A világ majd minden országában készítenek az alkotó kedvű emberek különféle regényeket, szépirodalmi alkotásokat és filmeket. Ezek közös jellemzője, hogy bennük gyakorlatilag és kizárólagosan csak azt mutatják be, hogyan viselkednek az emberek egymással szemben helytelenül, rosszul, gonoszul. Hogyan rontják el a társas kapcsolatokat, hogyan harcolnak különféle dolgokért és okoznak bánatot és kárt egymásnak. A hírújságokban és hírműsorokban szintén ezen témák köré összpontosul minden közlemény, mert elsősorban a rossz hír a jó hír.
Az ember, mint intelligens lény utánzás révén tanul és illeszkedik be a társas környezetébe. Ez a legkönnyebb, általános módja az alkalmazkodásnak, mert nyelvtől és értelmi képességektől független és ugyanakkor roppant hatékony, ellentétben más tanulási, tanítási módszerekkel. A gyerekek mindig utánozzák a környezetüket. Szinte sosem arra figyelnek, mint mondanak nekik a felnőttek, hanem hogy mit csinálnak ők maguk. Az utánzás ugyanis a közvélekedéssel ellentétben nem csupán majomszokás, hanem elsősorban emberszokás.
Ebből kiindulva jó lenne a változatosság kedvéért csinálni olyan tévé sorozatokat, regényeket, ahol mindenki jó ember. Kerüljön bármilyen (jó vagy rossz) helyzetbe az élete során, képes a lehető leghelyesebben, körültekintően és bölcsen beszélni, cselekedni, viselkedni. Ilyen művek eddig csak elvétve születtek. Pedig nem ártana folyamatosan megmutatni a gyerekeknek és a felnőtteknek is a jó példákat az élet minden elképzelhető területén. Hogy legyen követendő, követhető viselkedési minta az emberek előtt, egy megfelelő (nem feltétlenül idealizált) példakép.
Persze az élet sosem lesz ilyen tökéletes, mert a rossz nélkülözhetetlen részét képezi világunknak. Ellenben azt megtehetjük, hogy csak azok a filmek (irodalmi alkotások) ne kapjanak korhatáros jelzőkarikát, amik megfelelnek a jó társadalmi viselkedés kritériumainak. Ennek következtében korhatárossá kellene tenni minden olyan művet, amiben dohányoznak, alkoholt isznak, káromkodnak, verekednek, gyilkolnak és különféle bűncselekményeket, közerkölcsbe ütköző dolgokat követnek el. A híradók többsége például kifejezetten megérdemelné a 18-as piros karikát.
Mivel pedig a szexualitás, erotika és intimitás normális és egészséges része az emberi életnek, önmagában nem érdemel 18-as karikát, csak 12-est (burkolt szexuális ábrázolás) vagy 16-ost (nyílt szexuális ábrázolás). Bizonyos durva dolgok esetén pedig be lehetne vezetni a fekete karikát: a leközölhetetlenül durva témák esetén, amik senkinek nem ajánlottak. Sőt, ezek bemutatása minősüljön bűncselekménynek, mert rombolja az emberek lelki világát.
Egy társadalom sem maradhat fenn önkorlátozások nélkül. Ha nem állítunk fel magunk elé megfelelő morális, erkölcsi gátakat, szabályokat, a közösség idővel egyre jobban lezüllik és végül széthullik, kezelhetetlenné válik. Sok tennivalónk van még, ha a jelenlegi rosszléti és embertelen társadalmat egy elfogadható és élhető szintre akarjuk felfejleszteni, feljavítani. Hogy a kedvenc tévésorozat minden este "A jó emberek országa" legyen.
Készült: 2006.06.14.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz