PARAFELDERÍTŐK KÉPZÉSE
(Tanulmány egy parafelderítő csoport működéséről)

1. A VÁLOGATÁS

Egy általános célú parafelderítő csoport tagjait célszerű minél szélesebb társadalmi körből kiválasztani. Tehetséges emberek ugyanis mindenhol akadnak, mivel eme képességek a jelenlegi ismereteink szerint nem korlátozódnak egy vagy több, jól behatárolható társadalmi csoportra. Valószínűleg természetes, vele született képességről van szó, ami megfelelő körülmények között fejleszthető, erősíthető is valamekkora mértékben. Az alábbiakban a parafelderítők válogatásával és képzésével kapcsolatos fontosabb irányelveket ismertetem, valamint azon feladatokat, melyek elvégzésére alkalmasak lehetnek a civil szférában.
A parafelderítőket célszerű kisebb-nagyobb csoportokban, koncentráltan alkalmazni a felmerülő feladatok megoldására. Ennek révén elkerülhetők a különféle hibák, és statisztikai módszerekkel, egymás eredményeinek ellenőrzésével minimalizálhatók a tévedések. Egy ilyen csoport összeállítása rendkívül nehéz feladat, mivel sokféle elvárásnak és igénynek kell egyszerre megfelelnie. Ettől függetlenül megállapítható, hogy a csoportba válogatás szempontjainak alapvetően a gyakorlati képességek felmérésére kell irányulniuk.
A csoport tagjai férfiak és nők egyaránt lehetnek, bármely korosztályból (gyerekek, felnőttek, öregek) és népcsoportból (magyarok, nemzetiségiek, külföldiek). Származási helytől, vallástól és iskolai végzettségtől függetlenül kell őket kiválasztani, elsősorban a paraképességeikre koncentrálva. A válogatás történhet toborzással, például nyílt hírdetés útján, ahol jó fizetést és biztos megélhetést kell ajánlani a jelentkezőknek, hosszútávra szóló szerződéses munkával.
Emellett célszerű a parapszichológia iránt fogékony társadalmi csoportokban külön kutatni utánuk, személyesen megkeresve őket az ajánlattal. Ilyen csoportok, baráti társaságok szinte minden nagyobb városban találhatók, de csak személyes kapcsolatok révén lehet eljutni hozzájuk, felvenni velük a kapcsolatot. A többségükben valószínűleg nem fogunk találni alkalmas embereket, de lesz néhány olyan, ahol kimagasló tehetségű személyek dolgoznak. Ezek megszerzése alapvető fontosságú. A parafelderítés egy kifejezetten olyan szakterület, ahol az egyéni, individuális képességek nem helyettesíthetők szakmai képzéssel vagy több ember alkalmazásával. Tíz tehetségtelen ember sem ér fel egy tehetségessel - ezt a szabályt mindig szem előtt kell tartani.
Első lépésben a jelentkezőket gyakorlati vizsgákon, teszteken meg kell rostálni. Ki kell válogatni a legtehetségesebbeket közülük, akik alkalmasak lesznek a rendszeres, aktív munkára. Ehhez egyrészt professzionális lelki látóval kell megnézetni őket, hogy tényleg látnak-e és milyen mértékben. Másrészt el kell velük beszélgetni, kikérdezni őket a lappangó vagy nyílt, tudatos paraképességeikről. Fontos, hogy a jelölteknek tisztában kell lenniük azzal, mit várnak tőlük, mert kölcsönös bizalom nélkül nem lehet egy ilyen csoportot felépíteni és működtetni.
A feladatra alkalmasnak tűnő személyeket ezután különféle pszichológiai teszteknek kell alávetni, melyekből kiderül, hogy mennyire rugalmas és teherbíró a személyiségük. Képesek-e dolgozni egyedül vagy csoportban. Mennyire agresszívek és kitartóak. Mekkora az önuralmuk, mennyire önállóak egy feladat végrehajtása során. Milyen egyéni ambícióik vannak, vagyis mit várnak ők maguk a munkájuktól. Milyen félelmeik, gátlásaik, szokásaik, hiedelmeik, előítéleteik vannak a tevékenységükkel kapcsolatban. Erkölcsileg mennyire fejlettek, hogy viszonyulnak embertársaikhoz. A különféle természettudományokban mennyire képzettek, főként a fizika, kémia, biológia, orvostudomány, matematika, csillagászat és földrajz terén. Emellett még a történelmi, rajz és technikai képességeik is fontosak lehetnek, a munka jellegétől függően. Például szükségük lehet rá, hogy tudjanak jól és pontosan rajzolni, szükség esetén műszaki rajzot, technikai leírást készíteni. Tudniuk kell tisztán és érthetően beszélni, pontosan kifejezni magukat, valamint jól kommunikálni a legkülönfélébb emberekkel, akikkel kapcsolatba kerülhetnek a későbbiekben.

2. AZ INTÉZMÉNYI HÁTTÉR

Fontos, hogy a parafelderítéssel foglalkozó intézménynek, vállalkozásnak világos és átlátható célokat kell megfogalmaznia a végezni kívánt tevékenységét illetően. Az alkalmazottainak tisztában kell lenniük azzal, hogy mit várnak el tőlük és mire fogják az általuk szolgáltatott eredményeket fölhasználni a későbbiekben. Az adatvédelmi szempontok itt különösen fontosak, mivel lényegében információ gyűjtésről, hírszerzésről van szó. Egy civil szervezet éppen ezért jobb, ha távol tartja magát a katonai jellegű adatgyűjtéstől és a politikai megrendelésektől, amik komoly zűrökbe sodorhatják a céget és dolgozóit.
A leszerződött embereket rendes alkalmazottként kell foglalkoztatni, kollektív munkaszerződéssel, ahogy azt bármilyen más, hagyományos cég is tenné. Mivel jelenleg sehol a világon nincsenek olyan szakiskolák, ahol professzionális szinten képeznek parafelderítésre embereket, ezért magának a cégnek kell kiképeznie és folyamatosan fejlesztenie a csapatát.
A szervezet számára a fő profilt a gazdasági haszonnal járó területek fogják jelenteni. Ilyenek a magánnyomozás: kutatás eltűnt személyek után, bűncselekmények felderítésében való részvétel. A térképezés: ásványkincsek, ritka természeti képződmények, például barlangok, régészeti lelőhelyek felderítése. Emellett a tudományos kutatás is fontos szerephez juthat: orvosi, biológiai, kémiai, fizikai kísérletekben való részvétel, pszichológiai, szociológiai vizsgálatok, csillagászati és kozmológiai kutatások, valamint kommunikáció különféle földönkívüli lényekkel és szellemekkel, túlvilági csoportokkal.
Egy civil parafelderítő vállalkozásnak nyitottnak kell lennie a társadalom irányában, odafigyelve annak igényeire, elvárásaira. Lehetővé kell tenni, hogy elvileg bárki megrendelhesse a szolgáltatást, megszabott áron. Ehhez persze ismernie kell a parafelderítés előnyeit és hátrányait, korlátait és a benne rejlő lehetőségeket. A potenciális ügyfelek részére tehát megfelelő tájékoztató prospektusokat kell összeállítani, amikben kellő részletességgel fel vannak sorolva a technikai részletek. Fontos, hogy a cég garantálni tudja a diszkréciót, vagyis az adatok bizalmas kezelését (a körülmények figyelembe vételével).
A jogi viták elkerülése érdekében a munkaszerződésben le kell szögezni, hogy minden, az alkalmazottak által begyűjtött információ a cég tulajdonát képezi, amíg fizetés ellenében átadásra nem kerül a megrendelőnek. Tehát a dolgozók nem végezhetnek munkát a saját szakállukra, és teljes körű titoktartási kötelezettség terheli őket. Csak ennek fejében képes a cég rendes fizetést, biztos megélhetést nyújtani a számukra, valamint gondoskodni a megfelelő orvosi ellátásukról bármilyen testi vagy lelki probléma esetén. Ide tartozik az alkalmazottak jogi problémáinak kezelése, valamint a külvilággal szembeni védelmük (akár személyi testőrséggel) is.

3. A CSOPORT

Egy önálló parafelderítő csoport létszámát célszerű 10-12 főben meghatározni, mivel ennyi ember még kezelhető egyetlen vezető, koordinátor számára. Kevesebb ember esetében megnő a hibázás valószínűsége az eredmények statisztikai elemzésekor, többnél pedig nehéz mindenkire odafigyelni és nyomon követni a munkáját. Itt alapvetően individualista egyének laza szervezetéről van szó, ahol a személyes képességek dominálnak.
Tizenkét ember sokféleképp felosztható kisebb csoportokba, amennyiben többféle feladatra kell őket egyszerre alkalmazni (2x6, 3x4). Még ha betegség vagy bármely más okból 1-2 ember hiányzik is a csoportból, akkor is elegen maradnak a hatékony munkához. A kisebb kutatócsoportokat célszerű páratlan létszámúra összeállítani (3 vagy 5 főre), hogy könnyebb legyen elemezni a jelentéseik közti különbségeket. A páratlan létszám révén elkerülhető, hogy az egymásnak esetleg ellentmondó jelentések mennyisége döntetlenre álljon, ami érvénytelenné teszi az eredményeket.
Fontos, hogy a kisebb csoportokra való elkülönítés ne tükrözzön külsődleges szempontokat (nem, életkor, stb.). Csak és kizárólag a szakmai hozzáértés alapján szabad felosztani az embereket, hogy mindig érezzék: ez a döntő a munkájukban, ami miatt alkalmazásban állnak. Az alcsoportok ne legyenek továbbá rögzítettek, tehát a helyzetnek megfelelően kerüljenek időnként átszervezésre. Így megakadályozható, hogy kisebb klikkek jöjjenek létre, amik elkülönülnek egymástól. A kisebb csoportban dolgozó emberek ráadásul könnyebben megismerhetik egymást, ahol könnyebben összeszokhatnak, taníthatják és segíthetik társaikat.
Célszerűnek tűnik továbbá, hogy első alkalommal mindenki önállóan válassza ki, melyik csoportba akar kerülni, mely szakterületen kívánja tovább képezni magát. A későbbiekben aztán lehet bővíteni a feladatköröket. A végső (idealizált) cél az, hogy mindenki mindenhez értsen, bár ezt természetesen a gyakorlatban szinte lehetetlen elérni.
A munka hatékonyságát nagyban növeli, ha a fenomének lelkileg motiváltak a feladatok megoldásában, és itt nem csupán a pénzre és egyéb juttatásokra kell gondolni, hanem sokkal inkább a belső igényre. Egy kihívást jelentő, izgalmas tevékenység sokkal jobb eredményekre sarkallhatja az embereket, mint az unalmas, folyton ismétlődő feladatok. Éppen ezért célszerű a csoporton belül munkarotációt alkalmazni. Az a legjobb, ha mindenki minden munkakörben dolgozik időnként, mert így szélesítheti a látókörét és fejlesztheti a képességeit.

4. A SZAKKÉPZÉS

A frissen összeállított parafelderítő csoport tagjait két lépcsőben kell kiképezni a feladataikra. Először egy általános, közös tananyagot kell elsajátítaniuk, melyből megismerhetik a leendő munkájuk technikai részleteit és mindazon tudnivalókat, amik egy általános parafelderítő szakember számára alapvető fontosságúak.
Később a tehetségüknek és egyéni érdeklődésüknek megfelelően célszerű különböző témákra specializálni őket. Mivel a parafelderítés meglehetősen tág fogalom, amibe nagyon sokminden beletartozik, lehetőséget kell adni a fenoméneknek, hogy szakosodjanak. Ilyen területek például a távolbalátás, a tárgyak és emberek földrajzi helyének meghatározása, a vizuális élmények gyűjtése a távolból és ennek megjelenítése (lerajzolása). A telepatikus kommunikáció más emberekkel, idegen lényekkel és szellemekkel, a gondolatolvasás és a gondolatok célirányos kivetítése. A tudományos kutatás terén a mikroszkópikus dolgok látása, az atomok és vegyületek kémiai meghatározása, egyéb atomfizikai és anyagszerkezeti kutatások, a különféle élőlények vizsgálata, az orvosi diagnosztika és a betegségek, kórokozók ismerete. Az akasha célirányos kutatása, információ bányászat a mindentudásban, valamint a múltba és jövőbelátás gyakorlása.
A szakképzés során a parafelderítőknek meg kell tanulniuk a lelki észleleteiket tudatosítani magukban, azaz vizuális és hang élményekké alakítani azt minimális torzítással. Előbb gondolati társítások nélkül, majd azokkal együtt kell átadniuk a koordinátornak, akinek feladata elsődlegesen az adatok rögzítése (video és magnófelvétel, rajzok, jegyzetek).
Miután a távolbalátást sikerült elsajátítani, következhet a testen kívüli utazások gyakorlása. Meg kell tanulniuk gyorsan és pontosan mozogni a térben és az időben, elsősorban a Föld tartományában, tehát a bolygó légkörét el nem hagyva. Képesnek kell lenniük rá, hogy bilokációs állapotban, élőben tudósítsanak a távoli helyeken zajló történésekről. Vagyis miközben a lélek szentély része épp távol van, a feltudatnak közvetítenie kell az eseményekről.
Ezt követi a telepátia, azaz a célirányos gondolazközlés gyakorlása. Először egymás között, majd idegen (nem paraérzékeny) emberekkel, akiket először be kell vonni a képzésbe, mint segítőket, később azonban nem (vakteszt). A profi gondolatközlő egy vadidegen átlagember számára is képes átadni a gondolatait nagy hatékonysággal. Emellett természetesen fontos a gondolatolvasás gyakorlása is. Egy fenoménnek nem csak adónak, hanem vevőnek is lennie kell, aki nyitott a másoktól érkező tudati impulzusokra és képes ezeket megfelelően kezelni.
Ide tartozik, hogy a felderítőknek gyakorolniuk kell a különféle tudati manipulációkkal szembeni önvédelmet. Számtalanféle mágia technika létezik, amivel megzavarhatók a fenomének és tévútra vezethetők. Fontos, hogy képesek legyenek ezeket észrevenni és elhárítani, valamint álcázni magukat a testen kívüli munkájuk során. Ide tartozik a lopakodás és a veszélyes helyzetekből történő gyors visszavonulás gyakorlása is.
A testen kívüli élmények során rendszeresen át kell lépniük a szellemi világba, a négy változós térkiteljesedésbe (dimenzióba) és adatokat gyűjteni ezen világok felépítéséről, működéséről. Ennek legegyszerűbb módja a nézelődés mellett a célirányos kommunikáció a különféle szellemekkel, helyi lakosokkal.
Ezt követően kerülhet sor a legnehezebb feladatra, az akasha böngészésére. A mindentudás információ tárában való célirányos keresés, bármilyen megadott témában nagy fokú felkészültséget, tájékozottságot és türelmet igényel, mivel a fenomén ekkor tolmácsként és szakfordítóként is működik. Sok esetben idegen ideákat, elképzeléseket kell földi nyelvre lefordítania, minimális torzítással. Mivel itt a legnagyobb a hibázás lehetősége, célszerű minél több fenomént ráállítani ugyanarra a feladatra és szükség esetén több alkalommal is megismételni az információ bányászatot, kisebb-nagyobb időközökkel.
További fontos szakterület még a múltbalátás és jövőbelátás gyakorlása, a távolbalátás mellett. Ezt részben testen kívüli időutazással, részben az akashában való böngészéssel lehet megoldani. Elsősorban nem jóslás céljára kell ezen képességeket használni, hanem olyan információk megszerzésére, amik a jelenben valamiért nem elérhetők a számunkra.
Mivel a Földet egy lélekvisszatartó védelmi rendszer övezi (ahogy a Naprendszert is), a bolygó elhagyása a legveszélyesebb feladat a felderítők számára. A világűrben közlekedni csak a legfelkészültebb fenoméneknek szabad, akik a korábbi vizsgáikat már letették és kellő gyakorlatuk van a testen kívül való mozgásban és főként a tájékozódásban. Fontos, hogy semmire sem szabad kényszeríteni a parafelderítőket, tehát minden küldetésre, utazásra önként kell vállalkozniuk, tudatában a kockázatoknak. Éppen ezért a valóban veszélyes utakra nem szabad kiskorú felderítőket küldeni, továbbá célszerű a lelkeket kisebb csoportokban útnak indítani. Ennek érdekében meg kell tanulniuk együtt dolgozni, manőverezni testen kívül, hogy szükség esetén megvédhessék egymást.
Az elsődleges feladatok között van a Naprendszer alapos parafelderítése, a bolygók és kisbolygók felszínének és belsejének átvizsgálása. A rendszerben található különféle idegen űrállomások, támaszpontok és városok helyének meghatározása, térképre való bejelölése. Ezen létesítményeket a paravédelmi rendszereik miatt tanácsos elkerülni és csak biztonságos távolságból nézegetni. Az űrkutatás során a felderítők nagy hasznát vehetik a kémiai tudásuknak is. Látás alapján kell tudniuk kielemezni a légkör, a különféle folyadékok és ásványi anyagok összetételét és pontosan meghatározni ezek földrajzi helyzetét az adott égitesten.
A világűrben való gyors és biztonságos közlekedéshez szükség van a fejből történő tájékozódásra a kozmoszban. A felderítőknek tudniuk kell önállóan elnavigálni a csillagképek alapján. A feladatukat megnehezíti, hogy a Naprendszert elhagyva a négy dimenziós űrben egészen máshogy néznek ki a csillagképek, valamint minél messzebb mennek, annál jobban megváltozik az égbolt képe. Több száz fényévre a Földtől már egyetlen ismert csillagkép sem látható, így képesnek kell lenniük a saját mozgásuk nyomon követésére, hogy visszataláljanak a testükbe.
Nagyban segítheti a csapatmunkát, ha az emberek megtanulnak egy közös, szabvány nyelvet és értelmezési rendszert, fogalomkészletet használni. Ahogy például az újságírásban és a rádiós, tévés hírekben is megfigyelhetők általánosan alkalmazott terminológiák, fogalmazási rendszerek, ugyanígy kell a felderítési adatokat is sztenderizált módon átadni. Egy közös szókincs segítségével sokkal könnyebbé válik az adatok elemzése és összehasonlítása.
A gyakorlás és kiképzés ideje alatt ellenőrző (teszt) feladatokkal lehet rászoktatni a felderítőket arra, hogy miképp fogalmazzák meg az észleleteiket. Ennek érdekében célszerű bevonni őket a kapott eredmények elemzésébe. Sokat segít egymás megismerésében, ha kielemezhetik mindenki leírásait, ábráit és összehasonlíthatják őket.
Nagy segítséget jelentenek még az olyan gyakorló feladatok, amikor például egy közeli épület adott szobáját kell felderíteniük, majd utána átmehetnek megnézni, hogy mi van ott ténylegesen. Így fejleszthetik az értelmezési kapcsolatot a normál testi érzékelési adatok és a látási adatok között. Ennek révén tudják a legkönnyebben megtanulni a felderítők, hogyan képeződik le a látási információ a tudatukban. Segítségével kiszűrhetik az értelmezési hibákat és felfedezhetik a hiányosságaikat.
A fő cél az, hogy hosszútávon a felderítő csoport minden tagja teljesen ugyanazt lássa (érzékelje) amikor egy célpontra ráállnak, ráadásul ugyanúgy, részletekbe menően. Ha ez már nagyon megy nekik a fizikailag ellenőrizhető célpontok esetében, akkor lehet áttérni a nem ellenőrizhető célpontokra.
Külön képzés keretében kell a parafelderítőket megismertetni a világon elterjedt fontosabb vallásokkal, világképekkel, a misztikával, ezoterikával, a különféle teremtésfilozófiákkal, valamint az etikával, hogy képesek legyenek megfelelő ítéletalkotásra és helyes döntések meghozatalára. Képesnek kell lenniük az ellentmondásos tapasztalatok gyors és hatékony, sikeres kezelésére. Ennek érdekében kellő szintű önismeretre és lélekismeretre kell szert tenniük, hogy nehéz körülmények között is stabilan meg tudják állni a helyüket. Akár teljesen egyedül is, illetve a csoportban egymást tudják támogatni és segíteni.

5. A FELADATKIOSZTÁS

A feladatokat egy koordinációs csoportnak kell meghatároznia, mérlegelve közben a valószínű kockázati tényezőket, amik a felderítők munkáját nehezíthetik vagy épp akadályozhatják. Ez a csoport állhat a felderítőktől független személyekből vagy magukból a felderítőkből is. Azt a gyakorlati munka fogja eldönteni, hogy mikor melyik módszer az eredményesebb, mivel mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai egyaránt.
Ha a döntéshozók elkülönülnek a felderítőktől, annak előnye, hogy nincsenek terepismereteik, amik befolyásolhatnák őket a döntésben. Hátránya, hogy ezen ismeretek hiányában rosszul mérhetik fel a körülményeket, ami végül a feladat eredménytelenségéhez, kudarcához vezethet. Ha maguk a felderítők döntenek arról, hogy mit és hogyan csináljanak, annak előnye, hogy legjobb tudásuk szerint dönthetnek és maximális hatékonysággal dolgozhatnak. Hátránya viszont, hogy a saját előítéleteik és elképzeléseik befolyásolni fogják az eredményeiket, mert azt fogják megfigyelni elsősorban, amit elvárnak, s nem azt, ami valójában van a helyszínen.
A feladat jellegétől és a felderítés tárgyától függően hasznos, ha lehetőleg egy időben állnak rá az egyes felderítők vagy csoportok a megadott célpontra. Gyorsan változó események vizsgálatánál minden perc számíthat, míg más esetekben van idő hosszabban vizsgálódni. Ilyen esetekben akár több napon keresztül is elhúzódhat az adatgyűjtés.
Az egyszerűbb, veszélytelen feladatoknál célszerű, ha mindenki önállóan és egyedül végzi a felderítést. A társaitól teljesen elszigetelve, például egy külön helyiségben, ahonnan kizártak minden zavaró, figyelem elterelő hatást. Az ilyen dolgozószobákat úgy kell kialakítani, hogy a lehető legkényelmesebbek legyenek a fenomének számára. Akár állva, akár ülve vagy fekve kívánnak dolgozni, a kívánságaikat teljesíteni kell. Az a legjobb, ha ők maguk rendezhetik be kedvük szerint a helyiséget, ami kizárólag az ő számukra van fenntartva, mint privát kuckó (kulcsra zárható ajtóval). Az ingerszegény környezetnek számos előnye van. Lehetővé teszi a pihenést, a meditációt, a tudat kiürítését, hogy a feladatra tudjon koncentrálni az illető. A külső befolyásolást is a minimálisra lehet ezáltal csökkenteni.

6. ALAPVETŐ TEVÉKENYSÉGEK

A parafelderítők feladata elsősorban a megfigyelés és az adatgyűjtés. Nem tartozik a feladataik közé a beavatkozás a megfigyelt eseményekbe. Éppen ezért nem lehet célja a kiképzésüknek és a működésüknek, hogy parakinézissel vagy bármilyen mágia technikával befolyásolják a dolgok menetét. A felderítőknek emellett lehetőleg kerülniük kell a feltűnést, hogy ne vegyék észre őket a hasonló paraképességekkel rendelkező személyek a célterületen.
Számos olyan helyzet adódhat a Földön és azon kívül egyaránt, amikor nem látják szívesen a parafelderítőket. Egyes esetekben még a felderítést zavaró, akadályozó mágia technikák, pajzsok és mentális akadályok is az útjukat állhatják, ezért célszerű elkerülniük az ilyen helyzeteket. A rosszindulatú intelligenciákkal lehetőleg kerülni kell a kapcsolatot és a konfliktusokat. A felderítők alapszabálya tehát: mindent a szemnek, semmit a kéznek.
A felderítési folyamatot a legjobb végig videóra venni a későbbi elemzés és az elhangzottak szöveges átírása érdekében. Azt, hogy mi történik a szobában a fenoménnel. Minden felderítő mellé be kell osztani egy segítőt, aki együtt van vele, de nem feltétlenül ugyanabban a szobában. Az is jó, ha videokamerán keresztül figyeli a társát, hogy ha bármi baj történik, azonnal tudjon neki segíteni vagy (orvosi) segítséget hívni. A segítő (mint valami navigátor) menet közben elbeszélgethet a felderítővel, célirányos kérdésekkel irányítva a munkáját, tanácsokat adva, illetve adogatva a papírlapokat, ceruzát a rajzoláshoz, stb.
A parafelderítők számára nem lehet rögzíteni a napi munkaidőt, mivel szellemi tevékenységről van szó, ami a koncentráció miatt igen kimerítő lehet. Épp ezért az a legjobb, ha kötetlen munkaidőben dolgoznak és akkor és annyit pihennek, lazítanak, amennyit jónak látnak. Ez a szakma sokban hasonlít a feltalálókéra, mivel nem lehet formális korlátok közé szorítani a hatékonyság csökkenése nélkül. Lehet, hogy hosszú ideig semmi eredményt nem tudnak produkálni, aztán hirtelen felerősödnek a képességeik és nagy mennyiségű információt képesek szolgáltatni a célpontokról. Ez persze fölöttébb nehézzé teszi a határidőre történő munkavégzést, de az efféle hátrányokat ellensúlyozni lehet a sok felderítő együttes alkalmazásával. Mindig lesznek ugyanis olyanok, akik hamar elvégzik a munkát, így az adatok feldolgozása szinte folyamatosan történhet.
A felderítők a munkájukból adódóan fokozott lelki megterhelésnek vannak kitéve. Ezt ellensúlyozandó szükségük van nem csak a fizikai tornázásra, hanem a megfelelő táplálkozásra és a mérgező dolgok (dohányzás, alkohol, szennyezett levegő) elkerülésére is. Gondoskodni kell arról is, hogy megfelelő körülmények között aludhassanak, földsugárzástól és háttérzajtól mentesen. Valószínűleg több szabadidőre van szükségük, mint egy hagyományos fizikai dolgozónak és jót tesz nekik, ha a szabadságukat hasznosan tölthetik el, csupa olyan dologgal, ami nincs közvetlen kapcsolatban a munkájukkal. Így biztosítható, hogy megőrizzék a lelki egyensúlyukat és ne veszítsék el a kapcsolatot a környezetükkel, valamint a tapasztalataik ellenére képesek legyenek beilleszkedni a társadalomba.
Mentális gondok esetén pszichológiai tanácsadásra is szükségük lehet, mivel egyelőre nem tudjuk, hogy a főállásban végzett parafelderítés milyen hatásokat gyakorol az ember tudatára, személyiségére. Hogyan változtatja meg a világképét, értékrendjét és milyen egyéb élettani, pszichológiai mellékhatások jelentkezhetnek még emellett. A parafelderítőknek képesnek kell lenniük szembenézni az ismeretlennel, az irracionálissal, mindenféle idegen dolgokkal, valamint számos furcsa, veszélyes és bizar élménnyel. S mindezek közepette tudniuk kell megőrizni a lelki egyensúlyukat, nyugalmukat, belső békéjüket. A jó parafelderítő az, aki lábával szilárdan áll a fizikai világ talaján, miközben elméje az égben kalandozik. Az elszállást tehát földhözragadtsággal kell ellensúlyozni.

7. AZ EREDMÉNYEK

Az egy célpontra küldött felderítők jelentéseinek összehasonlításakor célszerű csoportosítani az információkat. Ez megkönnyíti a későbbi elemzést és a statisztikák készítését. A legfontosabb szempontok a következők lehetnek.:
1. Azon dolgok, amiket mindenki felismerhetően és egyértelműen ugyanolyannak írt le és ábrázolt.
2. Azon dolgok, amiket legalább ketten, de nem mindenki ábrázolt ugyanolyannak.
3. Azon dolgok, amiket csak egyvalaki ábrázolt és nem hasonlítanak a többiek által észleltekhez.
A felderítési folyamatot több lépcsőre lehet tagolni, amennyiben sok a bizonytalanság a célpontok kijelölésében. Első körben egy általános vizsgálatot kell végeztetni a fenoménekkel, majd a kapott adatok birtokában lehet pontosítani a kérdéseket, szűkíteni a keresési feltételeket, hogy mit kellene még megvizsgálniuk. Aztán újra és újra el lehet küldeni az embereket a célhoz, hogy további részleteket tudjunk meg.
Egy adott feladat elvégzése akkor tekinthető sikeresnek, ha a felderítőknek legalább a 60-70%-a egyetért a látottakkal, tehát ugyanazt tapasztalta. Az ideális a 100% lenne, de ezt nyilván nagyon nehéz vagy egyenesen lehetetlen lesz majd elérni az esetek többségében. A 75%-nál jobb eredmény így elfogadhatónak tekinthető.

8. NEGATÍV TÁRSADALMI HATÁSOK

A parafelderítői munka nem a népszerűségről és a sztárságról szól. Kerülni kell a feltűnést, a közszereplést és nem szabad nyilatkozni kívülállóknak a cégnél végzett munkáról. Főként azért nem, mert a laikusok szemében az ilyen módon való információkhoz jutás félelmetesnek és veszélyesnek tűnik. Az emberek többsége ugyanis megszokta, hogy azt gondol magában, amit akar, így a gondolatolvasók társasága kényelmetlen a számukra, illetve ellenséges indulatokat is kiválthat belőlük.
Általános jelenség, hogy ha az emberek azt hiszik, többre vagy képes, mint ők, akkor idővel rájönnek arra, hogy hatalmad van fölöttük. És mivel mindenki magából indul ki, mindenféle rosszat feltételez a másikról és ezért szükségképpen félni kezd. Függetlenül attól, hogy a fenomén ténylegesen rosszindulatú-e vagy a legszelídebb ember a világon. A félelmet pedig gyorsan felváltja a harag, az ellenállás, a rosszindulat, majd a támadás.
Valószínű, hogy amint megalakul egy parafelderítéssel foglalkozó cég vagy intézmény, sőt talán már az előtt, hogy létrejönne, máris rengeteg igazságtalan és alattomos támadás fogja érni a külvilág részéről, okkal vagy ok nélkül. A vádak között főként a privát szféra megsértése, a hatalommal való visszaélés, a különféle gonosz szándékok és célok lesznek az élen, de gyanúsítgatásokra, féltékenységre, zaklatásra, kíváncsiskodásra, becsmérlésre, sértegetésre és mindenféle alattomos támadásokra is fel lehet készülni. És akkor még nem említettük a jogi akadályokat, a katonai aggályokat a felhasználás stratégiai alkalmazhatósága miatt, a vallási tiltakozásokat és még sok-sok egyéb nehézséget.
Még ha mindezen akadályokat kikerüli vagy megússza is valahogy a csoport, az összegyűjtött kutatási eredmények publikálásakor úgyis kitör a botrány. Főként a hagyományos, materialista tudósok kritikája és gátlástalan becsmérlése fogja fogadni őket. Ide tartoznak a különféle lejárató kampányok, a nevetségessé tétel, a részletek miatti kötözködés, a túlzásba vitt kételkedés és gyanakvás, az újabb és újabb bizonyítékok követelése, stb. Mindezen negatív reakciók miatt célszerű inkább teljes titokban működtetni egy ilyen kutatócsoportot, amíg az emberiség ennyire alkalmatlan a parakutatási módszerek elfogadására.

Készült: 2006.05.09.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz