Minden bolygónak, mely a Nap körül kering van öt Lagrange-pontja. Ezeket Joseph-Louis Lagrange olasz matematikus határozta meg először a XVIII. században. A Lagrange-pont a csillagászatban az a térbeli hely, ahol egy kis test két nagyobb test együttes gravitációs terének hatására, hozzájuk képest közel nyugalomban maradhat. Ilyenek a Jupiter pályáján mozgó trójai kisbolygók például.
Elméletileg öt Lagrange-pont van, de közülük csak kettő stabil, ahol a kis testek a külső gravitációs perturbációs hatások ellenére tartósan megmaradnak. Ezek a két nagy tömegű testtel egy-egy egyenlő oldalú háromszöget képeznek, s nagyjából a bolygó pályavonalán találhatók, előtte illetve mögötte haladva. A stabil pontok neve trianguláris Lagrange-pont, míg a másik hármat kollineáris Lagrange-pontnak hívják.
Feltételezésünk a következő.: Az égitestek gravitációs hullámterének kölcsönhatásai a keringés síkjában egy hatos szimmetriát eredményeznek, melynek minden pontja librációs-pont. Ez azt jelenti, hogy a bolygó pályáján lennie kell még két pontnak, előtte és mögötte 120 foknyi távolságra. Ezek valószínűleg gyengébbek, mint a már ismert Lagrange-pontok, de nagy égitestek esetén (Nap-Jupiter rendszer) valószínűleg kimutathatók lesznek. A jelenséget a bolygókból kiáradó gravitációs hullámterek eredő interferenciái okozzák és az L6 és L7 pontok vonzáskörzete annál erősebb, minél nagyobb tömeg található az L4 és L5, valamint L3 pontokban.
A librációs pontok a gyakorlatban valamekkora térfogatú vonzáspontok, tartományok az űrben. Ezek attraktorszerűen magukhoz vonzzák a kisbolygókat és mindenféle űrtörmeléket. Itt érdemes tehát aszteroidákat keresni, a nagy bolygók Lagrange-pontjaiban, amennyiben bányászni akarunk majd az űrben.
Ha mélyűri kísérleti telepet akarunk létesíteni, távol mindentől, stabil Nap körüli pályán, akkor ezen tartományok közül érdemes választani. Egy hajó, űrállomás vagy kisbolygóra épített bázis nem sodródik el, tehát akár évekkel később is megtalálható a térségben. Veszélyes katonai űrkísérleteket is itt érdemes elvégezni, ha nem akarunk kárt okozni a bolygókban (nukleáris robbantások, térmanipulációs tesztek, stb).
Érdemes lenne megvizsgálni a későbbiekben azt is, hogy az ekliptika síkján kívül léteznek-e még további vonzáspontok, mivel a bolygók gravitációja térbeli dolog. A Naprendszer forgástengelye mentén, bolygósugárnyi távolságra a Naptól az apex és vertex irányába érdemes kutakodni, bár kérdés, hogy ezek mennyire stabilak? Ha léteznek, az L8 és L9 pontok csak forognak a rendszer tengelye körül és együtt haladnak a Nappal az apexvonalon.
Készült: 2004.10.30.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz