(avagy az emberi történelem legnagyobb kollektív átverése)
1.
A kereszténység, mint tan és vallás (mai tudásunk szerint) legalább 6-7 ezer éve van jelen a Földön, amióta a Szíriuszról érkezett felderítő űrhajósok (Anyahita és csapata) magukkal hozták és elterjesztették a régebb óta itt élő, primitív bennszülöttek között. Eredetileg a kereszténység jelképe a (teremtő) tachion volt. A kúp, benne egy függőleges időszál vonallal és a kvantáltságot szemléltető vízszintes vonalakkal. Később ezt egyszerűsítették, lásd a hunok egyesét, ahol a háromszögben egy fejjel lefelé álló kereszt található. A régebbi, nagyobb templomokon máig megtalálható az eredeti jelkép, mint díszítő elem, sok más szimbólum társaságában.
Ez a vallás a természetes istentan volt, tanítás az univerzum törvényeiről és működéséről, valamint az ember helyéről a világban. Nem dogmatikus hit, hanem tudás alapú ideológia, életbölcselet volt, tele gyakorlati tanításokkal az emberek számára. Ez a fajta kereszténység a mai napig számos helyen megtalálható a galaxisunkban, rengeteg különféle civilizációnál. A Földön azonban bizonyos érdekcsoportok szándékosan megrontották és elferdítették az idők során ezt a tudást, visszaélve hatalmukkal. A továbbiakban az egyszerűség kedvéért erre a lélekcsoportra csak úgy utalunk, mit "a Sátánra", hogy érthetőbb legyen a bekövetkezett események mögötti spirituális tartalom.
2.
A Sátán szívós, kitartó munkával fokozatosan a maga hasznára fordította a kereszténységet. Olyannyira, hogy még a jelképét is megváltoztatta nemrégiben (úgy 1700 éve) arra, amit ma ismerünk. Levette a Teremtő jelképéről a kúp palástját, amit egyébként máig is Alkotónak hívunk pl.: a matematikában. Vagyis leválasztotta a vallásról a burkolatot, a Teremtőt, az Istent magát. Maradt a belseje, a csupasz teremtmény (az ember): a fejjel lefelé álló kereszt. Azért fejjel lefelé áll, mert a lábával a létezés alapján, a létezésen áll, az Istenre támaszkodva.
Hogy mindenki (hozzáértő beavatott) számára jelezze, új irányba fordítja az emberiséget és a keresztény vallást, és a saját céljaira kívánja fölhasználni a továbbiakban, a Sátán megfordította a keresztet (hogy a hosszú szára nézzen lefelé). Mintegy szembefordítva az embert az Istennel, lábait elszakítva természetes létalapjától, hogy az értelme (feje) segítségével próbáljon meg közelebb kerülni hozzá. Ami persze nem lehetséges, mert az ellentmondáson alapuló teremtés logikus értelemmel nem közelíthető meg. Így minden filozófiai okoskodás az Istennel kapcsolatban eleve kudarcra van ítélve.
Ezután kezdte erre a szimbólumra tömegesen fölszögeltetni a "bűnösöket", még a római birodalom idejében. Erre (a bűn keresztjére) feszítették föl a minden bűnök forrását reprezentáló Istenfiút is (Joshua ben Miriamot), aki bele is halt a dologba. Egyben megváltotta a bűnöktől visszamenőlegesen a korábbi bűnösöket. A Megváltás (karmikus amnesztia) nem érvényes előrefelé az időben, tehát a leendő bűnökre nem vonatkozik. Ezt csak az egyház terjesztette el (szintén sátáni utasításra), hogy kibúvót adjon a bűnt elkövetni készülőknek, ha netán meginognának lelkiismeretükben.
A bűn és a halál eme szégyenletes jelképére épülve terebélyesedett ki aztán a római és bizánci kereszténység. Császári (értsd: világi, politikai) támogatással, ami gátlástalanul legyilkolta a korábbi (jó, eredeti) kereszténységet (pogányságnak bélyegezve), és a saját gonoszságát tette egyeduralkodóvá a tömeges kínzásokkal, kivégzésekkel, adószedéssel és dogmatizációval. Pedig a pogány szó csak annyit jelent, hogy vidéki. Lásd: boszorkány üldözések, keresztes hadjáratok, erőszakos térítések, eretnek üldözések, a templomos lovagok elleni per, stb. Ide sorolhatók az emberek életét megrontó beteges törvények és parancsolatok, a bűnbocsánat megvásárolhatósága és más vallási szabályok is (a nők nem emberek vagy csupán másodrendű lények, a szex bűn, a papoknak kötelező a cölibátus, stb.).
A kereszténység tehát gyorsan a Sátán privát vallásává, a legfőbb világi hatalommá vált a nyugat-ázsiai barbarizációban, a gonosz jóságos lepelbe burkolt arcátlan pofájává. Fő szimbóluma a bűn keresztje. Tanítása: az emberek születésüktől kezdve bűnösök, a világ maga a pokol (a Sátán székhelye), és csak szigorú seggnyalás árán lehet bocsánatot nyerni és nagy nehezen visszajutni a (bosszúálló természetű) Istenhez a lelkeknek. A Sátán tehát megszabta az árát az Istenhez való visszajutásnak, aztán beindította az inflációt, hogy senkinek esélye se legyen megfizetni ezt. Törvényekkel, szabályokkal ezerszeresen megbéklyózta az embereket, hogy reményük se maradjon a menekülésre.
3.
A csapda tökéletes. Elhitették mindenkivel, hogy az Istenhez csak az egyházon keresztül lehet eljutni, viszont az út ára megfizethetetlen, hisz maga az egyház az Isten legfőbb ellensége, a fő bűnös, a gonosz alázatos kiszolgálója. Az átverés tökéletes, így szinte mindenki nagykanállal megette hosszú időn át.
Az, hogy végül mégis megbukott a dolog napjainkra, nem csupán a rengeteg gonoszságnak köszönhető, amit az egyház nevében elkövettek a gonoszok, hanem annak a bölcs felismerésnek is (az emberek részéről), hogy ha az Isten megenged ennyi nyilvánvaló gonoszságot, akkor nem is létezik. Ebből lett az ateizmus és a hitetlenség (az eltévelyedés következő fokozata). Másoknál ez okozta a szektásodást, a különutakon való próbálkozásokat, az alternatív vallások keresését, gyártását. Ezek is csak a Sátán malmára hajtják máig a vizet, mert további megosztottságot, harcot, bűnt és csapdát jelentenek a lelkeknek. Az oszd meg és uralkodj elve kitűnően működik évezredek óta a Földön. Nincs professzionálisabb gonoszság annál, mint amikor a jó lelkeket azzal tereljük rossz irányba, hogy az irányt jónak tüntetjük fel, némi festék és púder segítségével.
Ha bárki azt állítaná, hogy a fenti állítások egyszerűen nem igazak, és az egyház mára már egészen más lett (megjavult), akkor biztosan nem hallott a pedofil és homoszexuális papok bűneiről (és ezek eltusolásáról). A XX. századi pápa gyilkosságokról és politikai manőverekről a hatalom megtartása érdekében. Nem tudja, mekkora világi vagyon van felhalmozva a vatikáni kincstárban. Nem tud a második világháborús zsidóüldözésekben való egyházi részvételről (szemethunyásról). És persze arról a felmérésről sem hallott, aminek eredménye szerint a katolikus papok egyharmada bevallottan nem is hisz az Istenben (akit elvileg szolgálni hivatott lenne). Az, hogy a papok mennyire keveset tudnak az Istenről (teológiailag képzetlenek), és azt is rosszul, már csak hab a tortán.
Nem szóltunk a papok titkos szeretőiről és zabigyerekeiről. Az egyház maffiához fűződő kapcsolatairól több országban. Vajon miért hívják a bűnszövetkezet vezetőjét Keresztapának? És miért temeti a maffiózókat 5-6 pap ha végre elhaláloztak? Nem vizsgáltuk meg a fogamzásgátlás heves ellenzésének társadalmi következményeit (túlnépesedés), valamint azt a bűnt, hogy az egyházi iskolákban is a materialista egyház (az istentagadó tudomány) tanait tanítják jó ideje. Nem említettük a Biblia eredeti szövegének eltorzítását, amit pedig szigorúan megtiltottak a végére írt sorokban. A mai napig sem korrigálták a szöveget, nem tették közzé az igazi Bibliát, pedig megvannak az eredeti tekercsek, szent szövegek. No és nem ejtettünk szót (mert szóra sem érdemesek) a sok szentté avatott semmirekellőről, akik garantáltan nem voltak szentek, se boldogok, mégis a panteonba kerültek. Miközben az igazi szentek és próféták eretnekként és méltatlanul elfeledve, üldöztetésben végezték be pályafutásukat.
Hogy mennyire a Sátán egyháza a kereszténység (sőt érdekes módon az iszlám is), azt a legjobban a cselekedeteik mellett a szent könyveik tartalma is bizonyítja. A Biblia és a Korán a bűn és gonoszság könyvei, tele szenvedéssel, árulással, gonoszságokkal, csupa elrettentő példával, és főként rengeteg fenyegetéssel, ijesztgetéssel és nevetséges mesékkel a bosszúálló és féltékeny Istenről. Emellett szinte semmi értelmes magyarázatot nem tartalmaznak a teremtésről és a mennyei hierarchiáról, a világ valódi működéséről. Az Istenből egy megérthetetlen, távoli apókát csináltak, az emberiséget pedig a félelemmel próbálják rákényszeríteni engedelmességre. Tudás már régen nincs ezekben az egyházakban, csak hit, dogma és kényszer. Törvénnyé vált, különösen az iszlámban, ami a sátáni kereszténység további torzítása, hogy "aki nem tart velünk vagy elhagy minket, azt megöljük".
A legvégső érv pedig mindezen szomorú igazság mellett az, hogy ha mindezt valaki megpróbálná finoman elmondani nekik (a keresztényeknek és mohamedánoknak), egyrészt meg sem hallgatnák, másrészt teljes gyűlölettel és elutasítással fordulnának felé. Gyalázatról, istenkáromlásról beszélnének, s még tán meg is ölnék az illetőt (merő szeretetből, az Isten nevében). Miközben a legtöbb káromkodása az emberiségnek minden nyelven a szexualitással (az ember életet teremtő képességével) és az Istennel kapcsolatos. Az Istent, a teremtés okozóját szidjuk minden rosszért. A vallásos emberek nem akarják tudni az Istent, nem kíváncsiak rá, hogy működik a teremtés. Ők hinni akarnak a betanult dajkamesékben, elvakultan, gondolkodás nélkül, mert az egyszerű. Nem akarnak megérteni, felfogni, átlátni, tudni. A vallások ezért a tudatlanság képviselői és az istentelenségé. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy alig akadnak megvilágosodott bölcsek ezekben a kultúrákban.
4.
A buddhizmus (ami nem vallás, hanem tanítás!) érdekes kivételt jelent, mert Buddhának lenni annyi, mint megvilágosodni, tudni és érteni, hogyan működik a világ és miről szól az egész nagy színjáték (a sátáni, démoni megtévesztés és káprázat). A buddhisták nem vezettek vallási hadjáratokat mások ellen és nincs náluk annyi szekta meg egymással harcoló irányzat. Ott filozófiai iskolák vannak, gondolkodás és meditáció, nem vég nélküli imádkozás ahelyett, hogy csinálnának valami hasznosat.
A legszomorúbb az egészben mégis az, hogy amikor majd (valamikor a jövőben) kiderül az igazság, és a vallásos emberek előtt végre láthatóvá lesz, mennyire lóvá tették őket (hogy csőbe húzta őket a Sátán és milyen csúnyán becsapta őket az egyház), akkor még jobban feltámad bennük a düh és gyűlölet. Ők maguk fogják elpusztítani a saját egyházukat, felkoncolni a papjaikat és lerombolni a templomaikat. Amikor tehát a Sátán látszólag végre veszít, akkor fogja aratni valójában a legnagyobb (és végső) győzelmét, mert még mélyebben belenyomja a bűnbe a sok szerencsétlent.
Ez a probléma nagyon hasonlít A jedi visszatér című filmben bemutatott dilemmára, amikor Luke választhat: vagy meghal a gonoszsággal vívott harcában vagy legyőzi azt (az apját, Darth Vadert) és maga lép a helyébe. Amikor felülkerekedsz, akkor maradsz alul. Ha a keresztények nem pusztítják el a saját papjaikat és vallásukat, akkor a gonosszal vállalnak közösséget, ami lelkileg komoly kárt fog okozni nekik, komplett meghasonulást, ami felér a morális öngyilkossággal. Ha viszont megölik a saját egyházukat, akkor átveszik a gonoszok szerepét és ezúttal ők lesznek a fekete seggűek ebben a drámában. Ahhoz nincs sem tudásuk, sem erejük, hogy megreformálják az egyházat és a tanokat, visszaállítva az ősi és helyes tudást, a kívülről érkező segítséget pedig nem hajlandók elfogadni, merő önhittségből, gyanakvásból és bizalmatlanságból.
Ha Jézus (rövidesen) visszatér a Földre, ahogy egykoron megígérte, bizony a legnagyobb ellenfele maga az egyház lesz, amint a nyilvánosság elé lép örök tanításaival. Az egyház, mint világi szervezet félteni fogja óriási hatalmát az igazsághozótól, aki le fogja leplezni őt, mint a gonosz szolgáját. Ezért a keresztény egyház lesz a fő ellensége Jézusnak, és valószínűleg ez is fogja majd kivégezni - nem feltétlenül keresztre feszítéssel. Nyilván istenkáromlással és eretnekséggel vádolják majd, meg azzal, hogy az ördöggel cimborál. Ismerjük jól ezeket a vádakat, sok millió ember vált már hamuvá miattuk az elmúlt évszázadokban. Bár manapság inkább a puskagolyó meg a méreg dívik a végrehajtók köreiben. Minden erővel be fogják mocskolni és igyekeznek hiteltelenné tenni (tűzzel-vassal). A régi receptek szerint.
5.
Érdekes mellékvágánya ennek a szomorú témának a különféle Sátánimádó és ördögrajongó klubbok, kisegyházak léte a világban. Ők merő dacból, megelégelve a kereszténység bűneit, inkább nyíltan átálltak a Sátánhoz, a rosszban bízva és a gonoszt szolgálva. Ők azt remélik, hogy ettől majd jobb lesz nekik. A vicc az egészben az, hogy ők lelkesen visszafordították a keresztet, a hosszú szárával fölfelé, tehát az eredeti, isteni szimbólumot imádják.
A másik sátánista szimbólum, az ötágú csillag (Salamon pecsétje) pedig a Mindenható Atya (a térszerán 5 időforrásának) szimbóluma, mint tudjuk a szalagológiai kutatásokból. Hiába fordítják lefelé, hogy felfelé két "szarv" mutasson, akkor is az Isten jele. Ha ellenforgásúnak ábrázolják (jobbos csavarodású helyett balosnak), akkor is isteni jel, csak éppen az antimindenhatóé, de semmiképpen sem az ördögé. A Sátánisták tehát az Istent imádják, a keresztények pedig a Sátánt.
Na ezért ezért lett ennek az írásnak az alcíme, hogy a történelem legnagyobb átverése. Mert ez még a nagy középkori naptárhamisítást vagy a harmadik világháború kirobbantásához ürügyül használt 2001-es nagy amerikai öntámadást is messze felülmúlja.
Készült: 2005.10.27.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz