A TUDÁS ÉS AZ ÉLETTÉR

1. AZ ÉLŐLÉNY

A tudás minden élőlény számára kulcsfontosságú az életbenmaradáshoz. Egy élőlénynek (akár intelligens akár nem) sokféle információval kell rendelkeznie önmagáról és a környezetéről, fajtársairól, táplálékáról és az ellenségeiről, a rá leselkedő különféle veszélyekről. Ezért minden élőlény folyamatosan információt gyűjt, tárol és feldolgoz a fennmaradása érdekében (születésétől a haláláig).
Az élőlények bőre (burkolata, fala) egy olyan határ, amely elszigeteli őket (a disszipatív struktúrát) a környezetüktől. Egyrészt megvédi, másrészt összekapcsolja szervezetüket (szerveiket, sejtjeiket) a közeggel, amiben helyet foglalnak. Az élőlények által kitöltött, bejárt és uralni akart területnek, a territóriumnak van egy ugyanilyen határa, ami egyfajta külső bőr (burkolat, fal) lesz a számukra. Ez az élőlény fennmaradásához fontos külső dolgokat, a perifériákat védi, ugyanakkor összekapcsolja a tágabb környezettel.
Az élőlény szervei, sejtjei számára a bőrén belüli hely az élettér, míg a perifériái számára az uralt környezetén, birtokán belüli hely az élettér. A birtok a környezet feltételeinek megfelelően nagyon sokféle lehet. Odú, fészek vagy lakóház, tágabb értelemben a vadászó és legelő terület, amit az élőlény rendszeresen bejár és a sajátjának tekint. A territórium fontos jellemzője, hogy érte a birtokosa szükség esetén harcolni is kész a konkurrens lényekkel és kedvezőtlen hatásokkal.
Az élőlények fennmaradásának elvi lényege az, hogy minél intelligensebben (ügyesebben) és gazdaságosabban próbálják meg uralni az életterüket. A begyűjtött információkat tehát az élettér megszerzésére használják, míg az életteret arra, hogy információhoz jussanak a segítségével. A folyamat rekurzív és általánosságban ki is meríti az összes élettevékenység tágan értelmezett fogalmát.
A témáról további részletek olvashatók még a következő publikációkban.:
A 2002-es év anyagai között: Természetes szelekció az univerzumban.
A 2005-ös év anyagai között: Az entrópia effektus.
A 2006-os év anyagai között: Életcélok és élettevékenységek, Az életfolyamatok matematikai alapjai.

2. HELY ÉS INFORMÁCIÓ

Az élettér mindig időbeli és térbeli kiterjedést jelent egy tágabb beágyazási környezetben, amin belül az élőlény élni tud és információkat gyűjteni, tárolni és feldolgozni. Az információ, mint új ismeret a térben és időben kiterjedő létező elemek egymáshoz való viszonyát, kölcsönhatási rendszerét írja le, jeleníti meg. Ennélfogva az életnek két fő jellemzője van: mennyiségi (élettér) és minőségi (tudás). Ha ezt a meghatározást kiterjesztjük a teremtésfilozófiai modellünkre, akkor arra jutunk, hogy a Mindenható azért csinálja a téridőt, hogy legyen egy hely ahol élhet (teremthet, gondolkodhat, megismerheti önmagát és környezetét) és fejlődhet (mennyiségileg és minőségileg).
Ha az információnak a szellemet (modulált hullámteret) feleltetjük meg, akkor az élettér a számára a lélekbarion, ami tárolja, védi és az anyagi világhoz kapcsolja azt. A léleknek, mint élőlénynek a perifériája szűkebb értelemben az anyagi test, tágabb értelemben az univerzum. A szellemnek (információs mátrixnak), mint élőlénynek a perifériája szűkebb értelemben a közösség (társadalom), tágabb értelemben pedig a világéter (akasha, morfogenetikai tér) és az isteni köztudat.
Ezzel a modellel sikerült az életet, mint jelenséget két részre redukálni: helyre és információra. E kettő az egymás számára megnyilvánuló, létező elemek kölcsönhatásának eredménye, amik csak együtt léteznek, tehát külön nem értelmezhetők. Most lássuk, milyen következmények fakadnak ebből a fajta logikai megközelítésből.

3. A HATALOM

A teremtés folyton változik. Minden mozog (térben és időben), ezért az életterek is változnak az élőlények számára, s velük együtt a tudásuk is változik. Emiatt az élőlények, mint a hely és információ sajátos megnyilvánulásai, szintén változnak, megújulnak. Semmi sem marad ugyanolyan, még akkor sem, ha látszólag tartósan megőrzi domináns jellemzőit, amik alapján meghatározzuk, lokalizáljuk.
Időnként minden élőlény rákényszerül, hogy új helyre költözzön vagy a régit átépítse, megváltoztassa. Új odút kell faragni, fészket építeni, lakást tatarozni vagy házat felhúzni, friss univerzumot teremteni. A renoválás persze szinte mindig egyszerűbb és könnyebb feladat, mint nekivágni az ismeretlennek és új hazát, otthont keresni máshol, ezért elvándorolni csak akkor szoktak a lények, ha rákényszerülnek. A kényszerítő erők, legyenek bármilyen eredetűek is, mindig veszélyesek az élőlényekre, mert korlátozzák a világuk fölötti hatalmukat.
A hatalom lényege, hogy a dolgokat a saját igényeink, elképzeléseink, belső rendezettségünk szerint mozgassuk és deformáljuk. Ennek során állandóan összeütközésbe és mindenféle konfliktusba keveredünk más hatalomgyakorló élőlényekkel, akik behatolva a territóriumunkba konkurrálnak velünk. Emellett harcolnunk kell a természettel is, a káosszal és rendezetlenséggel, mely folyamatosan rombolja és rontja az életterünket és a tudásunkat egyaránt. Ezen örökös harc miatt válnak az élőlények elkerülhetetlenül disszipatív struktúrákká és egyben (látszólag) halandóvá. Mert a dolgok mozgatásához erő kell, a rendezettség megvalósításához pedig rendező elv, azaz információ. Az erőt a környezetből (helyből) merítjük és a tudásunk segítségével a szükségleteinknek megfelelően átalakítjuk, hogy fölhasználható legyen (hasznosuljon).
Itt visszajutunk az élet rekurzív tulajdonságához. Mivel minden tevékenység mozgás és minden mozgáshoz információ kell, elmondhatjuk, hogy a tudás megszerzéséhez tudásra van szükség. A folyamat öngerjesztő. A létezés alapja, lényege az információ, ami magából, magát szüli, generálja a végtelenségig. Ehhez nem kell semmiféle energia, mert a folyamat önmagát működteti, igazi örökmozgóként.
Ami tehát létezik, az él, élőlénynek tekinthető, és mivel információt dolgoz fel és teremt, egyben intelligensnek is minősül. Nem a hagyományos, szűk emberi értelemben, hanem a lehető legáltalánosabb módon. Élettelen dolgok tehát nincsenek.

4. A MENNYORSZÁG

A hely (élettér) tehát lényegében az információ áramlásának térbeli és időbeli megnyilvánulási formája, mellékhatása, oka és következménye. Az univerzumban - mely az idő és hely kiterjedése - így folyamatosan nő az információ, s vele az intelligencia, ami ennek kezelője, irányítója. A létezés, mint intelligens élőlény (hívják Logosznak is) egyre okosodik, s küzd önmaga uralásáért. Minden eleme, részrendszere (a szűkebb értelemben vett élőlények) vele együtt fejlődik, tökéletesedik, uralni próbálva a káoszt.
Bármilyen intelligencia és élet tehát annak alapján ismerhető fel, hogy rendet teremt a környezetében és azt igyekszik egyre jobbá tenni a maga számára. Az más kérdés, hogy ezen igyekezetében sokszor más élőlények kárára cselekszik, tehát pusztít, rombol és élősködik, hiszen - mint mondtuk - minden létező dolog él. Emiatt az élőlények igazából nem is tudnak nem pusztítani, nem rombolni és nem élősködni egymáson.
Az csupán az elfogult emberi nézőpontunkból fakadó vélemény, hogy az élettelen anyagok felhasználása (ásványok, nyersanyagok) nem jelenti a kizsákmányolásukat. Hogy a növények és állatok azért vannak, hogy megegyük őket és ez nekik milyen jó, mert cserébe szaporítjuk és életben tartjuk a fajtájukat, ellentétben a gyomokkal és kártevőkkel. Az embernek lassan el kellene már jutnia az intelligenciának arra a szintjére, hogy felfogja, nem a teremtés koronája, hanem csupán kis piszokfolt a koronán, ami az univerzum fején billeg, közel egyensúlyi állapotban.
Minél tovább létezik egy élőlény, annál több információt gyűjt magába, magáról, magának. Ha sikerül ezt megfelelően feldolgoznia, és a segítségével optimális körülményeket, életteret biztosítani önmaga számára, akkor megvalósította a saját mennyországát, a boldog életet. Mivel az egész létezés erre törekszik, végeredményben elmondható, hogy időben előre haladva (és térben kiterjedve) az univerzum egyre nagyobb része válik mennyországgá, életre alkalmas és kellemes hellyé. Továbbá a rendszeren belül folyamatos a részek (élőlények, lelkek) migrációja a kedvezőtlen helyekről a kedvezőbbek felé. Állandó a népvándorlás a pokolból a mennyek felé (ahol jó dolgunk van, ott a hazánk).
Emiatt a mennyekben mindig nagyobb a "népsűrűség", de ugyanakkor több a hely is, mert az élőlények élettér formáló tevékenysége miatt ez folyamatosan terjeszkedik és bővül. Mivel egy helyet az ott tartózkodó élőlény tudása és intelligenciája tesz jóvá (vagy rosszá), a mennyország először és elsősorban a lélekben jön el, és azon belül is a szellemben, mint információs mezőben (virtuálisan, pszichikailag). Csak ezután kezdhet el terjeszkedni a perifériákon, a külvilágban (anyagi világban, fizikailag). Egy helyet tehát csak úgy lehet feljavítani (hardveresen), ha először az ott élő lényeket javítjuk fel (szoftveresen).
Minden igyekezet ellenére persze a pokol (rendezetlenség) folyamatosan keletkezik, létrejön magától az aszimmetria miatt - mindig és mindenhol. Míg a mennyországot folyamatosan meg kell teremteni, és erővel, tudással fenntartani, a pokol előállítása nem igényel különösebb erőfeszítést.

Készült: 2007.01.25.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz