A teremtésben mindig keverten fordulnak elő a jónak és rossznak megítélt dolgok, interakciók a szubjektív szemlélők számára. A kölcsönhatások és ellentmondásos helyzetek miatt sosincsenek tiszta helyzetek, csak jó vagy csak rossz állapotok, mert az ilyen szélsőségek ellenkeznek a polaritás elvével és a világ aszimmetrikus alaptulajdonságával. Ahogyan a só önmagában rossz étel, a leves meg só nélkül íztelen, úgy a tisztán rossz dolog is elviselhetetlen és a tisztán jó is unalmas. Egy csupa jó világ valósággal késztet a bűnre, a megrontásra. Ez az igazi, nagy kísértés.
Nyilvánvaló, hogy van egy mérhető értéke a leves optimális sótartalmának, amit a legtöbb ember fog a legfinomabbnak találni. Ez a jóízlés, a közízlés. Ugyanígy lehetne számszerűsíteni a teremtésben előforduló jó és rossz dolgok arányát is. Statisztikai módszerekkel, közvéleménykutatással meghatározni (bolygószinten, univerzumszinten) a rosszaság optimális mértékét, mutatóját, ami a szemlélő intelligenciák számára a legélvezetesebb lesz. Ez persze kiterjedt térbeli és időbeli vizsgálatot követel, vagyis nagy mintát kell venni a teremtésből, különböző helyekről és időkből. Egy ilyen feladatra csak az isteni fenntartási rendszer lehet képes (az angyalok). Valószínűsítjük, hogy az eredmények egy harang görbét fognak adni, meghatározva egy körülbelüli tartományt, amin belül a legkellemesebb mindenki számára a rossz jelenlétének mértéke a teremtésben.
A mutatószám igazából a jó és rossz dolgok egymáshoz viszonyított arányát adja meg, ami a mérés pontosságától függően, attraktorszerűen fog ingadozni a középérték körül. Minden attól függ ugyanis, hogyan ítéljük meg a különböző jó és rossz dolgok súlyát, egymáshoz viszonyított, számszerűsíthető értékét? Gyanítható, hogy emiatt a mutató irracionális szám lesz.
Mire jó ennek a mutatószámnak a meghatározása? Ha valaki teremtéssel foglalkozik és világot tervez, például egy bolygót, amiben teremtményeket akar szabadon engedni, hogy a viselkedésüket vizsgálja, ez a szám nagyon fontos a kísértések, bűnök bevitelénél. Amíg a rendszer globális és lokális rosszasági mutatói az optimális tartományban maradnak, nem kell a fenntartónak beavatkoznia, rendet raknia, mert a rendszer egyensúlyban marad. Az élet pedig izgalmas és élvezhető lesz a teremtmények számára, tele változatos gondokkal és problémákkal, melyek hosszú távon le fogják kötni a figyelmüket és erőforrásaikat. A konszolidált bűnözés és háborgás előnye, hogy tervezhetővé teszi a társadalmi változásokat.
Készült: 2004.01.11.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz