PÁRHUZAMOS VILÁGEGYETEMEK

1. A SZEPARÁTOROK

Az univerzumban minden párhuzamos téresszenciát és az egyes dimenziószinteket is természetes védőfalak, szeparátorok határolják el egymástól, hogy ne zavarják meg egymás működését. Ezért nem tudunk szinte semmit a többi világról, annak ellenére, hogy ezek ugyanitt vannak, ahol mi és rejtett szimbiózisban élünk velük a kezdettől a végig. Itt persze ne tessék igazi falakra gondolni, mert valójában a téridő hullámterének azon tulajdonságáról van szó, amivel a benne létező másolati forrásrendszereket ciklikusan elsodorja, adott pályájú mozgásra kényszeríti. Azért nem látunk át más dimenziókba, mert a saját téresszenciánk hullámtere folyamatosan, nagy sebességgel a saját rezgési ütemében tartja meg a testünket alkotó részecskék időforrásait. Mint valami potenciálvölgy, amiből kiugrani, kiszinkronizálódni csak energiabefektetés révén lehetséges.
Ezek a szeparátorok persze nem mindig működnek tökéletesen, mert egyes téranomáliák időlegesen megszűntethetik a hatásukat, érdekes dimenzióvilágközi parajelenségeket produkálva. Ilyenkor átkerülhet a fény, anyag, lélek és az információs hullámtér más világokba, mintha ablak nyílna a térháborgás során odaátra. Szerencsére viszonylag ritkák ezek a balesetek (kitüremkedések és betüremkedések), de következményeiket mindenki ismeri gömbvillám, kísértetjárás, teleportáció, rejtélyes eltűnések, ufó jelenségek és Bermuda-háromszög néven.
Mivel az univerzumunk világtojása egy tervezett és célirányosan működtetett építmény, ami rossz hasonlattal élve űrhajóként működik, megvannak a különböző fenntartói, őrzői, karbantartói, akiket angyaloknak, isteneknek nevezünk. Az ő feladataik közé tartozik megakadályozni ezeket a térháborgásokat, illetve tompítani hatásukat és helyrehozni az alájuk rendelt létezőkben esett károkat. Ezt azért fontos tudnunk, mert ha elkezdünk térmanipulációs berendezéseket fejleszteni, komoly veszélyeknek tesszük ki magunkat és az egész bolygót. Az óvatlanul előidézett tércsúszások, ablaknyitások és térkibővítések jobb esetben fedésbe hozhatják egymással a párhuzamos világok anyagait. Tárgyak és emberek tűnhetnek el a mi világunkból vagy jelenhetnek meg nálunk. Ha nem tudjuk precízen uralni az ilyen hatásokat, katasztrófális következményei lehetnek egy párhuzamos univerzumból átkerülő ismeretlen mikrobának, sugárzó anyagnak vagy mérgező gáznak, átömlő tengervíznek. Rosszabb esetben annihilációs robbanás is bekövetkezhet, ami jóval veszélyesebb lenne a Földre nézve, mint egy totális termonukleáris háború.
Ha mesterségesen létrehozunk egy magasabb dimenziószámú teret (4D-t, 5D-t), akkor elvileg ennek hatókörén belül át kellene látnunk a felsőbb térkiterjedésekbe. A gyakorlatban azonban valószínűleg nem ez fog történni, mert a szeparátorok továbbra sem fogják átengedni a dolgokat magukon. Tehát egy teljesen üres kiterjedést fogunk kapni, ami bár kilóg a 3D-ből, mégsem lóg be a 4D-s túltérbe.

2. PARALEL FÖLDEK

Évekkel ezelőtt egy magyarországi amatőr kutatónak érdekes élményben volt része, amikor feltöltött vezetőket szikráztatva sikerült létrehoznia két gömbvillámot a műhelyében. Ezek a színes gömbök ugyanis valamiféle ablakot nyitottak egy párhuzamos valóságra, ahol egészen másmilyen időjárási körülmények uralkodtak, mint az innenső oldalon. Itt ősz volt és felhős délután, ott nyár és napsütéses délelőtt. A szélein elhomályosodó lyuk átmérője elérte a két métert és nagyjából másfél percig volt látható, aztán a gömbvillámok megszűnésével gyorsan elenyészett. A túloldalon egy virágos mező látszott, fákkal a háttérben, állatok nem mutatkoztak. Virágillat vagy szélfúvás nem volt észlelhető, így valószínűleg csak csukott ablakot sikerült nyitni egy párhuzamos, 3D-s Földre, amin csupán a fotinók szivárogtak át (oda-vissza), az anyagi részecskék (nagyobb tömegtehetetlenségük miatt) nem.
A kísérletet azóta (tudtommal) még senki nem merte megismételni, félve az esetleges következményektől. A térszerkezeti modelljeink szerint egy 4D-s téresszencián belül 5 párhuzamos 3D-s téridő létezhet, valamint egy nemtér-nemidő réteg, ahol a beágyazási környezet hatása miatt valójában 4D-s túltér van. Ezen altereket egy speciálisan manipulált térszerán hozza létre lokálisan a Földön, illetve a Naprendszeren belül, ugyanúgy, ahogy a Mindenható az univerzum párhuzamos túltéri esszenciáit kelti.
Ha valaki egyszer elszánja magát, hogy ablakot nyit a szomszédos világokba, nem árt maximálisan óvatosnak lennie. Attól függően, hogy melyik párhuzamos Földdel sikerül kapcsolatot létesítenie, egy nyitott ablakon keresztül ömleni kezdhet ide a tengervíz, átkerülhetnek ismeretlen mikrobák, veszélyes állatok és növények, és persze innen is áttévedhet az ember a túloldalra. Egyelőre fogalmunk sincs, van-e civilizáció a szomszédos Földeken, amik mind a 4D-s Föld részét képezik, és miféle emberek vagy szörnyek (törpék, óriások, vámpírok, jetik, szauruszok, egyebek) lakhatnak ott. Akik esetleg nem nézik jó szemmel a betolakodókat.
Az emberiség számára persze jól jönne néhány párhuzamos Föld, tiszta ökoszisztémával, ahová át lehetne telepíteni a nyomorgó lakosságot. De a bennszülötteket nyilván erőszakkal kellene meggyőzni és jobb belátásra kényszeríteni, ami hosszú távon rengeteg konfliktus forrása lenne, ezért inkább jobb, ha ez a faj megmarad a saját élőhelyén, az istenek szabta keretek között.

Készült: 2004.12.27. - 2006.05.19.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz