DZYAN KÖNYVÉNEK EZOTERIKUS JELENTÉSE

A Magyar Teozófiai Társulat 1924-ben, majd 1993-ban adta ki Dzyan könyvének első részét, ami Helena P. Blavatsky 1888-as Titkos tanítás című könyve alapján lett összeállítva. Ebben az 55 oldalas füzetecskében az első hét Dzyan stanza fordítása olvasható (az összesen 19-ből), a hozzájuk fűzött teozófiai magyarázatokkal. Az ősi kéziratot vízálló és tűzálló pálmalevélszerű lapokra írták és máig őrzik valahol a Himalájában egy szikla könyvtárban.
A szerző nem az eredeti nyelvezetéből (senzar), hanem szanszkrit fordításokból készítette az angol szöveget (hiányosan), majd ebből fordították őket magyarra. Blavatsky különböző okokból (elég bután) úgy döntött, hogy a stanzák (versek) egy részét (szavakat, mondatokat) kihagyja, tehát hiányosan közölte őket, megnehezítve, hogy megfejthető legyen a tanítások eredeti (ezoterikus) mondanivalója.
Miként a Széfer há Zohár esetében, úgy Dzyan könyvével is az a helyzet, hogy nem kellő szinten beavatott emberek kezébe kerültek, akik javarészt félreértették a szövegek jelentését és rosszul fordították őket szanszkritra, majd onnan tovább angolra, végül magyarra. A nem tudományos igényű, hanem irodalmi jellegű műferdítéseknek köszönhetően majdnem a felismerhetetlenségig eltorzult a tanítások eredeti mondanivalója. Ennek ellenére kísérletet tettem rá, hogy értelmezzem az anyagot, próbálva visszaállítani az eredeti jelentést. Mivel más forrásokból már sokmindent visszafejtettünk a teremtés működésével kapcsolatban, a logikai kulcsok ismeretében sikerült nagyjából elvégezni a feladatot. Épp csak annyira, hogy egyértelműen látható legyen: Dzyan könyvében időfizikai tanítások olvashatók. A szöveg egyértelműen a teremtés működéséről szól, a geometria oldaláról közelítve meg azt, tehát topológiai modelleket nem tartalmaz.
Mindenképpen érdemes lenne megszerezni az eredeti szövegeket, akár lefényképezve, akár beszkennelve a pálmaleveleket helyben, és egy időfizikus nyelvészekből álló csoporttal lefordíttatni (teljes egészében), mert lehetnek benne olyan megoldások, amikhez még nem sikerült eljutnunk. Ha valaki tudna ebben segíteni, kérem írjon a lapgazdának.
Hogy Blavatsky és a teozófusok nem voltak kellő szinten beavatottak a teremtés titkaiba, az is mutatja, hogy a szövegekhez fűzött magyarázatok milyen sok misztikus belemagyarázást és félreértelmezést tartalmaznak. Az alábbiakban ezért közlöm a verseket és (a sajnos csak valószínű) időfizikai jelentésüket, majd a (jó vagy rossz) magyarázatokhoz fűzött (helyesbítő) kommentárjaimat.
A szöveg matematikai precizitású megértésében sokat segített volna, ha pontosan leközlik azokat az ábrákat, amikkel a pálmalevél tanítások kezdődnek. A bevezetésben ugyan megemlítik, hogy az első lapon egy kör látható (és semmi más), a másodikon egy kör a közepén ponttal, majd további ábrák, de ezekről semmit nem szólnak. Pedig fontos lett volna, hisz a tanítások szerzője magyarázó rajzokkal egészítette ki a szövegét, hogy az értő (beavatott) olvasó azonnal és félreérthetetlenül tudja, miről van szó a versekben. Hogy még véletlenül se lehessen félreérteni őket. Hát, ez nem igazán jött be...
Ha rosszul is és hiányosan, de végül csak eljutott hozzám, kanyargós útvonalon a szöveg és azonnal láttam, mi rejlik benne. Az alábbiakban megismerhetjük a világegyetem fejlődésének modelljét úgy, ahogy azt a pálmalevelek szerzője sok ezer évvel ezelőtt ismerte (saját bevallása szerint égi tanítások alapján).

I. STANZA

Az első vers bemutatja a megnyilvánulatlanság állapotát, tagadó kifejezésekkel próbálva körülírni a vanást, valamint jellemzi a Létezőt.

1. Az örökkévaló Szülő, örökké láthatatlan ruháiba burkolva, megint egyszer hét örökkévalóságon át szunnyadt.

Az okforrás (Szülő) a saját időhullámaival (ruhái) körülvéve, meghatározott időtartamon át (1x7 örökkévalóság) volt a passzivitás állapotában (szunnyadt).

2. Az idő nem volt, mert alva feküdt az időtartam végtelen kebelében.

Ekkor még nem volt idő (folyamat, változás), mert a forrás megnyilvánulatlan volt (más források számára), tehát lényegében állóvíz állapotban volt. Időtartam (a forrás, mint jelenpont) azonban már ekkor is volt, önmagában.

3. Egyetemes Elme (Universal Mind) nem volt, mert nem voltak Ah-hi, hogy magukba foglalják.

A Logosz (más néven Szentlélek) mint Egyetemes Elme még nem létezett ekkor, mert nem voltak térszeránok (istenek), hogy helyet, teret adjanak neki a működéshez.
A magyarázatok közt szerepel, hogy az Ah-hi-ket a héber Elohimnek (Mindenható térszerán) feleltetik meg, ami jó értelmezés (erre sikerült ráhibázni).

4. Az üdvösséghez vezető hét út nem volt. A nyomorúságnak nagy okai nem voltak, mert nem volt senki, aki azokat létrehozza és senki akit tőrbe csalhattak volna.

A tudáshoz és a tudatlansághoz, vagyis az információhoz nem léteztek még a többi okforrások és a másolati időforrások. Az okforrás információtlan állapotban volt.

5. Egyedül sötétség töltötte meg a határtalan Mindenséget, mert Atya, Anya és Fiú megint egyszer Egy volt és a Fiú még nem ébredt fel az új Kerékre és azon való zarándoklására.

Még nem nyilvánultak meg egymás számára a Teremtők, nem léptek kölcsönhatásba, hogy Fiút (térszeránt, időhurkot) csináljanak. A határtalan Mindenség itt a forrás állóvizét jelenti.

6. A hét magasztos Úr és a hét igazság megszűntek és a világegyetem, a szükség fia, elmerült volt Paranishpanna-ban, hogy kilehelje az, ami van és még sincs. Semmi sem volt.

A monász térszerán 7 forráshelye (vagy a monász fotinó hét forrása) nem volt még, mely a káprázat világát árasztja az őskáoszba. A Paranishpanna a két égi Isten (Teremtő), amik majd kilehelik a Fiút. Az, ami van és még sincs azt jelenti: van, de nem létezik senki számára. A megnyilvánulatlan vanás még önmaga számára sem létezik.
A magyarázatokban szerepel a következő mondat: A mi világegyetemünk a végtelen számú világegyetemek sorozatának csak egyike - valamennyi a "Szükség fia", mert láncszemek a világegyetemek nagy kozmikus láncában, mindegyike elődjéhez viszonyítva okozat és ok utódjával szemben. Itt a világtojások Életfára való felfűzöttségéről beszélnek. A kilehel, Nagy Lehelet szavak az idő kiáradását jelentik. A noumenonok birodalmában nincsen idő: ez az idősemmi állapota az őskáoszban.

7. A Lét okai megsemmisültek; a látható, ami volt és a láthatatlan, ami van, az örökkévaló Nem Létben - az Egy Létben pihent.

A létezést az idő kiáradása okozza. A látható a múltszféra, ami volt. A láthatatlan a jelen, ami van. Az Egy Lét a megnyilvánulatlan.
A magyarázatokban szerepel, hogy a létezés oka örökre rejtve marad, aminek vizsgálata mindig holtpontra juttatja az elmét, vagyis ellentmondásra, ami feloldhatatlan. Ez szintén pontos meghatározás, mert valóban ebből indul az egész. A Nem-Lét azért Egy-Lét, mert más számára nem létezik, csak egymagában van.

8. Egyedül terült el a Létnek egyetlen formája, határtalanul, végtelenül, ok nélkül, álomtalan álomban; és az Élet öntudatlanul lüktetett az egyetemes Térben, azon a minden Jelenléten végig, melyet Dangma megnyílt szeme érzékel.

Az okforrás oktalan, mert senki és semmi nem csinálta. Az álomtalan álom azt jelzi, hogy semmiféle tudati tevékenységet nem végez a jelenpont, tehát nem gondolkodik, nem fantáziál, nem vágyakozik, nem álmodik, stb. A tudathoz tu- azaz két dat (lét) szükséges. Az Egyetemes Tér az őskáosz legelső állapota, az állóvíz. Az Élet lüktetése jelzi, hogy zajlik a jelen kiáradása, de mivel még senkit, semmit nem ért el, ezért olyan, mintha nem is lenne. A Jelenlét a jelenpont, amit majd egy másik jelenpont (Dangma) fog érzékelni, látni a megnyilvánuláskor.

9. Hol volt azonban Dangma, mikor a világegyetem Alaya-ja Paramártha-ban volt és a Nagy Kerék Anupádaka volt?

Hol volt a másik okforrás, a szemlélő, mikor még nem létezett a térszerán és az időhurok nem született meg?

II. STANZA

A második vers bemutatja a megnyilvánulás folyamatát és a térszerán (Fiú) születését.

1. Hol voltak az Építők, a manvantarikus Virradat ragyogó fiai? ? Az ismeretlen Sötétségben, Ah-hi Paranishpanna-jukban. A forma alkotói a nem-formából - a világ gyökere - a Devamátri és Svábhávat, a Nem-Létezés boldogságában pihentek.

Az Építők az Istenek, térszeránok, akik a teremtés kezdetekor jönnek létre és ők végzik a teremtés munkájának javát, miután erre a munkára a Teremtők létrehozták őket.

2. ? Hol volt a Csend? Hol voltak a fülek, hogy azt érzékeljék? Nem, nem volt sem csend, sem hang; semmi sem volt, csakis a szüntelen, örök Lélegzet, mely önmagát nem ismeri.

A Csend a háttérzaj hiánya, a Hang az időhullámok által hordozott moduláció, az információ. Az örök Lélegzet arra utal, hogy a jelenpont kiáradásának nincs kezdete, tehát a vanás nem kezdődött, ugyanakkor amíg nem létezett senki más számára, addig nem rendelkezett információval önmagáról sem. Az önismerethez visszacsatolásra van szükség, azaz kölcsönhatásra a szemlélő és a szemlélt között.

3. Az Óra még nem ütött; a Sugár még nem hatolt be a Csírába; a Mátripadma még nem duzzadt meg.

Nincs még igazi idő, amit az időfizikában új időnek nevezünk, megkülönböztetésül az ősidőtől, ami az őskáoszban van. A sugárirányú kiáradás még nem ért el másik forrást (Csírát), illetve nem kezdett el gerjedni az őskáosz. A Mátripadma Anyalótuszt jelent: a lótusz (vízinövény) levele pedig tachion (tűz) alakú.

4. Szíve még nem nyílt meg az Egy Sugár befogadására, hogy ez onnan mint Három a Négybe, Máya ölébe hulljon.

A térforrás (Szív alakú belső hullámterével) még nem jött létre a kiáradásban, hogy a forrásképek virtuális felhasadása a teremtmények káprázatát keltse. A három a négybe több helyen emlegetett dolog: az időhurokban keletkező hármas forrásfelhasadás következtében létrejövő tartós időhurok négyes szimmetriában ágaztatja el magából a további időszálakat, rajtuk a négy arkangyalból, akikből a többi teremtmények kinőnek.

5. A Hét Fiú még nem született meg a Fény szövedékéből. A sötétség egymaga volt Atya-Anya, Svábhávat és Svábhávat sötétségben volt.

A fotinó 7 forrása még nem jött létre a téridő hullámterében. A téridő hullámtere így belül üres és sötét volt.

6. Ez a kettő a Csíra és a Csíra Egy. A világegyetem még el volt rejtve az isteni gondolatban és az isteni kebelben...

A két egymás számára létező okforrás hullámterében (ami a folyóvíz), csak az Isten (Fiú) gondolatai (kibocsátott hullámai) voltak kezdetben.

III. STANZA

A harmadik vers bemutatja a fény születését a téridőben és az anyagi részecskék keletkezéséről is ejt néhány szót érintőlegesen.

1. ? A hetedik örökkévalóság utolsó rezgése áthatol a végtelenségen. Az Anya megduzzad, s mint a lótusz bimbója belülről kifelé terjeszkedik.

A 10 okforrásból a hetedik, amelyik létezni kezdett a létezést addig alkotó hat számára az őskáoszban, az Anya volt. Ezt az információt eddig sehol máshol nem találtuk meg: konkrétan, hogy az egyes okforrások milyen sorrendben léptek egymással interakcióba. Az Anya kiáradása így megjelent a létezésben.
A magyarázatokban megemlítenek több időfizikai kifejezést is. Kála mint egyetemes idő az ősidő, a Khanda Kála mint feltételes idő az új idő (a téridőbeli idő).
Blavatsky megjegyzi, hogy az Anya belülről kifelé való terjeszkedését másutt a Tér vizeinek nevezik, ami valamely kis központból vagy fókuszból való terjeszkedés, de szerinte ez hibás szóhasználat. Ez tipikus példája annak, hogy aki nem a mestere, az a hóhéra, mert a jó értelmezést felülbírálja és helyette egy rossz értelmezést ad rá, rossz fordítással, természetesen.
Ugyanígy a végtelen kiterjeszkedést is állapotbeli változásnak akarja értelmezni, holott ez a felfúvódást jelenti egyértelműen: a téridő a végtelenségig dagad, kiterjed. Alább pedig Manut tekinti Istennek, teremtőnek és alkotónak, ami bár igaznak is értelmezhető (speciális szövegkörnyezetben), de mégsem ezt jelenti itt, hanem az embert, tágabb értelemben a teremtményeket.

2. A rezgés végig fut, gyors szárnyával érintve az egész világegyetemet és a Csírát, mely a Sötétségben lakozik: Sötétségben, amely a szunnyadó Élet vizei felett lélegzik...

A téridő buboréka kiterjed, de ez belül még teljesen sötét, nincs még benne élet, se Életfa.

3. A Sötétség Világosságot sugároz ki és a Világosság egy magányos sugarat bocsát le az Anya-mélységbe. A Sugár a szűz Tojáson áthatol, a sugár rezgésre készteti az örök Tojást s arra, hogy elejtse a nem-örök Csírát, mely Világ-Tojássá sűrűsödik.

A téridőben a térszerán maga a fény (rejtett fény, tehát nem fotinó!), melynek időszála kivezet a nemtér-nemidőbe, az Anyába. Az őskáosz hullámai persze ott vannak a téridőben, a tojás (ellipszoid) alakú hullámtérben, ami még üres és élettelen. A hullámtér perturbációi, hatásai arra késztetik a térszeránt, hogy teremtményeket generáljon magából. Ebből lesz a világ.

4. Azután a Három a Négybe esik bele. A ragyogó Esszencia belül is kívül is hét lesz. A fénylő Tojás, mely magában Három, megalszik és tejfehér Pelyhekben szétterjed az Anya-mélységein végig, a gyökérben, mely az Élet Tengerében nő.

A térszerán négyes időszál elágazásain (amik a téresszenciákba vezetnek) megjelennek a teremtmények, ragyogó téresszenciáik száma már 7 forrású, vagyis fotinókról van szó. Némi fogalmi zavarként a térszerán itt már két hiperteres változatában, triászként létezik, talán mert ezzel kívánja jelezni a szerző, hogy nem a legelső monász univerzumot, hanem a tovább fejlesztett triász univerzumot írja le. Itt van egy olyan érzésem, hogy hiányos a szöveg, mert átugrotta a közbülső lépcsőfokokat és nem szól a térszorzásról, az univerzum bővítéséről. De az is lehet, hogy a szerző nem ismerte pontosan a teremtés evolúcióját (az eddigiek alapján valószínűtlen) és ezért gondolta, hogy a téridő keltése egyből a triásszal indul. A Pelyhek a burjánzó Életfa rendszeren megjelenő világító teremtmények, másolati forrásrendszerek. Tehát nem a tejútról van szó, ahogy azt a magyarázatban írják!

5. A Gyökér megmarad, a Világosság megmarad, a Pelyhek megmaradnak és mégis Oeaohoo Egy.

Az okforrás megmarad, a téridő és a fotinók megmaradnak, a látszólagos sokaság mégis egységes. A magyarázatban Oeaohoo-t úgy fordítják, hogy Hat az Egyben, ami ismét a Mindenhatóra utal.

6. Az Élet gyökere a Halhatatlanság Tengerének minden cseppjében megvolt és a Tenger ragyogó Világosság volt, ami Tűz és Meleg és Mozgás volt. A Sötétség elmúlt és nem volt többé; eltűnt saját lényegében (essence), a Tűz és Víz vagy az Atya és Anya testében.

A téridő megtelik másolati rendszerekkel: szerinókkal (rejtett fény) és fotinókkal (látható fény). Így a sötétség már csak a nemtér-nemidőre korlátozódik.

7. Nézd, oh Lanoo! A kettőnek ragyogó gyermekét, az összehasonlithatatlan fénylő dicsőséget: a Fényes Tért, a Sötét Térnek Fiát, aki a Sötét Nagy Vizek mélységéből felmerül. OEAOHOO, a Fiatalabb ő, a... Ezentúl ragyog, mint a Fiú; Ő a Bölcseség lángoló isteni Sárkánya, az Egy Négy és Négy magához vesz Hármat és az egyesülés létrehozza a Sapta-t, akiben benne van a Hét, amelyek a Tridasa-vá (vagy Seregekké és a Sokaságokká) válnak. Nézd őt, amint felemeli a fátyolt és kibontja keletről nyugatra. Kirekeszti a felsőt és meghagyja az alsót, mely mint a Nagy Ámítás látható. Kijelöli a helyeket a Ragyogók számára és átváltoztatja a Felsőbbet part nélküli Tűz-tengerré és az egy Megnyilatkozottat a Nagy Vizekké.

A két Teremtő ragyogó gyermekei a fotinók (fényes tér) és a szerinók (sötét tér fia), akik a téridő sötét vizében úsznak. A következő mondatokban különféle időelágazási rendszerek ismertetése következik, melyek a másolati rendszerek sokasodásához vezetnek. A téridőben emiatt megjelennek az égtájak (elsődleges elágazások), melyek meghatározzák a térbeli tájékozódáshoz szükséges irányokat. Ez a térdimenzió születésének pillanata. A Ragyogók számára kijelölt helyek a párhuzamos téresszenciák lesznek, melyek szeparálják egymástól a teremtményeket (fotinókat). A tértengert végül betölti a fénytenger.

8. Hol volt a Csíra és hol volt most a Sötétség? Hol van a lámpádban égő Lángnak szelleme, oh Lanoo? A Csíra Az és Az a világosság, a rejtett, sötét Apának fehér, ragyogó Fia.

Az okforrásokat és az őskáosz sötétjét elűzte, elsodorta a téridő. A sötét Apa a Teremtő, a ragyogó Fia a Mindenható.

9. A Világosság hideg Láng és a Láng Tűz és a Tűz Meleget hoz létre, mely Vizet fejleszt: az Élet Vizét a Nagy Anyában.

A fotinó fénye hideg, tehát nem oxidációs lángról beszél a szöveg, nem égési folyamatról. A tűz tachionról van szó, ami az időhurokban spirálgömbi teret, vizet kelt maga köré. Ez a hullámtér lokálisan tachionikus, globálisan azonban tardionikus, ezért a furcsa ellentmondás, ami kitűnően alkalmas rá, hogy a hozzá nem értő misztikusokat alaposan összezavarja és buta spekulációkra késztesse. Az egész téridő (buborék) a Nagy Anyában van.

10. Atya - Anya Szövedéket fonnak, melynek felső vége a Szellemhez - az Egy Sötétség Világosságához - van erősítve és az alsó annak árnyékos végéhez, az Anyaghoz; és ez a Szövedék a Világegyetem, az egyesített két állagból szövött, amely Svábhávat.

Az okforrásoktól időszálak vezetnek a téridőhöz, és onnan tovább a teremtményekhez, egészen a barionokig (Anyag). Az időszál univerzum szövedéke az alapja az egész világnak: két gyökere van: Atya és Anya.

11. Kinyúlik, ha a Tűznek lehelete rajta van; összehúzódik, ha az Anyának lehelete érinti. Azután a Fiak szétválnak és eloszolnak, hogy a Nagy Nap végén anyjuk kebelébe visszatérjenek és vele újra eggyé váljanak; ha hűlni kezd, ragyogóvá lesz, a fiúk kiterjeszkednek és összehúzódnak saját Énjeik és szíveik erejéből; átölelik a végtelenséget.

Az őskáosz hullámai továbbra is perturbálják, deformálják a térforrást, aminek időhurok rendszere nyúlik és összehúzódik emiatt (a behúzási tartományán belül). A téresszenciák, amiket a Fiú forrásai (fiúk) árasztanak, oda-vissza rángatják a bennük lévő dolgokat, ezt a szerán belső állapotváltozásai okozzák, a szíve lüktetése. Minden forrásnak saját szíve van a kvantum közepén (a számítógépes modellek szerint), de ezek együtt alkotnak egy egységes Szívet.

12. Azután Svábhávat Fohatot küldi, hogy keményítse meg az atomokat. Mindegyik része a Szövedéknek. Visszasugározván mint tükör a "Magában Létező Urat" mindegyik rendre maga lesz világgá.

A forrás (térszerán) olyan másolati rendszereket kelt, amik bariont szülnek valahogy. Ennek leírása kimaradt a szövegből vagy kihagyták. Az atomok itt valójában elemi részecskék: neutronok, amik felszíne kemény a határoló időtükör miatt, mely a megfoghatóságot eredményezi azáltal, hogy visszaveri a többi részecskét és az energiakvantumokat. Emiatt minden (tartósan önfenntartó) részecske, mint tartály szerkezetileg hasonló a Világtojáshoz, az univerzumhoz.

IV. STANZA

A negyedik vers bemutatja a fotinó működését, részletezve azt.

1. ...Hallgassatok, Fiai a Földnek, tanítóitokra - a Tűz fiaira. Tudjátok meg, hogy nincsen sem első, sem utolsó, mert minden csak Egy: Szám, mely Nem Számból eredt.

Ebből kiderül, hogy Dzyan könyvében földi embereket égi lények (szellemek vagy földönkívüliek) tanítanak, valószínűleg az írón (médiumon) át. Az egész teremtés egységes és összefüggő (a sokfélesége ellenére). Az Egyet nem számként (mennyiségként) kell értelmezni, hanem fogalomként: egységként. A megjegyzésben szereplő Tűz fiai a fénylények (térszeránok, fényszeránok). A rejtett tanításokban kétféle tűzről beszélnek és különbséget tesznek közöttük. Mivel a szerinó tachionjai más Teremtőből származnak és más a pályamenti sebességük, mint a fotinó tachionjainak. A Napban elrejtett tűz kifejezés nem elvont és metafizikai, hanem nagyon is konkrét, mivel a Napból árad a fény (fotinó özön), miközben a közepén ott a Napisten (lokális térszerán), a helyi téridő keltője.

2. Hallgassátok meg, amit mi, akik az Első Héttől származunk, mi, akik az Ős-Lángból születtünk, apáinktól tanultunk...

Akik az első héttől származnak, azok az első fotinó (Lucifer) másolatai az ő időszál fraktálján, azaz Fényfán. A magyarázatokban szerepel, hogy az Elsők az Atya-Anyától származnak (ezek a szerinók), míg a megnyilvánult többi hét csak az Anyától származik (fotinók). A téridő születése után az Anya belehatolt a hullámtérbe és így keltette az első fotinót, a térben született teret. Brahma legidősebb Elmeszülte Fiai, a kereszténység arkangyalai azért nem teremtenek, mert ők csak megtartók, nem önálló, Brahmától független istenek.

3. A Fény ragyogásából - az Örök Sötétség sugarából - termettek a Térben az újra ébredt erők; az Egy a Tojásból, a Hat és az Öt. Azután a Három, az Egy, a Négy, az Egy, az Öt - a kétszer Hét az Összeg. És ezek a Lényegek (essences), a Lángok, az Elemek, az Építők, a Számok, az Arupa, a Rupa és az isteni Ember Ereje - az Összeg. És az isteni embertől áradtak ki a formák, a szikrák, a szent állatok és a szent atyák hírnökei a szent Négyen belül.

Itt megismétli újra a lényeges információkat: egy szerinóban hat helyen öt forrás kering körbe. A következő a Pi értékének megadása: 3,1415, aminek 2x7 a numerológiai összege (3+1+4+1+5=14). Ezután jön a fotinó forrásainak megnevezése fogalmakkal, de a mondat végéről hiányzik az összeg. Blavatsky kifelejtette vagy kihagyta az ellenőrző összeget, ami alapján a hibás, megváltoztatott szöveg elvileg visszaállítható lenne (eredeti nyelvén vizsgálva). Ez egyben jelzi számunkra, hogy a szöveg védelméről matematikai (számítástechnikai) módszerekkel is próbáltak gondoskodni, ugyanúgy mint a Biblia esetében, hogy a rejtett kód visszafejthető legyen később.
Feltűnő, hogy a versekben később még több helyen feltűnő Pi értéke mindig a fotinó tárgyalásával együtt jelenik meg, sosem a szerinóval. Ennek fő oka az, hogy a fotinó a térben keletkezik, ami kiterjedés (dimenzió). Ebben már értelmezhető a kör, mint geometriai alakzat, míg a szerinó az őskáoszban keletkezett, ahol még nincs igazi térdimenzió. A dimenziógeometriai modellekben egyébként a minimális méretű kör kerületének négy pont hosszúnak kell lennie. A fotinó síkmetszetei így adnak köröket, míg a szerinóé nem, mert az öt forrás egyrészt nem egy síkban helyezkedik el (mozgása közben három pontos protoköröket adnak a síkmetszetei, mert a négy pontos metszete nem marad meg a források futási idejében), másrészt nincs a térben (azt ő csak kelti, maga köré). Tehát a fotinó megértéséhez ismerni kell a Pi értékét és jelentését.
A négy arkangyal (szent Négy) fennhatóságán belül léteznek az összes dolgok az univerzumban.

4. Ez volt a Hangnak Serege. - A Hétnek isteni anyja . A Hétnek szikrái alárendeltek és szolgái a Hét elsejének, másodikának, harmadikának, negyedikének, ötödikének, hatodikának és hetedikének. Ezeket a "Szikrák"-at hívják köröknek, háromszögeknek, kockáknak, vonalaknak és alakítóknak; mert így áll meg az örök Nidána - az Oeaohoo.

A Hang a moduláció: a hordozott információ a hullámtérben (a téridő levegőjében). Az alárendeltséggel azt fejezi ki a szerző, hogy a fotinó minden forrása függ a többitől, a szikrák egymást tartják létben. Geometriailag az időhurok körökkel, háromszögekkel ábrázolható (leképzésfüggően) vagy kockával (ez a legszemléletesebb), benne az ugrási útvonalakkal (a források felvillanási sorrendjét jelző vonalakkal).
A magyarázatban szerepel, hogy "Minden ember szava (igéje), azaz beszéde anélkül, hogy erről tudna, áldás vagy átok; ezért jelenlegi tudatlanságunk a gondolat tulajdonságait és sajátosságait, valamint az anyag tulajdonságait és sajátosságait illetőleg, gyakran végzetes számunkra." Ennek oka az, hogy a rezgés (szó) formákat (kedvező vagy kedvezőtlen állapotokat) idéz meg.
Különösen a magánhangzók foglalnak magukban igen nagy okkult és félelmetes erőt. Ennek oka, hogy tiszta, önálló rezgésekről van szó, mert önállóan ejtjük őket. A magánhangzók valószínűleg a 10 okforrás etalon rezgéseit idézik: a, á, e, é, í, ó, ő, ú, ű. Ez csak kilenc magánhangzó, a 10. nincs meg a magyarban. A szanszkritban pl. 15 magánhangzó van, de ezek közül nem mindegyik "igazi". A 10. hang vagy a rövid i vagy az m (zengő n orrhang) lehet (sejtésem szerint).
Az ősi magyarázat szerint az atomok (ivadékok) hamarosan vonzzák egymást és a térben pelyheket alkotnak. Ezek lesznek az elemi részecskék, amik atomokká és molekulákká, majd nagyobb anyagcsomókká állnak össze.

5. "Sötétség" a Határtalan vagy a Nem - Szám, Adi - Nidána, Svábhávat:
I. Az Adi -Sanat, a Szám, mert Ő Egy.
II. Svábhávat Úrnak Hangja, a Számok, mert Ő Egy és Kilenc.
III. A "forma nélküli Négyzet".
És ez a Három a Kör-be zárva a Szent Négy; és a Tíz az Arupa világegyetem. Azután jönnek a "Fiúk", a hét harcos, az Egy, a kihagyott Nyolcadik és Lehelete, amely a Világosság hozója.

Az első lépés tehát (összefoglaló jelleggel) a megnyilvánulatlan okforrás egysége. A második az őskáosz, amit a hozzá csatlakozó többi kilens okforrással együtt alkot. A harmadik a téridő, amiben értelmezhetővé válik a geometria (a forma nélküli Négyzet itt elvont, képletes négyzetet, síkidomot jelent). A következő mondat ismét a szerinót írja körül, majd következik a fotinó, ahol új információt árul el a rendszeréről. A fotinóban a 8. forrás hiányzik, illetve van még Egy forrás az időhurok közepén. A fotinó Lehelete a hullámtere, pontosabban a maga elé generált orrkupakja, ami az anyag időtükreinek ütközve láthatóvá teszi az elemi részecskéket. Ezért hívjuk a fotinót szemmel látható Világosságnak.
A magyarázatokban az "Egy elutasított Fiú" nem a Napot jelenti, hanem a hiányzó időforrást a fotinóban.
A Hét megengedi a halandónak, hogy lássa lakásukat, de önmagukat csak az Arhatok-nak mutatják meg. A lakás itt nem bolygókat jelent, hanem forráshelyeket az időhurokban, a források "lakóhelyét". Az arhat (szanszkritul érdemes ember) a megvilágosodott ember (a teremtés titkaiba beavatott), aki megszabadult az újjászületések körforgásából. Főleg 16-os csoportokban ábrázolják a buddhistáknál, amivel a triász térszerán 16 forráshelyére utalnak.
Erre ő száműzte Bal-i-lu-t királyságának központjába, ahonnan nem tudott elmozdulni. Ez a fotinó centruma, ahol a királylány forrás pislog.
"...ők hamar elfordulnak tőle, s ő messziről követi az irányt". A tachionok gyorsan forognak, keringenek a centrum körül, ahol velük szinkronizáltan pislog, villog a királylány forrásképe a rendszer szívében.
Megtölti magát leheletével és hulladékával. A hulladék a rendszer múlttere. A hét lótól és egy hétfejű lótól vontatva ábrázolják a világ szemét, a fotinó forrásrendszerét. Az ilyen ábrázolások az ősi szent szövegek hibás értelmezésének következményei, amikor egy időszerkezetet próbált a szöveges leírás alapján rekonstruálni a hozzá nem értő művész.
Az igazi keleti okkultisták szerint a Neptun nem tartozik a mi Naprendszerünkhöz. Ez arra utalhat, hogy befogott bolygóról van szó, egy kisebb barna törpéről, ami a mélyűrben bolyongott és csak pár ezer vagy tízezer éve foghatta be a Naprendszer.

6. Azután a második Hét, akik a Három-nemzette Lipika-k. Az elutasított Fiú Egy. A "Fiú-napok" számtalanok.

A fotinó újrakeletkezésekor (második Hét) a rendszer információ tartalma megmarad és új információ (rezgésállapot) íródik hozzá. A rendszer így bővül és képes számtalan ciklusig (Fiú-napok) fentmaradni.
A magyarázatban említett: "örökkévalóság nagy képtára" a Beszélő Fény Krónikája, az univerzumban felhalmozott tudás adatbankja.
A Lipika-k az ember sorsának intézői, vagyis a Párkák, Nornák.

V. STANZA

Az ötödik vers bemutatja a diászfényt és tovább részletezi a téridő működését, valamint említést tesz az univerzum anyagi határáról, a Nagy Vonzóról.

1. Az Első Hét, a Bölcsesség Sárkányának hét első Lehelete, szent körforgású Leheletükkel sorrendben létrehozzák a Tüzes Forgószelet.

A 7 tachion múltterei létrehozzák a forgó fénykvantumot. A magyarázatokban az szerepel, hogy: "Ez talán valamennyi stanza között a legnehezebben magyarázható." Holott teljesen világos és egyértelmű, miről volt szó eddig. Aki nem a mestere, az a hóhéra.
Mindenkinek maga magának kell megnyernie öntapasztalás révén azt a jogot, hogy istenivé váljon. Ez azt jelenti, hogy az ember a tudás révén válhat istenemberré.

2. Akaratuknak hírnökévé teszik. A Dzyu Fohat-tá válik, az isteni Fiaknak gyors Fia, kiknek fiai a Lipika-k, körfutásokat végez. Fohat a paripa és a gondolat a lovas. Mint villám surran át a tüzes felhőkön; három és öt és hét lépést tesz a hét felső és a hét alsó világon át. Felemeli hangját és hívja a számtalan szikrát és egymáshoz fűzi őket.

Az információt hordozza magán a forrásrendszere, ciklikusan körbefordulva. A paripa a hullám, a lovas a forrás rajta, benne. Az isteni Fiaknak gyors Fia a másolatok másolatát jelenti. Az információ a másolódás miatt állandóan körbeíródik a rendszer elemei között. Ennek során villámgyorsan (fénysebességnél gyorsabban) 3+5+7=15 lépést tesz a 7+7=14 világon át (mivel a tachionok mindig gyorsabbak a fénysebességnél, ami az egész létrendszer globális határsebessége). Itt már a szerző a diászfényről beszél. Valószínűleg kimaradt a szövegből, hogyan és miért keletkezik a diász fotinó (egy hiperteres változat) vagy ezt is kihagyták belőle. Ha a monász fotinónak 8 forráshelye van 7 forrással, akkor a diász fotinónak 8+8-1=15 forráshelye van, ugyancsak 7 forrással, amik ide-oda járnak a két kocka szerkezet között, felváltva keltve őket. Az egymáshoz fűzi őket egyértelműen jelzi, hogy a két hetes világ egy, mert egy forrássorozat (7 tachion) kelti mindkettőt.
A magyarázatokban a "Dzyu az igazi tudás" azt jelenti, hogy az információk teljes malasztjáról, halmazáról szó van, mint összesített bölcsességről, amit eddig a létrendszer megtapasztalt. Fohat pedig a hullámteret jelenti (és hatását a forrásokra).
Fohat az a hajtó erő, amely okozza, hogy az Egy Kettővé és Hárommá váljék. Itt derül ki, hogy a hajtó erő (az erőnek iránya és nagysága van) a hullámtér taszítási vektorát jelenti egyben.

3. Ő irányító szellemük és vezetőjük. Amikor megkezdi munkáját, szétválasztja az alsóbb világ szikráit, amelyek ragyogó lakásaikban úszkálnak és örömtől megrezzenek és ezekkel alkotja meg a Kerekek magvait. Elhelyezi őket a Tér hat irányában és egyet a középre - a központi kereket.

Itt ismét ugrik a szöveg és témát vált, visszatérve a szerinó részletezésére. Valószínűleg itt is kimaradt még némi szöveg. A szerinó keletkezése a hasonlóság miatt összekeverhető a fotinóéval, de a Tér, mint kulcsszó (és hat iránya) árulkodik. A kerekeknek 7 magva van, ezek a monász szerinó forráshelyei: hat tachion hely és egy középen, a királylány helye.
A magyarázatokban szerepel, hogy régen voltak olyan fejlett látnokok, akik képesek voltak a Mozgás rejtélyét visszamenőleg észlelni, s akik látták a pihenés időszakait is. Ezek voltak a múltba látók, akik a negyedik dimenzióban láttak a lelkükkel, ahol "minden idő" állapot van és ezért a múlt összes pillanata együtt látszik a jelennel. Gyakorlatlan elme számára ez elég zavaró élmény, de megsúgom: a profik ma is látják ezt. A pihenés időszakai a teremtési ciklusok közti térszünetek, amikor a Mindenható "gondolkodik" a következő rendszer tervein.
A "Tér hat iránya" kifejezés alatt itt a kettős egymásba font háromszög értendő. Ez a síkhatszög, a szerinó síkba kilapított változata.

4. Fohat csigavonalakat (spiral lines) rajzol, hogy a hatodikat egyesítse a hetedikkel - a Koronával; a Világosság Fiainak egy-egy serege áll minden szögletnél és a Lipikák a középső kerékben. Ők azt mondják: Jól van, az első isteni világ kész, az első most a második. Azután az "isteni Arúpa" visszatükrözteti magát Chháyá Loka-ban, Anupádaka első ruhájában.

A hullámtér (ötször négy dimenziós) spirálgömbi szerkezetű. Amint kész a térszerán keltési folyamata, és az oktaéderben felvillan a 6. forrás is a Koronával, vagyis királylánnyal együtt, kész egy ciklus. Jöhet a következő ciklus a visszacsatolás, tükröződés révén.

5. Fohat öt lépést tesz és szárnyas kereket épít a Négyzet minden sarkán a Négy Szent és seregeik számára.

Az öt (spirálgömbi) eseményhorizont réteg kiárasztása után az újrakeletkező rendszer egy síkban lévő forrásai négyzet alakban (ez nem igazi sík négyzet!), négy irányba másolatokat szülnek, árasztanak magukból (meghatározott algoritmus szerint). Ezek a szárnyas kerekek, a kirepülő időhurkok (négy arkangyal).

6. A Lipikák körülírják a háromszöget, az Elsőt, a Kockát, a Másodikat és az Ötszöget a Tojáson belül. Ez az "Át ne lépj"- nek nevezett gyűrű azok számára, akik leszállnak és felszállnak. Azok számára is, akik a Kalpa alatt a "Légy velünk" nagy napja felé haladnak előre. Így alkották az Arúpa-t és a Rúpa-t: egy világosságból hét világosságot; a hét mindegyikéből hétszer hét világosságot. A Kerekek őrzik a gyűrűt...

A rendszerben megőrződő információ mesél a teremtés kezdetéről. Térről és fényről, az öt téresszenciáról (kvintesszencia) a világtojásban. A gyűrű az univerzum határa, amíg a tojás terjed (nől a mérete egy határig, ami a Nagy Vonzó). A forrásmásolatok így szaporodnak, sokszorozódnak.

VI. STANZA

A hatodik vers bemutatja a szerinó és a fotinó működését (redundánsan) és az információ geometria alapjait.

1. A Könyörület és Tudás Anyjának, - Kwan-Yinnek - a Kwan-Yin-Tien-ben székelő Kwan-Shai-Yin "Hármasságának" hatalmánál fogva, Fohat származottjaiknak lehelete, a Fiaknak Fia, miután előhívta az alsóbb mélységből Sien-Tchang képzeleti alakját és a hét elemet:

Az őskáoszban lévő Nagy Anya, miután hullámterében létrejött a Fiú, valamint a fény:

2. A Gyors és Ragyogó létrehozza a hét Laya központot, amelyek felett a "Légy velünk" nagy napig semmi sem győzedelmeskedik és elhelyezi a Világegyetemet ezekre az örök alapokra, körülvevén Tsien-Tchan-t az elemi csírákkal.

A tachion létrehozza a fotinót, mely a teremtési ciklus végezetéig fentmarad a téridőben, mely örök alap a számára, azaz teremtményekkel veszi körül a Fiút.

3. A hét közül - először egy megnyilvánult, hat rejtett, két megnyilvánult, öt rejtett; három megnyilvánult, négy rejtett; négy létrehozott, három elrejtett; négy és egy Tsan nyilvánított, két és egy fél rejtett; hat megnyilvánulandó, egy félre tett. Végül hét kis forgó kerék; egyik szüli a másikat.

A fotinó forrásainak felvillanási sorrendjét meséli el ez a mondat, kiemelve, hogy az 5. forrás felbukkanása nem tiszta (egyértelmű) folyamat, hanem töredékes, ami utalhat keltési hibára, elcsúszásra vagy a királylányra (de az is lehet, hogy fordítási hiba). Ha testátló ugrásakor következik be a töredékes állapot, akkor a források felvillanásai szintén testátló ugrással indulnak a ciklus elején. A Tsan eszerint felet jelent, nem egyszerűen töredéket.

4. Idősebb kerekek hasonlatosságára építi s az elpusztíthatatlan központokon helyezi el őket. Hogyan építi őket Fohat? Összegyűjti a tüzes port. Gömböket alkot tűzből, átfut rajtuk és körülöttük, életet öntve beléjük, azután mozgásba hozza őket; egyeseket egyik, másokat más módon. Hidegek, melegíti őket. Szárazak, megnedvesíti őket. Ragyognak, legyezi és lehűti őket. Így cselekszik Fohat az egyik Virradattól a másikig, hét örökkévalóságon át.

A régebbi múltjai a tachionoknak hasonlók a jelenekhez, de nem azonosak velük, hisz egy korábbi pillanat információ tartalmát hordozzák magukon. Elpusztíthatatlanok, mivel csak képek. A Virradat egy ciklust (forrás újrafelvillanást) jelent.
A magyarázatokban az szerepel, hogy Fohat polarizálódott pozitív (hím) és negatív (nőnemű) villamosságúra. Ez valójában azt jelenti, hogy forrásától függően a hullámtér lehet jobbos vagy balos forgású.

5. A Negyedikben, a Fiakat felszólítják képmásaik teremtésére. Egyharmada megtagadja, - kettő engedelmeskedik. Kimondották az átkot; születni fognak a negyedikben, szenvedni fognak és szenvedést fognak okozni; ez az első háború.

Az időhurokban a Fiú tachionok egymás képmásai, de nem mindegyik képes rá, hogy időelágazásokat szüljön! Ha itt a térszeránról beszél, akkor ez 2+4 forráshelyet jelent, amikből elágazás születhet, ha fotinóról akkor 3+5 forráshelyet (ez nem biztos). Az időhurok az ördögi kör, amiben a teremtmény forog önmaga körül. Hat a környezetére (szenvedést, változást, deformációt okoz) és szenved más rendszerek hatásaitól. A háború a létrendszerek ütközéseit jelenti: elsősorban a fény és anyag csatáját, mikor a fotinók visszapattannak a részecske időtükreiről.

6. Az öregebb Kerekek keringtek lefelé és felfelé... Az Anyának ikrája megtöltötte az egészet. Csaták folytak a Teremtők és a Rombolók között és csatákat vívtak térért; a Mag folyton megjelenik és újra megjelenik.

A régi forrásrendszerek forogva bejárják az egész világot, a teremtőjük másolatai megtöltik az univerzumot. A térért vívott csata utalhat a térszerán működését veszélyeztető hatásokra. Veszélyes hullámterekre, főként az ellenkező forgású rendszerekre. Ha a Teremtő jobbos, a Romboló balos, akkor ez a mondat a tér-antitér közti konfliktusra utal. Az időforrások újra és újra felvillanása a hurokban megakadályozza, hogy a káprázat képe eltűnjön (ellenáll a rombolásnak).

7. Végezd számításaidat, Lanoo, ha ismerni akarod pontos korát a te kis Kerekednek. Negyedik küllője a mi Anyánk. Érd el a Tudás negyedik ösvényének negyedik "gyümölcsét", mely Nirvanahoz vezet és megértéshez jutsz, mert látni fogsz...

A saját forrásrendszerünk életkorát kellene valahogy kiszámolnunk ezen utasítás szerint. Az időhurok fenntartója a Teremtő. Az időszál elágazási rendszerben (mely négyes irányú) el kell érni azt a forrásrendszert, amin keresztül láthatóvá válik a rendszer szerkezete? Itt olyan rossz a fordítás-ferdítés, hogy nem értelmezhető pontosan a szöveg, de vagy a négy dimenziós térre utal és a test nélküli állapotra, ahol a lélek közvetlenül lát és megérti az egész működését vagy arról beszélhet, hogy a szövegnek négy rétege van, mint a Széfer há Zohárnak. Aki felfejti a legrejtettebb jelentését az eredeti szövegnek, az igazán tud és megtalálja a kiutat az újraszületések körforgásából (a Máyá-ból).
Ennek megfelelően a magyarázatokban az Arhat fokozat (megvilágosodás) eléréséről értekezik Blavatsky, ezúttal ráhibázva a lényegre. Az Ar-hat mellesleg olyan létezőt is jelent, akinek az ár-ja, áradata hatos szimmetriájú (a magyar-szanszkrit nyelvrokonságra egy apró példa).

VII. STANZA

A hetedik vers bemutatja az időszál univerzumot, részletezve felépítését és működését az Életfának.

1. Nézd az érző, forma nélküli élet kezdetét. Először az istenit, az Anya-Szellemből valót; azután a szellemit; a hármat az egyből, a négyet az egyből és az ötöt, amelyből a három, az öt és a hét. Ez a hármas és négyes lefelé; az Első Úrnak Elme-szülte Fiai; a ragyogó hét. Ők azok, oh Lanoo, akik te, én és ő. Ők, akik feletted és Anyád, a Föld felett őrködnek.

A forma nélküli élet kezdete az őskáosz pontjaira utal. A szöveg ismét leközli (redundánsan) a Pi számjegyeit: 3,1415, valamint a 3+5+7=15 forráshelyet (a diász fotinóban) és a hármas és négyes időszál leágazásokat. Az Első Úr az Atya, az Elme-szülte Fiai a szerinó elemei, a ragyogó hét a fotinó. A következő mondatban a felsorolt létezőket visszafelé azonosítja, hogy egyértelmű legyen, ki kicsoda a beszélgetésben. A te a fotinót (az emberi lélek centruma, vagyis a tanítvány) jelenti, az én a szerinót (aki mondja a tanítást az írónak) és az ő az Atya.

2. Az Egy Sugár megsokszorosítja a kisebb sugarakat. Az Élet megelőzi a formát és az Élet túléli a formának utolsó atomját. A megszámlálhatatlan sugarakon áthalad az Egy , az Élet-Sugár, mint sok drágakövön át a fonal.

A primer időszál elágazik több kisebb (rövidebb) szálra. Az időszál rendszer már él (élőlényként viselkedik), ezért hívjuk Életfának (szerkezeti hasonlóság okán fa). De még nincs térbeli formája, mert a szálrendszer egy dimenziós (száluniverzum). Ezeken a szálakon át látja a Teremtő az alantas rendszerét, a drágakövek a teremtmények az időfonalakon.

3. Mikor az Egy kettővé lesz, megjelenik a hármas és a három egy; és ez a mi fonalunk, oh Lanoo; szíve, az ember-növénynek amelyet Saptaparna-nak neveznek.

A Teremtő a múltjába lépve előbb egy, majd két képét látja meg a kettős idősűrűség miatt. Tehát egy forrásból így lesz három a külső szemlélő számára. Ennek a látomásnak köszönhető a mi időszál rendszerünk, ebből keletkezik az időszál, itt a szíve. Az ember-növény az Istenből kinőtt, leágazott időrendszer, a fotinó, mivel az emberi lelkekben fotinó van középen. Ez az ember hét princípiuma.

4. A gyökér az, mely sohasem hal meg; a négy lámpabélnek háromnyelvű lángja. A lámpabelek a szikrák, melyek a hét által kilövelt háromnyelvű lángból veszik lángjukat, egy holdnak sugarai és szikrái visszatükröztetve a Föld valamennyi folyójának hömpölygő hullámaiban.

Az okforrás az Életfa gyökere, a négy arkangyali fraktálnak a forrása a triász (három nyelvű láng). Az időszálak szikrákból, pontokból állnak, amik a fotinóban a tachionok térszeránhoz hasonló időelágazásai révén keletkeznek. Az anyagi részecske víztükör felszíneiről ezek a források visszaverődnek. A "hömpölygő hullámai" a részecske perturbálódó hullámterére utalnak.

5. A szikra Fohat legfinomabb fonalán függ a lángon. Máyá hét világán át utazik. Megáll az elsőben és fém és kő; átmegy a másodikba és íme - növény; a növény hét formán át forog és szent állattá válik. Ezeknek egyesített tulajdonságaiból alakul Manu a gondolkozó. Ki alkotja őt? A Hét Élet és az Egy Élet. Ki egészíti ki? Az ötszörös Lha. És ki tökéletesíti az utolsó testet? Hal, bűn és Soma...

Itt a keletkező rendszerek evolúciójára utal, ahogy egyre komplexebb, intelligensebb létezők jönnek létre a teremtésben idővel. Élettelen anyagok, növények, állatok, emberek.
A magyarázatokban az szerepel, hogy: "az okkult elemek fejlődési sorrendje: tűz, levegő, víz, föld." Ez hibás, mert egyértelműen kiderül a szövegből (ha figyeltek volna a teozófusok), hogy a sorrend: víz, tűz, levegő, fény, lélek, föld, amik együtt alkotják az étert. A fény a levegőhöz tartozik (a kétféle energiakvantum), a lélek pedig föld típusú, azaz barion mindkettő. Az öt elem tanának megfelelően tehát a helyes sorrend: víz, tűz, levegő, föld, éter.
Manu lényege a fotinó (az ember centruma), akinek fentmaradása a téridő ötszörös rétegeitől függ. Az utolsó test maga az értelmes teremtmény, a fejlődés célja, akinek tökéletesítése, információ tartalmának fejlesztése a halál (múlandóság), a bűn (rossz cselekedet és visszahatása) és a szóma (az örök élet nektárja, elixírje, de jelent Holdat és a korona csakrán belüli kisebb csakrát is) által történik. A szóma csakra uralása állítólag halhatatlanná teszi a jógit (a fizikai testében).

6. Az első szülöttől kezdve a csendes Figyelő és árnyéka közötti fonal minden változással erősebbé és ragyogóbbá válik. A reggeli napfény fenséges déli Nappá változott át...

A főszerántól kezdve a Teremtő (szemlélő) és árnyéka (másolata, leképzése) közötti időszálon a változások perturbációkként szaladnak végig. A szál egyre ragyogóbb, mert egyre több pontból áll, ahogy nyúlik, sűrűsödik, nő az információ tartalma.

7. Ez a te jelen Kereked, mondá a Láng a Szikrának. Te vagy én magam, a másom és az árnyékom. Beléd öltözködtem és te vagy Vahanom a "Légy velünk" napig, amikor te újra magammá és másokká válsz, magaddá és magammá. Ekkor az Építők, miután felvették első ruhájukat, leszállnak a ragyogó Földre és uralkodnak az emberek felett - akik ők maguk...

Ez a te forrásrendszered (leírása), mondá a Teremtő a másolatának. A "Légy velünk nap" a teremtési ciklus végét jelenti, ami az idők végezete néven közismert. Az Építők első ruhája talán az az anyagi test, amiben a ciklus kezdetén reinkarnálódtak a Földre. Az utolsó mondat tehát a feltámadás napjáról szól (mint más vallásokban).

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy sikerült visszafejtenünk ezen ősrégről származó isteni tanítások rejtett jelentését, de csak azért, mert a megoldási kulcsokkal már rendelkeztünk (más forrásokból). Ha hozzá tudnánk jutni a további versekhez is, újabb részleteket tudhatnánk meg a teremtés működéséről. Remélem, egyszer majd eljutnak hozzám azok a szövegek is. Ha az olvasók között akad olyan, aki értette a fentieket és felismerte fontosságukat, valamint tudna segíteni a további Dzyan versek megszerzésében, kérem írjon a honlap gazdájának. Köszönöm.

Készült: 2007.01.05.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz