SZÍVTIPRÓK ÉS LILIOMTIPRÓK


Szívtiprónak nevezzük azokat a férfiakat és nőket, akik visszaélve szexuális vonzerejükkel, elcsábítják, majd elhagyják partnerüket, semmibe véve annak érzéseit, mintegy beletaposva az illető szívébe. A szívtipró fogalmát többnyire negatív értelemben használjuk, bár előfordul dicsérőleg is, mellyel a kiemelkedően vonzó embereket szoktuk jelölni.

A fehér liliom virága már évezredek óta a női ártatlanság jelképe több kultúrában is. Innen származik a liliomtiprás fogalma, ami nálunk a 14 évesnél fiatalabb nőkkel folytatott szexuális viszonyt jelenti és amit a törvény büntet.

Az alábbiakban eme két fogalom titkos, ezoterikus jelentését foglaltuk össze, ami csak az időfizikai tudás birtokában válik érthetővé a gondolkodó ember számára. A szívtipró és liliomtipró kifejezés ugyanis rokonértelmű és ugyanazon viselkedésre utal roppant szemléletesen.
A szív, mint geometriai forma a térforrás belsejében keletkező és azzal együtt forgó, szív alakú hullámtér ábrázolása. Ez a "Jézus szíve", amiről cikk olvasható A Teremtő szíve címmel az Eseményhorizonton, a 2002-es év anyagai között.

A térforrás időhurkának keletkezésekor az okforrás hármas elágazást hoz létre magából. Ez a népművészetben ábrázolt liliom virág három ágaként jelenik meg, illetve gyakran előfordul a kereszt csúcsain is (liliomos kereszt). A Szent Korona csúcsán eredetileg egy ilyen liliomos kereszt volt. Amikor a mohácsi vész után, 1551. augusztus 1-jén Izabella királyné átadta a koronát I. Ferdinánd biztosainak, letörte róla a keresztet, amely kifejezetten a Szent Lélek jelképe a keresztény szimbológiában.
A számítógépes modellekből tudjuk, hogy az időhurok keletkezési folyamata során a "középső szirom" az okforrásnak (Atya) felel meg, Aki a Fiút létrehozza. A későbbiek során ez a szirom lesz az időhurokból kivezető primer időszál azon része, ami a Teremtő után szaladva, felvillanva összeköti a hurkot vele. A jobb oldali szirom (leágazás) visszatér az időhurokba, mint másolati tachionkép és újrakelti azt (a Fiút). A bal oldali szirom (forráslátomás) ellenben kilép a hurokból és elszalad a feneketlen mélységbe, a végtelen régmúltba és a primer időszál másik szárát húzza maga után.
A balra vezető szálon elindulni balszerencsés dolog, mert a semmibe vezet (a balfenékre, ahol csak eltűnni lehet). Azért bal fenék és nem jobb, mert az őskáosz hullámterének anyai részére utal. A Teremtő Atya kelti az őskáoszban a jobb feneket, a Teremtő Anya a bal feneket. Az eltűnni a balfenéken mondásunk tehát egy régi űrhajós mondás, ami azt jelenti: kiszinkronizálódni a téridőből az őskáosz sötétjébe. Más néven elmenni az Anyába. Káromkodásként ezért küldjük el a másikat az anyjába, többek között, mert ott bizony sötét van és hideg, végtelen semmi (mint a pokolban).

A fiatal lányok kedvelt szokása liliomvirágot tűzni a hajukba. Ezzel jelzik a külvilágnak, a férfiaknak, hogy még ártatlanok (fehér liliom), de már késznek érzik magukat a szerelemre (sárga liliom). Gyakorlatilag kiteszik a szívüket, el nem rejtve, hanem nyíltan megmutatva vágyaikat (vörös liliom). Ezzel persze kiteszik magukat annak a veszélynek is, hogy a felelőtlen, éretlen férfiak eltiporják, megtapossák a szívüket, liliomjukat, ami a fogalom ezoterikus jelentésének ismeretében igazából Istenkáromlás (szeretetlenség). Mert a szív a szeretet helye.
A térforrásban van az a hely, amely az életet adó szerrel eteti az időhurok újra és újra felvillanó másolati forrásait. Az Istent, léted fenntartóját, éned centrumát megtaposni pedig rossz dolog, még akkor is, ha valaki más szívével csinálod, hisz benne is ugyanazon isteni szikra munkál. Amikor az emberek tehát (tudatlanságból, önzésből) szeretetlenül bánnak egymással, nem is sejtik, milyen rosszat tesznek igazából.

Készült: 2006.07.03.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz