AZ ISTENI ELEDEL

Ennek az írásnak a megértéséhez ajánlott előbb elolvasni a Don Juan tanításainak lényege című írást az Eseményhorizont 2002-es anyagai között.
Az indián varázslók szerint a Sas (az Isten) a fénytojással (aurával) rendelkező lényekkel (emberekkel) táplálkozik. Amikor egy ember meghal, a fénytojása összetörik és a benne eltárolt, az élete során összegyűjtött emanációk, amiket tudomásnak nevezünk, kiszabadulnak és ezeket eszi meg (veszi magához, gyűjti be) a Sas. Tehát az Isten a teremtményei élete során felhalmozódott információkkal táplálkozik.
Az információ, mint szellem a lélekben tárolódik. Aki saját magát, mint szellemet azonosnak tartja a saját lelkével (időforrás rendszerével), az a teste halálakor szükségképpen visszatér, visszaolvad az Istenbe, ahonnan korábban kivált. Mivel a lélekben működő operációs rendszer az önálló futás befejezésekor úgymond visszaviszi a bariont a keltőjéhez. Pszichikailag az információs mátrixa visszacsatolódik az Isten tudatosságának mátrixába. Aki azonban (a varázslói képzése során) rájön arra, hogy ezt a kettőt el is lehet választani egymástól, az megteheti, hogy átadja az élete minden tudomását a Sasnak, majd ő maga meglép előle (elszökik a "felfalatás" elől). A Sas ezt a varázslók szerint megengedi, mert neki csak az információ a lényeges, nem a hordozó rendszer, ami csupán eszköz hozzá. A Sasnak a kincsre van szüksége, nem a ládára, amiben az tárolódik. Mivel pedig az információ másolható, sokszorozható jelenség, ezért ha adunk belőle másoknak, nekünk nem marad kevesebb.
Valamikor régen a teremtésben akadtak olyan lények, akik ezen a módon megszöktek a Sas elől, és máig önállóan, szabadon vándorolnak az univerzumban, kvázi halhatatlan lényekként. Nem reinkarnálódnak többé, mert megszabadultak a testet öltés pszichikai kényszerétől. Tulajdonképpen kiszabadultak a szamszárából, de nem feltétlenül világosodtak meg, bár törekvéseik célja pontosan ez volt: tudáshoz jutni a világról, amit különféle célok érdekében felhasználhatnak.
A szökevények a Sast tanulmányozva végül különböző okokból összekülönböztek vele és engedelmes alattvalóival. Konfliktusba kerültek az Istennel és szándékaival. A Földön ezeket a lelkeket hívjuk démonoknak, kísértőknek, Sátánoknak, ördögöknek, stb. Ezek a lények azóta az Isten (mint legfőbb "zsarnok") hatalmának megdöntésére törnek és szeretnék elpusztítani az ő teremtését, hogy a saját kedvük (zsarnoki elképzeléseik) szerint formálják a továbbiakban a világot. Ez a nagy lázadás lényege: a teremtés fölötti hatalom megszerzése.
A harc nagyon régóta (sok teremtési korszak óta) folyik, minden elképzelhető eszközzel és mindenhol, ahová csak el tudnak jutni ezek a lények. Némelyikük az Istent utánozva maga is tudomással táplálkozik, más lények információ tartalmát bekebelezve. Ezek a lények nem elementálok, s nem is kylkhorok, de hozzájuk hasonlók, csak sokkal intelligensebbek és ezért veszélyesebbek. Amolyan információs élősködők, akik a varázslók szerint folyamatosan "lelegelik" az emberek fénytojásából az összegyűjtött tudomást. Így annak nincs lehetősége (ideje) összegyűlni olyan mértékben, hogy az emberek elérjék a megvilágosodást, és átlássák, megértsék, mi történik velük és körülöttük. Magyarul ezek a démonok folyamatosan tudatlanságban tartják az embereket, lebutítva őket, hogy táplálékul szolgáljanak nekik. Ártalmas tevékenységüktől nehéz, de nem lehetetlen védekezni, mivel az Isten nem védi meg tőlük a teremtését (mivel őket is a rendszer részének, egyszerű elfajulásának tartja).
A démonok ellen a leghatékonyabban a tudomás folyamatos (egész életen át gyakorolt) összegzésével (ismétlésével), tehát az emlékezéssel lehet védekezni. Ilyenkor nem tudják leszívni, lerontani a tudomást a fénytojáson belül. Másként megfogalmazva: az emlékezés megakadályozza a lélekben tárolódó információk elzajosodását és elfelejtődését, a lebutulást. Az ismétléssel távol tarthatók az ilyen élősködők, amiket elsősorban az emberek tőlük való félelme vonz oda.
Más lázadó lények azt találták ki, hogy információsan megmérgezik az embereket. Ezek a kísértők, akik bűnbe viszik, rosszra csábítják az embereket, megrontva a lelküket, hogy minél disszonánsabb rezgésekkel telítődjenek a számtalan rossz cselekedet és gondolat következtében. Így kiszolgáltatottabbak lesznek a tudomás falóknak (ehetőbbé válnak), másrészt manipulálhatóbbak, zsarolhatóbbak a gonoszságaik miatt. Könnyebb rajtuk hatalmaskodni. Amikor pedig meghalnak, ehetetlennek bizonyulnak a Sas számára, mint a romlott étel (amit az Istennek le kell nyelnie).
Ha a Földön kellően sok embert sikerül lelkileg megrontani, ezek a Sas táplálékává válva megrontják az Istent is (információs manipuláció), aki ettől betegeskedni kezd és ugyanúgy leromlik. Érthetőbben megfogalmazva depressziós lesz, információ feldolgozási, kezelési problémái adódnak. Téveszt és hibázik a teremtés irányításakor, sőt elfogja az "Isten haragja". Ha pedig rosszul vezérli a rendszerét, ez oda vezethet, hogy végül ugyanolyan romlott lesz, mint a lázadók. Így végül haragjában elpusztítja a megmérgezett teremtését, hogy megszabaduljon annak káros hatásaitól. Ez a motívum szinte minden komolyabb vallás tanításai között szerepel özönvíz, tűzözön, ítéletnap vagy világvége formájában.
A mérgezés elkerülésére a megrontott (ehetetlen) lelkeket nem fogadja vissza magába, hanem kilöki, "kihányja" őket magából. Ez az örök pokolra jutás, valamint a kitöröltetés az Élet Könyvéből (isteni lélek nyilvántartás és karmikus adminisztráció). Így ezek az elkárhozott lelkek is a tudomás falók és Sátánok martalékává lesznek ("megveszik a lelküket"), akik elfogják őket és kedvükre uralkodnak rajtuk, önálló teremtést próbálva üzemeltetni a saját elképzeléseik szerint. Gyakorlatilag rabszolgát csinálnak a náluk butább és kiszolgáltatottabb lelkekből, hogy kihasználhassák őket a saját önző céljaik érdekében. Filozófiai szempontból nézve csak az Istent utánozzák, de rosszabb hatásfokkal és gyengébb színvonalon, amolyan "Isten imitátorokként".
Az Isten persze sokféle módon védekezik a táplálékának megmérgezése ellen, közvetlen beavatkozásokkal (csodák) vagy a rendszerét üzemeltető segítőin keresztül. Ezek az adminisztrátorok a próféták, tanítómesterek és különféle angyalok. Gondos földművesként (állattenyésztőként vagy pásztorként) próbálja az egészséges élethez szükséges tudást átadni a teremtményeinek, hogy a tudomásuk normálisan fejlődjön és a számára kellemes, jól fogyasztható lényekké legyenek. Gondozza a kertjét, kiűzve belőle a kártevőket. Ez a folyamat a démonok kiűzése és elpusztítása, a gonosz leláncolása, valamint a megváltás művelete.
A különféle Földre küldött tanításokat természetesen a lázadók folyamatosan próbálják elpusztítani, megcáfolni, hiteltelenné tenni, kiforgatni, lerontani, nevetségessé tenni, stb. Ebben a harcban minden eszköz megengedett, annak ellenére, hogy sokszor próbálták már a közvetítő lelkek diplomáciai úton rendezni vagy legalább konszolidálni a konfliktust mindenféle egyezményekkel és szabályokkal. Amit persze mindenki csak addig tart be, amíg az neki kedvező. A háború tehát lényegében ugyanúgy zajlik, mint az emberek csatái a Földön.
Az emberi tudomás fejlődését elősegítő legjobb vallási tanítások jelenleg a Földön a buddhizmus és manicheizmus. Természetesen ezeknek is megvannak a maguk hibái, hiányosságai, de messze jobbak, mint az újabb keletű vallások, amiket a lázadóknak jobban sikerült lerontaniuk. Az iszlám például az Isten haragjának és negatív megnyilvánulásainak kihangsúlyozásával igyekszik megrontani a lelkeket. A kereszténység, mint a buddhizmus egyik érdekes és torz változata egy ingatag és rosszul kidolgozott dogmarendszer súlyát nyögi a keletkezése óta. A zsidó vallás az emberi önzés kiszolgálására építkező tanításaival szintén csapdába ejti a lelkeket.
A lázadók legújabb eszmei támadásai már a tudomány fölhasználásával férkőznek be az emberek lelki világába, részletesen kidolgozott és késznek tűnő dogmarendszerrel etetve őket. Ilyen csapda a materializmus, szkepticizmus és társaik, amik már egyenesen letagadják az Istent, hogy a kaotikus természet értelmetlenségét erőltessék rá mindenkire.
Mindezen megállapítások nem előítéletekből származnak, hanem az egyes vallások működésének megfigyelésén alapulnak. Semmi sem mond jobb ítéletet egy tanításról, mint az, hogy mi lesz belőle a gyakorlatban. Mit művelnek a tan követői egymással és önmagukkal? Hogyan működnek a rajtuk alapuló társadalmak? Milyen arányban érik el a tan követői a megvilágosodást és jutnak ki a szamszárából, illetve lépnek tovább a magasabb dimenzióvilágok irányába?

Készült: 2006.12.18.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz