Minden élőlény számára az élet egyik legfontosabb kérdése a következő.: Hogyan teremtsem magam boldoggá? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, tisztába kell jönnünk azzal, mi a boldogság és hogyan keletkezik, működik a teremtésben. Az alábbiakban az ezzel kapcsolatos elgondolásainkat közöljük.
A boldogság fizikai megnyilvánulásában egy érzés. Olyan jól körülhatárolható, speciális rezgésállapot, hulláminterferenciakép a lélekben, ami perturbálja annak időforrásrendszerét. Ugyanilyen érzések, rezgésállapotok még a szeretet, gyűlölet, közöny, szenvedés, félelem, stb. Minden érzés az érzékelés következménye, tehát az élőlények egyben érző lények is. Nem tudnak nem érezni, legfeljebb úgy csinálhatnak, mintha érzéketlenek lennének bizonyos dolgokkal kapcsolatban.
Az ember életében a boldogság érzése többnyire oly módon jön létre, hogy a külvilág (amibe reinkarnálódtunk), a tapasztaláson keresztül megélet velünk jó dolgokat. A tapasztalás a legjobb és igazából egyetlen valódi tanítómester, mert a dolgok közvetlen megismerését adja nekünk. Megtanít arra, mi a jó és szép a világban, és megtanít vágyakozni ezekre, cselekedni ezek megteremtése és fönntartása érdekében. Így a boldogság érzése bizonyos külvilági állapotok, helyzetek, körülmények megvalósulásához kötődik a szellem információs mátrixában, amikért egész életében küzd az ember.
Ez a küzdelem a hiábavaló harc a Máya illúziójával, a tapasztalás relativitásával és a világ káprázatának múlandóságával, amik mind a teremtés aszimmetriájának következményei. Ezek kényszerítik a halál után mielőbbi reinkarnálódásra a vágyakozó lelket és emiatt válik a boldogság utáni vágy a szenvedések legfőbb okozójává és a tudatlanság előidézőjévé. Mert a tudás és az igazság csak akkor vonzó az ember számára, ha boldoggá tesz és élvezhető (ami nem így van).
Amikor nincs boldogító állapotban az ember - s ez többnyire így van az életünk java részében - akkor boldogságra vágyik. A vágy türelmetlenné tesz, mert kényszerítő erőként hajt a célja felé. A szellem tehát türelmetlenségében "önkielégítést" végez. Ez a folyamat pszichikailag a fantáziálás, a vágyott állapot elképzelése, illetve a korábbi boldog pillanatok felidézése, a visszaemlékezés rájuk, hogy újra átélhessük őket. Minél több boldogságban volt korábban része valakinek, annál több boldog pillanatot tud felidézni az életéből. Amíg idézi, az emlékeit kiolvassa és újra beírja a lelke tároló rendszerébe, miáltal frissíti és gyarapítja is azt. A folyamat öngerjesztő és önfenntartó, miként minden más szívesen végzett tevékenység is, tehát ezt az érzés szaporítást (megfelelő programozás esetén) minden mással is el lehet játszani (szeretet, félelem, stb).
A gerjesztésnek, azaz pozitív visszacsatolásnak azonban vannak fékezői, amik lerontják a folyamatot és tönkreteszik az ember boldogságát. Nem csak a felejtés és a jelen külvilág negatív hatásai azok, amik különféle szenvedéseket, rossz érzéseket okoznak nekünk akaratunk ellenére, hanem az információk keveredése, egymásra szuperponálódása is lerontja a boldogságot. A keveredés zajossá teszi, perturbálja, s végsősoron megrontja az élvezhető emlékeket bennünk. Ez igazából elkerülhetetlen.
Ha a múltban a boldogságunkat egy ember vagy egy tárgy, illetve helyzet adott állapota, viselkedése, konfigurációja okozta, akkor az érzés ehhez kapcsolódik az információs mátrixunkban. Az érzés (mint rezgés) idézi a tárgyat (mint formát). A külvilágban zajló változások miatt azonban minden dolog állapota, viselkedése, konfigurációja állandóan változik (mozgás, deformáció). Egyik nap jó idő van, másik nap rossz. Egyszer kellemes élményt jelent egy ember vagy tárgy, helyzet a számunkra, máskor meg rosszat. A két információ (az első jó és a második rossz) fizikailag egymásra íródik a szellemben, mert a formai hasonlóság miatt összekapcsolódnak. Így viszont az emlékezéskor nem tudjuk tisztán felidézni a boldogság állapotát, érzését, mert az összekeveredett az azt lerontó szenvedés állapotával. Erre mondjuk, hogy minden jóban van valami rossz.
Ennek a fizikai jelenségnek köszönhető, hogy soha senki nem szokta beérni a puszta önkielégítéssel, a múlt örömeinek felemlegetésével, mert a múlt boldogsága idővel megromlik, elvész a számunkra (látszólag). Ezért (információ geometriai okokból) kénytelenek vagyunk folyton új, friss boldogság élmények után kutatni. Új örömöket megteremteni, és persze megküzdeni értük, ami megannyi problémával, bajjal és konfliktussal jár a gyakorlatban.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy bármennyit éljen is az ember, bárhány életben, mindig úgy fogja tapasztalni (szükségszerűen), hogy egész életében a jóért küzdött és a boldogságért, mégis szinte folyton boldogtalan volt. Látszólag kudarcot vallott a boldogság megvalósításában. Ennek a felismerése késztette Gautama Buddhát arra, hogy kimondja: "minden lét szenvedés". Talán kissé elhamarkodott kijelentés volt, mindazonáltal helyes.
Amint a jelenség fizikai okait megértettük, felmerül a következő kérdés.: Hogyan lehet segíteni, javítani ezen a rossz helyzeten? Hogy tudjuk magunkat hatékonyabban boldogabb életre programozni, boldogságra predesztinálni szántszándékkal? Hogy lehet megkerülni a boldogság emlékének megromlását az információs elzajosodás következtében?
Erre több (fizikai és pszichikai) megoldás is kínálkozik, amik közül a legkézenfekvőbbek a következők.:
1. Megfelelő közegbe kell reinkarnálódni (a következő alkalommal), ahol gyermekként, majd felnőttként sok lehetőség nyílik boldogító élmények megélésére és közben védve vagyunk a szenvedéstől, amiket a születés, a gyermekbetegségek, a társadalmi problémák, a rossz társaság és a környezeti veszélyek okoznak többnyire. Az ősi szentiratok szerint vannak a megvilágosodásra kedvező életek és világok és vannak kedvezőtlenek. Ugyanígy vannak boldogító életek és világok és boldogtalanítók.
2. Célirányos személyiség átprogramozással felülírhatók a rosszul beidegződött szokások a személyiség információs mátrixában. Kitörölhetők a szenvedésre való visszaemlékezések a jó és rossz emlékek szándékos, tudatos szétválasztásával, valamint a jó emlékek gyakori felemlegetésével (tisztán és pontosan).
3. A tapasztalataink a testi érzékszerveinken keresztül érik el a lelkünket. Ha nem csupán a szenvedéshez vezető élethelyzeteket kerüljük el, hanem a testi létet is, megszabadulva ezen korlátozó perifériáktól és a lelket hozzájuk fűző vágyaktól, akkor megkíméljük magunkat a további fájdalmas tapasztalatoktól. A test nélküli élet sokkal kényelmesebb és könnyebb. Nincs mindenféle kényszerhelyzetekkel leterhelve, amikor az életünk perifériáiért kell küzdenünk (test, vagyon, hatalom, társaság).
Készült: 2006.12.11.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz