1. ELŐSZÓ
A digitális technika fejlődése napjainkban kezdi lehetővé tenni az alkotók számára, hogy kilépjenek a hagyományos, lineáris filmek keretei közül. Mostanáig az volt a természetes, hogy egy mozifilm vagy tévéfilm egyféleképp mutatja be az elmesélni kívánt történetet, ahogyan a fizikai valóságot is mindenki csak egyféleképpen érzékeli a saját szemlélőpontjából. Ritka kivételt jelentettek ez alól az alternatív befejezések és rendezői változatok, valamint a kihagyott jelenetek, amik inkább hozzáadtak valami pluszt a műhöz, de többnyire nem jelentettek igazán eltérő, önálló változatot a cselekmény fő vonalához képest.
Ma viszont már lehetőség van arra is, hogy többféle, egymással párhuzamos forgatókönyvet írjunk és valósítsunk meg egy témára, amit ugyanazon színészekkel, díszletekkel és stábbal lehet egyszerre elkészíteni és forgalomba hozni. Ez a jövő multiverzális filmjeinek előnye a lineáris filmekkel szemben.
A többféle verzióban létező történet szálai lehetnek a szövegükben, cselekményükben, befejezésükben különbözők, s a művet lemezen megvásárló néző dönti el, melyiket válassza közülük. Így minden alkalommal, amikor megnézi, többé-kevésbé más változatban láthatja ugyanazt a sztorit.
A szórakoztatóipar mostanáig arra koncentrált, hogy folyton eredeti, új ötletekkel álljon elő, míg a jövőben valószínűleg a meglévő ötletek variálgatásával fogják kitölteni a piacot. Erre eddig a megfelelő technológia hiányában nem volt lehetőség. A széles körben elterjedt DVD szabvány és utódai, a nagyobb kapacitású HD DVD és Blu-Ray DVD lemezek viszont lehetővé teszik, hogy a nagy méretű multiverzális filmeket is fel lehessen írni egyetlen lemezre és zökkenőmentesen lejátszhatók legyenek. A néző a lemez menűjéből kiválaszthatja, melyik verziót szeretné megnézni, ami olyan, mintha több filmet kapott volna egynek az áráért. Ráadásul a multiverzális technológia lehetővé teszi a korlátozott interaktivitást, a beleszólást a cselekménybe az alkotók által megadott kereteken belül.
Más műfajokban már régóta létezik a multiverzalitás jelensége. Ilyen például a zeneipar, ahol a slágereknek a nagyobb kiadók rutinszerűen készítik el a stúdió verzióját, a rádiómixét, a koncert verzióját, a diszkó és klub mixet, valamint a videóklipet. Később pedig a nagyobb slágereket más előadók is feldolgozzák, az éppen aktuális, trendi stílusnak megfelelően. A számítógépes zeneszerkesztő programok ma már bárki számára lehetővé teszik, hogy egy sláger karaoke verziójának felhasználásával a saját énekhangját keverje rá a számra, egyedi művet hozva létre. Idővel biztosan el fog jönni az a nap is, amikor ugyanezt az emberek a filmekkel is megtehetik majd, digitálisan belemontírozva a saját hangjukat, arcképüket a kedvenc filmjükbe, hogy igazi, egyedi, családi filmet hozzanak létre a maguk szórakozására.
A szépirodalomban játékkönyvnek hívják az olyan műveket, amiben az olvasó döntheti el, merrefelé kanyarodjon a cselekmény. Ezt egyszerű választással, dobókockával, az összegyűjtött pontok alapján vagy más módon teheti meg. A multiverzális filmek gyakorlatilag az ilyen játékkönyvek filmes megvalósításának lehetőségét is felkínálják.
A technikai lehetőségek már évek óta adottak a korlátozott interaktivitáshoz, de a számítógépes játékok iparágát kivéve még senki nem próbálkozott vele más területeken. Amelyik nagy filmstúdió vagy forgalmazó elsőként fogja ezt megvalósítani és piacra dobni, az olyan forradalmat indít el, mint amilyen a mozgófilm feltalálása, majd a hangosfilm és a színesfilm bevezetése volt hajdanán. Ez várhatóan 4-5 év alatt teljesen átformálja az egész filmipart a gyártástól a reklámon át a forgalmazásig. Szó szerint új, párhuzamos dimenziókat tesz elérhetővé az alkotók és a nézők számára egyaránt. De mit is jelent ez a gyakorlatban?
2. A MULTIVERZÁLIS FILMKÉSZÍTÉS
A FORGATÓKÖNYV
A hagyományos filmek cselekménye alapvetően lineáris. Akkor is, ha több szálon fut a cselekmény vagy elágazó, összetartó események ábrázolásáról van szó, mert az egyes jeleneteket a filmbe lineárisan, valamilyen sorrendben kell beillesztenie a vágónak. Ez a törvényszerűség azonban mára elavulttá vált, mert a technológia lehetővé teszi a párhuzamos eseményszálak ábrázolását, illetve a szálak tetszés szerinti elágaztatását, összefonását.
A rendezők és forgatókönyvírók régóta kísérleteznek azzal, hogy lehetne a valóságban párhuzamosan zajló eseményeket ugyanígy, párhuzamosan bemutatni. Erre több módszert kitaláltak.:
1. A film több részből áll, amelyek mindegyike ugyanazt az eseményt mutatja be, csak másféleképpen. Ezeket egymás után vetítik le. Példák: A nő kétszer, A Lé meg a Lola című filmek.
2. A filmnek készítenek alternatív befejezést, ami csak a DVD változat extrái közé kerül be. Példa: A nemzet aranya.
3. A filmet két változatban készítik el és ezeket egyszerre adják le két tévécsatornán, a néző pedig eldöntheti, melyikre kíváncsi. Igaz, hogy csak az egyiket tudja egyszerre megnézni (hacsak nincs otthon két tévéje egymás mellett vagy nem tudja a háttérben felvenni videóra a másikat), de legalább van választása. Ez a módszer a gyakorlatban nem nyerte el a nézők tetszését, ezért egy-két film után felhagytak vele (évekkel ezelőtt).
Ami közös ezen módszerekben, hogy egyik sem tud igazán kilépni a hagyományos linearitás keretei közül. A technikai korlátok rányomják bélyegüket az alkotók gondolkodására és a nézők szemléletére is. Ezen pedig csak a technika fejlődésével és a benne rejlő új lehetőségek kiaknázásával lehet változtatni.
Egy film élettörténete a forgatókönyvvel kezdődik. Ennek minősége, kialakítása kulcsfontosságú a sztori sikeréhez. Kell egy jó ötlet, amit megfelelő módon, bizonyos dramaturgiai szabályok betartásával kell kidolgozni. Ebben vannak leírva tételesen a párbeszédek, kosztümök, helyszínek, hátterek, vizuális trükkök, kameraállások, megvilágítás és hangeffektusok.
Az írás során általában mindig több ötlete van a szerzőnek (pláne ha több szerző van), mint amennyi belefér egy filmbe. Az ötletek száma később csak gyarapodik, ahogy a forgatás során a színészek és a készítők beszélgetnek, vitatkoznak róla és mindenki hozzáteszi a magáét. A sztori ettől csak gazdagabb lesz, de sajnos a leghosszabb mozifilm sem lehet elég hosszú ahhoz, hogy minden ötlet beleférjen. Eddig a kihagyott ötletek szemétbe kerültek vagy jobb esetben a DVD kiadás extrái közé lettek becsempészve, kihagyott jelenetek címszó alatt.
A multiverzális filmeknél végre lehetőség nyílik arra, hogy az összes ötletet meg lehessen valósítani. Igényesen kidolgozva, akár többféle variációban is. Ez jelentős mértékben megkönnyíti majd az írók dolgát, gazdagabbá teszi a filmet, ugyanakkor megadja a lehetőséget a színészeknek és a rendezőnek, hogy többféle koncepciót is kidolgozzanak.
A hagyományos történetek logikailag lehetnek több szálúak, de fizikailag maga a film akkor is egy szálú. Ezért hívjuk filmszalagnak. A digitális technika viszont lehetővé teszi, hogy a film fizikailag is "elágazzon", és a néző dönthesse el, melyik eseményvonalat kívánja követni. A matematikában ezt a struktúrát gráfnak hívják (1. - 2. ábrák).
A FORGATÁS
Az igényesebb filmek forgatása során a jeleneteket általában több kamerával veszik fel egyszerre, amik különböző pozíciókból rögzítik ugyanazt a cselekményt. Ennek számos előnye van. Egyrészt a színészeknek nem kell többször eljátszaniuk ugyanazt a jelenetet különböző kameraállások mellett. Másrészt a vágáskor nem merül fel annak a veszélye, hogy eltérnek egymástól az egyes felvételek és ez meglátszik a filmen. Nem ugranak az égen a felhők vagy nem kerül odébb a Nap. Nem történhetnek figyelmetlenségből változások a díszletben, amit az éles szemű rajongók rögtön kiszúrnak és az interneten közzétesznek, "leégetve" vele az alkotókat.
Egy 1,5-2 órás nagyjátékfilm esetében 3-4 kamerával forgatva a jelenetek többségét minimum 6-8 órányi nyers felvétel keletkezik, amiből a vágó elkészítheti a filmet és az extrákat (werkfilmbe valók, bakiparádé, alternatív befejezés, kimaradt jelenetek, stb.). A felvett anyag nagyobbik része tehát valószínűleg a raktárban, majd a szemétben végzi és sosem jut el a nézőkhöz. Vagy azért, mert rossz lett vagy mert redundáns a végleges film jeleneteivel.
A kimaradó felvételeket egy multiverzális film esetében 80-90%-ban fel lehet majd használni az alternatívák összeállításához. Ez nagy könnyebbség lesz a vágók számára, mert nem kell megalkudniuk a jó jelenetek között és szinte mindet felhasználhatják valamelyik verzió összeállításához.
A forgatás persze némileg bonyolultabbá válik majd, de kellő szervezéssel kezelhető marad a rendező számára. Néhány példa erre.:
1. Helyszínek, hátterek és díszletek.
Ugyanazon cselekmény felvehető több hasonló vagy különböző helyszínen is. Külső helyszínen vagy stúdióban egyaránt. Ugyanazon helyszín hátterei, díszletei kisebb-nagyobb mértékben megváltoztathatók a tárgyak kicserélésével, áthelyezésével, valamint a megvilágítási és környezeti (időjárási) viszonyok megváltozásával, megváltoztatásával. A bekamerázott helyszínen egyszerre készült különböző felvételekkel egészen más hatást lehet elérni filmverziónként, attól függően, hogy a rendező mit akar láttatni a nézővel, például melyik szereplő irányából kívánja megmutatni az eseményeket.
2. Színészek és kosztümök.
A színészek ugyanazon jelenetet többször is eljátszhatják többféleképpen, más hanghordozással, gesztusokkal, érzelmekkel, mozgással. Így nagyobb szabadságot kaphatnak a rendezőtől az önkifejezésre, amitől a teljesítményük rugalmasabbá válik. Külön előny, hogy kevésbé skatulyázódnak be a színészek bizonyos sztereotíp szerepekbe (pl.: mogorva zsaru, harsány dumagép, kurvás csinibaba, stb.), amik aztán kihatással lesznek az egész karrierjükre. Az egyes jeleneteknél lehetőség van többféle kosztüm viselésére az adott verzió stílusától függően. Egy erotikus jelenetet így meg lehet csinálni sok ruhába vagy kevés ruhába öltöztetett szereplőkkel, illetve meztelenül is. A módszer fontos előnye, hogy egy film többféle korhatári besorolásnak is meg tud felelni, a verzióitól függően, ami eladhatóbbá teszi a terméket a szélesebb piacon.
3. Trükkök és vizuális effektusok.
A maszk és trükkmesterek a rájuk bízott jeleneteknél többféle módszert, eszközt is kipróbálhatnak, fantáziadúsabbá téve az alkotást. A vizuális effektusok szintén gazdagabbá teszik a végeredményt, mert lehetőséget adnak, hogy többféle színvilággal és animációval árnyaljuk a mondanivalót.
4. Operatőri munka.
Az operatőrök a jelenetek többféle verziójú forgatásánál lehetőséget kapnak rá, hogy mindig egy kicsit vagy nagyon másféle kameraállásból vegyék fel az eseményeket, amivel szintén egyedi stílust, hangulatot adhatnak az egyes verzióknak. Ennek csupán a film költségvetése szabhat határt, mert az nyilvánvaló, hogy a költséges és nehezen előállítható jeleneteket nem lehet többször vagy túl sokszor megismételni. Bár valószínűleg a jövőben ez is változni fog, a digitális trükkök fejlődésével és olcsóbbá válásával.
UTÓMUNKÁLATOK
A leforgatott nyersanyagok feldolgozása mindenki számára több lehetőséget fog kínálni, minden szempontból. A speciális effektusok készítői, a vágó, a hangmérnök és a zeneszerző együttműködése teszi élvezhetővé a filmet és adja meg a mű végleges arculatát. Valószínűleg jobb munkát tudnak majd végezni, ha sokkal nagyobb mennyiségű anyagból dolgozhatnak, és szükség esetén cserélgethetik is az egyes verziók jeleneteit, anyagait. Kicsit olyan ez a fajta vágás, mintha a jeleneteket legóelemek módjára próbálnánk összekapcsolni, keresve az egymáshoz leginkább illő stílusú, hangulatú beállításokat. A végső cél az, hogy minden elem (felvétel) megtalálja a maga helyét valamelyik film variációban.
A többféle alternatíva azt is lehetővé teszi, hogy többen vágják meg az anyagot és mindenki a saját elképzelése szerinti változatot készítse el. Vajon milyen lenne az a film, aminek az egyes verzióit a regényíró, a forgatókönyvíró, a rendező, az operatőr, a vágó vagy a sztárszínész vágta össze? Ha ugyanazon esemény mindenki számára másmilyennek látszik és más mondanivalóval bír, akkor miért ne lehetne ezeket párhuzamosan elkészíteni? A szubjektív valóság szubjektív ábrázolása érdekes párhuzamok és ellentétek bemutatására adna lehetőséget. Mellesleg pedig azok is kipróbálhatnák a vágás nehéz művészetét, akiket eddig a szakma képviselői nem engedtek oda a vágóasztalhoz - jogosan.
A hang effektusok és háttérzenék ugyanígy hozzájárulnak a film hangulatának kialakításához. A zeneszerző ugyanazon jelenethez többféle zenét komponálhatna vagy a különféle verziójú jelenetekhez ugyanazon zene más-más variációit készíthetné el.
A film elején és végén olvasható feliratok - az alkotók felsorolása - szintén többféle verzióban készülhetnének, másféle betűtípussal, háttérrel, zenével és futtatási sebességgel.
3. FILMFORGALMAZÁS
REKLÁMOZÁS
Egészen biztos, hogy az első években, évtizedekben nagy hatása lesz az új filmeket népszerűsítő reklámokban annak, hogy az alkotást hányféle változatban készítették el. Ezt úgy fogják majd hangsúlyozni, mint az "egyet fizet kettőt kap" akciókat, hogy meggyőzzék a nézőket, tulajdonképpen több filmet kapnak egy csomagban. Amik csak hasonlóak, de nem azonosak. Így 4-5 vagy 10-20 alkalommal is meg lehet nézni őket otthon, a megvett lemezről, mégsem válnak unalmassá, mert minden verzió tartalmaz valami meglepetést, újdonságot vagy különlegességet.
A fő szabály továbbra is az lesz, hogy aki olyat tud produkálni, amit korábban még senki sem, az lesz a nyerő az újdonság ereje és csábítása miatt. Ahhoz tehát, hogy a multiverzális filmek gyors és átütő sikert arassanak a piacon, feltétlenül szükség lesz rá, hogy egyszerre, kvázi rövid időn belül több alkotás is ezen a módon készüljön el és kerüljön forgalmazásra. Minél több műfajban, hogy az eltérő nézői csoportok mindegyikéhez eljussanak ezek a filmek. Főleg Oscar esélyes forgatókönyveket érdemes első körben feldolgozni, neves színészekkel, hogy minél nagyobb legyen a bemutatás körüli médiakampány.
MOZIBAN
Mivel a mozi teljesen lineáris médium, ezért itt a multiverzális filmnek csak egy változatát lehet levetíteni. Ezt hívhatjuk alapváltozatnak vagy főverziónak, ami valószínűleg a rendezői változat lesz majd többnyire a gyakorlatban. Hacsak a film tulajdonosa másként nem dönt és előnyben nem részesíti valamelyik alternatív változatot a saját ízlése, a közönség szavazatai vagy az üzleti érdekek szerint.
A filmforgalmazásban eddig az volt a bevett gyakorlat, hogy az új filmeket először a mozikban mutatták be, és csak utána kerültek videó, illetve DVD kiadásra, végül a televízióba. Ennek alapvetően a profit maximalizálása volt az oka. Ha minden médiumhoz egyszerre került volna a film, akkor sokkal kevesebben nézték volna meg a moziban, ami a mozi üzemeltetőket gyorsan csődbe vitte volna.
A multiverzális filmeknél nem feltétlenül merülnek fel ilyen gondok, mert megoldható, hogy minden kommunikációs eszközön a film más verziója kerüljön egyszerre bemutatásra. A rendezői változat mehetne a moziban. A tévében (mozicsatornákon) az egyik fő alternatívája (vagy akár több is, ha minden csatornának más verziót adnak el). A DVD lemezeken pedig a többi vagy akár az összes változat, ha mindegyik ráfér az adathordozóra. A lényeg az, hogy az egyes médiumok ne kerüljenek a forgalmazás során érdekütközésbe, tehát ne rontsák egymás üzletét, ami elvileg az eltérő filmverziók segítségével megoldható lesz. Hogy a gyakorlatban is beválik-e a módszer, az persze kérdéses. A nézettségi statisztikák és bevételi adatok majd eldöntik, van-e létjogosultsága az ilyen ötleteknek.
TELEVÍZIÓBAN
A hagyományos analóg televíziócsatornákon csak az alapváltozatot lehetne levetíteni, de a digitális televíziózás és az internetes televíziózás már lehetővé teszi, hogy a néző eldöntse, melyik verziót (verziókat) akarja megnézni.
INTERNETEN
Az internet az a médium, ami egyre inkább magába szívja a régebbi vetélytársait. Az újságokat, a rádiót, televíziót és mozit, hogy egy interaktív, rugalmas és olcsó kommunikációs felületet kínáljon mindenkinek, ami szinte bárhonnan és bármikor elérhetővé tesz bármit az emberek számára. A benne rejlő előnyöket és lehetőségeket feltétlenül figyelembe kell venni a multiverzális filmek terjesztésénél is. Íme néhány egyszerű példa az internet felhasználására.:
Ha a rendező úgy dönt, hogy egy filmhez olyan sok alternatívát készít, amennyi nem fér fel még a nagy, 50 Gb-s HD DVD lemezekre sem, akkor a kimaradó változatokat ki lehet tenni a film honlapjára. Az internet szerverek tárkapacitása egészen biztosan mindig sokszorosan meg fogja haladni az otthoni adathordozókét, tehát nem jelent majd gondot akár több száz vagy ezer alverzió publikálása sem. A szerverekről pedig a nézők változatos feltételek mellett tölthetik le maguknak a kiválasztott verziót (verziókat).
Az internetben rejlő interaktivitás felveti annak a lehetőségét, hogy a film leforgatott jeleneteiből maguk a nézők fabrikáljanak maguknak új verziókat, házilag vágva össze belőlük egy szerkesztő programmal valamit. Meg lehetne adni a lehetőséget bárkinek, például némi pénz befizetésével, hogy szabadon vagy bizonyos feltételekkel felhasználhassa a film nyersanyagát és "rajongói változatokat" készítsen, amiket a film honlapján publikálhatna is. A Csillagok háborúja esetében ez a fajta filmkészítési játék már évekkel ezelőtt megvalósult, tehát várható, hogy idővel terjedni fog a módszer.
Ehhez persze ki kell még dolgozni az egész folyamat szerzői jogi hátterét, de a módszer a technika fejlődése és az emberi találékonyság miatt mindenképpen el fog terjedni. A trend egyértelműen megállíthatatlan, csupán lassítani lehet negatív hozzáállással és korlátozó törvényekkel a megvalósulását.
Ehhez persze úgy kell leforgatni a film jeleneteit, hogy azok legóelemszerűen összeilleszthetők legyenek egymással. Később a filmek tulajdonosai arra is lehetőséget adhatnak a nézőknek, hogy több teljesen különböző filmből próbáljanak új alkotásokat összefércelni, igényük és fantáziájuk szerint. Az utóbbi években már erre is volt példa, amikor egyes amerikai filmstúdiók az újabb filmjeikbe bevágtak más, régebbi filmjeikből kiemelt látványos jeleneteket, hogy spóroljanak a költségeken.
Az egészen biztos, hogy az így születő alkotásoknak kb. a 90%-a egyszerű szemét lesz, viszont a maradék segít majd a felszínre hozni az emberekben rejlő tehetséget. A stúdiók és producerek így könnyebben felfigyelhetnek a tehetséges, amatőr forgatókönyv írókra, vágókra, rendezőkre és felfuttathatják őket. Ahogy azt a zeneiparban már rutinszerűen csinálják a lemezkiadók.
DVD ÉS MÁS ADATHORDOZÓK
A DVD lemezek utódai, a HD DVD és a Blu-Ray DVD lemezek a következő 5-10 évben fognak elterjedni a világon. Ezek már elég nagy kapacitásúak és gyorsak ahhoz, hogy a megnövekedett méretű multiverzális filmek is elférjenek rajtuk kényelmesen, a szokásos extrákkal együtt (werkfilm, bakik, bemutatók, interjúk, stb). A Blu-Ray lemez 27 Gb-s változatára például 4-5 teljes mozifilm ráfér, tehát ennyi párhuzamos eseményszálat lehet felírni rá. Egy 50-51 Gb-s HD DVD-re pedig akár 20-25 verziót is fel lehet írni, a hozzájuk tartozó 10-20 különféle nyelvi szinkronhanggal és feliratozással együtt.
Addig, míg ezek a lemezek elterjednek, a hagyományos DVD lemezek kapacitása korlátozza le a film fizikai méretét, ami 4,7-8,54 Gb vagy a kétoldalas lemezeknél 9,4-17,08 Gb lehet. A tömörítés mértékétől függően ezekre 1-4 változat fér fel, ami simán megduplázható azzal, ha egy tokban két lemezt adnak ki. A multiverzális filmek forgalmazásának tehát már évek óta nincsenek technikai akadályai és a helyzet idővel csak javulni fog.
4. TECHNIKAI MEGVALÓSÍTÁS
LEJÁTSZÁS
A multiverzális filmeknek fizikailag kétféle változata fog valószínűleg elterjedni, amik a lejátszásuk módjában különböznek egymástól. Az egyszerűbb változatnál minden egyes verzió egy önálló filmet jelent, amiket egymás után írnak fel az adathordozóra. A néző csak választ a lemez menűjéből és sorban megnézheti az alternatív sztorikat. A másik a gráfszerűen elágazó, illetve összefonott, egymásba gubancolódó történetekhez igazított technológia, ahol az egyes jelenetek a lemezen nem feltétlenül egymás után következnek, hanem valamilyen meghatározott sorrendben. Tehát az olvasófejnek ugrania kell a keresett részhez. Pont úgy, mint a számítógépes játékoknál, amikor pályát kell váltani. Ott is beletelik néhány másodpercbe, míg a szükséges elemeket a gép betölti a memóriába és megjeleníti.
Ha megfilmesítünk például egy játékkönyvet, ahol az olvasó, illetve néző dolga eldönteni, hogyan döntsön a főszereplő, illetve merre kanyarodjon a történet, akkor az elágazások miatt töredezett lesz a lemezre lineárisan felírt információ. Mivel azonban a nézőnek egyébként is gondolkodnia kell a választáshoz, és kiválasztani a párbeszéd ablak menűjéből a továbblépés irányát, ez nem fog gondot okozni a gyakorlatban. A közvetlen elérésű flash memóriákártyák elterjedésével pedig a probléma el is fog tűnni, mert ott nem számít, fizikailag hová van eltárolva a keresett adat.
Az alábbi ábra a film logikai szálainak fizikai leképzését szemlélteti a lineáris elérésű adathordozóra. A bonyolultabb szerkesztésű multiverzális filmek esetében többféle matematikai leképzés is lehetséges, amik közül a leghatékonyabbat kell kiválasztani.
A MÉRETNÖVEKEDÉS KÖVETKEZMÉNYEI
A multiverzális filmek fizikai méretének jelenleg csak a technológia szab határt. A későbbiek folyamán viszont, ha (évek múlva) megjelennek a terrabájtos adathordozók, akár több száz vagy ezer variációban is elkészíthetők lesznek az alkotások. Ennek a féktelen "lehetőség burjánzásnak" azonban komoly korlátot fog szabni a nézők türelme és kíváncsisága, vagyis az, hogy hányféle változatban lesznek hajlandók megtekinteni a filmeket. Nem beszélve a gyártók és színészek elszántságáról, hogy mennyi változatot lesznek hajlandók megírni, leforgatni és eljátszani.
Szükség lesz tehát közvélemény kutatásokra és tudományos mérésekre, hogy meg lehessen állapítani, legalább hozzávetőlegesen, hány változatban érdemes elkészíteni egy filmet. Ha a legkitartóbb emberek is megúnják 10-15 vagy 20 alkalom után megnézni ugyanazon film variációit, akkor nincs értelme több száz vagy ezer alternatívát elkészíteni. Hacsak nem készülnek az egyes változatok külön célközönségnek, melyek tagjai nem keverednek egymással.
5. A MULTIVERZALITÁS LEHETŐSÉGEI
VARIÁCIÓS LEHETŐSÉGEK
Egy multiverzális film variációi azok a lehetőségek, amik egy adott történet megjelenítésének módjait, formai lehetőségeit érintik. Többféle szempont és igény figyelembe vételével kerülhetnek kialakításra, amiket már a forgatókönyv írásakor érdemes tisztázniuk az alkotóknak (író, rendező, producer, jogász). Ezek közül a legnyilvánvalóbbak a következők lesznek.:
1. Korhatár besorolás.
A filmek korhatár besorolása több szempont alapján történik. Ilyen a szexualitás ábrázolása, a káromkodás, az erőszakos jelenetek durvasága, valamint az erkölcsi és politikai szempontból kifogásolható dolgok "népszerűsítése".
Egy film eladhatóságát, forgalmazásának körülményeit manapság jelentősen befolyásolja a korhatár besorolás. Akár meg is bukhat a produkció pénzügyileg miatta, amit célszerű nem kockáztatni. De mi van akkor, ha a filmet többféle verzióban is elkészítik? Ha úgy forgatják le a kényes jeleneteket, hogy a film egyes változatai megfeleljenek a különböző korhatár besorolásoknak. A DVD filmek esetében lehetőség van arra, hogy a korhatáros verziót egy jelszó megadásával tudja csak a néző megtekinteni, amit a vásárláskor külön lezárt borítékban mellékelnek a lemezhez. Így a gyerekek nem nézhetnek otthon durva filmeket, hacsak meg nem szerzik a kódot, aminek őrzése viszont már a szülők felelőssége, nem a forgalmazóé.
Ezen módszer fontos előnye lenne még, hogy véget vetne a filmek önkényes cenzúrázásának, ami a kereskedelmi tv csatornáknál általános gyakorlattá vált az utóbbi években. A felnőtt nézők egyszerűen nem szeretik, ha pusztán azért herélik ki a filmeket (jól-rosszul), hogy alacsonyabb korhatár besorolással lehessen bemutatni őket. A multiverzális technológiának köszönhetően ezután a kecske is jóllakna és a káposzta is megmaradna. És persze a vérmesebb rendezők is kedvükre kiélhetnék a vizuális szadizmusukat, amikor celluloidra nem való ocsmányságokat tesznek bele a filmjeikbe.
2. Stílus.
Egy film stílusa, hangulata rengeteg tényező összjátékának az eredménye. A fontosabbak ezek közül (párokba rendezve) a következők.:
Erotikus jelenetek vagy puritánság.
Káromkodásokkal fűszerezett szöveg vagy mértéktartó párbeszédek.
Erőszakos jelenetek (verekedés, lövöldözés, kínzás, halál, szörnyűségek) vagy lágyabb, kultúráltabb megoldások az érzékenyebb lelkű nézők és a gyerekek kedvéért.
Vicces szövegek (jópofaságok, poénkodások) vagy komolyabb szövegek (visszafogottabb és választékosabb stílusban).
Szószátyár szereplők vagy szűkszavú szereplők.
Lassú cselekmény vezetés vagy gyors tempó.
Minden egyes variációhoz eltérő hangulatú zenét lehet keverni, továbbá az egyes jelenetek színesíthetők azzal, hogy mindben kicsit másként viselkednek a szereplők, de erről már volt szó korábban.
3. Kamera állások és megvilágítás.
Vannak nézők, akik szeretik, ha közelről látják a szereplők arcát, mások inkább távolabbról szemlélnék az eseményeket. Vannak színészek, akik képesek az arcukkal mindent kifejezni, míg egyes színésznők esetleg nem akarnak a ráncaikkal és plasztikai műtétjeikkel, botoxozásukkal premierplánban büszkélkedni. Egész más hatást nyújt továbbá a kamera magassága és dőlésszöge is (fentről, szemből, alulról, stb.), valamint a helyszínen alkalmazott megvilágítás.
4. Díszletek és kosztümök.
Ugyanazon jelenetek leforgathatók eltérő helyszíneken vagy különböző díszletek között, amiknek szintén hangulatkeltő hatása lehet megfelelően alkalmazva. A szereplők ruházatával és használati tárgyaival ugyanez a helyzet. A meztelenség mértékével is szabadabban bánhat a rendező, és az alkotást szponzoráló divatcégek és ruhagyárak is elégedettebbek lesznek, ha minden verzióban más termékükben láthatják a sztárokat.
5. Trükkök és speciális effektusok.
A rendezők mindig látványosabb és vadabb dolgokat akarnak vászonra vinni. Ez a trend elég régóta fennáll és valószínűleg a jövőben sem fog megváltozni egyes műfajokban és főként a nagy költségvetésű filmeknél. Ha többféle látványterv is készül egy alkotáshoz, akkor a költségvetés függvényében akár mindegyiket meg lehet valósítani. Innentől kezdve viszont tényleg csak az alkotók fantáziája szab majd határt a látványvilágnak.
ALTERNATÍV LEHETŐSÉGEK
Egy multiverzális film alternatívái azok a lehetőségek, amik a történet alapváltozatától kisebb-nagyobb mértékben eltérnek, tehát különböző cselekményeket és mondanivalót jelenítenek meg.
Egy történet többféleképpen elkezdődhet, sokféleképpen alakulhatnak benne egyes részletek és a befejezése is változatos lehet. A forgatókönyvírónak arra is lehetősége van, hogy elkalandozzon az alapverzió műfajától és az egyes alternatívák teljesen másféle megközelítéssel mutassák be az eseményeket, alig hasonlítva egymásra.
Arra már nagyon sok példát láttunk, hogyan képes egy színész több szerepet eljátszani ugyanazon filmben, például önmaga ikertestvérét vagy klónját. A multiverzális filmek viszont azt is lehetővé teszik, hogy egy szerepet több színésszel készítsünk el, akik ezáltal kellemesen egyedivé teszik az alternatívákat. A rendezőnek tehát lehetősége van a szereplő válogatáson több ígéretesnek látszó embert is kiválasztani, akik lehetőséget kapnak rá, hogy megmutassák, mire képesek. Utólag aztán a nézők eldönthetik, például internetes szavazással, hogy ki volt a legjobb szerintük az adott szerepben.
A fő kérdés igazából az, hogy mennyi fantázia és alkotókészség szorult a forgatókönyvírókba, operatőrökbe, színészekbe és rendezőkbe? Mennyire lesznek képesek élni az új technika nyújtotta előnyökkel és kihasználni a benne rejlő lehetőségeket?
INTERAKTIVITÁSI LEHETŐSÉGEK
A rajngók régóta vágynak már annak a lehetőségére, hogy beleszólhassanak a kedvenc filmjeik elkészítésébe vagy cselekményébe. A számítástechnika fejlődésével az álomból egyre inkább valóság lesz, ami a következő lehetőségeket kínálja a nézők számára.:
1. A sikerfilmekből készített számítógépes játékok vagy a népszerű játékokból készített filmek között szorosabb, közvetlenebb kapcsolat hozható létre. Ha mindkettőt egy hordozóra írják fel, akkor a néző-játékos könnyedén lépegethet át a filmből a játékba, vagyis elmosható a határ a kettő között.
2. Idővel biztosan el fognak terjedni az olyan párhuzamos lejátszók és megosztható mezejű tévéképernyők, amiken egyszerre több (4-6) tévé csatorna műsora is nézhető lesz. A távkapcsolóval a műsorok hangját tudja majd szabályozni a néző. A Vissza a jövőbe II. című filmben ezt már láthattuk működés közben. Az ínyencek biztosan ki fogják próbálni, hogy ugyanazon film egyes variációit egyszerre nézzék meg. Ehhez azonban a lejátszó készülékeknek kell még fejlődniük, de 5-10 éven belül biztosan piacra dobják majd őket.
3. A rendező lehetőséget adhat egyes (kiválasztott) nézőknek arra, hogy szerepeljenek a filmjében. Jutalomként, pénzért vagy bármi más okból - ürügyet rengeteget lehet találni. Tehát nem csak részt vehetnek kívülállók a forgatáson (megfigyelőként), hanem rajongói tanácsadóként beleszólhatnak már a legelejétől kezdve egyes alternatív változatok megírásába, kialakításába. Ez arra is jó lenne, hogy a tehetséges amatőr ötletemberek befussanak, felfigyeljenek rájuk a szakma képviselői.
4. A dolog tovább fejleszthető odáig, hogy a rajongók szerepelhetnek is a filmben statisztaként vagy akár főszereplőként. Ennek érdekében lehetne csinálni egy "Megaszínész" versenyt a televízióban, ahol a jelentkezők közül a legjobbak amatőr színészként szerepelhetnek egy produkcióban (annak valamelyik verziójában).
5. Érdekes ötletnek tűnik még az, ha egyes variációk (és jelenetek, elágazási lehetőségek) nem kerülnek fel a DVD adathordozóra, hanem a filmet szponzoráló cégek felhasználhatják azt a termékeik reklámozására. A film a terméket reklámozza, a termék pedig a filmet.
6. Egyes variációkat csak az internetről lehet majd letölteni változatos feltételekkel. Például ha a regisztrált felhasználó kitölt egy kérdőívet vagy megnyer valamilyen játékot a tévében, rádióban, újságban, interneten.
7. Egyes variációk csak egy adott földrajzi területen (országban, kontinensen) kerülnek forgalmazásra, mert más a nézők pszichológiája, igénye, elvárása Kínában, Japánban, Indiában, Afrikában, Európában, Amerikában, stb.
6. UTÓSZÓ
Valószínűnek tűnik, hogy a következő 5-10 évben az egész világon elterjednek a multiverzális filmek és idővel ez lesz az általános filmkészítési forma. A hagyományos lineáris filmezés pedig háttérbe szorul és főként a retro filmesek körében marad meg, ahogy a fekete-fehér filmezés is.
Komoly előny, hogy egy multiverzális film elkészítésének költségei a hagyományos, lineáris filmével összehasonlítva azonosak vagy alig valamivel magasabbak, hacsak nem verik magukat az alkotók extra kiadásokba. A forgalmazás, reklámozás költségei szintén azonosak vagy csak elenyésző mértékben magasabbak, mivel az adathordozók ára elenyésző a fogyasztói árhoz képest.
Az is sokat számít, hogy egy meglévő és jól jövedelmező iparág piacát kell az új műfajnak meghódítania, majd átvennie, tehát nem kell a piacot kiépíteni. Ráadásul az egész nem igényel nagy infrastruktúrális és technikai beruházást, csak ötleteket és kreativitást. Várhatóan ez lesz a következő években, évtizedekben az ideális üzleti lehetőség, ahol kevés beruházással nagy haszonra lehet szert tenni és gyakorlatilag nincs rizikója. Még ha nem is tetszene a multiverzális filmek ideája a konzervatívabb nézők egy részének, a filmek alapváltozatát akkor is megnéznék, amennyiben jó maga a film.
Az alkotó művészek szabadabban eljátszogathatnak majd az ötleteikkel és sokkal szorosabb kapcsolat alakul ki az alkotók és a közönség között. Sok történet esetén felmerül a nézőben a kérdés, mi lett volna, ha...? Ha bármi másként alakul a filmben?
És persze azt se feledjük, hogy a multiverzális filmek forgalmazásával plusz bevételekre tehetnek szert az alkotók. A moziban és a tévében lemegy a rendezői változat, a DVD-n pedig rajta lesz emellett 5-6 vagy 10-20 további variáció és alternatíva. Akinek ez nem elég, mert extra változatokat is szeretne, az az interneten keresztül letöltheti magának a többi variációt némi plusz pénzért vagy elkészítheti a saját verzióját a leforgatott jelenetekből. A módszer logikailag hasonló lesz a számítógépes programok kereskedelméhez, ahol van egy ingyenes, egyszerű verziója a programnak és csak a full extrás változat használatáért kell fizetni.
Készült: 2007.03.11.-20.
Következő írás
Vissza a tartalomhoz