétlenek ha nyerünk valamit. A jósdák pedig mindenre alkalmasak, csak a jövő megismerésére nem. Kivételek persze mindig vannak, erősítendő a szabályt.
Szeretetbank ennek ellenére sehol sincs a világon, bár a prostituáltak piros lámpás házai, a kurtizánok, társalkodónők, háremek ennek az illúzióját lennének hivatottak betölteni: csábító szerelemboltként. Aki volt már efféle intézményben, az pontosan tudja, mennyit érnek az ott kapható szolgáltatások.
A gond ezzel az üzleties szemlélettel főként az, hogy ki és mi alapján határozza meg a szeretet és a pénz közti váltási, konvertálási árfolyamot. Mivel fontos érzésről van szó, nyilván jó árat kérnének érte a "piacon". Aki pedig rászokna, hogy ezen a módon szerezze be a napi szeretet adagját, függővé válna és mint ilyen, ki lenne szolgáltatva a kufároknak.
Ahogy egészség, bölcsesség és szerencse sem jut egyformán mindenkinek, úgy a szeretetből is igen eltérő mértékben részesülünk. Úgy is mondhatnánk: az emberek többsége roppant szegényesen van ellátva ezekkel a dolgokkal. A pénz országa mindig csak az egyéni önzésről, kizsákmányolásról és elszegényítésről szól, ezért jóval többen vesztenek rajta ezen az állapoton, mint ahányan nyernek. Ez pedig összességében rosszléti társadalmat eredményez. Ami igazából nem tekinthető társadalomnak, hanem inkább társtalanalomnak, miként az üzleten alapuló civilizáció is csak barbarizáció lesz.

3. A HARAG

Ha az Isten hagyná ezt a folyamatot elterjedni a teremtésében, amitől egyébként minden normális, egészséges szívű, szerető ember idegenkedik, akkor a meghaló emberek, akik így gondolkodnak, a túlvilágon is eképp akarnák megoldani a viszonyaikat. Pénzért vennének maguknak szeretetet. A mennyország végül tele lenne bankokkal, kufárokkal, és épp olyan pokollá, bemocskolt hellyé változna, mint a Föld.
Végül már az Istent magát is kilóra akarnák megvenni, hogy birtokolhassák, kisajátíthassák, uralhassák kedvük szerint. Hisz akinek a szeretetét - valamilyen feltétel rendszer keretében - megvették, azt birtokolják, rabszolgát csináltak belőle. Egy szolga viszont nem szolgálhat egyszerre két urat gond nélkül. Az Isten kisajátítása tehát rengeteg sajátos problémát szülne az univerzumban, melyek - a földi rossz példát követve - háborúkhoz vezetnének.
További érdekesség, hogy mivel mindig több a szegény, mint a gazdag, senki sem szeretné többé "ingyen" a másikat, természetes és jó módon. Mindenki folyton pénzt követelne minden "szívességért". Végül már az Isten is fizethetne a teremtményeinek vég nélkül azért, hogy azok hajlandóak legyenek vele szóba állni és úgymond szeretni őt, továbbá éltetni, hinni benne, tanulmányozni, segíteni és engedelmeskedni neki, stb. Emiatt aztán össze is dőlne a világ. Amit az Isten évmilliárdok alatt épített fel, azt a teremtményei napok alatt lerombolnák.
Akinek sok pénze lenne a mennyországban, mert valamiképp gazdag lett, az sok szeretetet birtokolna. A kevés gazdaggal ellentétben a sok szegény lélek tehát hoppon maradna és szolgálni lenne kénytelen a kiváltságosokat. Nekik így csak az irigység, boldogtalanság, szenvedés, és végül a gonoszság, gyűlölet jutna. A lázadás a sors nyilvánvaló igazságtalansága ellen. Végül ezen indulatokból megszületne a zsarolás: adj pénzt, és akkor nem foglak gyűlölni, nem követek el veled szemben gonoszságot. Az ilyen érzelmi bűnözés, mint a szeretet pénzre váltásának szükségszerű árnyoldala végül totálisan nyomorba döntené az egész teremtést, mindent megrontana és az Isten kedvét is elvenné a világ fenntartásától. El is pusztítana mindent haragjában.
Ezen veszélyek miatt súlytja le az Isten haragja az olyan veszélyes anomáliákat, megtévedt lelkeket, akik ezzel kacérkodnak. A harag nem jelent testi vagy szellemi erőszakot, hanem egyszerű (és hatásos) visszaminősítést a karmikus fejlődésben. A próféták elmondása szerint időhurokba kerülnek a bűnösök. Az Isten hátraküldi őket az időben akár több ezer vagy millió évvel. Mert vannak a teremtésben "bűnök", amikkel szemben nem lehetünk elnézőek. Mindenki érdekében muszáj szigorúan venni ezen dolgokat.
Persze bolondok mindig vannak, akik a tiltás ellenére, vagy épp azért, csak azért is megpróbálják, aztán szívnak miatta hosszú időn keresztül. Ezek sajnálatos veszteségek, de úgy tűnik elkerülhetetlenek, hisz a teremtésben minden lehetőség megvalósul, még a legrosszabb, legocsmányabb, legbűnösebb dolog is. Ezt még az Isten sem akadályozhatja meg, mivel a létezés egyik alaptörvénye, hogy ami még nem volt, annak lennie kell.

Készült: 2006.05.25.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz