A GLÓRIA, MINT BEAVATÁSI SZIMBÓLUM TITKAI


1. A KORONACSAKRA

Az emberi aura (fénytojás, fényruha) nem csupán energiamező és részecskefelhő, hanem információ tároló tér, valamint érzékszerv is egyben. Energiát (fényt), anyagokat (különféle részecskéket) és információt gyűjt magába, dolgoz fel és bocsát ki a környezetébe folyamatosan. Az alábbiakban a fejtetőn lévő koronacsakra, mint energiatölcsér működésének információgeometriai magyarázata olvasható. Emellett ismertetésre kerülnek a glóriának, mint fontos beavatási szimbólumnak és "testrésznek" a titkai is.
A koronacsakra egy fölfelé táguló tachionszerű kúpot alkot a térben. (1. kép) Ha a tachion jelenpontja a lélek helyére esik (az ember fejében középen), akkor a fejbuborék maga a fej (koponya), illetve a fejtetői rész (a tachion mozgása miatt). Efölött kezdődik a toronyzóna a második eseményhorizont időgömbjével. A témával kapcsolatban lásd a: Teremtési tartományok című írást az Eseményhorizonton a 2001-es év anyagai között.


Mivel a 3D-s térben lévő emberi test aurája is csak három térdimenziós (ellentétben azzal, amit sokan állítanak, miszerint 4D-s lenne), ezért a kúp is három dimenziós kiterjedésű normálisan. Ha a kúp csúcsszöge (az aurát keltő lélek forrásrendszerének speciálisan összerendezett sajátrezgése miatt) beáll a Teremtő szögére (36°52'), akkor rezonáns lesz vele. A kúp csúcsán található lélek így képes információkat továbbítani (imádkozni) az Isten felé, mint egyfajta transzcendens adóantenna (a továbbiakban: adókúp).
Akik a tudásban eljutnak egy bizonyos beavatási szintig (nagymester, megvilágosodott), azok lelke "emelkedetté" válik a tudás, mint információ hatására. Az emelkedettség kifejezés nem csupán a lélek rezgésállapotára, a földhözragadt rezgésektől való elrugaszkodottságára, elszállottságára vonatkozik, hanem megnyilvánul az aurában is. Az egyszerű emberek lefelé irányuló tachion kúpja mellett megjelenik (ugyanott, vele ellentétesen) egy fölfelé irányuló tachion kúp is (a továbbiakban: vevőkúp), mely a lélek kapcsolatát jelzi az Istennel. (2. kép) Azt, hogy az illető képes venni az Isten szavait, transzcendens vevőantennaként. A kapcsolat így kétirányúvá válik.


A vevőkúp csúcsa a fej fölött van a levegőben, kiemelkedve a koponyából. A csúcspontban a beavatottságtól függően különböző anyagi részecskék találhatók, melyek gömbszerű, világító gombócot, felhőcskét alkotnak. Ez többnyire nem látható szabad szemmel, csak lélekkel (igazlátással) és az ember mozgása közben hajlamos az ingadozásra (a tömegtehetetlensége miatt), ahogy követi a fizikai testet. A "felsőlélek" kifejezés valószínűleg erre a gombócra utalt eredetileg, bár manapság már egészen más jelentésben használják általában (felettes létező, felsőbb én az Életfán).


A vallási öltözékek között a különféle süvegek, csúcsos sipkák jelképezik ezt a fajta beavatottságot (Istennel való kapcsolatot) ősidők óta. Ilyenek a buddhistáknál a kúp és lótuszlevél formájú, sárga, narancs, vörös és fekete színű süvegek. (3.-4. kép) A tudós szerzeteseknél a fejfedőn látható vízszintes, aranyszínű sávok jelzik, hány beavatás birtokosa az illető. A tibeti buddhistáknál gyakori előre ívelő süvegek a saját múltjába visszakanyarodó Teremtő tachion geometriai szerkezetét utánozzák. Ezzel jelzik, hogy a fejfedőt viselő ember az önmegismerés útján jár (szemlélőpontja visszapillant önmagába). (5. kép)


A katolikus pápai süveg, a mitra szintén lótuszlevél alakú, de fehér, rajta vízkereszttel, ami jelzi, hogy ő Jézus Krisztus földi helytartója (helyettesítője, amíg a Főnök távol van). (6. kép) A mitra egyébként az indoiráni (perzsa) mitológiában a fény istene (Mithrász), vagyis a Napisten, akinek kultusza (vallása) a kereszténység felvétele előtt igen elterjedt volt az ókori római birodalomban is.


2. ELFORGATÁSOK

A megvilágosodott lélek (buddha, arhat) tisztában van a teremtés törvényeivel és működésével. Ennélfogva van rálátása (Rá = Napisten) az Isten fizikai szerkezetére, felépítésére, tehát képes látni (lélekkel érzékelni) a magasabb térdimenziószinteket is (régiesen szólva: a túlvilágot). A felsőlelke nem csupán emelkedett állapotban van (a feje fölött), hanem kiemelkedő állapotba is képes kerülni szántszándékkal, hogy hozzáférjen a magasabb dimenziószintek tudásához. A kiemelkedés azt jelenti, hogy az adó- és vevőkúpját képes kiemelni, kiforgatni a három térdimenziós beágyazási környezetéből. Kiemelkedik a négy dimenziós túlvilágba egy merőleges elforgatás révén.
Egy kúpot két fő tengely körül lehet elforgatni a térben. Az egyik a hossztengelye, mely áthalad a csúcsponton (a jelenforráson), a másik a kereszttengelye, mely a fenékzóna origóján (a legelső, legrégebbi múltbeli pillanaton, ahol a lélek van) halad keresztül. Három dimenziós kúpnál két, négy dimenziósnál három kereszttengely van, amik merőlegesek egymásra és a hossztengelyre is. (7. kép)


Ha a 3D-s vevőkúpot a hossztengelye körül elforgatjuk az 4D-ben 90°-kal, akkor két irányba ki fog emelkedni a 3D-ből (a jelenforrás megmarad a 3D-ben). A vevőkúp 3D-ben látható metszete pedig az anyagi test körül egy 2D-s vevőkúpszelet lesz az illető feje körül. Pontosan úgy, ahogy sok buddhista szentképen ábrázolják a boddhiszattvákat. (8. kép) Ezért mondjuk a szellemileg fejlett emberekre, hogy lobog bennük a tűz, ég bennük a lelkesedés (a lelkük körül).


Minél világosabb eme transzcendens, lelki tűz színe, annál közelebb van az Istenhez (Aranycsírához, Aranyatyához), tehát a beavatási szintek lentről fölfelé haladva a következő színekkel lesznek jelölve: vörös, narancs, aranysárga (mint az aura 1-2-3 főcsakráinál). A hossztengely körüli elforgatás azt jelenti, hogy a lélek még "úton van" a megoldás felé (magisztrál), halad előre a tanulmányaiban, mint egy tachion forrása, mivel a forgástengely egyben a lineáris mozgás útvonala is.
Az a lélek (magiszter), aki végigjárta a teljes beavatási és megvilágosodási útvonalat, vagyis eljutott a megoldásig (Istenhez), önmagában megvalósította a teljes lelki békét. Ő már nem "megy" sehová, nem tanul (önismeretet), hanem tanít, azaz tovább adja az Istenről való tudást másoknak. "A bölcs nem indul sehová, mégis célhoz érkezik." - mondta Lao-ce.
A buddhák a tudásuk révén képesek rá, hogy a vevőkúpjukat valamelyik kereszttengelye mentén is elforgassák a 4D-ben 90°-kal. Ekkor viszont a vevőkúp jelenforrása kiemelkedik a 4D-be, vagyis a segítségével az illető képes lesz átlátni a párhuzamos univerzumokba (3D-s téresszenciákba). Ezt hívják a misztikusok színről-színre látásnak (a kvintesszencia látásának), ami a szentek egyik közismert képessége. Az ilyen kiválóságokat hívják ászoknak, időforrásrendszerüket pedig monásznak. Ennek fizikájával és lélektanával későbbi írásainkban részletesen foglalkozunk majd.
Ha a vevőkúpot kifordítjuk az 5D-s kültérbe, akkor a 4D-s túltérben látható metszete egy 3D-s gömb lesz, közepén a lélekkel. Ez a 3D-s altérben, ahol az anyagi test látható, egy 2D-s sík körként jelenik meg az illető feje körül. Pontosan úgy, ahogy sok buddhista és keresztény képen ábrázolják a szenteket, buddhákat. (9.-10. kép) Ez a glória, amit dicsfénynek, sugárkoronának vagy fénykoszorúnak is neveznek.


A színről-színre látó (a valóság természetét tisztán látó) beavatott, tudós lelkek a szentek. Ők az Isten emberei, munkatársai, akik a teremtés fenntartásán dolgoznak, segítve a többi lelkeket a fejlődésükben. Nem attól szentek, hogy valamely földi egyház szentté avatta őket, hanem mert az Isten (Mindenható) tette őket szentté (a munkájuk elismeréseként).
Az aura elfordulása a magasabb dimenziószint irányába egyben kiterjedést is jelent arrafelé. Ez az aurát kivetítő lélek forrásrendszerének fizikai felszabadulására utal. Nincs az illető lekorlátozva az alsóbb dimenziószinteken belül való mozgásra és persze érzékelésre, tehát nem teljesen ágyazódik be oda (felette áll annak). Ez a fajta szabadság számos misztikus, mágikus (azaz fizikailag még nem pontosan ismert) képességet tesz lehetővé az illető számára. Ilyen a kvázi halhatatlanság, a romlatlan test a halál után, a levitáció, teleportáció, a különféle dolgok megteremtése, a gyógyítás, gondolatolvasás és más csodatételek. Fontos, hogy a lélek belső rezgésképe kellően tiszta (és jól szabályozott) legyen ezen műveletekhez, vagyis elszállottnak kell lennie, nem földhözragadtnak. Az ilyen emberek fizikailag is "kilógnak a sorból", nem csupán szellemileg.
A szentek lelke a világi törvények felett áll részben, tehát a tetteiket másképp ítélik meg a haláluk után odaát. Több a felelősségük, ugyanakkor egyes bűnök alól felmentést kaphatnak megfelelő esetben, hogy a kisebb hibáik karmikus visszahatásai ne hátráltassák a munkájukat és tovább jutásukat. Erre mondják azt, hogy az Isten elnézően bánik az övéivel.

3. VASTAGSÁGOK

A tachion fejbuborékja egy tömör gömb, mivel éppen keltődik, ahogy a jelenpontból kiáradva elkezd felfúvódni. A toronyzónát alkotó gömbök viszont mind üreges időgömbök. A falvastagságuk (egy eseményhorizont réteg vastagsága) egységnyi, ami azonos a tömör fejbuborék maximális sugarával. Ez a távolság arányos a jelenpont forgási idejével, mivel a forrás fél fordulatonként áraszt ki magából egy hullámréteget. A vevőkúp lélek körüli része a második (vagy harmadik) eseményhorizont rétegnek felel meg, ezért belül üres lesz. Így a 4D-ben látható metszete, a 3D-s gömb buborékszerűen fogja körülvenni a fejet. Ez a 3D-s altérben egy 2D-s sík gyűrűként, karikaként jelenik meg a fej körül. (11.-12. kép)


Az egyes szentek glóriáinak vastagsága, karikáinak szélessége árulkodik az isteni hierarchiában betöltött rangjukról is. Minél vékonyabb ugyanis a karika, s nagyobb az átmérője, annál távolabbi eseményhorizont réteg metszetéről van szó. Ez régebbi múltat jelent a jelenforrástól távolodva, ami azt jelzi, hogy az illető lélek milyen messze van az Életfán (Lélekfán) a Teremtőtől. Hányadrangú létező az időszál leágazási rendszerben. Ennek a gráfnak a nulla pontja maga a Teremtő forrás, míg az első elágazási pont a Mindenható Isten, Aki az első rangú létező a teremtésben. Ő a Világtengely (axis mundi) közepén található és körülötte forog és működik az egész teremtése, belőle ágazik el az Életfa. Az Ő kerubjai, közvetlen másolatai tehát másodrangúak, míg azok leszármazottai harmadrangúak, stb.
Mivel a Mindenható maga sosem ölt testet, csak az istenségein keresztül kormányoz, ezért Ő megmarad pontszerű létezőnek, mint első szerinó. A Fiai és Lányai viszont szükség esetén megtestesülnek, s ekkor a glóriájuk egy tömör körlap lesz, ami megfelel a tachion fejbuborékának. Ez kívül van a toronyzónán az idősemmiben, vagyis azt jelzi, hogy az illető nem a téridőben született, akárcsak a Mindenható.
Az istenségek közvetlen leszármazottainak, teremtményeinek glóriája egy olyan nagyobb, de lyukas körlap lesz, aminek a vastagsága azonos a lyuk sugarával. Ők (emberi lelkek) harmadrangúak a rendszerben, míg ezek leszármazottai negyedrangúak, stb. (13. kép)


A fénylő karika belső struktúráltsága, mintázata arra utal, hogy az illető szent melyik fő időszál elágazási rendszerhez tartozik, vagyis melyik párhuzamos univerzumban van, illetve melyik istenség leszármazottja. Mivel azonban a mi szentjeink (akikkel a Földön általában, nagy néha találkozunk) a mi világunkhoz tartoznak, ezért mindenkié egyforma szerkezetű. Így egyelőre nincsenek ismereteink a másféle szentek glóriáinak felépítéséről.

4. SZÍNJELENSÉGEK

A glória színe az azt kibocsátó lélek sajátrezgésétől és a megfigyelő személy érzékelésének módjától függően sokféle lehet. Tehát nem művészieskedésről van szó, hogy a festők (különösen a buddhisták) szeretnek mindenféle színű fénykoszorút rajzolni a buddhák feje köré. Szigorúan fizikai okai vannak a különféle színek ábrázolásának. (14. kép)


A színek az aura rétegeire utalnak. Egyrészt arra, hogy az adott lélek aurájának milyen a domináns színe (a lélek milyen rezgésállapotot képvisel), másrészt, hogy melyik lélekcsoportba tartozik. A Földön élő emberi lelkek 12 fő csoportba tartoznak, az őket irányító 12 arkangyal (felettes létező) miatt. Minden csoportnak saját azonosító színe van. Ezek a négy dimenziós kiterjedés színei. Míg a 3D-ben a fehér fény prizmával 7 látható színre oszlik, addig a 4D-ben 12 színre. Van köztük a 3D-s fogalmaink szerint infravörösnek és ultraibolyának minősülő is, valamint arany és ezüst színű. A fény különböző dimenziószinteken megfigyelhető tulajdonságaival kapcsolatos kutatási anyagok később kerülnek publikálásra.
A buddhák aurájának és glóriájának színei tehát a rezgésszintjük (frekvenciájuk) sorrendjében, lentről fölfelé haladva a következők: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó, fehér. Vannak még emellett barna és rózsaszín aurák is egyes képeken, illetve bordó glóriák, amik (többek között) a lélekcsoporthoz tartozásra utalnak.
Ha közvetlenül a lelkünkkel látunk egy szentet, akkor a belőle áradó gravitációs hullámokat észleljük, amik egységesen aranysárga fényjelenségként nyilvánulnak meg (ahogy minden más is körülöttünk), ezért a glóriája is aranysárga lesz. Ha a látvány spektrumát (gravitációs színképét) összetevőire bontjuk és tudatosan színeket rendelünk hozzá lélekben (szoftveres adatfeldolgozással), akkor láthatjuk az aurát (és a dolgokat) színesnek. A gyakorlatban azonban erre csak nagyon kevesen képesek. Helyette inkább a tárgyakból áradó fénykvantumokat szoktuk megfigyelni a szemünkkel vagy a lelkünkkel, mivel ezek többféle színűek lehetnek (a fotinó körülfordulási átmérője miatt, ami színjelenség fizikai oka).
A szentek aurájából áradó fotinók egyébként azért színesek, mert az aurát betöltő szubanyagi és normál anyagi részecskék, atomok és molekulák az összetételüktől, gerjesztettségi szintjüktől és az aura sűrűségétől függően eltérő módon sugározzák le és verik vissza a közegben pattogó fotinókat.

5. A TÉRKERESZT

A keresztény szentképeken Jézus Krisztus (Pantokrátor) feje körül mindig egy olyan glóriát ábrázolnak, ami tömör és a belsejében kereszt látható. Csak neki van ilyen fénykoszorúja, a többi szenteknek (és buddháknak) nincs. A különbség fizikai oka az, hogy a vízkereszt az Anya vizében (őskáoszban) születettséget jelenti, ahogy arra már utaltunk a 3. fejezetben. A Mindenható térszerán időforrásai a káoszban haladnak, miközben maguk köré keltik a téridőt, s ugyanígy a közvetlen másolatai, fiai és lányai is az idősemmi vizében születtek tőle. Ezért jelzi a vízkereszt a Pantokrátor esetében, hogy őbenne (a lelke centrumában) felsőbb szintű létező, azaz megtartó erejű (képességű, fizikai tulajdonságú) térforrásrendszer egzisztál. (15.-16.-17. képek)


Az emberi lelkekben fotinó működik, az isteni lelkekben szerinó, s a fizikai különbség meglátszik a glóriájukon is. Az istenek fénykoszorúja dominánsan aranysárga színű szokott lenni, erősebben világít, ugyanakkor valamivel kisebb az emberekénél (mivel tömör fejbuborékról van szó) és van benne egy vízkereszt. Ennek ellenére összességében mégis jóval nagyobb aurájuk van, mint az emberi lelkeknek, mert a nagyobb lélek több időforrásból áll és ezért nagyobb hullámteret kelt maga köré.
A 3D-ben látható 2D-s glória, benne az XY vízkereszttel csak metszete a 4D-ben látható 3D-s gömbglóriának, amiben egy XYZ térkereszt van. Ennek az ábrázolása sajnos nagyon ritka a 3D-s Földön, festményen legalábbis még nem találkoztunk vele. A térkereszt, mint vallási szimbólum azonban megjelenik például a kopt kereszténységnél (18. kép), aminek tulajdonságaival részletesen A kereszt titka (2010)  című írásunkban foglalkozunk részletesen. Ha valaki látott térkeresztet ábrázoló képet vagy pláne szobrot, örülnénk, ha elküldené a fényképét a lapgazdának, hogy kitehessük ide.
A térkereszt végei a gömb felszínén hat pontot jelölnek ki, melyeket összekötve egy oktaédert kapunk. A térszerán forrásrendszerének struktúrája pont egy ilyen 3D-s oktaédert alkot, ami 4D-s hullámtereket áraszt magából. A glória tehát precízen jelzi, hogy milyen lélek keltette azt maga köré.


Készült: 2007.01.06. - 10.15.
Frissítve: 2011.10.11.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz