1. A DOBÓKOCKA
A dobókocka egy szerencse és társasjátékokhoz használt kisméretű kocka. Oldalain kis pontok vagy pöttyök találhatók, amik egytől hatig megszámozzák a lapokat. Konvencionális tulajdonságuk, hogy az egymással szemben lévő oldalaik értékének összege mindig hét.
Sok ősi kultúrában használták már 4000 évvel ezelőtt is a világ minden táján szerencsejátékokhoz, jóslásra és sorsvetésre (aztékok, maják, eszkimók, egyiptomiak, görögök, indiaiak). Az egyes népcsoportok nagyon sokféle anyagból készítettek dobókockát: csont, növényi mag, agancs, kavics, agyag, fog, bronz, drágakövek, porcelán vagy fa. Manapság főleg műanyagból (géppel) vagy fából (kézzel) készül. Két fajtája van: a tökéletes, kaszinói dobókocka és a tökéletlen, lekerekített (csúcsú) bolti dobókocka.
A bolti (játék) dobókockáknak a rajtuk elhelyezkedő pontok egymáshoz viszonyított helyzete alapján két változata van, amik egymás tükörképei. Ezeket általában eltérő színnel jelölik a gyártók. Megfigyelhető, hogy az egy, kettő és három értékű oldalak egymással szomszédosak (egy közös csúcsban érnek össze). A műanyag kocka gyártása során a sablonba a négy-öt-hat értékű oldalak csúcspontjánál töltik be a folyékony műanyagot, aminek nyoma marad a lekerekített felületen. Az ilyen dobókockák élhosszúsága 1,5 centiméter.
2. A TITKOK
Időfizikai szemmel nézve a dobókockákat egyértelmű, hogy a fotinóra vonatkozó információkat hordoz a tulajdonságaiba rejtve. Az alábbiakban ezeket az ezoterikus titkokat foglaltam össze, amik bár szó szerint ott vannak a kezünkben, valahogy mégsem látjuk és értjük őket. Talán mert annyira nyilvánvalóak, azért nem tűntek még fel eddig senkinek.
A fénykvantumot keltő hét időforrásra utal a szemközti oldalak értékének összege: 1+6, 2+5, 3+4. Ha ránézünk egy kockára, egyszerre maximum három oldalát, kilenc élét és hét csúcsát láthatjuk. Vagyis a nyolcadik forráspont, ami mindig éppen hiányzik az időhurokból, valóban nem látható a számunkra. Egyébként a kockán lévő pontok száma összesen: 1+2+3+4+5+6=21, ami a misztikában a halál száma. A halál a teremtésfilozófiában a múlandóságot, halandóságot jelenti, mivel a fotinó létezése függ a téridőtől, amiben keletkezik és mozog. A téridőt elhagyva (vagy annak megszűnése esetén) a fénykvantumok azonnal megsemmisülnek, semmivé foszlik a káprázatuk.
A tökéletes kaszinói kockák a szerkezet ideális formáját mutatják, amilyenné a fotinó válni szeretne az önkeltési folyamata során. Míg a lekerekített bolti kockák a gyakorlati, tökéletlen formájával szembesítenek, amilyen a fotinó valójában. Az aszimmetria tétel és a környezet hullámterének perturbáló hatása miatt a fény forráshelyei ugyanis nem egy pontot, hanem egy zónát fednek le az időhurokban, ahogy a lekerekített csúcsok is apró felületek a kockán. Némi ügyességgel egy dobókockát akár a csúcsára is lehet állítani ennek köszönhetően.
Összesen kétféleképpen lehet úgy elhelyezni a pontokat (értékeket) a kocka lapjain, hogy a szemközti oldalak összege hét legyen. Ez a két variáció egymás tükörképe, amik megfelelnek a jobbos forgású fotinónak és a balos forgású antifotinónak. Mivel a fénykvantum eredetileg a 4D-s téridőben keletkezik, ahol forrásai egy hiperoktaéder csúcsain helyezkednek el, ezt a 3D-be kilapítva fénykocka és antifénykocka egyaránt lehet belőle. Ezek az ellenkezőleg csavarodó hullámtereik miatt egymásra nézve pusztító hatásúak, így a mi világunkban nem találunk antifényt. A pármegsemmisülés egyébként a fény esetében nem jár semmiféle észlelhető effektussal, tehát nyom nélkül eltűnik mindkét energiakvantum. Annihilációs robbanás csak akkor következik be, ha anyag és antianyag találkozik, mert ekkor a lebomló részecskékből kiszabadul az eltárolt fény és szerterohan a környezetbe, felgerjesztve azt.
Ha két kockával játszunk, gyakorlatilag csak két szabályt tudunk követni. Ha ketten vagy többen játszanak az nyer, aki többet tud dobni. Ha egyvalaki játszik akkor nyer, ha hetet tud dobni. A hét szerencsés szám, többek között azért is, mert az eléréséhez a két kockának egymással ellentétesen kell megállapodnia. Az egyiken fent, másikon lent állapot a világ duális természetét jelenti ez esetben (jin-jang, fény-sötétség, fehér-fekete, stb). Továbbá azt mutatja, hogy a dobó képes az egymással ellentétes erőket kiegyensúlyozni önmagában és a környezetében, vagyis egy szerencsés ember.
Készült: 2007.09.27.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz