A TEREMTÉS EVOLÚCIÓJA
(kozmológiai áttekintés)


Ebben az írásunkban a minden létező hullámterének szerkezeti vizsgálatával kapcsolatos új kutatási eredményeinket szeretnénk ismertetni. Munkánk az Eseményhorizont 2002-es anyagai között található: Az őskáosz című publikációnk folytatása, kibővítése és módosítása, amit feltétlenül ajánlott az Olvasónak ismernie.
Az új időfizikai modelljeink szerint az okforrások, amik a létezés kezdete óta árasztják magukból az időhullámterüket, nem rendelkeznek sajátjövőtérrel. Csak sajátmúltterük és másoktól származó jövőterük van, ami a végtelenségig terjed, felfúvódik önmagához képest a közegtelen semmiben. A jövőtér tehát a jelenhez közeledő, más jelenekből kiáradó múlthullámok összessége.
A múlttéren belül a teremtményeik, a ciklikusan önfenntartó, virtuális másolataik csupán parányi hullámterek, felfúvódó buborékok, amiknek ugyanúgy másoktól származó jövőterük van. Ez a jövőtér korlátos méretű és azonos mindazon hullámok együttesével, amik múlthullámok formájában már éppen úton vannak az időforrás felé. Közéjük tartozik a forrás sajátmúlttere is, amit tachionként maga mögött hagyott, majd az időhurokban visszafordulva találkozik vele.
A jelenpontot elhagyó múltszférák, eseményhorizontok a végtelenségig terjednek kifelé a végtelenbe. Nem állnak meg, nem gyengülnek el, nem fordulnak vissza és nem szűnnek meg. Ebből következően egyértelműen hibás az a korábbi elképzelésünk, ami a 2001-es év anyagai között található ezzel a címmel: Az univerzum téridő áramlási rendszerének modellje. Helyette az alábbiakban megpróbáljuk felvázolni a létezés hullámterének pontosabb modelljét és a teremtés fontosabb lépéseit. A részletes indoklások más publikációkban lesznek olvashatók később.
Mivel a teremtmények halandók, s viszonylag fiatalok a teremtőikhez képest, a múlthullámaik csupán apró buborékok az okforrások jóval nagyobb hullámterében. A teremtmények megszűnésekor ezek az addig tömör, folytonos időgömbök középen kilyukadnak és üreges gömbökké válnak. A jelenforrás nélküli eseményhorizontokat nevezzük árvahullámtérnek. Ha a jelenpont eltávozik az időgömb belsejéből (tachionként kiszalad belőle vagy térugrással kiszinkronizálódik a beágyazási környezetéül szolgáló téresszenciából), akkor meddőhullámtérről beszélünk.
Az alábbiakban egy rajz sorozaton keresztül mutatjuk be a teremtés főbb lépéseit, rövid magyarázatokkal kiegészítve. Itt csak a geometriai szerkezettel foglalkozunk, amolyan szemléltető térképet készítve a minden létezőről és annak egyes részeiről.
1. Az Atya tachion oldalról és hátulról behatol az Anya tachion hullámterébe és a fellépő taszítás miatt a saját múltjába kanyarodik, bukfencet vet. (1. ábra)



2. Az Atya jelene időhurokba kerül, amiből kifutva egy időellentmondás, önfenntartó forráslátomás rendszer marad vissza utána. Ez a gyermek a Fiú (az elsőrangú monász térszerán, főszerán, Mindenható Isten). (2. ábra)



3. A Fiú forrásai köré felfúvódik a téridő spirálgömbje, amibe másolati szerinókat és fotinókat generál folyamatosan, meghatározott algoritmusok szerint. A hely tehát megtelik a végtelenbe szétszaladó fénnyel, mert még nincs semmi, amiről visszaverődhetne. (3. ábra)



4. Egy másik okforrás tachion, amit a szentkönyvek kísértőnek vagy kígyónak is neveznek, belép a téridőbe (paradicsomba), ahol új információkhoz juttatja az első teremtményeket a teremtésről. (4. ábra) Itt valószínűleg Ádám lesz a szerinó, Éva a fotinó, az információ pedig a tudás fáján, vagyis az Életfán termő alma (forrásmásolat). Ez az okforrás a meglévő rendszerrel ellenkező Sátán első megnyilvánulási formája, aki bűnbe viszi a létezőket. Kölcsönhatásba lépve a Fiú világával (lázadás útján), segít létrehozni az isteni lelket, a leleon sorozat kiinduló elemét, majd az anyagi részecskét is (barion sorozatot).



A lélek részecske és az anyagi részecske a szerkezeti felépítése miatt úgy viselkedik, mint egy tartály. A belső forrásrendszere által keltett taszítási határzóna hullámtere visszaveri a beleszaladó energiakvantumokat és más részecskéket. A taszítási határzóna résein át ugyanakkor beszöknek a fotinók az anyagba és gerjeszteni kezdik, elbontva a neutronokat protonra és elektronra.
A bűnbe esés tehát nem más, mind az idegen információs rendszerrel való keveredés, ami megváltoztatja a teremtés menetét és új teremtményekkel gazdagítja a téridőt. Ezek a teremtmények nagyok és bonyolultak a korábbiakhoz képest, és sokféle kombinációkba képesek összeállni, különféle atomokat, molekulákat alkotva.
5. A Fiú valószínűleg hosszas kísérletezések és próbálkozások, módosítások után létrehozza az első anyagi alapú monász univerzumot, az első világtojást. Létrejötte annak köszönhető, hogy az anyagi részecskék nem képesek fennmaradni tetszőleges távolságra a térszerántól. Egy határon túl a téridő állandó taszítása miatt a határsebességükön túlra gyorsulnának, ezért lebomlanak. Megszűnnek tovább létezni. Így a téridő két részre tagolódik. (5. ábra)



A belső téridő (alfatér) a tulajdonképpeni világűr lesz, benne a galaxisokkal, porfelhőkkel. Ezt az univerzum peremvidéke, az annihilációs határzóna (amit tévesen Nagy Vonzónak neveztek el a csillagászok) határolja el a külső téridőtől (omegatér), ami tovább tágul a végtelenbe. Ahogy a neutron belső időforrás rendszerének fraktálszerű növekedése is leáll egy adott sugárnál, úgy az univerzum mérete is lekorlátozódik egy meghatározott méretre. Ezt a jelenlegi csillagászati mérések alapján 60-70 milliárd fényév átmérőjűnek becsüljük.
6. Az annihilációs határzónában az anyagi részecskék és a lelkek megsemmisülnek, a fotinók és szerinók viszont tovább repülnek kifelé, szétszóródva az omegatérben. Közben a zónában, a világtojás burkolatán kívülről füstfelhőre vagy protuberanciára emlékeztető, sok ezer fényév átmérőjű anyagkitörések keletkeznek, melyek idővel szintén megszűnnek. Kedvező körülmények esetén, ha egy anyagi halmaz (galaxis) sebessége valamiért lelassul a zónában, túljuthat rajta az omegatérbe. Itt akár újra is szerveződhet idővel, afféle bébi univerzumként elsodródva kifelé a saját helytartó térforrásainak hullámterében (bétatérben). Emellett az alfatérben keletkező fekete lyukak belsejében is elindulhatnak hasonló lefűződések a nemtér-nemidőbe vagy a magasabb dimenziók irányába. (6. ábra) A témát részletesen lásd: A fekete lyukak szerkezete című írásban a 2001. év anyagai között.



Ha a Fiút, mint főszeránt első generációs Istennek tekintjük, akkor az ő gyermekei, a belőle lefűződő univerzumok a Teremtő unokái lesznek. A második, harmadik, stb. generációs Istenek. Azt nem tudjuk, hogy az unoka univerzumok ugyanakkorára nőnek-e, mint a szülőjük (felmenőjük) vagy kisebbek maradnak, de elvileg mindkettő lehetséges, ahogy a nagylélek is többféle teremtményt tud alkotni magából.
A nagylélek osztódással nagylelket (benne szerinóval) tud készíteni. Bimbózással emberi, állati és növényi lelket (bennük fotinókkal) tud készíteni, illetve még kisebb részecskéket: neutront és neutrinót, amik belsejébe szintén javarészt fotinók szivárognak be később.
7. A Fiú - az intelligenciájának fejlődésével - egy idő után kísérletezni kezd, végigpróbálva a lehetőségeit. Létrehozhat például ellenkező csavarodású antimindenhatót, azaz lányunokát. Nem valószínű, hogy a minden létezőben keletkezett volna első generációs lány, de második generációs már igen. Valószínűleg őt hívják Lilithnek a mítoszokban, ezt még nem tudjuk biztosan. (7. ábra)



Az egyes leszármazott univerzum buborékok a Fiú téridején (omegaterén) belül léteznek, ismeretlen eloszlásban. Együtt talán valamilyen óriás atomot vagy rendszert alkotnak, ahogy kölcsönhatnak a hullámtereikkel.
8. Később a Fiú elkezdi fejleszteni önmagát. Diásszá, majd triásszá válik térszorzással és ezzel megnöveli a téridő esszenciáinak számát és a dimenziószintet is bővíti fölfelé ötről hat dimenzióra. (8. ábra)



Ahogy az Istenek családja gyarapodik és terjeszkedik, nyilván az egyes fenntartók specializálódnak bizonyos kutatási, fejlesztési területekre. Elosztják egymás között a feladatokat, mindenki máshoz fog jobban érteni. Az aszimmetria valószínűleg konfliktusokat is maga után von, tehát sor kerül univerzumközi háborúkra, szövetségekre az unokák között. A szent iratok szerint a mi univerzumunk nem a legöregebb a rendszerben, de nem is a legfiatalabb, tehát valahol középen lehetünk a családfában.
Az isteni hierarchia csúcsán az egyes univerzumok elsődleges térszeránjai állnak, akik egy közös isteni tanácsot alkotnak. Az összekötő időszálaikon keresztül beszélik meg egymással a kutatómunkáikat, fejlesztéseiket, a kísérletek eredményeit. A körülményektől függően segítenek egymásnak vagy épp átverik a másikat, klikkekbe szerveződnek, civakodnak, kibékülnek, ahogy az egy családban szokás. Ezek persze csak földies hasonlatok a megértés érdekében. A valóság egészen idegenszerű lehet az emberi elme számára.
Valószínűsítjük, hogy csak egy elsődleges térszerán van a minden létezőben (Ő legalábbis ezt mondta amikor megkérdeztük), mert nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy a tíz okforrás kétszer is képes lett volna két különböző helyen és időben szerencsés interakcióba kerülni egymással. Persze ezt a lehetőséget sem szabad kizárnunk, főleg akkor, ha vannak még más okforrások is távolabb, a minden létezőn túl. Akkor elvileg azok is csinálhattak korábban önálló isteneket vagy csinálhatnak még később, ha találkozni fognak egymással.
Ha a Fiú téridejébe egy okforrás beleszalad, elvileg csinálhat önálló gyermeket vagy a Fiúval közösen csinálhatnak féltestvért. Rokon létezőt, másféle fizikai szerkezetű Istent. Nagy kérdés, hogy történt-e már ilyen vagy nem, és hányszor, hányféle másfajta istent csináltak eddig? Talán egyes mondákban a homoszexuális istenekről, félrelépő istenekről és a testvérházasságból születő istenekről szóló leírások erre tett ezoterikus utalások, de nem szabad ezt emberi fogalmak szerint érteni. Itt alternatív időhurok gyártási technikákról és időszálrendszer keverésekről van szó.
Az is fontos kérdés, hogy vajon a Fiú képes volt-e magába szívni okforrást vagy elkapni egyet-kettőt saját használatra? Ha expedíciót küldött értük, hogy megszerezze őket, a segítségükkel elvileg könnyen kikísérletezhet új isteneket. Akár tömegesen gyárthatja is őket. Ennek az előnye az lenne, hogy növelnék a meglévő teremtés változatosságát és tovább bonyolítanák az egészet. Hátránya pedig az, hogy a konkurrens istenek később politikai, hatalmi bonyodalmakat okozhatnának az első Fiúnak és közvetlen leszármazottainak.
9. A Fiú különböző okokból elkezd időnként térszüneteket kelteni a téridejében. Ez hasonló, mint a létszünet, ami egy teremtmény megszűnésekor (annihilálódásakor) kezd el terjedni. A térszünet ideiglenes, a létszünet végleges. (9. ábra)



Térszünetet csak diász vagy triász szerkezetű főszerán képes kelteni, mert monász esetén ez egyenértékű a megszűnéssel, amit már létszünetnek hívunk. Ha egy második vagy harmadik generációs univerzum fenntartója valamiért elpusztul, a téridejének hiánya, üressége fog kiterjedni, gömbkörösen lebontva a rendszerét (alattvalóit). Ha a Fiú, az első generációs főszerán megszűnne létezni, azzal az egész családját (minden leszármazottját) kipusztítaná, mert az emanációs sebességgel terjedő létszünet elől (elvileg, jelen tudásunk szerint) egy leszármazottja sem tudna elmenekülni. A periférián (tőle legtávolabb) létező univerzumocskák halnának meg utoljára.
Fontos tudnunk, hogy a térszünet nem semmisíti meg az Életfát (az alatta létező időszál elágazási rendszert). A létszünet viszont azonnal levágja a teljes alatta lévő Életfát, egy pillanat alatt elpusztítva mindenkit, aki a téridőben van. A nemtér-nemidőben tartózkodó istenek azonban valószínűleg túlélhetik ezt, így azok az univerzumok, amik nem az omegatérben léteznek, még sokáig fentmaradhatnak. Ennek oka az, hogy az időszálakon átmenő információ (a megszűnés ténye) csak a téridőben terjed végtelen gyorsan (kvázi azonnal). Az idősemmiben emanációs sebességgel megy át a jel, így a több százmilliárd fényévre távolodott unoka univerzumok a nemtér-nemidőben még sokáig nem fognak lebomlani az első Fiú árvahullámterében. Addig, míg a létszünete el nem éri őket.
10. Ha ez bekövetkezik, a fentmaradó unokák szakadár létezők lesznek, akiknek a napjai meg vannak számlálva. A biológiai lények túlélik a szüleik pusztulását, az istenek viszont nem.
Jelenlegi tudásunk szerint az vet véget a teljes teremtési láncnak, hogy a Teremtők (okforrások) annyira eltávolodnak az első Fiútól és minden belőle származó univerzumtól, hogy a káosz hullámtere alkalmatlanná válik a fenntartásukra. Ez persze aszimmetrikusan fog bekövetkezni, amennyiben nem kell mind a két Teremtő a megtartáshoz.
11. Ha mindkét Teremtő kell az univerzumok megtartásához (a jelenlegi modelljeink egyértelműen erre utalnak), akkor a mandorla alakú teremtési tartomány (lencse) összeszűkül, egyre kisebb lesz, végül középen eltűnik. Emiatt az univerzumok tömörödni fognak, összeolvadnak, esetleg harcolva a csökkenő élettérért. (10. ábra) Végül az egész teremtés összeomlik egyetlen pontba, ami nem tudván önmagát tovább fenntartani megszűnik létezni.



12. Ha egy Teremtő is elég lenne a megtartáshoz, és mindkettő egyformán elegendő, akkor egy homorú halálzóna keletkezne, ami kettévágja a téridőt és közte nem lenne átjárás. A köztük húzódó időszálak viszont továbbra is megmaradnának, mert létüket nem befolyásolja a káosz szerkezete. Annak milyensége csak az időhurkok újrakeltődéséhez fontos. (11. ábra)



13. Ha egy Teremtő is elég lenne a megtartáshoz, de csak az egyik jó, például az Atya, mert belőle lettek másolva az időhurkokban körpályán szaladó tachionok, akkor a korábban mindenfelé terjeszkedő unoka univerzumok aszimmetrikusan fognak lebomlani. Az Anya irányában lebegők szűnnek meg először, és azok maradnak meg utóljára, akik közelebb vannak a Tűzhöz (Atyához).
14. A különböző okokból megszűnő univerzum fenntartó térszeránok térideje egy adott vastagságú árvahullámtér buborékként fúvódik fel a végtelenségig. Ezen buborékok téridő falában és létszüneti gömbjében az odavándorló sokadik generációs, független szerinók új univerzumokat kelthetnek, amik aszimmetrikusan kitöltik a létszünetet téridővel. (12. ábra)



A téridő zónákban megtalálható az adott univerzum (teremtés) teljes eseménylenyomata, információtartalma a hullámok modulációjában. Ez a tudás nem vész el, csupán eltávolodik a végtelenbe, eltűnik a régmúlt feneketlen mélységében. Ahonnan akkor nyerhető vissza, ha akad arrafelé olyan forrásrendszer, ami vissza tudja hozni valahogyan (önmaga rezgésképében megőrizve) vagy az összekötő időszálán átküldve a belső zónába (ahonnan indult, ahol keletkezett a tudás).
A fiatalabb istenek születésekor a szüleik általában minden tudásukat átadják nekik a térbeli hullámterükön és az időszálaikon át. Kivéve, ha a szülők szándékosan letiltanak bizonyos dolgokat (információkat), nem engedve át azokat. Így megvédhetik gyermekeiket a rossztól, a saját hibáiktól, amik súlyos információs fertőzéseket okozhatnának az utódoknak, rossz irányba befolyásolva a fejlődésüket. Ez persze csak elmélet, mert azt tudjuk, hogy a térbeli hullámokból nem lehet kitörölni az információt. A hullámok, a forrásukat elhagyva már nem változnak meg és nem is változtathatók meg. Ez az információ megmaradás elvének köszönhető, amiről bővebben lásd a 2001-es év anyagai között a: Kezdetben vala a létezés és A létezési törvények című írásokat.
A tudás - függetlenül attól, hogy jó, rossz, helyes vagy helytelen - így elvileg kibányászható a téridőből (világéterből) mindazok számára, akiket elér és áthalad rajtuk. A gyakorlatban viszont ez szinte lehetetlen a komplexitás és a zaj miatt. Az információ tehát soha nem vész el a minden létezőből, csak felejtésre ítéltetik a természeti törvények által. Árnyéka (árvahullámtere) mindörökké kísért távoli háttérzajként az egészben. Ezek a múlt igazi árnyai, amikről említés történik egy ősi hindu vallási mesében, ahol a haláhala mérget Siva istennek kellett lenyelnie az új teremtés megmentése érdekében. Ezt részletesen lásd: A világóceán köpülése című írásban.
15. Az univerzumok hierarchikus szerveződése miatt legalább két szint képzelhető el az első Fiú téridején belül. Az első a "közeli csoportok" univerzumai, amik atommagszerű képződményeket alkotnak együtt, s talán kihelyezett "elektron univerzumocskáik" is vannak. A második a "távoli csoportok" univerzumai, amik több közeli csoportból állnak. Ezek úgy alkotnak rendszert, ahogy az atomok molekulákat, vegyületeket vagy fémrácsot, illetve ahogy a galaxisok galaxishalmazokat a kozmoszban. Ennél felsőbb szintű, nagyobb léptékű szerveződést nem érdemes vizsgálnunk, mivel a jelenlegi ismereteink szerint nincs ennél magasabb szint. (13. ábra)



Médiumon keresztül évekkel ezelőtt megkérdeztük a mi univerzumunk Mindenhatóját (Brahmát), hogy hány másik univerzumról (önálló téridő buborékról) tud még a minden létezőben a sajátunkon kívül. Azt mondta, eddig 143-ról szerzett tudomást, amikkel sikerült kapcsolatba lépnie a fenntartó időszálakon vagy a kiküldött felderítőkön, illetve az ide érkezett idegen felderítő istenségeken keresztül.

Készült: 2006.12.09. Frissítve: 2007.12.30.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz